Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
Budapest 1896. (4.) BUDA és VIDÉKÉ November 8 Szózat a magyar hazafiakhoz. Ezer esztendeje, — tűzzel, lánggal, viharral és vérrel teli ezer év, — hogy Árpád leszállt a hegyekről és először megitatta lovát a Tisza éltető vizéből. A mi vére a magyarnak elfolyt ez idő alatt az Árpád foglalta haza védelmében, ha egy mederben hömpölyögni látnok: szörnyű folyam lenne az, egy vér-Tisza, mely megfestené egymaga a Dunát és a h ekete-tengert a rubint szinére. És a küzdelem nem érte végét. A harcz folyik tovább, a riadó hívja a honfiakat csatára ma is az ezeréves birodalom téréin, a második ezer év küszöbén ; hívja harczra, döntő csatára. Es a küzdelmet, a melyet bárd, buzogány és repülő nyílvessző kezdett; melyben utóbb kard élén nyargalt, golyóbison száguldott adva-véve a halál: a küzdelmet mostan a béke, a cziviíizáczió emésztőbb fegyverei folytatják. Az eke, a kalapács, a czirkaiom, a toll, nyomtatott betű vívják a harczot. A szorgalom, a takarékosság, a munka, a szeretet szentháromsága: ember-, haza- és szabadságszeretet állanak csatasorban. Halljátok meg szómat mind ti magyarok, testvérek, hazafiak és jusson a beszédem feltárt szivetekbe! Ötször kiirtva ötször föltámadott és megsokasodott a magyar ősei földjén és áll ma is, fejedelmi szép nyelvével az Isten trónját ostromolva, imádsággal és hálaadással. Az Isten, a ki karjába aczélt, kardjába lángot, szivébe vitézséget, elméjébe világosságot ada mindig és győztessé tette mostoha időkön s ádáz ellenségeken: Isten most ihlesse meg szivét és leheljen bele erkölcsöket, a melyek győztessé teendik a második ezer év keményebb harczaiban. Tekints oh magyar, a ki az ország szivében, áldott földeken, virágzó városokban, magad sokaságában, biztosságod érzetének elégségében lakozol : tekint, te boldog, országod határszéleire, a hol elszórva, megostrvmolva, ember és természet mostohaságában eleteder, és álmod nyugalmát, nyelvedet és kezed munkáját elszánt küzdelemben, emberfeletti feláldozással védik és őrzik előőrseid, magyar testvéreid, idegen fajok közé, idegen nyelvbe szórt drága szigetek Hősök, a kik külső, ellenséges czélzatok- tól táplált támadások ellen védik a talpalatnyi földet, védnek egy-egy iskolát, védnek egy-egy templomot, védik családok magyar szentélyét es szinte roskadoznak az emberfeletti harczban. Mikor a királynak háborúja támad, mire oktatja az írás? Azt mondja, a bölcs király eleve számon szedi a katonaságát, edzi és szervezi s mikor a trombita rian, előre küldi és serege megszerzi neki a babért s a diadalt. A mely király pedig nem gondol eleve hadseregére, hanem csak mikor csatára szólítják, hirtelen szedi össze és ámbár példát mutatva, maga rohan előre : az a király nemcsak elveszti a csatát, hanem maga is az ellonség fegyverének áldozata lesz és hevenyészet serege ki kardra hányódik, ki szétszóródik. 0/ edd elmédbe testvérem é3 anyám egy személyben, királyi magyar nemzet, fejedelmi nép, hogy a bölcs király dolgát kövessed. Ne várd meg, a mig idegenek megfujják a harczi riadót, hanem gondolj eleve, gondolj a béke idején a te katonáidra, a kik szent kincseidet: magyar nyelvedet, magyar nemzetiségedet, nemzeti műveltségeket máris szorongatva védik: szervezd fel őket, fegyverezd fel őket, edzed meg őket önfeláldozó hivatásukra, h°gy; mh-e a trombita szava a te hajlékodat eléri süvítő hangjával, sereged készen, erősen, bátran, lelkében és kezében a biztos diadal fegyvereivel vehesse fel éretted a harczot. És te diadalmi indulóval, lengő zászlóval indulj dicsőséged második ezer évébe, nemzeti nagysággal, magyar szívvel, Árpád hóditó erejével. így szól hozzád innen a Kárpátok aljáról, félkézzel építve, félkézzel birkózva, egész leikével érted lángolva egyik szerény, de hűségében meg nem szárnyalható katodád: a felvidéki magyar közművelődési egyesület, mikor testvérként üdvözöl és nehéz munkájához támogatásodat kéri. Nyitra, 1896. Gróf Károlyi István, a „F. M. K.“ elnöke. Thuróczy Vilmos, cs. és kir. kamarás, főispán, tiszteletbeli elnök. Rákosi Jenő, tiszteletbeli elnök. C s i p k a y Károly, Zólyomvár- megye alispánja, alelnök. Libertin y Gusztáv, kir tanácsos, Nyitravármegye tanfelügyelője, tiszteletbeli alelnök. Szontagh Pál, v. b. t. t., főrendiházi tag, tiszteletbeli elnök. Gróf D e- genfeld Lajos, tiszteletbeli elnök. Craus István, a III. osztályú vaskoronarend lovagja, Nyitravármegye alispánja, ügyvivő alelnök. Dr. Gyürky Geyza, Nyitravármegye tiszti főügyésze, tiszteletbeli alelnök. Lőrinczy György, a „F. M. K. E.“ központi titkára. Hementó. (Folytatás.) A közművelődésnek hathatós tényezői a különféle szabgyüjtemények. Ilyenek a mi fővárosunkban is vannak; ott van az Országos Képtár az Akadémiában í egy másik a Nemzeti Muzeum épiletében; ott a Történelmi Aczkép- csarnok, ott vannak a N. Múzeumban a különféle tárak, mint a könyvtár, régiségtár, a természettudományi gyűjtemények. Az egyetem keretében is vannak ilyen, a tudományok különféleszakainak szolgáló gazdag és értékes gyűjtemények. És mindezek a pesti oldalon vannak. Mind ott vannak, annak daczára, hogy szűkén és rosszul vannak elhelyezve. Hogy az Országos Képtárt, az akadémiai és egyetemi könyvtárt, az egyetem különféle gyűjteményeit helyükből kimozdítani nem lehet, azt mi is belátjuk. De, tény az, hogy a M. N. Muzeum épülete már réges-régen szűknek bizonyult az ott levő gyűjtemények bzámára főkép, ha, a mi elodázhatatlan, azokat folytonosan fejloszteni és bővíteni kell. Gr. Csáki Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter ur már régen foglalkozik azon eszmével, hogy a N. Muzeum épületét át kell alakítani, kibővíteni, megtóditani. Nem zárkózhatik el senki azon szükségesség elől, hogy a múzeumi gyűjtemények számára uj helyiségekről kell gondoskodni, de — a lehető legszereocsétlenebb megoldásnak kell tartanunk azt, hogy ez az épület átalakíttassák. Egyrészt azért, mert fővárosunknak ezen egyetlen, igazán klasszikus stilü és arányú épülete csak vesztene a hozzáépítések által; másrészt azért, mert az a szép kert is, melynek közepén áll, veszítene harmóniájából újabb építkezések által, s végre, főkép azért is, mert nagyon bajos volna a Muzeum épületét úgy átalakítani, hogy az a jelenlegi gyűjtemények elhelyezésére teljesen alkalmas és elegendő legyen. A Muzeumben levő gyűjtemények kellő elhelyezése okvetlenül uj építkezéseket igényel. Már most állapodjunk meg ezen gondolatnál. Nem volna-e sokkal czélszeriibb, ha a kontemplált és tervbe vett átalakítások, ha a Muzeumkert beépítése helyett, a Muzeum épületéből egy vagy két gyűjtemény kihusittatnék s azok számára egész külön épület emeltetnék, és pedig Budán ? És itt senki se éljen azon argumentummal, hogy a budai oldal távolabb esvén a főváros középpontjából, nem alkalmas ily gyűjtemények elhelyezésére, mert ha csak egy pillantást vetünk más európai nagy városokra, azt látjuk, hogy ott is, oz ilyen kulturális intézmények egymástól messzire vannak elhelyezve. Arra se hivatkozzék senki, hogy a múzeumban levő gyűjtemények részeit képezik a gióf Széchenyi-féle hagyatéknak s ezért együtt kell maradniok, mert e gyűjtemények a Budára való áthelyezéssel nem veszítenék el ezen jellegüket ; de meg azért sem, mert akár mostani helyüktől 50 lépésnyire álló épületbe, akár egy kilométernyire attól helyeztetnek el, az már nem sokat változtat a gyűjtemények összetartozósá- gán. Hivatásunknak fogjuk tartani, hogy oda hassunk a magas kormánynál, hogy a Nemzeti Muzeum gyűjteményeinek egy része uj épületekbe és pedig Budára helyeztessék át. Czélszerü volna az is, ha a budai oldalon telkek jelöltetnének ki, a hol művészeink maguknak műtermeket építhetnének, annál inkább, mert a pesti oldalon már erre alkalmas telkek nincsenek. Nagy mértékben érzik a budai oldalon egy nagyobb szabású nyilvános könyvtár hiánya is. És ez a fontos kérdés is megoldathatnék az által, ha a Műegyetem áthelyeztetnék, és ha sikerülne oda fejleszteni az ügyet, hogy annak könyvtára szakkönyvtárból általános könyvtárrá alakíttatnék át, és megnyittatnék a közönség használatára. Ebben nincs nehézség, mezt hiszen valamikor az Egyetem könyvtára is szakkönyvtár volt, ma pedig egy, minden tudomány- és ismeretkörre kiterjeszkedő nagy, nyilvános könyvtár. Óhajtjuk, hogy a vallás-közoktatásügyi minisztérium visszahelyeztessék Budára. Szerény nézetünk szerint ezen minisztériummal szemben legkevésbbé érzényesithetők oly érvek, melyek annak a pesti oldalra történt átvitelét indokolják; sőt tekintve azt, hogy ezen minisztérium úgyis alig fér meg ott, hol jelenleg van, tekintve, hogy jelenlegi helyiségei alkalmatlanok is, és a czélnak meg nem felelők, és hogy az államra évenkint óriás terhet ró azon bérösszeg, mely ezen a réven elvész az állam bevételeiből oda fogunk törekedni, hogy az Budára vissza- hozassék. Hátra vagyunk társadalmi tekintetben is, Azon néhány apróbb termen, melzek egyes körök helyiségeivel kapcsolatosan Budán találhatók, de a melyek legjobb esetben is, 10 embernél többet alig képesek befogadni, ezen néhány apróbb termen kívül nincs helyiség az egész budai oldalon, hol a polgárság nagyobb számban találkozhatnék. Igaz, hogy e tekintetben már megindult a fejlesztés munkája, mert bírjuk a fővárosi hatóság ígéretét, hogy egy Vigadó-féle épület fog itt épülni. Ennek azonban csupán az I. és II. kerület fugja hasznát venni, mert a távol fekvő O-Budára nézve, még jó közlekedési eszközök mellett is távol fog esni; ezért oda kívánunk hatni, hogy a III. kerület számára az ott levő elég terjedelmes „Korona“ nevű épület alakíttassák át ilyenné.*) De a társadalmi életnek egyéb kívánságai is vannak. így elsősorban a színházak. Van ugyan egy kicsike színházunk a várban, melyben azonban vajmi csekély számú közönség talál helyet, s vau egy npári színházunk a Krisztinavárosban, mely azonban évről-évre összeros- kadással fenyeget. Kívánnunk kell tehát, hogy a jelenleg feonálló színházak f'eutartása mellett még egy színház épüljön a jobbpart oly részen, hol nemcsak sűrűbben lakott II. kerület, hanem a távolabb eső III. kerület lakosaitól is megközelíthető legyen. Köztudomású tény az is, T. Értekezlet, hogy valószínűleg osak idő kérdése, hogy az Új-épiilet ás Károly-laktanya helyébe uj, a modern igényeknek megfelelőbb katonai épületek fognak emeltetni. E tekintetben az lesz törekvésünk, hogv a budai oldal is számba vétessék ez uj építkezésnél, és pedig a budai rész kilyebb eső részei, melyek alkalmasabbak lesznek úgy a laktanyák építésére, mint gyakorlóterek számára Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kereskedelem és ipar érdekeit sem. A kereskedelemnek fellendülése nemcsak budai, nemcsak pesti, nemcsak fővárosi, hanem országos érdek is. És, ha nem is lehet törekvésünk az, hogy a kereskedelmi forgalmat Pestről Budára tereljük, van egy kereskedelmi szempont, melynek megvalósításánál a budai oldalt kell szem előtt tartanunk. Nem uj eszme ugyanis az, hanem főkép az utóbbi időben emlittetett sűrűbben, hogy a fővárosnak kikötőre van szüksége, és pedig olyanra, mely nemcsak a hajók kitelelésére legyen alkalmas, hanem a kereskedelem emelését is czélozza. Ezen kikötő számára, már a hely is tervbe van véve. Némelyek a pesti oldalon kívánják azt megvalósítani, minthogy azonban egészen le az elevátorig erre alkalmas hely nincs, le akarják vinni a Csepel-szigetéig. Egy másik tábor azt a budai oldalon akarja létesíteni, és pedig a sárosfürdőtől lefelé terjedő partrészen. Ha választani kell, a minthogy remélhetőleg nem hosszú idomulva annyira megérik a dolog, hogy kell választani a két part *) Megtörtént. Szerkesztő.
