Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 40. sz. (Szent-Mihály hava) Vasárnap, október 4. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROS ODASNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : ZEZESjDÉX/^-I GTSTTTXjuA.. KIAD0-HIVÄTAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcaa 12 a. Ssöke-hái. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaetéai árak : Egész évre 12 korona, fél évre 8 korona, évnegyedre 3 korona. 1. kér., Alkotás-utoza 12/a. Satíke-háa. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Országos Oltalom Egylet. ír A kópviselőháznak és a kormánynak, mint a törvények legfőbb őreinek kötelességük, hogy a nemzet jólétére bénitó- lag ható bajokat észrevegyék és orvosolják. Nekik tudniok kellene, hogy hazánk, mért kultúrában még fiatal, tehát gyenge is, azért a közgazdasági reformoknál a kultúrában már megerősödött külföldet azonos módon utánozniok nem szabad, ha népeink hasznos munkálkodását szivükön viselni akarják. Példaként figyeljék meg a kertészt, ki nemes gyümölcsfát ültet el kertjében. Nemde a kertész vódőburokkal veszi körül a fiatal fa derekát, hogy azt az elpusztulástól megóvja. E védő burkot csak akkor nem alkalmazza már a fánál, ha ennek kérge annyira megizmosodott, hogy a fát az elpusztulástól többé nem féltheti. Anglia, Németország, Franczia- ország stb. szintén ily óvintézkedésekkel fejlesztették volt iparukat és kereskedelmüket s ezek révén tették társadalmukat oly izmossá, hogy ma már a vódőj burok náluk fölöslegessé vált; azért ne- | künk őket csak gondos körültekintéssel I s nem mindenben szabad utánoznunk. Nemzeti, ipari és kereskedelmi fej- í letlenségünkre az utánzások kevésbé vol- tak üdvösek, miként azok alkalmazásá- I tói az eredményt elérni szerettük volna. A meglevő formákban ez pnsztitólag hat nemcsak iparunkra és kereskedelmünkre, de egész társadalmi életünk erkölcsére is. A szabad ipar és szabad kereskedelemből felburjánzott számos ferde kinövés tág teret enged az ezzel élni tudóknak arra, hogy üzletbik fölött a czég használásához akár az egész ABC-ót, vagy akárki nevet kifüggeszthessék és hogy az e fajta czégek gomba módra keletkezhessenek. Ennek következtében örökké napirenden vannak a bukások, egyezkedések s az njabban és újabban korlátlanul keletkező tisztességtelen versengések, melyek terhe alatt a szolid iparos és kereskedő kimerül s áldozatul esik. A hitelértesitő irodák s az üzleti ■ ellenfelek szabadon aknázhatják alá a | A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (11) (Folytatás.) — Kérem alásan, inkább nekem legyen legalább megismeri a családomat. — Szerencsémnek tartom. — Enyém a szerencse, kedves spektábilis. A feleségem egészen el van ragadtatva. — Mitől, ha szabad kérdeznem ? — Attól az eszmétől. Hogy is tetszett mondani ? Miféle szanatórium. — A lélekszanatórium. — Igen, a lélek szanatóriuma. Nagyszerű egy terv. Nekem egy házam is van. Nagy telek. Árnyas kert, huszonkét szoba. Most gra- náriumnak használom. — Alkalmas lesz. — A fizetési feltételek kedvezők. Belemegyek a kompániába is. Jó volna már egy fiatalabb orvos, ez a tünet-bogarászó naponkint egy nótát felejt. — Tetszik valami orvost ismerni P — Ismerek, de ha nem ismernék is, ott a kisbirdető. A feleségem már régen akar egy fiatal orvost betelépiteni. — Ez igen jó volna. — Mi, tetszik tudni kedves spektábilis, nem tehetjük. Két leányom van, azzal gyanúsítanának, hogy vőlegényt keresek. Ennek a mi doktorunknak, kéremássan, úgy is nagyon rossz a szája. Családos apának vigyázni kell. 1 Ne tessék gondolni, hogy a leányaimnak nincsen kérője. — Sőt inkább tudom, hogy a kisasszonyoknak sok szerencséjük kínálkozik. — No azért egy kis jobb szerencse ránk férne. Minden jött-menttbez nem szeretném adni. A jegyzőné ugyan lepinczérezte Ácszugit a doktor előtt, de a hogy az ablakon kinézett és látta Lornya Mátéval, hiúságában érezte magát megsértve. Rosszizlésü ember, a kasznár Lornyához megy először. Kíváncsiskodott magában, kit sütnek el: Julcsát, vagy Katit ? Csakis korcsmárosnénak valók; ha ez az ideszakadt különb ember lenne, majd elhozatná ő a húgát. De hát csak hadd fogjanak törököt Lornyáék. Lornyáné tekintetes asszonyom nem volt valami nagyvilági hölgy, de két leánya érdekében ügyesen diplomatáskodott. Ha nem is fogta erőszakkal, de nem eresztette el az alkalmat. Szerette volna megdicsérni az urát. Most az egyszer okosan cselekedett. Csak nem hervadhat pártában ez a két szép teremtés. Hanem melyiket állítsa csatalánczba ? Az igaz, hogy Julcsa öregebb, de Kati okosabb. Anyja leánya, a másik az apjára ütött. Katiért hadd folyjon a háború. Ott lesz ő vezérkarnak s ha ez a pesti ur alkalmas, majd odaköti a székhez házi czórnával. A hogy az ajtón bekerültek, tekintetes asszonyom kiosztogatta a parancsot. tisztességes iparos és kereskedő hitelbe- csületét. A „Wiener Handlungsblatt“ czimü kereskedelmi napilap kizárólag csak Magyarországra vonatkozólag vezeti a „Klagen und Pfändungen“ czimü rovatot. E rovatban az itt perelt felek névjegyzéke, a kérdéses adóság természetének elhallgatásával szerepel, holott sok esetben csupán rendelkezésre bocsátott áru értéke pereléséről vau szó, de azért e meghurczoltatással az illető hitelét kompromittálja, sőt sokszor tönkrejuttatja. Sokan lesznek ezen szabadságokkal vagyonilag és erkölcsileg tönkretéve, de e vétségek megtorlására még becsü- letbiróságunk sincsen. Az országra nézve a kereskedelem és ipar a nemzegazdaság lüktető erejét képezi; tehát ez ugyanazon működést végzi ennél, melyet a vér az embernél teljesit. Miután pedig nemzetgazdaságunk lüktető ereje megromlott, nagyon természetes, bogy a különféle társadalmi osztályok megélhetése is beteges tünetekben szenved; vagy belyes-e az, hogy még a bűn árán szerzett tőke is a becsületes munkával egyen joggal sze— Julcsa, neked ma fejfájásod lesz. Néhány perez múlva távozni fogsz. — De kedves anyám, nem én vagyok a soros. — Micsoda, nem soros ? — Igen, mikor a minap a mérnök itt rolt, akkor is az én fejemnek kellett fájni. — Hallgass, kösd be a fejedet! — Hát Katinak sohasem lesz főfájása ? — duzzogott Julcsa, de azért nem mert ellenkezni anyjával s hirtelen bekötötte a fejét. Lornya Máté ur épen e pillanatban vezette vendégét a szobába. — Ácszugi Demeter ur Budapestről. Feleségem, Julcsa és Kati leányaim. Nagyon örültek. A tekintetes asszony megkínálta belylyel. — Tessék helyet foglalni. — Kezeit csókolom Ácszugi Demeter elhelyezkedett. Lornya Máténé elkezdette a szemeivel bírálni a vendégét. Igen ügyesen tudta ezt adni. Arra a képre nézett mereven, mely Demeter feje felett lógott. A kép egy csatát ábrázolt a szabadság- barczból. Lornya ur a vendégeinek megmagyarázta, hol állt és hol nem állt Dálmos Ábrahám. Mert ők folytonosan vetélkedtek a 48-as időkről, pedig mind a kettő csak nemzetőr volt. De azért csatáztak keményen és ők nyerték meg az x—y ütközetet. A tekintetes asz- szony odamerült merev tekintettel a férje diadalmezejére, azután hirtelen lekápta a szemét a földre, mintha kötőtűt ejtett volna el. Csinos ember, gondolta magában, ez mégis talán Jul- csának volna jó. (Folyt, követ.) „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava