Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
Budapest. 1896. (2) BUDA és VIDÉKÉ. Szeptember 13. csak lehető volt, azok szélein a fák meg lettek hagyva, hagy a közönség minél csekélyebb útvonalon legyen kénytelen a vágágások mellett elhaladni s ott se érezze teljes hiányát az árnyéknak. Hogy ezeknél a munkálatoknál nem a jövedelem, hanem az erdők fentartása volt a főczél, azt leginkább következő 1882—1892. évi adatok igazolják: Ezen idő alatt 1069 hold lett beültetve mintegy 9500.000 fiatal fával, s e czélra körülbelül 132.000 napszámot használtak fel, és az ültetett fák árával közel 112.000 frt fordítottak erre a czélra. Ezzel szemben a kivágott fáért csak mintegy 83.000 frt folyt be, tehát az összes bevétel és kiadás ez a tétele is igazolja azt, hogy a fővárosnak csak az erdő fentartása lehet szándékában. Az ültetésnél a talajviszonyok szerint a legkülönfélébb fanemak lesznek felhasználva, már azért is, hogy az uj erdő változatos, tarka legyen, a nélkül, hogy erdeink szép tölgyesei figyelmen kivül hagyatnának. így a tölgyfán kivül fekete és locz fenyő, bükk, loris, puha hárs, szil, platán, éger stb. is lesz ültetve, és hogy ez annál sikeresebb legyen külön faiskola is lett erre a czélra a hegyekben létesitve, a hol az 1887 — 1892. évi időszak alatt mintegy 9 millió fácska lett nevelve körülbelül 11000 frt költséggel. Az ültetett csemeték gondozására ezen kivül 28 ezer napszámon túl lett felhasználva közel 24 ezer frt költséggel. Az eddigi séta utak, — melyek mintegy 20000 folyó ölre tehetők — gondozására, kavicsozására, uj utak létesítésére ezen 10 év alatt majdnem 35 ezer napszám szükségeltetett 33 ezer frt költséggel, mely összegben azonban a felügyeletre használt napszámok és azok bérei is benfogl altatnak. szép tenorhangján mégis kérdezte, kinél legyen idegen. Menyétes Márton uram azonnal elszámolt három darabbeli — Nagyuram, ez nem elegendő . . . — Hogy-hogy ? — Hol vannak az írások ? Köhögés hallattszott, fontos, ünnepélyes ícöhögés, Lornya Máté uram jelentette, hogy beszélni óhajt. Akármennyire is aggódtak birák ii ram ék, hogy elpuhul a leves, a szép szót, különösen így esős időben, szívesen hallották; hát még Lornya, vagy Dálmos tekintetes űrét. Dálmos Ábrahám urnák a torka be volt kötve, ma beszélhetett, de különben is szájából vette ki a szót Máté ur, szólván a következőket : Szabad országban vagyunk. Mióta kell az embernek itt passzus, mint az igavonó állató., nuk. Ennél lógva én a szabadság nevében tiltakozom a i'oszolgabiró ur sérelmes rende- len' ®beu. Nem tűröm a polgárszabadságnak ilyetén iábbaltiprását. Hát annyira el vagyunk mi átkozva, hogy falaink közé senki sem jöhet? Hu., hova lett a magyar vendégszeretet? Szeretnem én látni, ha én valahol vagyok, kinek 1 . köze hozzá, honnan jöttem, mit akarok? Egyéb sem kellene, elég úgy is a teher. Tiltakozom. ~r Úgy van, felelt a bölcs tanács. Ámde a jegyző ur ennyiben nem hagyhatta a dolgot. A főszolgabíró úrral nem lehet tréfálni, bumsen és jól tudja, hogy mit m ért rendel el. Kencsi Barna a nagy urat adta, a kinél fő a modor, még ha gorombáskodik is. 0 megHogy a székes-főváros nem éri be ezzel, hanem továbbra is iparkodik a közönség érdekeit kielégiteni, meglevőt fen- tartani, és újat létesíteni, esetleg más alkalommal lesz szerencsém kimutatni, most meg csak azt jegyzem meg, hogy e tevékenységről a közönség túlnyomó részének nincsen tudomása, mert csak távolról nézi ezeket az erdőket, sokan ezt még most is járhatlan vadonnak tartván. Nem mulaszthatjuk el, hogy az okszerű ei dőrendezésért Gnekler Károly fő- erdőmestert meg ne dicsérjük. Névmagyarosítás. Válasz Telkes Simon nrnak. A Buda és Vidéke programmjához hiven helyt ád minden felszólalásnak és válasznak, a mi azonban a saját elveit és álláspontját nem zavarja meg. Kiadtam Telkes Simon ur válaszát is, ki leginkább czikkünk ezt a pontját tartotta sérelmesnek „ötven krajezárért tolakodó könyelmüséggel hódítanak el kétes egyének történelmi neveket is.u Ezzel a ponttal foglalkozik Telkes Simon ur a Budán székelő névmagyarositó társaság elnöke és nem találja természetesnek azt, hogy az ily nevek elsajátítása vétek, mit a törvény- hozásnak meg kell gátolni. A múltban a neveket tulajdon, foglalkozás, jellem, származás stb, adták. Rákóczról került valaki más hová és nem volt neve elnevezték rákóczinak és később lett belőle Rákóczi vagy Hunyadi szépen i és nem y-nal irva. Másként áll a dolog ma. Valaki idegen hangzású nevét változtatni akarja nem látta az soha sem Szécsényt, sem Hunyadot, sem Rákóczot lehetne ő akármilyen ismeretlen dőlő vagy növénytani névre nevezett, de készakarva az össze tévesztés czéljából választja a régi nevet. Mert p. o. tisztelt Telkes ur csak nem találja szerénységnek, hogy valaki Fáyvá változzék, mert ez ritka családnév, vagy p. o. Kende, Vay stb. íme maga Telkes ur is dicséretre méltó illedelmes tapintattal választotta nevét mert ezt a nevet nem igen találjuk jó magyar hangzása daczára sem. Hőke Lajos a Vasárnapi Újság egy régibb folyamában több száz oly dűlő vagy határ nevet mutatott ki melyek magokban i-vel, helyi, vári, laki, pataki, hegyi, völgyi stb hozzá téttel egyetlen egy családi névvel sem találkoznak és ősmagyar hangzásuak. En azt állítom, hogy a megszerzett és hosszú időn át tulajdonná lett Szabó, Székely stb. névre való sem magyarosítani. Ezek neveiket nem 50 krajezárou szerezték és nem tolakodtak a családokba, hanem az idő és körülmények ruházták fel őket neveikkel. Még a novella Íróknál is elitélem az ilyen nevek használatát egy kis ismeret és fantasia utján ellehet kerülni a Nagy, Fehér, Fekete neveket is. En fentartom a magam nézetét, hogy a meglevő családok nevére való magyarosítás ép oly tolakodó hódítás, mint a kihalt családokra való magyarosítás. A mi a növénytan felhasználását illeti az a megjegyzésem, hogy bizony ebből sok jó hangzású nem létező nevet lehetne választani p. e. Zelnitze, Osztörüs, Derétze, Toriás, Bogernyő, Rozsnok, Torzon, Kétegygy, Borzon, Veselke, Látonya, Boroszlán stb. Tessék csak a névmagyarositó társaságnak mikor a névjegyzék kidolgozásával fárad a régi magyar botanikákba bele tekinteni, a kataster- nél a dőlök és határok neveit megfigyelni és összeállíthat olyan névjegyzéket, a melyből lehet tolakodás és összetalálkozás nélkül neveket választani. De hogy Kohnból mi jogon lesz Kinizsi azt megérteni most sem tudom. Erdélyi Gynla. ■ Budai művészek. (Czikksorozat.) Irta : Taksonyi József. I. „Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni.“ Nagy Széchenyink ezt a mondását én igy alkalmazom ránk, budaiakra : Oly kévésünk van, hogy, a mink van, azzal fenszóval dicsekedhetünk. De azért nekünk, budaiaknak van ám külön művészetünk is, amelyet, mivel az illető művészek itt laknak, méltán mondhatunk magunkénak. A művészet többféle ága van itt képviselve ; azonban, mivel a szobrászat és festészet hajlik s főszolgabiró rendelete előtt, de még sem tartja helyesnek, hogy az Írásait kérjék. Ki kell küldeni bizottságba Lornya Máté urat, jelentése elváratván. ügy van, ki kell küldeni Lornya Máté urat, szerezzen be tapasztalatokat. Okos ember, jó bánásmódja van, nem tüzeskedik. A jegyző szintén pártolta az indítványt, annál is inkább, mert senkiről sem tudni előre, ki legyen, jót-e, vagy rosszat akar ? Megtörtént számtalanszor, hogy valami nagy gonosztevő rejtőzködik igy. (A felesége akarata és véleménye.) Milyen szégyen lenne az Rábolcsra, ha itt fognának el ilyen embert. Lornya Máté ur elfogadta a megbízást, legalább az övé lesz a diadal és megörvendezteti vele a feleségét. Együtt ment el mindjárt a gyűlés után Menyétes Márton urammal, a ki nem igen jó néven vette a dolgot és személye ellen bizalmatlanságot olvasott ki abból. Meg is csóválta néhányszor a fejét. Lornya Máté ur készen volt a tervvel. Bemutatja magát és az viszont. Ezzel rendben van minden. Így is történt. Acszugi Demetert tetten kapta; épen bort öntött egy szomszédfalusi embernek. Lornya Máté bemutatfo magát, Ácszugi is megmondta nevét. A tekintetes ur erre elkezdett vele beszélgetni, hogy tetszik nekr Rábolcs? A beszélgetés közben azt is megkérdi, mivel foglakozik. Dementer üdülőnek jelentette magát. Kitűnő a levegő, úgy ajánlották a doktorok. Ha kigyógyul, majd valami után néz; lehet megtelepedik a vidéken, ez igen alkalmas volna ,,lélek- 8zanatóriumnak.“ Lélekszanatórium, ismételte magában Máté ur, bár nem értette egészen, hogy mi is hát az a furcsaság? De ha mondják, valami és ez elég. Most már legalább referálni tud. Annyit tapasztalt, hogy nem lehet pinezér, a minek Menyétes uram kiadta. Majd kitudódik, gondolta és meghívta magához, ha valaha unatkoznék és jobb szórakozást nem talál. Hazafelé mentében törte az agyát, mi lehet az a lélekszanatórium. Van egy háza. Ezt még el is adhatja. Ilyen ember duplán fizet és ki tudja, mi válhatik, fejlődhetik az egész dologból. Leányos apa, neki le kell kötelezni mindenkit. Végre is ő beszélt azzal, a ki senkivel beszélni nem akart, övé a diadal. Fekete kávéra a doktor sokszor átnézett Máté úrhoz. A nagy nap délutánján is megjelent és ő élvezte először a kiküldött bizottság jelentését. A bizottság beszámolt az eredményről. A lélekszanatórium megdöbbentette a doktort. Nem vezet jóra, — ez volt a szava- járása. Ma kelleténél többször emlegette. Nem tudta, hogy ez az eszme, ha beválik, hasznára vagy kárára lesz-e ? A lélekszanatórium, a lélekszanatórium. Folytonosan ez a két szó zakatolt agyában. No majd meglátjuk, ha engedélyért folyamodik. Véleményezzük, de hogy. Máté ur úgy vélte, hogy ez szerencsés terv. (Csak neki volt eladó háza.) A doktor fejét csóválta, ümmögött, mint a nehéz beteg ágyánál. Fogta a saját pulzusát. Félt a kou- kurrencziától. Ez az ember doktor, annak kell lennie és ez csak terepet tanulmányoz. Résen áll és védi magát a támadások ellen.
