Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

Budapest, 1896.

V. évfolyam 47. sz. (Szt.-András hava.) Vasárnap, november 22.

HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti: Cr"Sr_srXj_£i_.

KIADÓ-HIYATAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; Városmajor-utcza 28

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 borosa, fél

évre 6 korona, évnegyedre 3 korona.

s2:erkí;s2:tóség,

Városmajor-utcza 28.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Sáros Buda.

„Nyáron poros, télen sáros e nagy területű város.“ Ilyen epithetonnal búcsúzott el egy vidéki városból egy szin- laposztó, mikor se pénz se posztó fohásszal emelgették ütött-kopott pod- gyászos kocsijukat az agyagos sárból s még sem tudta a három alföldi gebe őket tovább vontatni pedig ugyancsak iparkodtak minél hamarabb a rájok nézve szomorúan végződő szezon után máshova menekülni, de szeretetből megfogta őket az agyagos sár.

így jár nálunk Tabánban is mind a ki hozzánk jöu. Szomorúan végződő szezont talál, melyből iparkodnék hamar elmenekülni, de az a kellemes agyagos sár úgy megfogja, hogy abból nehéz a kigázolás.

Pestnek a 1 gtávolabb eső utczái is több helyen asphalttal, gránittal, de majdnem mindenütt közönséges koczka- kővel van burkolva, míg nálunk a legfőbb közlekedési vonalak is vagy egy- átalán hiányosan vagy az amúgy is por ; és sártengert termelő macadam rend- |

szerű zúzott s porral vegyitett apró kavics habarcsból áll, mely jó lehet kint a határban gyaloglóknak de nem végleges rendszeres terhes kocsi közlekedésnek itt a város közepén.

Csak egy igen rövid kis sétára akarom elvezetni az olvasót.

A fényes, büszke pesti oldalról, az eskütérről a mint áthajókázunk az úgynevezett „rudas-gyógyfürdőhöz“ mit találunk? Nyáron portengert, ősszel s tavasszal sártengert s innét kinek mere tartja kedve, akár a Láncz-hidig, akár az uj Ferencz József-hidig tesz egy kis sétát nem talál egy kis utat a melyen a szeme megpihenjen csak port vagy sarat.

Kültelkeinken, hol a nagy urak nyaralói vannak oda áldoznak mindent. Bent, hol a misera plebs jár s a kereskedés is úgy a hogy nagy gyéren tanyát ütött ott jó minden.

Úgy mondják, hogy a közmunkák tanácsa azért tette át székhelyét a második kerületből, hogy itt a helyszínén győződjön meg mindenről s Tabán emelkedését szemmel tartva jelenlétével hathatósan is támogassa.

Szeretem hinni hogy ez igy van, csak hogy annak a dunaparti házuak az ablakai, melyben az irodái vannak nem a mi városrészünkre néznek hanem Pest felé kacsintanak. Innét pedig csak Pestet lehet látni, nem a mi nyomorúságos városrészünket.

A József- és Ferenczváros kereskedelme a Margit-hid helyett az uj hid megnyíltával a déli vasúthoz a Gellért- rakpart, Attila-utcza, Szt.-János-utczát veszi igénybe, hol a Szarvas-tér leásása s a királyi palota építkezés megkezdése óta a közmunkák tanácsa jóvoltából a régi jó koczkakövezet helyett csak ideiglenes macadam kövezet van, a mely oly rossz, hogy a terhes kocsik a sok esőzéstől fölázott utón gyakran el-el akadnak s a véletlen-e vagy a sors boszuló keze ? a Palota-utczába ép a közmunkák tanácsa háza tájékán alig múlik el óra, hogy egy-egy terhes kocsis el ne akadjon és sokszor fél órákig ne gyihó- csihozzon szegény pára lovainak, hogy az elakadt terhet tovább tudja vinni a

á „BŰM és VIDÉKE“ TÁRCZAJA.

Demeter szerencséje.

— Regény. —

Irta : Erdélyi Gyula. (17)

(Folytatás.)

A doktor érezte a csípést. Nála az asz- szony viseli a sipkát. 0 is olyan családba házasodott, hol mindig a szemére vetették, hogy az apja csak boltos volt.

— Néha pedig jó, ha az asszonyon van a sipka.

— Úgy látszik Rábolcson ez nagy divatban van.

— Hiszen a nagyasszony is megmondja a maga véleményét.

— Módjával.

— No a ki Á-t mond, az mondjon B-t is.

— De csak úgy, ha lehet. Vannak emberek, kik férfiak is, vannak, a kik anyámasszony katonái. Én nem kérek ilyenből.

— Máma ballábbal kelt fel a nagyasz- szony. Majd ha lángos lesz, akkor a jobb lábával lépjen ki. Ajánlom magam.

A doktor ármányos ember volt. Nem is gondolt ő a kántorleányra, más járt az eszében. Julcsa és Bencze. Menyétesné aszszonyom szinte ezen töri magát. A jó aszszony erre gondolni sem mert volna, mert oly magasan látta maga felett a Lornya famíliát, hol mint árvaleány cselédsorban nevelkedett. Maga akadályozná meg Benczének ezt a szándékát, pedig

Bencze alighanem már foglalkozott azzal az esz- ( mével, hogy milyen derék, egyszerű leány ez a J Lornya Julcsa kisasszony . . .

Julcsának sem tetszett még úgy sohasem j férfi, mint Bencze.

A tűz titokban lobogott már.

Mikor a kisasszonyt Acszugi Demeter haza- kisérte, ki is kérdezte Benczét, hogy nem-e beszélt valami illetlen dolgot. Vigyázzon, meg J ne sértse a kisasszonyt, mert az csak urakkal szokott beszélni, nagyon finom a szive és lelke. Úgy kell vele bánni, mint a tojással. Ne felejtse el, hogy ő egy mészároslegénynek készülő pinczér, az pedig egy tekintetes kisasszony, Lornya Julcsa kisasszony, a kiknek a házuknál Évi néni nevelkedett, a kiknek mindet köszönhet.

Bencze megköszönte a nénje figyelmeztetését és a mészárszékbe ment, hol már a székálló legény rendezgette a husokat.r Bencze nem értette tökéletesen a mesterséget. 0 csak üzletvezető lehet, meg kellett tartani a régi legényt, Jóskát. Nagyon tudott az asszonyok, leányok és cselédek nyelvén. Borjut jobban tudott venni Márton urnái. Ismerte az uraságok ízlését. Egykét latot elrajzolt magának, de kellett is, mert ő volt az első gavallér az alsóbb rend között.

Harmonikájával már nem egy szivet hódított meg; talán hódításai emlékéül égette be czinóberrel izmos karjaira az égő szerelmet jelképező szivet, virágot és nevének kezdőbetűit. Meoyétes Márton uram a korcsmából is, a j mészárszékből is nyugalomba vonult. Tekintélye j emelkedett. Egy nyugalmazott mészáros ! Most már tekintetes urnák is czimeztetheti magát. Jóska szerette Benczét és protektori hanggal tegezte.

— Lódítsd csak ide, Bencze öcsém, azt ott ni, hadd vágjak egy szép rostélyost itt a szentemnek, Pannikámnak

— Ejnye, de rosszul méri Jóska.

— Három lattal több, mit akarsz még ? Nem csók ám ez, hogy el nem fogy és pénzbe nem kerül.

— Vigye el magát az ördög.

Ez a leány azért kifogásolta e mértéket, mert nem kapott újévre piroskendőt.

Jött a másik. Ennek gulyás, annak pörkölt, felsár a harmadiknak, zsír, máj és ki tudja, miféle kellett.

— Bencze egy kilót a Rencsi urnák. Eresztheted a kést. (Innen borravaló járt.)

Bencze szorgalmasan követte az utasításokat és tanulmányozta Jóskát, a ki őt urias modoráért sokat korholta.

— Tudni kell ám mindenki szaván beszélni, szép öcsém. Jutka néni félfontjáért annyit tréfálj, mint a plébános ur két kilójáért . . . Beszéd, beszéd, e közben fogy a hús. Beszéd nékül jóravaló mészáros nem boldogulhat. Ki kell fogni a vevőkön. Ha keményük a húst, vigasztald: puhább a vaj. Ha sok a csont, mondd: nincs a tormában.

Ácszugi Demeter hazakisérte Julcsa kisasszonyt. Egy kis időre tiszteletét tette a tekintetes asszonynál. Kati kisasszonynyal foglalkozott.

Julcsát megismerte. Őszinte magyar leány volt. Nem kerülgetett. Szava szivét hirdette. Neki is beszélgetett egyet-mást a Lornyacsalád házitörténetéből. Elárulta édesanyja diplomáczi- áját s remélte, hogy jóbarátok lesznek. Ez a nyilatkozat nem hízeleghet egy férfinak sem.

„Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.