Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-23 / 34. szám
Budapest, 1896. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Augusztus 23. h) Kelenföld. i) Kelenföldi állomás. k) Saxlehner telep. /) Budaörs. m) Sashegy. n) Mártonhegy, és a többi szép pont. A Citadella körül 6—8 személyes társaskocsik és bérkocsik állnának, melyek a közönséget jutányosán odaszállítanák oda a melyik pont megtetszett. A Citadellában lenne posta, távirda és telefonállomás, telefon összeköttetés á vidék és szép pontok vendéglőivel. A főváros tanácsa a kormány és a községek elöljáróságai vegyék figyelembe ezt a tervet. Bellobraiditg lápot. Munkás menhely Szt.-Endrén. A társadalom egyik legszebb feladata és kötelessége a munkások sorsának enyhitése. A gondviselés ezért oszt egyiknek többet másiknak kevesebbet. A tűrésre és szenvedésre való utasítás a folytonos lemondás nem lehet teljes vigasztalója a szegénynek és a nélkülözőnek. A gazdag kenyere felét adja a szegénynek. Az egyensúly helyreállítása nem maradhat el. Angliában, hol most a szocziálista világ- gyűlés volt a királyné emlékét egy milliókra szoló munkás alapitványnyal akarják megörökíteni. Szép és nemes cselekedet. Az alapítvány oly nagy lesz, hogy abból a munkások sorsát emberi számítás szerint meglehet javítani. Bárcsak egyéb államok és különösen hazánk is követné a példát, hol már nem cssk a városokban, de a falvakban is elégedetlenek a munkások. Veszedelmes már ez azért is, mert az idegen eszmék és tételek terjednek és ott veszendőben van a magyar faj, hol gyökeredzik és virul a népen. A munkások itt nálunk csak is a saját erejökből segélyezik egymást. Megadóztatják Adtuk ezt a lelkes felszóllalást. A merész terv sem való szinütlen oly szép vidéken mint Buda és vidéke fekszik. Egy kis vállalkozás, egy kis bátorság és jóakarat s az emberek bámulhatják a természet kiállítását. egymást onkenytesen, van sajat erejükből szervezett és van általános munkás pénztár. A közjótékonyság azonban még a munkás kérdés felé nem fordult. A társadalom, mely fenyegetve van várja a tizenkettedik órát és úgy gondolkodik, mint a boldogult leggavalé- rabb miniszter: A munkások dolgozzanak. A földből hallatszik a társadalmi forradalom moraja és a megelőzésre senki nem gondol s közönynyel segítik a lelkiismeretlen izgatok akna munkáját. Lelkészeink itt Budán és vidékén az iparos ifjúság önképzésével enyhítik a bajt. A tanoncz otthonok és védők, a munkás dalárdák a legényegyletek stb. jó szolgálatokat tesznek. A lelkészek a katholikus kongresszuson felölték a munkás kérdést az iparos ifjúság védését és nevelését. Igazi müveit budai hölgyek jótékonykodtak e czélra. A böjti szent beszédek alatt itt Budán is vigasztaló és buzdító beszédeket mondottak a munkásoknak, kiknek sorsa az Isten kezében van. A mily ostorozói volnánk a telhetetlen vágyaknak, a dologtalanság rabló hajlamainak ép úgy akarjuk a munkások megnyugtatását nem csak a kézi, de a szellemi munkásokét is. Lapunk múlt évi folyamában kimerítő czikket hoztunk a munkás menhelyről s ép Szent-Endrét jelöltük annak helyéül. Örvendetes tudomásul vesszük, hogy a munkás menhely csakugyan Szent-Endrén lesz s ezért meg kell dicsérnünk a tanácsot is, mely Szent- Endrének emelkedéséhez hozzá járult s hisz- szük, hogy Dumtsa Jenőnek a derék polgár- mesternek sikerülni fog csakugyan megállapítani egyebekben is Szt.-Endre jövőjét. / Az uj vízvezetéki szabály- rendelet. A tanácsi második ügyosztály által készített s Lampl Hugó főszámvevő által is átvizsgált uj vízvezetéki szabályrendelet fontosabb pontjai a következők: A székesfőváros közönsége, mint a vízmüvek tulajdonosa képviseletében a tanács és a mérnöki hivatal a vízvezetéki csőhálókat kerületében fekvő házak és telkek vízellátását mágusra vállalják, gondoskodnak arról, hogy vizkérdósek mit az idő, vagy szerencsétlenül, vagy szerencsésen megold. A magyar aczél jelleme a pénz- imádás kohójában elolvad talán és rossz fajta viaszkkal egyesül, vagy e viaszkot olvasztja el tökéletesen az ébredő mnlt fényes tanúsága, azért imádkozzunk, azért cselekedjünk most. Mi ugyan abban a jelben győzhetünk csak, mely győzelmi jelül az égen Constantin császárnak megjelent. A természet kiállítása. Az ezredéves országos kiállításon sok mindent kiállítottak, de elfelejtkeztek a legszebbről magáról a természet kiállításáról. A természet kiállítása egy szép terv megvalósítását kínálta, mit ma is érdemes végrehajtani. A Gellérthegyről, egy nagy kört kell képzelni egész addig a meddig a látóhatár terjed, s a mit közönséges szemmel belehet látni. E körben létező Panorámát lelehet írni és fénykép utján előállítani. A Gellérthegyet a katonai kincstártól meglehetne váltani s annak tetejére több teleskopot alkalmazni padokat asztalokat állítani és sátor tetőt huzni. A Citadella belsejében állítsanak Pan- theont, vendéglőt és vendégszobákat vagy a m- phiteatrumot, mint Veronában van. A Gellérthegy kitűnő alkalmas hely tűzijátékokra, bengali tűzre és villanyvilágításra. Jó hely ez a népünnepélyek rendezésére is, melyre a Gellérthegy, ha a vérmezőre az egyetem jön valóban alkalmas hely. Közlekedés lenne: I. Hegypálya a Rudasfürdőtől. II. Fogaskerekű vasú a Szarvas-tértől. III. Társaskocsi közlekedés a színkörtől a Mészáros-utczán át. A természet kiállításában körülbelül ezek a pontok emelkednének ki: a) A Duna a fővárossal. b) A Gellérthegy. c) A Citadella. d) Budafok. e) Csepel-Sziget. /) Tétéuy. g) Kamara erdő. lett volna a nap, akkor is beszél, mert hát a Julcsa kisasszony, meg a Kati kisasszony derék jó lányok, nem bánja meg, a ki elveszi. Ácszugi Demeter úgy találta, hogy fent és alant az ember ugyanaz, csak a ruha változik. Akármilyen előkelő, vagy közönséges valaki, nem tagadhatja meg az embert. Az a nő, a ki már nem fiatal, házasít, vagy másoknak készít elő szerelmet, de benne kell lenni a komédiában. A ki maga nem játszik, az tapsol, vagy néz. így mondja azt Menyétes uram. Menyétesné hegyiről-végire elbeszélte Rá- bolcs történetét és jellemezte a történet hőseit. Tese Tóni, a jegyző, szívesen lenne kikapós, ha a feleségétől nem félne. A falut a tekintetes asszony igazgatja. Beleavatkozik minden dologba. Ugyancsak mosogatja az ura fejét mindaddig, míg az elő nem hozakodik, hogy milyen jó ételt evett itt, vagy amott. Akkor egészen báránynyá vál és addig süt-főz, mig az urával ki nem békiil. Lornya ur katuska ember, még kenyeret is dagaszt. Egyszer a plébános ur látogatta meg. A teknőtől ugrott el éppen és mig a plébános ur ott volt, mindig a zsebében tartotta a kezeit. Dálmos Ábrahám ur azért maradt nőtlen, mert nem kapott olyan szépet, mint akart. — Hamis a protokolum, Évi. Már miért volna, Könyves Márton uram ? — Azért, mert Dálmos ur nem szereti, h°&y ueki valaki ellent mondjon és látva, hogy az asszonyok ellenkeznek, nőtlen maradt. Ezért szavalja a pohárköszöntőben mindig azt, hogy a tiszteit menyasszony hagyja otthon a „nem“ szót. Neked is elszavalta, de te bizony bepak- koltad és elhoztad magaddal. Az asszony erre nekipergett Menyétes uramnak a nyelvével, de azt hidegvéréből nem tudta kihozni. Ácszugi Demeter ilyen közelről még sohasem szemlélte a házitüzhely lobogását. Ilyesmiket csak színpadon látott, de igy előadva és ilyen hatással még nem. Ki-ki eloszlott a maga dolgára. 0 is kiment a kertbe és leült a gyepre, hogy egy kicsit kipihenje a rábolcsiak történetét. Egyhuzamban igen sok volt, hadd jusson és maradjon holnapra is. Nagyot kaczagott magában Menyétes uramnak azon az ötletén, hogy őt pinczérnek adta ki. Most már ha akarna sem jutna a rábolcsiak társaságába. Mig itt lesz, csak száműzött marad és tudósításokból, Évi asszony tudósításaiból tudja meg, hogy folyik az élet ? Anyag érkezett be elegendő. Naponkint látta, hogy veszik és adják az újságokat, és ebből még azt is megtudja, melyik háznál fnit esznek. A mészárszék a legnagyobb pletykaszék is. Asszonyok, cselédek összejönnek és folyik a szapulás. Pereg a nyelv, akár kérdezik, akár nem. Beszámol a fehér nép. Pláne Évi asszonynak, ki minden öt perczben kikiálltja: — Eredj, siess haza, nem vagyok kiváncsi. Pedig dehogy nem volt. Néhe Demeter hallgatta ezt a pletykaversenyt és mulatott a családi naplók élőszóval terjesztésén. A cselédek egyúttal kémlelődnek és valamenyinek rajta volt a szeme. Megszólították: „Jóreggelt, fiatal ur“, de ő senkivel szóba nem állva, szigorúan remetéskedett. Megismerte a gazdákat, a zselléreket, a magyar nép büszkeségét. Szokatlan világ ez reá nézve, valódi újvilág. Könyvekből nem olvashatta az irók nem ismerik. Érdekes, nagyon érdekes élet. „Látni kell“, a hogy Menyétes uram szokta mondani. Már kezdett látni . . , A hogy igy füvön kevert, bámulta e hozzá közel eső tormalevelet. Milyen jó mulatság ez, Találgatta, vajjön mi lehet. Annyit már tapasztalt, hogy a vajat, mikor valaki veszi, ebbe takarja Menyétesné. Távolabb a lósóska burjánzott. Hasonló a levele, csak a színe haragosabb. Letépett egy levelet és legyezni kezdette magát vele. Mióta itt van, először gondolt az elhagyott világra. Elkezdette számítani, mit hagyott el ? Semmit. Elélté napjait, úgy, hogy bátran elfelejthette. Nem voltak emlékei Szive nem dobbant soha komolyan. Milyen ifjúság az, melyet nem aranyozott be az igaz és nemes szerelem sugara ? .Költői érzések nélkül élt. Múló ismeretségek, könnyű kalandók, gyors sikerek, ezek izgatták. Nem szeretett. Barátságról nem beszélhet, ő, a kitartott czimbora. Szégyenlette, hogy történet nélkül tölt el ideje. Harminczötéves korában itt van egyedül. Ha meghal, senki sem borul a koporsójára. Rideg, zimankós az élet, mikor egyedül va- gyunk. (Folyt, köv.)
