Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

Budapest, 1896. (8.) BUDA és VIDÉKÉ. November 1. forint sególykölcsönt szerzett a károsultaknak ; 1[(i-rész erejéig B. Sina Simonnal részt vett a lánczhid építésében; 50 részvény aláírásával egyik alapitója volt a kereskedelmi banknak, melynek kötelékéből azonban 1813-ban kilép­vén, nemsokára a „budai takarékpénztár'1 ala­pításához fogott. E őzéiből szövetkezett Ró’sa Lajossal, ki mint ügyvéd és a m. kir. hely­tartó tanács ügynöke nagy befolyással és az administrativ ügyek elintézésében nagy jártas­sággal birt. Wodianer, mint intézetünk első igazgatója és Ró’sa Lajos, mint intézetünk első gondnoka kiválóan nagy érdemeket szereztek intézetünk emelése és felvirágoztatása körül, s azok méltatásával, azon miinek csaknem min­den egyes lapján találkozunk, melyet az igaz­gatóság megbízásából Dr. Fenyvessy Ferencz irt, s mely szétosztás alá került Visszagon­dolva intézetünk keletkezésére és első éveire, a mai napon hálás kegyelettel emlékezünk meg az alapítókról, kiket ma ugyan már csak kép­ben bírunk, de kiknek emléke mindenkor élni fog intézetünk körében. Az első kérvényt 1844-ben nyújtották be Buda város tanácsához, mely az ügyet melegen felkarolta s mindvégig a legerélyesebben támo­gatta. De nemcsak a tanács, hanem Budának egész lakossága is csatlakozott s az alapítás­ban is részt vett, miként ezt az első 1000 darab részvény aláírási ive bizonyítja. Ott ta­láljuk az akkori budai társadalom összes ki­válóbb alakjait és magában az első igazgató választmányban, mely 12 tagból állott, 10 budai férfi, vett reszt, nevezetesen: Bajcsy Károly városbiró. Császár Ferencz iró, Grünberg Fe­rencz gyógyszerész, Házmán Ferencz főjegyző, Kiss Ferencz a hires régész, Memlauer János közalapítványi tisztviselő, Schmidt Ferencz városkapitány, Sieber Károly polgár, kinek há­zában nyilt meg az intézet, Thoma József bőr­gyáros, Walheim János városi tanácsos. De nemcsak a vezérférfiak, Budának egész társadalma és polgársága üdvözölte, pártolta és támogatta az intézetet. Az a Buda, melynek lakossága, habár magyar volt értelmében, de német volt nyelvében, lelkesülten üdvözölte azon intézetet, melynek hivatalos nyelve már ezelőtt 50 évvel kizárólag magyar volt. S midőn 1846. október 1-én a halász­városi kibérelt helyiségben megnyílt intézetünk, ott ál.ott a pénztárnál az akkor 24 éves Bún József, kit ma is örömmel és büszkeséggel tisztelünk intézetünk igazgatóságában. Bún ba­rátunk munkás és buzgó egész hosszú életét ez intézetnek szentelte, ehhez kötik ifjúságának emlékei, férfi korának sikeres tevékenysége és ehhez kötik most is szivének érzelmei. Úgy áll előttünk mint a munka, szorgalom és hűség eszményképe, ki ma is őrt áll intézetünk érde­kei mellett, mint ezelőtt 50 évvel. Kalapot emelünk az alapítás távol korszakának élő tanúja előtt s szivünkből kívánjuk, hogy még igen sokáig élhessünk bölcs tanácsával s még igen sokáig legyen tanúja intézetünk felvirág­zásának. Budának és Pestnek egyesítése, még mi­előtt törvénybe lett volna iktatva ólt már a lakosság érzületében és óhajában s ezen egye­sülésnek egyik előhírnöke volt, a mai „Egye­sült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár“. Nem emlékezhetem meg e beszédem szűk keretében intézetünk növekedésének egyes mozzanatairól, melyek amúgy is behatóan van­nak tárgyalva intézetünk kiosztott történetében, de mégis ki kell emelnem, hogy ez intézet üzleti működését mindenkor a legnagyobb re­alitás és soliditás jellemezte, hogy sohasem lépte át a takarékpénztári kört és féltékenyen őrizte azon bizalmat, mely egy félszázadon át kisérte, melyből erejét merítette s mely a mit léteiének képezte alapját, úgy a jövőben is fel­virágzásának képezendi talpkövét. A megelégedés, sőt a jogosult büszkeség érzetével tekintünk vissza az átfutott 50 esz­tendőre, melyek a haladásnak és sikernek gazdag kópét tüntetik fel s bizonyságot tesznek arról, hogy a munka és szorgalom, az erély és ki­tartás és az eszközök helyes megválasztása nálunk is megteremtették áldásos gyümölcsei­ket! S itt hálával és kegyelettel kell meg­emlékeznünk Aebly Adolfról, ki intézetünknek 28 éven át elnöke volt és páratlan odaadással híven és lelkiismeretesen, tudással és szeretet­tel vezérelte ügyeinket és egyik főtényezője volt az elért sikereknek. Áldás emlékére ! S most uraim! csak még néuány szót 1 A jövő méhébe senkisem láthat, a jövő ködfátyo- lát emberi szem át nem hatolhatja, egymás mellett virítanak a sikerek rózsái s a balsze- roncse tövisei! De ha kedvezők maradnak a viszonyok s hazánk és fővárosunk a béke ál­dásos ölében folytathatják a fellendülést, ha bekövetkezik a második fólszázadban Eötvös óhaja: „Boldogulva Hon, hadd lássam népemet virányidon“, akkor utódaink örömmel fognak visszagondolni az alapvetési munkálatokra, me­lyekről ma beszámolunk s akkor újabb sikerek korszakába lépünk át a második félszázad kezdetén ! A jelent ekként összekötve a jövővel, meg kell emlékeznünk két férfiúról, kik az in­tézet élén állanak s annak vezetésében az első helyet foglalják el. Az egyik mélyen tisztelt elnökünk báró Harkányi Frigyes, ki tanúja volt intézetünk keletkezésének, ki annak min­denkor tántorithatlan hive volt és maradt, ki fényes tulajdonságaival, szakértelmével és ügy­szeretettel támogat és országosan tisztelt nevé­nek fényével emeli intézetünk értékét és hitelét. A másik, mélyen tisztelt vezérigazgatónk Rötzer Ferencz, ki most áll férfikorának és tetterejének delén, ki csak 8 év óta viszi ugyan az igazgatás súlyos feladatát, de kiváló képességével, szeretetreméltóságával, szakava- tottságával és ügyszeretetével a sikerek egész sorozatát vívta ki, s kinek ereje és lankadat­lan erélye, a legszebb reményekre jogosítanak. Azt hiszem a jelenlevők érzelmeivel ta­lálkozom, midőn e két jeles férfiút áldásos működésük folytatására ké*.em s azt kívánom, hogy intézetünk javára még sokáig éljenek. S evvel elérkeztem a mai ünnephez, egy félszázados epület zárkövéhez! Mosolyogjon intézetünkre a folytonos sikerek ragyogó napja, s amint fénynyel árasztotta el a múltat, vilá­gítson be a jövőbe is. A munka és szorgalom az üzleti soliditás és realitás tartsák fenn továbbra is e szép intézetet, melyet a jövőbe vetett hit alapított, a közbizalom fenntartott s mely büszke öntudattal lépi át a második fél­század küszöbét! Látom a képzelet szemeivel a fényes jövőt, az uj sikereket és uj eredmé­nyeket: Adja az Ég, hogy úgy legyen s Isten áldása legyen törekvéseinken! Utasítás az állami szőlészeti és borászati szakközegek számára, az 1896: V. t.-cz. végrehajtása körül teljesítendő szolgálatukra nézve. III. Ha a terület azonossága megállapittatott, az eljáró állsmi szakközeg megejti a jelen uta­sítás 11. §-ában körülirt kellékekre nézve a vizsgálatot, annak eredményéről a jelen utasí­táshoz 4. alatt fűzött minta szerint igazolványt állít ki, s ha a vizsgálat eredménye szerint a terü'et szőlővel való felújításra, illetőleg ujjo- nan való beültetésre alkalmas, az igazolványban egy8zersmint véleményt is mond arról: 1. hogy milyen mélyen kell a talajt meg­forgatni; 2. hogy mely amerikai alanyfajta a leg­alkalmasabb az illető területre ; 8. hogy miféle honi szőlőfajták jelölendők ki az alábbi 5. §-ban az egyes borvidékekre ajánlott szőlőfajták közül az oltványok készíté­sére, illetőleg a felújítandó szőlőben való ter­melésre, 4. hogy mi legyen az ültetés legkisebb és mi lehet a legnagyobb sor- és tőketávol­sága és 5. hogy minő különleges kikötéseket kell még az illető szőlőre nézve a művelési tervbe felvenni. Az igazolvány rövid kivonatát, akár al­kalmas a terület a felújításra, akár nem, az el­járó állami szakközeg bejegyzi a 10. §-ban említett saját nyivántartási könyvébe, azután az igazolványt, ha a területet alkalmasnak találta, a kölcsön-folyamodványhoz csatolja, s ugyan­ahhoz mellésli a kölcsönért folyamodó hitel­képességéről, vagyoni helyzetére és személyi tulajdonságairól az 5. alatt csatolt min.a sze­rint kiállított nyilatkozatot is, de ez utóbbit külön lepecsételt és csakis a Magyar Agrár- és Járadékbank által Budapesten felbontható bo­rítékba helyezve. Az ekként felszerelt folyamod­ványt vissakilldi a bank megbízottjának. Ha az eljáró állami szakközeg a területet nem találta alkalmasnak, az ebben az értelem­ben kiállított igazolványt nem csatolja a köl­csön-folyamodványhoz, hanem azonnal kézbesíti, vagy megküldi közvetlenül a kölcsönért folya­modónak azzal az értesítéssel, hogy felülvizs­gálatért az igazolváuy bemutatása mellett a földmivelésügyi ministerhez folyamodhatik. A kölcsönért folyamodó hitelképességéről, vagyoni helyzetéről és személyi tulajdonságairól kiállí­tott nyilatkozatot azonban ebben az esetben is — és pedig a fenti módon külön lepecsételt borítékba helyezve — a kölcsön-folyamodvány­hoz csatolja, s ezt az annak hátlapjára irt kö­vetkező megjegyzéssel: „Az igazolványt köz­vetlenül a folyamodónak szolgáltattam ki“ a bank megbizottiánsk küldi vissza. A fenti eljárást az állami szakközegek a folyó évben hozzájuk áttett kölcsö i-folyamod- ványokra nézve lehetőleg azonnal, de legkésőbb az érkezés napjától számított 14 nap alatt, a jövőben pedig azokra a folyamodványokra nézve, a melyek julius hó végéig kötelesek teljesíteni. A julius 1 -je és szept, 15-ike közötti időben hozzájuk érkező folyamodványok legkésőbb szeptember hó végéig, a szeptember hó 15-ike után érkezők pedig lehetőleg négy hét alatt intézendők el. 13. §. Azokat a honi (európai) szőlőfajtá­kat, a melyek hazánk egyes borvidékeit jelleg­zik s ezért az egyes borvidékekre ajánitatuak, tekintettel a végrehajtási rendelet 8. §-ára, a borvidékeknek az 1893: XXIII. t,-cz. végrehaj­tása iránt 1893. évi november hó 29-én 83,432 szám alatt kibocsátott kereskedelemügyi minis- téri rendelet 4. §-ban megállapított beosztása és sorrendje szerint a következőkben soro­lom fel. A Buda-Sashegyi borvidékre : Vörös bort termők: Kadarka, Nagy­burgundi, Merlot, Carbenet. Fehérbort termők: Mézes fehér, olasz rizling, sárfehér, juhfark, budai zöld, rak- szőlő stb. Kizáratnak általában minden borvidékről: a fehér és piros ágasfark, a fekete járdnvány, a király-fekete, a kübeli, a bolyhos, a barátcsuha, a mohácsi, a rókafarku és a sokicza. 13. §. A bank megbízottja köteles lesz minden kölcsön megadásáról négy hét alatt az illetékes kerületi vagy külön megbízott állami szakközeget értesíteni s az állami szakközeg a határozat tartalmát is tartozik nyilvántartási könyvébe bejegyezni. Ha a folyamodónak kölcsön engedélyez­tetett, az állami szakközeg a földmivelésügyi ministernek fentartott főfelügyelet é3 folytonos ellenőrzés érvényesítése czéljából tartozik a je­len utasítás 9. §-ában körülírt felügyeletet gya­korolni. E czélból köteles minden szőlőt, a mely­nek felújítására kölesen adatott, lehetőleg min­den fontosabb munka-időszakban, de minden­esetre évenként legalább egyszer meglátogatni s magának a munkák előhaladásáról, az illető kölcsönvevő szerződésének kiegészítő részét ké­pező művelési terv betartásáról stb. meggyőző­dést szerezni. Köteles arra is ügyelni, hogy a kölcsönvevő csak tökéletes oltványokat ültes­sen ki. Ha az állami szakközeg bármi tekintetben hiányt, mulasztást, hanyagságot, rendetlenséget vagy bármi észrevételre okot szolgáltató cse­lekvést, vagy abbanhagyást észlelne, annak or­voslása végett rövid utón, a lehetőségig szóbe­lileg, érintkezik a bank megbízottjával, vagy alkalmazottjával. Ha ennek kellő eredménye nem volna, vagy ha a hanyagság vagy mulasz­tás oly fokú, hogy a törvény 11. §-ában fog­lalt intézkedések megtételét vonná maga után ebben az esetben az állami szakközeg köteles észrevételeit a bank megbízottjával, vagy al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom