Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-04 / 40. szám

Budapest, 1896. V. évfolyam 40. sz. (Szent-Mihály hava) Vasárnap, október 4. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROS ODASNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : ZEZESjDÉX/^-I GTSTTTXjuA.. KIAD0-HIVÄTAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcaa 12 a. Ssöke-hái. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaetéai árak : Egész évre 12 korona, fél évre 8 korona, évnegyedre 3 korona. 1. kér., Alkotás-utoza 12/a. Satíke-háa. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Országos Oltalom Egylet. ír A kópviselőháznak és a kormánynak, mint a törvények legfőbb őreinek köte­lességük, hogy a nemzet jólétére bénitó- lag ható bajokat észrevegyék és orvo­solják. Nekik tudniok kellene, hogy ha­zánk, mért kultúrában még fiatal, tehát gyenge is, azért a közgazdasági refor­moknál a kultúrában már megerősödött külföldet azonos módon utánozniok nem szabad, ha népeink hasznos munkálko­dását szivükön viselni akarják. Példaként figyeljék meg a kertészt, ki nemes gyümölcsfát ültet el kertjében. Nemde a kertész vódőburokkal veszi kö­rül a fiatal fa derekát, hogy azt az el­pusztulástól megóvja. E védő burkot csak akkor nem alkalmazza már a fánál, ha ennek kérge annyira megizmosodott, hogy a fát az elpusztulástól többé nem féltheti. Anglia, Németország, Franczia- ország stb. szintén ily óvintézkedésekkel fejlesztették volt iparukat és kereskedel­müket s ezek révén tették társadalmu­kat oly izmossá, hogy ma már a vódő­j burok náluk fölöslegessé vált; azért ne- | künk őket csak gondos körültekintéssel I s nem mindenben szabad utánoznunk. Nemzeti, ipari és kereskedelmi fej- í letlenségünkre az utánzások kevésbé vol- tak üdvösek, miként azok alkalmazásá- I tói az eredményt elérni szerettük volna. A meglevő formákban ez pnsztitólag hat nemcsak iparunkra és kereskedel­münkre, de egész társadalmi életünk er­kölcsére is. A szabad ipar és szabad kereskede­lemből felburjánzott számos ferde kinö­vés tág teret enged az ezzel élni tudók­nak arra, hogy üzletbik fölött a czég használásához akár az egész ABC-ót, vagy akárki nevet kifüggeszthessék és hogy az e fajta czégek gomba módra keletkezhessenek. Ennek következtében örökké napirenden vannak a bukások, egyezkedések s az njabban és újabban korlátlanul keletkező tisztességtelen ver­sengések, melyek terhe alatt a szolid iparos és kereskedő kimerül s áldozatul esik. A hitelértesitő irodák s az üzleti ■ ellenfelek szabadon aknázhatják alá a | A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (11) (Folytatás.) — Kérem alásan, inkább nekem legyen legalább megismeri a családomat. — Szerencsémnek tartom. — Enyém a szerencse, kedves spektábilis. A feleségem egészen el van ragadtatva. — Mitől, ha szabad kérdeznem ? — Attól az eszmétől. Hogy is tetszett mondani ? Miféle szanatórium. — A lélekszanatórium. — Igen, a lélek szanatóriuma. Nagyszerű egy terv. Nekem egy házam is van. Nagy te­lek. Árnyas kert, huszonkét szoba. Most gra- náriumnak használom. — Alkalmas lesz. — A fizetési feltételek kedvezők. Bele­megyek a kompániába is. Jó volna már egy fiatalabb orvos, ez a tünet-bogarászó naponkint egy nótát felejt. — Tetszik valami orvost ismerni P — Ismerek, de ha nem ismernék is, ott a kisbirdető. A feleségem már régen akar egy fiatal orvost betelépiteni. — Ez igen jó volna. — Mi, tetszik tudni kedves spektábilis, nem tehetjük. Két leányom van, azzal gyanú­sítanának, hogy vőlegényt keresek. Ennek a mi doktorunknak, kéremássan, úgy is nagyon rossz a szája. Családos apának vigyázni kell. 1 Ne tessék gondolni, hogy a leányaimnak nin­csen kérője. — Sőt inkább tudom, hogy a kisasszo­nyoknak sok szerencséjük kínálkozik. — No azért egy kis jobb szerencse ránk férne. Minden jött-menttbez nem szeretném adni. A jegyzőné ugyan lepinczérezte Ácszugit a doktor előtt, de a hogy az ablakon kinézett és látta Lornya Mátéval, hiúságában érezte magát megsértve. Rosszizlésü ember, a kasznár Lornyához megy először. Kíváncsiskodott ma­gában, kit sütnek el: Julcsát, vagy Katit ? Csakis korcsmárosnénak valók; ha ez az ide­szakadt különb ember lenne, majd elhozatná ő a húgát. De hát csak hadd fogjanak törököt Lornyáék. Lornyáné tekintetes asszonyom nem volt valami nagyvilági hölgy, de két leánya érde­kében ügyesen diplomatáskodott. Ha nem is fogta erőszakkal, de nem eresztette el az al­kalmat. Szerette volna megdicsérni az urát. Most az egyszer okosan cselekedett. Csak nem her­vadhat pártában ez a két szép teremtés. Hanem melyiket állítsa csatalánczba ? Az igaz, hogy Julcsa öregebb, de Kati okosabb. Anyja leánya, a másik az apjára ütött. Katiért hadd folyjon a háború. Ott lesz ő vezérkarnak s ha ez a pesti ur alkalmas, majd odaköti a székhez házi czórnával. A hogy az ajtón bekerültek, tekintetes asszonyom kiosztogatta a parancsot. tisztességes iparos és kereskedő hitelbe- csületét. A „Wiener Handlungsblatt“ czimü kereskedelmi napilap kizárólag csak Magyarországra vonatkozólag vezeti a „Klagen und Pfändungen“ czimü ro­vatot. E rovatban az itt perelt felek névjegyzéke, a kérdéses adóság termé­szetének elhallgatásával szerepel, holott sok esetben csupán rendelkezésre bocsá­tott áru értéke pereléséről vau szó, de azért e meghurczoltatással az illető hi­telét kompromittálja, sőt sokszor tönkre­juttatja. Sokan lesznek ezen szabadságok­kal vagyonilag és erkölcsileg tönkretéve, de e vétségek megtorlására még becsü- letbiróságunk sincsen. Az országra nézve a kereskede­lem és ipar a nemzegazdaság lüktető erejét képezi; tehát ez ugyanazon mű­ködést végzi ennél, melyet a vér az em­bernél teljesit. Miután pedig nemzetgaz­daságunk lüktető ereje megromlott, na­gyon természetes, bogy a különféle tár­sadalmi osztályok megélhetése is beteges tünetekben szenved; vagy belyes-e az, hogy még a bűn árán szerzett tőke is a becsületes munkával egyen joggal sze­— Julcsa, neked ma fejfájásod lesz. Né­hány perez múlva távozni fogsz. — De kedves anyám, nem én vagyok a soros. — Micsoda, nem soros ? — Igen, mikor a minap a mérnök itt rolt, akkor is az én fejemnek kellett fájni. — Hallgass, kösd be a fejedet! — Hát Katinak sohasem lesz főfájása ? — duzzogott Julcsa, de azért nem mert ellen­kezni anyjával s hirtelen bekötötte a fejét. Lornya Máté ur épen e pillanatban ve­zette vendégét a szobába. — Ácszugi Demeter ur Budapestről. Fe­leségem, Julcsa és Kati leányaim. Nagyon örültek. A tekintetes asszony megkínálta belylyel. — Tessék helyet foglalni. — Kezeit csókolom Ácszugi Demeter elhelyezkedett. Lornya Máténé elkezdette a szemeivel bírálni a ven­dégét. Igen ügyesen tudta ezt adni. Arra a képre nézett mereven, mely Demeter feje felett lógott. A kép egy csatát ábrázolt a szabadság- barczból. Lornya ur a vendégeinek megmagya­rázta, hol állt és hol nem állt Dálmos Ábra­hám. Mert ők folytonosan vetélkedtek a 48-as időkről, pedig mind a kettő csak nemzetőr volt. De azért csatáztak keményen és ők nyer­ték meg az x—y ütközetet. A tekintetes asz- szony odamerült merev tekintettel a férje dia­dalmezejére, azután hirtelen lekápta a szemét a földre, mintha kötőtűt ejtett volna el. Csinos ember, gondolta magában, ez mégis talán Jul- csának volna jó. (Folyt, követ.) „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava

Next

/
Oldalképek
Tartalom