Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

.Budapest 1896. (2.)

BUDA és VIDÉKÉ

Augusztus 2.

piaczot teremteni. Minek az uj rosszal a régi jó rovására az olvasó könyveket megtölteni.

Vegyék magok a tanítók a kezökbe a gyermek irodalmat. A jó olvasmányokkal képezett ifjúságnál nem talál talajra a modern irodalom, és a sajtó nem garázdálkodhatik többé, mert nem lesz közönsége.

A budai tanítók itt ebben a meg nem romlott fészekben vegyék kezökbe az ügyet. Hassanak, alkossanak és gyara- pistanak. Izenjenek hadat a magok és az ifjúság érdekében minden erkölcsrontó támadásnak s akkor a tanítás szelleme nem hanyatlik, Alapítsák a tanítást, nevelést és szórakozást a keresztény vallás erkölcsre.

E. Gy

Tartsunk népgyülést,

(Levél a szerkesztőhöz.)

A „Buda és Vidéke“ a polgárság érdekében cselekszik akkor, midőn a választások előtt fel akarja soroltatni Buda érdekeit és sérelmeit és számon kérni, bogy az elhangoztatott Ígéretekből mik teljesedtek ? A polgárság érdekében cselekedik akkor, midőn a budai érdekek emelésére alakult végrehajtó bizottságot a cselekvés terére készteti és kiváncsi megtudni, hogy mit végezett?

Van Budán most több Buda emelését czélzó kör.

I. Kelenföldi kör.

II. Gellérhegyi egylet.

III. Zugligeti egylet.

IV. Svábhegyi turista-egylet.

V. Római fürdői tisztviselő telep.

VI. Rézmáli egyesület.

VII. Rózsadombi házépítő szövetkezet.

VIII. Lipótmezei érdekeltek szövetkezete.

Ezt a legutolsót kivéve, mely édes keveset

mozog a többi érdekeltség hasznosan munkálkodik és zörget az ajtókon, hogy megnyissák.

Társas köreink ebben az évben nem tettek annyit Budáért, mint a múlt években. Évi jelentéseikben nincs annyi kérelmezés felsorolva.

csak beszélt, de ő a temészet nyilvánulásait bámulta és hallgatta.

0 is fut magától most erre, de a kérdés milyen irányban menekül vissza. Bámulta a madarakat is, a mint a légben repkedtek, megszégyenítve a világ összes technikáját.

— Mindjárt beérünk Rábolcsba.

Ez a hang keltette fel álmaiból. Az ut egy nagy sziklakiugrás mellett vezetett el; mikor ezt elhagyták, egy fensikon ott terült el Rábolcs, szép lombos fákban gazdag utczákkal, akár csak egy kis kert lenne számtalan kertilakkal. A toronynak csak a teteje látszott ki.

Itt volnánk ! — mondá egy kis helybeli önhittséggel a fuvaros.

Ácszugi Demeter újra maga előtt látta a kivándorlókat szállító nagy hajót. Fütyülve ereszt magából gőzt. A hajósuhaucz csönget. Ott a föld! — kiáltják az utasok.

Igen, itt van a föld. Vájjon mit vet rá a végzet?

Elértek a mészárszékhez, melynél a vendéglővel egyesült Menyétes Márton uram kinn állt az ajtóban és nagyot nézett az érkezőre. Vagy a porcziót hajtják, vagy földet kóstolnak, de jó nem lehet belőle.

Jónapot kívánok! — szólt az utas.

Adjon Isten! — felel kurtán Menyétes

uram.

Van itt egy kis szállás meg szívesség egy üdülő beteg számára?

Beteg ? No abból ugyan nem kérrünk. Itt ki van dobolva, uram, hogy betegnek lenni nem szabad. Nálunk még beteg nem volt soha. Jó itt minden: ital, étel. levegő. Ha az ur beregi úgy nincs se szívesség, se szállás.

Asztaltársaságaink kiválóan a jótékonysággal foglalkoztak és csak kevés vetett ügyet a közdolgokra. Annál többféle tárgyról, mulasztásról, elhanyagolásról Írtak nekünk a társadalom minden rétegéből. Ezeket részben közöltük, részben pedig az illető hatóságoknál, társaságoknál rövid utón intéztük el. Reméljük, hogy a közönség az ő jó barátját és ügyvivőjét, a „Buda és Vidékét“ ezután is megtiszteli bizalmával.

Sürgős ügyeink most:

I. Az egyetem Budán.

II. Eskütéri hid.

III. Közlekedés.

IV. Utcza rendezés.

V. Vágóhíd.

VI. Vízvezeték

VII. A III-ik kerület rendezése.

VIII. A vár ügyei, elhagyottsága.

IX Katonakórház.

X. A farkasréti temetőnél több bejárás, a temető rendtartás rendbehozatala.

XI. Feljárások könnyítése a várba.

XII. A budai ipar és kereskedelem emelése.

XIII. Szöllők rekonstruktiója, fásítás, állami intézmények szervezése.

XIV. Fekete József főgymnáziumának érettségi vizsgajoggal való ellátása.

XV. Szövetkezés a vidékkel. Buda legyen Dunántúl központja.

XVI. Átjáró a déli vasúton.

Ezeket tartom én sürgősnek, de én csak egy ember vagyok mások többet látnak. Azt hiszem a Lágymányos elhanyagoltsága, úgyszintén a Németvölgyé, Orbánhegyé, Mártonig egyé, Sashegyé, Remetehegyé szintén égető kérdés. Fontos a lövölde, rózsadomb, Rézmál, az Országút rendezése stb.

Tartsunk tehát népgyülést, hol mindenki elmondhatja óhajtását. Több szem többet lát. A népgyülés adjon memorandumot a képviselők kezébe és a szükségesebb kérdéseket ezek oldassák meg a választások előtt.

Hívja össze a népgyülést a „Buda és Vidéke“ szerkesztője.

Egy budai polgár.

A zöld korcsmárosok.

Rossz idők, rossz napok járnak az idén a zöld korcsmárosokra, rosszak különösen a budaiakra. A kiállítás és annak fő- és melléklátvá— Nem vagyok én csak beteges . . .

— No ez már más. Hát csak olyan úrhatnám-beteg. Fürdőre jött Rábolcsra. Tessék besétálni.

Menyétes Márton uram egy nagy czáfo- lata volt a betegségnek. Majd kicsattant a két orczája, feltürt ingujjai hatalmas idegeket és izmokat tettek láthatóvá. Erczes hangja“, kemény járása, erélyes mozdulatai mind a kitűnő egészségre vallottak. Fehér kötényt viselt, fejére büszkén nyomta aranypillangós, bojtos sipkáját.

Nagy tajtékpipából eregette a bodor füs- tött. Tekintélyes magatartással járt-kelt úgy a mészárszékben, mint a borivóban, kegyesen osztva mosolyait, vagy érdesen, semmibe véve bánt vendégeivel. Nem fáradt el a keze a mértékemelgetésben addig, míg a szöllők termettek.

A rábolcsiak borban fürödtek. Most újra beültették a szőllőket és a pinczében még mindig akadt bor. Menyétes Márton uram nagyon röviden beszélgetett a lakossággal. Jobb szeretett úgy társalogni, ha ülhetett és nem kellett neki ugrálni. Szolgabirónak való ember, a ki szereti osztani az igazságot, lévén tanácsbeli ember, kinek a szava zsinórmérték.

Az uribbfajta vendéget jobban szerette. Magát is urnák tartotta. Szeretett okoskodni a világfolyása felett.

Eleme Volt a politika. Újságot, könyveket olvasott és adta a jól értesült polgárt. A paraszt véleményét semmibe se vette.

Acszugi Demeter ugyancsak sokáig legeltette szemeit az öles korcsmároson és nézte bajuszát, mely úgy fel volt kunkorgatva, a

nyosságai elhúzzák a közönséget az amúgy is sokfélekép elhanyagolt Budáról.

Vegyük ehez a kedvezőtlen időjárást s természetesnek találjuk, ha Budán és vidékén a kirándulókat alig látó zöldkorcsmárosok panaszkodnak.

Ez a panasz alapos. Az a ki Budán s annak kültelkein és vidékén jár akad olyan vendéglősökre, kik még az idén nem láttak kirándulót. A budai legnépszerűbb vendéglők is néptelenek. A vig életet néma kihaltság váltotta fel. Nincsenek nyári mulatságok, összejövetelek. A kiállítás igazgatósága mindent a kiállításon rendez. A budai zöld korcsmárosok nézhetik a napot s még szép időben is pihenhetnek. Legjobb napjaikat a mikor hagyomány szerint özönlött a nép Budára, a zápor rontotta el.

Nyaraló nincs annyi, mint a múlt években. Némelyek elmaradtak a rossz közlekedés, mások a kiállítás miatt.

A budai zöldvendéglősök erre az évre teljesen leégtek. A mi idő a nyárból hátra van az alatt nem kárpótolhatják magokat. Ha emelkednék is az üzlet, az még a napi kiadásokra is kevés. Ebben az évben a ki tönkre nem ment az veszteséggel zárja le számadásait.

Kihalt a budai hegyvidék, de kihalt egész Buda. Alig néhány vendéglőben van élet, a többi kong az ürességtől s az ujjain számíthatja el, hogy hány vendége volt a héten ?

Megérhetjük azt, hogy legszebb kiránduló helyeinkre nem akad vállalkozó a jövő évre, mert az idei rossz esztendő a legvállalkozóbb szelleműnek is szája izébe marad.

Az I—III-ik kerületi vendéglősök között nagy az elégedetlenség, hogy a legtöbbnek épen ebben a rossz üzleti esztendőben emelték fel az adóját, daczára, hogy a bizottság előtt pontosan megjelentek és érvekkel mutatták ki üzleteik hanyatlását.

Az I—III-ik kerületi szállodások, vendéglősök, bor- és sörmérők ipartársulatának elnöksége azzal a tervvel foglalkozik, hogy a tanács elé kérvénynyel járul a melyben adóelengedést kérnek.

Mi, kik a budai viszonyokat teljesen ismerjük ezt a kérést méltányosnak tartjuk és hisszük, hogy azt a tanács is méltányolni fogja.

hogy a Toldi Miklósét, va gy Kinizsi Pálét festik. Látthatta akárki, ott lógott mind a kettő, valami vándor piktor kezére vallva.

A korcsma és mészárszék Toldi Miklós nevét viselte czégérén. A vendéget a saját szobájába akarta bevezetni, mig a numero 1-et elrendezik, mert most az kamara volt, de a vendég inkább az ivóban maradt. Jobb ott. Menyétes uram szókimondó ember volt, nem igen válogatta a szavát és egyenesen támadt a kérdéssel:

— Mi szél hordozza erre az urat?

— Mondtam, hogy beteges vagyok.

— Nem is úgy néz ki ar ur.

— Most már lábbadozom, de bizony nagyon elővettek a bajok.

— Azt hiszem, hosszú volt a farsang.

— Abból is volt részem.

— No mindegy, látom, hogy magyar ember. Megférünk egy fedél alatt csak az ételben ne fitymáljon, mert az sértés a feleségemre azt pedig nem engedem. Tud az különben betegnek is főzni, még a viczispán is helyre hozná a gyomrát.

— Nem lesz rám panasza. Azután a komája is dicsérte.

— A vasúti vendéglős?

— lKen— No olyan koszt nálam is van mint nála, az adagokhoz meg nem kell nagyitó üveg. Bőfizetés és ki-ki annyit eszik, a mennyit bir. Hanem jöjjön csak az ur, hadd mutatom meg az anyjukomnak. 0 igazgatja a konyhát.

Kimentek a konyhába.

(Folyt, köv.)