Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-19 / 29. szám
Budapest 1896. (2.) a kellő rendnek, amiből mindenféle zűrzavar és kellemetlenség szokott támadni. Mind ezek s még sok más a jó rend és kényelem szempontjából szükséges követelmények lényeges változtatásokat és intézkedéseket igényelnek, amilyenek 1. a házak és utcza szabályosása. Az utczák szabályozásánál figyelembe veendők különösen azok az utczák, amelyeknek szabályozása mindenek előtt foganatositandó. Ezek azok, amelyet szűk és görbe voltuk miatt a közlekedést megnehezítik. Ezeket az uj épitkezésekkel ki kell szélesíteni s egyenesre vonni; mig azokat az utczákat és főutakat, amelyek mértéktelen szélességük miatt a közlekedésre alig tarthatók jó karban és csak nagy költséggel, más részt a szeles időben beözönlő homokáradatot nem bírják megkötni s ez által a lakosságnak kényelmetlenséget okoznak, — kellő szélességre kell szorítani, az ekként előálló üres helyeket pedig a legközelebb álló házhoz csatolni, vagy pedig, mint a kecskeméti kaputói kezdődőleg és az Üllői-uton a város díszére szolgáló sorfákkal beültetni. Mindeneklőtt pedig szükséges megjelölni azt a területet, amely beépíthető, hogy jövőre ne lehessen minden uj épületet rendetlenül s nem kellő helyre épiteni. Ennél irányadóul azt kellene venni, hogy a telkeknek sok házhelylyé való felosztása által a konyhakertészet- hez való területek, melyekre Pesten a közélelmezés szempontjából szükség van, nagyon meg ne fogyatkozzanak; ennél fogva háztelkekül csak azok a területek jelöltettek ki, amelyek most pusztán, beépítetlenül hevernek, főleg pedig a futó homokos területek, amelyeknek beépítése s kis kertekké alakítása nemcsak a város szépsége, hanem a közegészségügy szempontjából is fontos. Ide kell számítani a lövőház eltávolítását is, mely most az egyik leglátogatottabb területen feküvén, rendőri szempontból sem tűrhető meg. Mindezen szabályozási és szépitési kezűi oda haza. Kihasadt a nap az éjszakából, világosra pirkadt mire megérkeztünk ; — a hegyen túl valahol reggelt harangoztak. Megrántottam a csengetyü fogóját — s pár perez múlva széttárult a földszintes épület első ablakszárnya és megjelent egy reezés fő- köto az ablakban, mely alól egy — ellenmondást nem tűrő szigorú arcz méregetett végig bennünket. „Á-áh jó reggelt gyönyörű mákvirág haza látott már, — hát ez ártatlan képű ur kicsoda — persze a kalauz, — persze . . . persze a zsák ^megtalálja a foltját! Juli nyisd ki a kaput“ ! És bezáródott — még pedig elég hirtelen — az ablak. Megakartam kapaszkodni a Bandiba — de ő már fogott engem hátul — kezdtem némán kiabálni, hogy : hol vagy Sokrates ? itt a menyecske — (haj-haj-haj Bandi!) — alig értem rá körülnézni — mire kinyilott a kapuajtó és a hidegkúti búcsú meghosszabbitója ügyes és gyors fogással beirányitotta Bandit, aki belül olyasmit motyogott hogy : lehet befőzni . . . Meg nem állhattam, hogy be ne nézek a kulcslyukon ; a szomszédos kert bodzafáján egy nőtlen veréb csipogva ingerkedett egy másikkal, — a kerítéshez pedig egy kőből való kiszolgált Szent János volt odatámasztva, s a határhoz volt oda szögezve annak a lécznek a vége, mely kimutatta az utczára, hogy : „Ez a telek eladó*. BUDA és VIDÉKÉ Julius 19. javaslatoknak semmi hatása se lesz és lassankónk feledésbe mennek, ha a legszigorúbb ügyelet nem fordittatik arra, hogy egy telek se használható fél építkezésre, egy házat se szabad épiteni az erre hivatott fellettes hatóság engedelme nélkül. Ennek lesz kötelessége vigyázni, hogy e művelésre szánt területek nagyon meg ne fogyatkozzanak s viszont, hogy az építkezési szabályok betartassanak. De mivel a külvárosok sokkal kiterjedtebbek, semhogy azokon a városi tanács kellő felügyeletet gyakorolhatna, ennélfogva ennek ellenőrzését a telekbirákra lehetne bízni a legszigorúbb felelősség terhe alatt. 2. Az utczák feltöltése és a levezető csatornák lerakása. A külvárosokban vannak utczák, melyeken az ember magasságnyi pocsolyában szekérrel teljes lehetetlen járni, gyalog és lóháton pedig életveszedelemmel. Ez az állapot nemcsak a közlekedést akadályozza, hanem tűzvész esetén igen komoly következményekkel jár. Ezeknek az utczáknak a feltöltése tehát halaszthatatlanul sürgős. A mi az utczákon felgyülemlő álló pocsolyák levezetésére szolgáló csatornázást illeti, a nádor teljesen elfogadja a Hild építőmester tervét s hiszi, hogy az későbben kapcsolatba hozatván a Rákos árok kitisztításával és szabályozásával nemcsak a külvárosok, hanem az ó- és uj város vizének lacsapolására alkalmas lesz. 3. A futóhomok lekötése s müvellietővé tétele. A futóhomok messzeterjedőleg veszi körül a külvárosokat s a főbb utakat is beteríti. Heves széltől felkavarva ellepi a várost s nyáron nemcsak kellemetlenséget okoz a lakosságnak, hanem egészségét is veszélyezteti; a házakra, bútorokra káros. Szükséges tehát e veszedelmet korlátozni, az általa ellepett területet hasznossá tenni. Első védekezés ellene, mint már mondatott, a tulszéles utczák szűkítése s a puszta telkeknek felosztása kertekre s házhelyekre, főleg pedig az utóbbiakra. A nyilvános használatra fenmaradó területek pedig — mint a nagy kincstári épület mögötti — fasorokkal sétányokká alakítandók át a közönség kényelmére. 4. A ló-, marha és parasztvásár szabályozása. Az évenként négyszer tartatni szokott országos vásárokra a parasztok és szegényebb polgárok oly sok lovat, szarvasmarhát s egyéb állatot hajtanak Pestre, hogy azoknak s az érkező kocsiknak kellő elhelyezése nemcsak sok gon- . dot okoz, hanem örökös koezódásokra ad alkalmat; a kézművesek pedig áruikkal a legforgalmasabb utczákon telepedvén le, a közforgalmat akadályozzák. Az országos yásár helye a hatvani kapun kívül jobbra-balra terült el e.-ész a kecskeméti kapuig. Rend nem volt benne semmi; az eladásra szánt állatok a legnagyobb összevisszaságban állottak a szekerek és ember tömeg közt. Pest városa 1788-ban készített ugyan egy rendezési tervet s azt II. József császár némi módosításokkal jóvá is hagyta, de foganatja sohase volt. Többször megsürgette a nádor is, de eredménytelenül. Most tehát uj tervet terjeszt a király elé, meghagyván vásártérül jobbára a régi helyet, de elrekesztvén a lóvásárt a marhavásártól, a szekereknek, valamint a mesterembereknek külön-külön helyet jelölvén ki. Egyúttal javasolja, hogy a sok helyt járhatatlan liepe-hupás homok buezkák elegvengettesenek. 5. A faraktárak szabályozása. A faraktárak jelenleg a Dnna partján terülnek el, kezdve a nagy kincstári épülettől. A terület, melyet elfoglalnak a városé, ez szokta árendába adni. De mivel az árenda ideje egy-két év s a város ismét másnak adhatja haszonbérbe, ennél fogva a fakereskedők nem bocsátkoznak nagyobb beruházásokba, hanem beérik jól-roszul összetákolt fabódékkal, amelyek mig kellemetlen látványt nyújtanak, egyszersmind örökös tűzveszélynek a fészkei. A nádor négy teret jelöl ki a fakereskedés czéljára, melyek örökre eladhatók volnának oly kötelezettséggel, hogy azokon faraktárokat csak szilárd anyagból szabad épiteni. 6. A rakodópart meghatározása. Erről már az előzőkben volt általánosan szó mind a kincstári, mind a magánhajókra nézve s e czélra a kincstári épület körüli terület jelöltetett. Itt különösen a tűzifa rakodópartról intézkedik a nádor, mely a város erős fejlődése miatt folyton változtatni kénytelen helyét; a mostanit se tarthatja soká, azért legjobb azt az újvárosban elhelyezni. 7. Munkásház építése. Pest városának egyre gyarapodó népességével, a kereskedelem növekvő fellendülésével s a velejáró gazdagsággal egyidejűleg, erősen érezhető a dologta- lan emberek és koldusok ijesztő mérvben való szaporodása a közönség igen nagy terhére. E bajon segítendő, viszont a lakosság azon szegény osztályának, amely dolgozni óhajt ugyan, de nincs meg hozzá az alkalma, ezt az alkalmat szolgáltatandó már gyakrabban volt szó egy munkásház építéséről, két osztály- lyal, egyik a kényszer — másik az önkéntes munkások részére és a polgárság a legnagyobb készséggel megajánlotta támogatását. Ez az intézmény mind emberbaráti tekintetből, mind a közönség érdekében kívánatos s a vagyonos polgárság anyagi támogatása mellett nem sok költséget igényel. A városnak van is rá egy alkalmas háza, csak át kell alakítani és kibővíteni. Társadalmi utón. Ha nem politizálna a világ annyit, ha nem volnának egyéb nagyzási hóbortjaink a haladás mindenben gyorsabb lenne. A politikai kérdések megölik a társadalmi kérdéseket. Á társadalom el van hanyagolva, szét foszlott, ezer részre züllött. Alig találunk két egyformán gondolkodó embert. Terveinek, engedélyeket kérnek, nagy hangon beszélnek, igy kellene lenni, úgy kellene lenni. Minden ember azt hangoztatja, hogy majd másként fordulna a sor, ha a vezetést rája bíznák. Mennyi túlhajtott elbizakodottság és erő- becsülés látszik itt is ott is. Az emberek valóságos conversation lexiconoknak képzelik magokat. Ma van hivatal, van ész is.
