Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
Budapest, 1896. (3.) alatt! — Hazáját hol a tatár, hol a török pusztította. Voltak idők, midőnJ a magyar nemzet életfájáról minden lombot, minden díszt leszak- gatott az ellenség öldöklő keze; egy éltető gyökere azonban mindig megmaradt a szilárdan elültetett fának s a vihar-tördelte fa újra kihajtott, lombot vetett s virágot hozott, mert táplálékát a honszeretet szent forrásából merítette; abból a forrásból, melyben Árpádnak s a többi nagy magyar hősöknek vére buzogott. Hajt e fa ma is ezer év múltával s hoz gyümölcsöt bőven Árpád nemzetére. — Nem is lehet ez máskép, mert a hol oly erős és kiapadhatatlan a honszeretet érzete, mint a magyar nemzet szivében, ott végromlás be nem állhat soha. — Él e nép és élni fog ezredeken keresztül; vele lesz mindenkor s vezérelni fogja szüntelen a magyarok mindenható nagy Istene. Az ezeréves fordulónál a kunyhók szegény lakóinak fohásza egygyé-olvad a fényes-paloták lakóinak fohászával s szegény é3 gazdag egybeforrt érzelemmel küldik szent imáikat a mindenek Urához: „Isten áldd meg a magyart!“ Kedves gyermekeim! — Ünnepet ülünk ma, ritka nagy ünnepet 1 Ezeredik születése napját szeretett Hazánknak, drága jó Anyánknak! A Gondviselés meg engedte érni nektek is e nagy napot. — Lelhetek világából vessetek ki ma minden más gondolatot, szivetek érzelméből űzzetek ki minden más érzést! Egy gondolat s egy érzelem foglalja el egész valótokat, mely ebben az egy szóban nyer kifejezést: „Haza!“ Áldozzatok tiszta, igaz szívvel s felmagasztosult lélekkel annak a drága, jó Anyának, ki ezer éven át szeretettel ölelte keblére gyermekeit : a magyar nemzet fiait s leányait, s ki oly édes hangon, oly nivoga*ólag szól hozzátok most is a költővel: „Oh jertek ölembe hü gyermekeim, áldásra emelten várnak kezeim!“ Mutassátok meg, hogy a ti szivetekben is él a honszeretet magasztos érzete s ennek a szent érzelemnek adtok kifejezést^ akkor, midőn velem együtt lelkesen kiáltjátok: Éljen a Haza!“ A lelkes éljennel kisért beszéd után B e r e c z Károly, árva, s polg. isk. II. oszt. tanuló szavalta el Inczédi Lászlónak „Ezer év“ czimü szép költeményét; utána W esze 1 szky Ferencz, szintén polg. isk. II. oszt. tanuló, Pósa Lajosnak „A haza“ czimü költeményét szavalta el. Ezt „Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted“ czimü hazafias dal eléneklése követte, szintén három hangra. A magyar nemzet ezeréves életéből Peszneker József, felügyelő tanító, olvasott fel kiemelkedő részleteket; ezt Tóth Kálmán „Előre“ czimü költeményének szavalata követte C sászik Ferencz, reálisk. III. oszt. tanuló által. Utána Orbán, el. isk. IV. osztály tanuló szavalta el Czuczor Gergely „Hunyadi* czimü versét. Most Petőfinek „Járjatok be minden földet* czimü kőkeményét énekelték el az árvák. Magyarország gyönyörűen megkoszorúzott térképénél Fritsch Ferencz, polg. iskola III. oszt. tan. a magyarok bejövetelét mondta el. A térkép fölött Munkácsy „A honfoglalás“ czimü képének másolata diszlett nehéz aranykeretbe foglalva. Walter István, polg. isk. III. oszt. tanuló, Bartók Lajosnak „Munkács“ czimü kőkeményét szavalta el, mit a „Király- hymnus“ éneke követett Az ünnepies fogadalmat és a szép imát Kovács Aladár, polg. isk. II. oszt. tanuló mondta el. Végül Som- lyay József, igazgató, intézett buzdító beszédet az árvákhoz, hogy engedelmesek, munks- szeretők s a hazához hűek legyenek, mert a valódi honszeretet e három erényen épül^ fel. Szavaira lelkesülten hangzott fel ismét: „Éljen a Haza! Éljen a király!" A szép ünnepet a „Szózat“ eléneklése zárta be. mit a közönség szintén állva hallga- gatott meg. Az ünnep befejeztével K ertscher István, árv házi m. elnök „Ezeréves Magyarország“ czimü emlékfüzeteket osztott ki az árvák között s a közönség az épület berendezését s a szép nagy kertet tekintette m°g. Délben az árvákat pompásan megvendégelték. BUDA és VIDÉKÉ. Kollár Lajos beszede a Toldy Ferencz-utczai iskolában. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Gyermekeim I A népek atyja, a magyarok Istene meghallgatta milliók fohászát, melyet őseink hazafias dalaikban, az elnyomatás ideje óta imádsággá lett ezen most elhangzott Hymnusbau pedig apáink és mi hozzá intéztünk és lerázni segítvén a rabigát Tiszának-Dunának habjai által mosott, őseink vérével szentelt földön Árpád hős magzatait felvirágoztatá, s megérni engedte ezeket az egész Európa figyelmére méltatott ünnepnapnkat, amidőn a szeretett király és az egész nemzet egyetérez, összeforr az ezeresztendős múlt ünneplésében. Ti, kedves gyermekeim, akiknek szivébe derék tanitóitok a hazaszeretet nemes érzelmét már zsenge korotokban beoltják, eddig csak egyes költeményekből, apróbb olvasmányokból nyertétek a haza iránt már is élénken dobogó szivetek táplálékát, nemsokára abba a korba juttok, hogy magatok forgathatjátok a történet lapjait, amely véres napokról és fényes dicsőségről egyaránt regél nektek. Némelyek közü- letek lelkesedést, mások okulást merítenek abból. De hiszem,, és fogékony lelketeket, hazafias neveltetésteket tekintve kívánom is, hogy mindannyian azt a tanúságot merítsétek belőle, hogy ezt a drága hazát az Isten félelme, a haza szeretete és a koronás kix-ály iránt való hűség tartotta meg nekünk. Áldjátok az Istent! Az ő jóságát meghálálandó, vezetett ma első utunk az ő házába és e falak között, ezen ünnepélyes pillanatban is hozzád fordítjuk hálás tekintetünket jóságos Istenünk, hálát adva neked, hogy miként ezt láuglelkü költőnk, aki jött és eltűnt, mint meteor, éneklé: hogy hazánkat átölelve tartja kezed, mert különben »Az idők, a népek éktelen viharja Elfujt volna minket, mint egy porszemet ; De szent palástod szárnyait reánk takartad. És tombolt a vihar, de csak fejünk felett < Csak igy a te segedelmeddel élhettük keresztül csodás módon ezt a viharokban, balsorsban gazdag 1000 évet, amelynek leforgása alatt nemzetek lettek, nemzetek vesztek, de az az idegenek közé beékelt maroknyi magyar, melynek hivatást szántál, annyi balsors s veszély közepette fennmaradt, — erőben, tekintélyben növekedett és magyar maradt! Imádjátok a hazát, mert a történet arra tanít, hogy abban a lángoló hazaszeretetben, mely a magyart jellemzi, rejlik a titka annak, hogy mi, számra csekély, az ellenség pusztításainak leginkább kitett nemzet az egybeolvadás veszélyének ellenálltunk és őseink minden nagy csapás után újból és újból kezdték a honfoglalást. Közületek a nagyobbak már hallották hogy ezer esztendő előtt Árpád és vezértársai vérük bocsátásával tét ek szent fogadást a haza megvédelmezésére. Ez, kedves gyermekeim, nemcsak azt jelenti, hogy aki hazához hütelen lesz annak vére vétessék, hanem jelenti az elvállalt kötelezettséget, amiként őseink vérük ontásával szerezték meg e hazát, úgy minden magyar egyúttal utolsó csepp vérét is áldozza fel a haza meg- védelmezéséért. Kötelez arra, hogy az őseinktől örökül reánk hagyott ezt a szép országot megvédelmezzük, fentartsuk, felvirágoztassuk. A harczi dicsőség szerezte és tartotta ezt meg, de a béke áldásai, a kitartó munkásság teszik azt nagygyá, gazdaggá, virágzóvá, a külföld elismerésére érdemessé. Mutassuk meg tehát, hogy, ha őseink életük feláldozásával, török-tatár pusztításának ellenállva, fenn tudták tartani a földet, — meg tudjuk azt hálálni azzal, hogy ebből a Magyar- országból, mely századokon át a nyugati műveltség védbástyája volt a kelet ellen, egy erős, művelt, önérzetes Magyarországot alkotunk ! Ennek a szent fogadásnak beváltásában tietek lesz, kedves gyermekeim, az oroszlánrész, akik, ha a jó Isten kegyelme továbbra is velünk lesz, kedvezőbb helyzetben lesztek, mint őseitek, akik, hogy egyik kezükkel dolgozhasMájus 24. sanak a nemzeti fennállhatás feltételeinek biztosítására, a másik kezükkel védelmezni voltak kénytelenek ezt a földet. Ti, hál’ Istennek, mind a két kezetek erejét a békés fejlődés nagy munkájának szentelhetitek, hogy ezt a drága hazát felvirágoztathassátok, dicsővé, nagygyá telhessétek. Szeressétek, tiszteljétek a királyt, szent István koronájának ezt a fenkölt viselőjét, aki bölcsesége, fejedelmi erényei által nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezredéves múltúnkat a béke ünnepe gyanánt ünnepelhetjük. Legyen dicsőség annak homloka körül, aki a legnagyobb magyarnak bizonyult, mert az arany kalászt termő rónaságon, a zugó fenyvesek koszoruzta- Kárpátok alján, a bérezés Erdélyben és a kék Adria partjain, egy szóval Magyarország minden zugában, ahol csak hazafias magyar szív dobog, egyhangú a vélemény a felett, hogy a magyar államiság a mi királyunkban nemcsak hódolatra késztető képviselőjét, hanem leghatalmasabb védelmezőjét tisztelheti. Innen van a magyarnak királyához való hagyományos hűsége és törhetlen ragaszkodása, amely őseitől drága örökségként szállott reá ! Innen van, hogy a haza és a király fogalma a magyar előtt elválaszthat!anul egybe van kapcsolva, össze van forrva és igy ma is, midőn ezt az egész jövőtökre kiható, egész életetekre emlékezetes ünnepélyt, mint az iskolaszék képviselője megnyitom, alig tehetem méltóbban, mint azzal az ország egyik szélétől a másikig felhangzó, kebeleinkben visszhangra kelő, forró fohásztól kisért felkiáltással: Éljen drága hazánk! Éljen a szeretett király! Népünnep a Vérmezőn. Budapest székes-fővárosban rendezhetnek népünnepet, de hogy minden tekifi'tetben olyan sikerült legyen, mint a múlt vasárnapi, nem hisszük. Pompa, fény és jókedv ez tette jellegzetessé a vérmezei népünnepeu. A Vérmező vasárnap ünnepi színezetet nyert. Négy diadalkaput állítottak fel zöld lombokkal, városi és nemzeti zászlókkal feldíszítve, mindegyikén ezzel a felírással: „Éljen a király!“ A Vérmezőn belől állították fel az ördögmalmokat, a panorámákat, a mászásra szolgáló póznákat, és a körhintát és itt rendezték be a versenypályát is zsakfutásra, a hol a fehér sátorban nemzeti szinü vállszalagos rendezők foglaltak helyet. Már a délelőtti órákban nagy sokaság nézte a készülődéseket, s mindenütt ott láttuk az első kerület elöljáróságának derék tisztikarát élén Olhauser Pál elöljáróval, a ki mindent körültekintő buzgalmával, fáradságot nem kiméivé az elsők között az első volt a ki rendező tehetségének fényes jelét adta és a kinek oroszláaérdeme vau abban, hogy a népünnep közmegelégedésre oly pompásan beütött. A rendezés körül dicséretre méltóan műkőitek közre Toperczer Péter és B e n c z e Benő kerületi elöljárók. Délután egy órától kezdve megindult az ember áradat a Vérmező felé. A lóvasúti kocsik, a propellerek csak úgy ontották a pesti részről átjövőket, a lánczbid ingott ezrek és ezrek terhe alatt, s az alagút nem egy hamar fog annyi ünneplő közönséget látni, mint vasárnap délutánján. Három óra felé már teljesen be volt népesedve a tágas mező. Nagyszámú gyalog és lovasrendőr táborozott egy nagy sátor mellett. Pedig hát kár volt ez a túlbuzgó intézkedés, mert a nép a jó kedve mellett is tisztesen viselte magát, s egy perezre sem zavarta meg a rendet. Különben is G y a 1 o k a y Lajos rendőrtanácsos személye maga elég biztosíték arra, hogy a hol ő a vezénylő, ott meg van a pontosság és a rend. A rendőrség tanyájától két katonai zenekar mulattatta a népet. Két helyen volt táncz- vigalom, és két helyen húzta a czigány. Pont 3 órakor megmozdult az egész tömeg, nagy hullámzás támadt, majd óriási éljenzés zúgott végig, a melyet visszavertek a budai hegyek. Ekkor érkezett meg a király
