Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-09 / 32. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 32. sx. (Kisaszouy hava) Vasárnap, augusztus 9. BUBA ÉS TIBÉKE HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: G-TUL^.. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-ntcsa 12 a. Síitke-hái. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaeteai árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szöke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A budai színészet érdekében. A Buda krisztinavárosi nyári színházra a millenniumi esztendő rósz napokat, vagyis inkább rósz estéket hozott. Az utóbbi években különösen vasár- és ünnepnapokon, vagy kedvelt, kitűnő művésznők vendégszereplése alkalmával a színkör pénztáránál nagy volt a sürgés-forgás és tolongás, míg most a pénztárnok nagyokat ásit s Somolik Lőrincz titkárral, az igazgató hű emberével együtt fejüket lehorgasztva busán mormogják, hogy: „ . . . Buda, Buda, hová lettén Szép híredből de kiestél. . . . “ Os-Budavára, Konstantinápoly s a többi szórakozási és mulató helyek háttérbe szorították a budai nyári színészetet. A tizenöt-husz előtti óv Mosonyi- Szathmáry-Károlyi-Bogyó féle jövedel- metlensógek és deficzitek kisértetei újra feltámadtak halottaikból. Krecsányi megfeszített erővel küzd e rémek ellen. Számos uj darabból álló műsorán kívül olyan kitűnő müvósz-hadvezórnőket kül- . dött csatarendbe, mint Küry Klára, Blaha ] Lujza, Hegyi Aranka és Komáromy 1 Mariska. Keveset használt. Deficzit uram j még kárörvendőbben vigyorgot s csattogtatta rémes agyarait. Krecsányi nagyot gondolt s a legerősebb tromfot játszotta ki: Pálmay Ilkát, ez Európa- szerte hírnevet és dicsőséget aratott művésznőt nyerte meg hosszabb vendégszereplésre. ügy halljuk, hogy Krecsányi ezt a szerencsés fogását különösen a Vig színház, a mely szintén igyekezett Pál- mayt a maga számára meghódítani, kancsal szemmel nézi. Különben a budai nyári színház igazgatója e küzdelemteljes esztendőben a magyar színészetet nem csak szellemileg igyekszik magas színvonalra emelni, hanem mindent elkövet, hogy a közönség ez ötvenhárom év előtt emelt épületben az előadásokat minél kényelmesebben és zavartalanabbá élvezhesse. Legutóbb a színkör belsejét a közönség ízlésének és igényeinek megfelelő csínnal ujittatta és alakíttatta át, pár nap előtt pedig illetékes helyen a következő kérvényt nyújtotta be: Budapest fö- és székváros nagyte- kintetii tanácsához Budapest. „Mélyen tisztelt fő- és szék városi tanács! Alulirt, az utóbbi évtized alatt a buda krisztinavárosi nyári szinház állandó igazgatója, aláb leirt alázatos kérelemmel vagyok bátor a nagytekintetü fő- és szókvárosi tanács elé járulni. Az köztudomású dolog, hogy a buda- krisztinavárosi nyári szinház, melyben 1843. óv május havában, tehát több, mint ötvenhárom év előtt játszottak először németül, alapjától egész a fedélzetéig fából épült, festett üvegablakokkal s felül körösköriil szelelő pillérekkel van ellátva. Azt is sajnálattal vagytok kénytelen az általam nagyrabecsült nagytekintetü fő- és szókvárosi tanács előtt kiemelni, hogy a lefolyt ötvenhárom esztendő alatt, amely idő alatt itt, a főváros ezen az exponált, nagyrészt német ajkú polgárok által lakott részében, a magyar színészet nagy küzdelmek és áldozatok árán A „BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (3) I Demeter indul. A konyha takaros és tiszta volt. A háziasszony meg a cselédek is tiszták, rendesek. — No, anyjok, beteget hoztam, — Ez a numero 1-es ur? — Az volnék, szolgálatára, — felelt Demeter. Jó kardos menyecske lehetett, a negyvenes évek elején, tűzről pattant, egészséges, szép asszony. Tekintete értelmes, arczárói az egyenes jellemű magyar nőt lehetett felismerni. — Kiszolgáljuk becsületesen, csak ne finy- nyáskodjék, mint azok a komédiás-természetű porczió-szedők, meg földkostolók, vagy szeku- ráusok. Főztem én már nagyprépostnak it. — Ne tessék félni én igen jó beteg vagyok. — Akad ám itt czitromos becsinált is. Egyszer egyék belőle, sohasem hal meg. Ezalatt elkészítették a numero 1-et. A tornáczról nyílt, benne két ágy, egy heverő pamlag, asztal, mosdó, székek és két szekrény. Két nagy ablak nyílt a mezőre. Az egész tájékot láthatta innen. — No, ez derék, nagyon meg vagyok elégedve. — Mégis lehet, — büszkélkedett a nagy asszony. Tessék elhelyezkedni. Vacsorára paprikás csirke lesz. Alig töltött egy órát Rábolcson, már is otthon érezte magát. Nincsen olyan előkelőén bútorozva, de itt nem is zaklatják. Magában nagyot nevetett az ostromló sereg felsülésén, kik számláikkal csengetnek holnap az ajtóján. Ezt ugyan senki meg nem tudja, hol van, addig, mig ő nem akarja. II. Tanulmányok. A beteg jól érezte magát Rábolcson. Két nap mulv aMenyétes és uram, Menyétesné asszonyom éltek-haltak a vendégükért. Ez azután kedves beteg, kétszer is megrepetálja az ételt. Nem különösködik, azt eszi, a mi van, figura nélkül, magyar ember szokása szerint. Az öltözködése nagyon is urias, de hát ha teheti, tegye. Mindjárt az első nap kikisérte Menyétes uramat a szöllőbe, tartva olyan szavakkal, a j mik a derék embernek igen jól estek, mert kedvelte az urias hangot. Néha napján pajtás- i kodott a jogászokkal is. Az ide való rábolcsi kaputos embereket lenézte, mert hát neki sok jutott ki az élet könyvéből. Ez saját szokásmondása. Az agyag jól indult, de rosszul formálódott a korsó. A nép nem kérdezi a diplomát, csak a tanácsot kéri. 0 tud adni, csak úgy, mintha valóságos fiskális lenne. Nem olvasta, mégis tudja a törvényt és ha az ügy nem úgy dől el, mint a miként megprófétálta, nem ő a hibás, hanem ez az ujmódi járásbíróság, mely rosszul olvassa a betűt. Ácszugi Demeter aligha ismert még ilyen típust, mert a Menyétes Márton-fajta emberek ritkaságok. Nem zugprókátor ő, ki pénzért hamis instáncziát gyárt, hanem az igazságnak bátor kutatója és védelmezője. Ezt hirdeti, ezért vértanú-halálra kész. Keményfejü magyar, becsületes minden izében. „A föld a népé, a nép becsülje meg a földet; ne túrja hiába, ne báborogjon azért, a mit el nem érhet. A jő Isten méri ki utainkat. Ne térjünk el az Isten útjáról.“ Demeter meg volt róla győződve, b ogy ő valóban beteg. Különösen az agya van megterhelve és idegei belefáradtak a tétlen életbe. Nem egészséges az észjárásra. Irigyelte Menyétes Márton talpraesett bölcselkedéseit. Olvasott eleget. A hírlapokat mohón falta naponkint. Néha regényt is vett kezébe, ha valakitől kölcsön kapott, de a legremekebb nyitott könyvbe, a természetbe soha nem tekintett be. Fü, fa kínálja itt a tudományt és az emberek könyelmüen mulasztják el a szorgalmas olvasást. Nem unalmaskodnak itt betűk, a nyelv nem zárja el. Megérti mindenki. Szomorú sors vár arra, ki e könyvbe hódolattal nem tekint. Pipa dohányt sem ér ebhez képest a többi könyv. Az első fejezet arról szól, hogy imádkozzál és dolgozzál. Nem henyél senki és semmi. Nincs egy percznyi nyugalom, egymást váltja a munkásság. Az üdülő Ácszugi egyszerre le- I tett arról, hogy magát sorsüldözöttnek adja ki. ' Az előtte fekvő nagy könyv megtanította arra, „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
