Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-17 / 20. szám
Budapest 1896. (8.) BUDA és VIDÉKÉ Május 17. kellő pontossággal s ezt követte az ünnepélynek egyik legszebb legkedvesebb és legfontossabb pontja : az iskolás gyermekek hazafias fogadalma, melyet növendektársai nevében Kollár László IV. a) oszt.-beli tanuló adott elő oly lelkes szépen, olyan mélyen átérezve s jól átgondolva, olyan nemes és öntudatos hévvel, hogy azzal mindenkit szinte elbűvölt, lekötött. Az értelmes gyermek e fellépésével is atyja méltó fiának bizonyult, kinek jövője iránt a boldog szülők a legszebb reményekkel lehetnek eltelte. Kétségtelenül ez volt a szép lefolyású ünnepélynek egyik legközvétlenebbül ható és legemlékezetesebb pontja s ha mi elragadtatásunkban siettünk ezért a ritka élvezetért a jelen volt szülőknek melegen gratulálni: bizony nem ok nélkül tettük. A lélekemelő ünnepély záradékául ismét az iskolaszék lelkes elnöke mondott egy hazafias remek beszédet, mely a tartalom, nemes hév és gyújtó hatás tekintetében semmivel sem maradt pompás megnyitójának mögötte. Miután az énekkar még Vörösmarty „Szózatját énekelte el, a hazafias, szép ünnepély véget ért, bizonyára ma adandó nyomokat hagyván a tanuló ifjúság fogékony lelkületében s a legszebb emlékeket biztosítván a megjelent vendégseregnek, kik nem fukarkodtunk elismerésünknek kifejezést adni Jurányi János igazgatóval szemben, ki az ünnepély rendezése, és K o n c s e k Lajos tanítóval szemben, ki a szavalatok betanítása kerül oly sokat és oly szép eredménynyel fáradoztak. Egy jelenvolt. A községi szeretetházban. A II. kér. „Községi Szeretetház“ növendékei f. é. május hó 9-én d. e. 9 órakor hazánk ezredéves fennállását, a II. kér. választmányi bizottság, a kér. elöljáróság, kér. iskolaszék és a nagyszámban megjelent érdeklődő közönség részvétele mellett, igaz bensőséggel, szívből fakadó áhítattal ünnepelték meg. Szivünket ü^gragadta, lelkünket felemelte, midőn ezt, a „Szeretetház“ gondozó karjai által megmentett gyermeksereget magunk előtt láttuk, amint szivszorongva, összekulcsult kézzel énekelték: „Isten áld meg a magyart.“ Török Árpád miniszteri titkár ur tartotta a lelkes, hazafias megnyitó beszédet. Inczédy László „Ezer év“ czimü költeményének elszava- lása után Cavalloni Pál szeretetházi tanitó Magyarország ezer éves történetét vázolta lelkes, szivet megragadó szavakkal Öröm volt nézni, mint ragyogott e gyermeksereg szeme a büszkeségtől, hallva a honfoglaló hős Árpád fejedelem, Szt.-István, Mátyás, Nagy Lajos királyok dicső tetteit, mint borult el arezuk a muhi pusztai, mohácsi szerencsétlenség hallatára, mint derültek ki e kis arezok, midőn hallották, hogy e pusztítások után az édes haza romjaiból újra felépült s virul. Midőn Müllern Emil, Pósa Lajos „A haza“ ez. költeményének elmondásával megérteti velük, hogy ki a mi drága szülő anyánk, egy szivvel-lélek- kel éneklik: „Tied vagyok tied hazám.“ Midőn megtudják Tóth Kálmán „Előre“ czimü költeményéből (szavalta Németh Géza), mily lángolóan szerették hős honvédeink e hazát, mily hősiességgel küzdöttek a szabadságért, szemükben felcsillámlott a lelkesedés tüze, égett a vágy és Simkó Ferencz csak kis társai érzelmeit tolmácsolta, midőn fogadást tett, hogy „méltó utódai leszünk dicső őseinknek s megmutatjuk a nagy világnak, hogy van a magyar szivében annyi kincs, mint a mennyit kardvasával megszerzett.“ A növendékek éneke után Szőts András igazgató imaszerü záró beszédével az egyszerű, de magasztos, lélekemelő ünnepség véget ért s ama benső meggyőződéssel hagytuk el az intézet falait, hogy a magyarok istene ez ártatlan gyermeksereg számítás nélkül való, képmutatast nem ismerő, szivből fakadó könyörgését meghallgatja s imádott hazánkat a következő ezredévben is fentartja. Gyulányi Adolf beszéde az ó-budai tölgyfa ünnepélyen. Kedves kis Barátim! Tekintsetek körül e magas bérezek által koszoruzott és a hatalmas Duna által határolt vidéken; — a történelem feljegyzései szerint itt e vidéken alussza örök álmát Árpád apánk, — a dicső honalapító. A hálás gyermekek legalább időközönkint ki-kimehetnek a temetőbe, hogy szeretett szülőinek nyugvóhelyét felkerescék, azt virágokkal diszitsók és ott a kedves halottakért hő imát mondjanak. A magyar nemzet azonban nem zarándokolhat el a dicső honalapító sirhalmá- hoz, hogy azt a háladatosság könnyeivel ász- tatva ott a lángoló hazaszeretet hervadathatlan virágjait ápolhassa; — mert Árpád apánk, a dicső hős sírja jeltelen. Sem kőoszlop, sem érezszobor nem mutatja nekünk azt a szent helyet, hol a nagy halott földi maradványai pihennek — porla- doznak. De a félisten nagy szelleme e széles hazában mindenütt jelen van, és ezért bárhol emelhetünk oltárt, hogy rajta néki az általa szerzett haza iránti hű és tántorithatlan ragaszkodásunk és lángoló szeretetünk kedves áldozatát bemutathassuk. A magyar nemzet ez évben üli meg ezeréves fenállásának nagy és ritka ünnepét, és ime! — a fényesnél fényesebb ünnepségek hosszu-hosszu lánczolatába ti is kedves kis Barátim fűztetek a mai napon egy parányi de jelentőségteljes szemecskét. Árpád a dicső honalapító örök emlékére, I. Ferencz József dicsőségesen uralkodó királyunk határtalan tiszteletére im elültettétek e két tölgyfa-csemetét. Ti kedves fácskák, — ti néma tanúi az ártatlan gyermeki szivek nemes lelkesedésének, hatoljatok gyökereitekkel mélyen a nagy szellem drága porai által megszentelt földbe; — nyúljatok majdan felhőkig érő magasságra terebélyes koronátokkal; — daczoljatok büszkén a fejetek felett tomboló és elvonuló viharokkal és hirdessétek a jövő ezredben élő atyánkfiainak az e helyen gyakorolt lángoló hazaszeretet szent evangéliumát! Ti pedig kedves kis Barátim mielőtt elhagynátok a most már megszentelt helyet fogadjátok ünnepélyesen, hogy hű fiai, hű leányai lesztek az ezer éves magyar hazának; fogadjátok ünnepélyesen, hogy édes magyar hazánkat mindig — mindig szeretni, de azt soha — soha elhagyni nem fogjátok; fogadjátok végre ünnepélyesen, hogy szeretett magyar hazánkért — ha kell — véreteket is ezer örömmel fogjátok ontani! ; Ez ünnepélyes fogadalom után pedig büszkeség teljes lelkesedéssel harsogjátok: Éljen az ezer éves magyar hazánk ! Éljen a mi szeretett királyunk! Zsámbék ünnepe. Jegyzőkönyv. Felvétetett Zsámbékon, 1896. évi május hó 4-én Magyarország ezredéves fennállásának megünneplése czéljából községi képviselő testület által tartott díszközgyűlés alkalmával. Jelen lévők: Schneider János biró, Főt. Gózony Gyula, Helly János, Augmayer Antal, Lunez József, Keller Ferencz, Geszler Antal, Karle Mihály, ifj. Schneider György, Hajdú János, Kahn Simon, Kaiser János, Pfen- dert Simon, Jelli János, Szeli Antal, Bader Antal, Botos András, Föglein György, Pradl Mihály, Schlotter Simon, Jelli József, Szauter János, Tafferner József, Szauter József Rókus, Mekler Ferencz, Kebling Mátyás, Heller István, Simon Ferencz, Tafferner Ferencz, Ring István, községi képviselő testületi tagok és Nyirák Gyula jegyző. Községi biró, — Magyarország ezredéves fennállásának megünneplésére egybehívott és nagyszámban megjelent községi képviselő testületi tagok üdvözlése után a díszközgyűlést megnyitja és a további szót községi jegyzőnek átadja. Községi jegyző a következő beszédet mondotta: Tisztelt községi képviselő testületi díszközgyűlés ! Ünnepet ül a nemzet, nagy nemzeti ün- j népét! A dicső magyar nemzet honának, a mi | édes magyar hazánknak fennállása óta, hosszú i és ezek között sok viszontagságos esztendő j zajlott le nemzeti léte felett. Ezért a honalapitás ezredik évfordulóját ünnepli meg most a magyar nemzet. Részt vesz ebben a nemzet minden tagja, apraja-nagyja, a magyar haza minden igaz polgára rend és rang, nem és kor, párt és felekezeti különbség nélkül. Elől jár ebben, maga dicső királyunk, a legalkotmányosabb uralkodó. I. Ferencz József ő felsége, legnagyobb családjával egyetemben! De van is miért ezt tenni ! Azon hosszú évezrednek folyamában, mely a magyar nemzetnek, honalapító ősünk, a dicső Árpád vezérlete alatt e haza földére való bevonulása s az ezt követő honalapitás óta lezajlott; sok-sok viszálylyal kellett a magyarok őseinek megküzdeni. De az egek ura végtelen kegyelméből ez sikerült is, mert a jó Isten e nemzettől nem tagadta meg a vitézségben gazdag honfiakat, adott neki nagy bölcseségü vitéz vezéreket és uralkodókat. És ime a nemzet, mely ezer év előtt maroknyi nép volt, ma létszámban, anyagiakban, szellemiekben kifejlett hírneve, dicsősége immár világraszóló! Szent ennek a hazának minden talpalatnyi földje, mert annak megszerzése és megtartása érdekében folytatott vitéz harezok közepette a dicső őseink vérétől lett megöntözve. Üljük meg mi is tisztelt közgyűlés imádott hazánk fennállásának ezredik évfordulóját méltó fénynyel és méltó tettekkel. E pillanatban, midőn év ezredes nemzeti létünk fenntartásáért csak az imént küldöttük ájtatos hála imánkat az egek legkegyelmesebb Urához, midőn itt egybe gyűlve vagyunk abból a czélból, hogy nemzeti nagy ünnepünket a késő nemzedékek részére is megörökítsük: látva az önök örömtelt arczaikat, szinte hallani vélem szivük erős dobbanását, melynek minden lüktetése e perezben mindnyájunkkal közös érzelmeink folyománya. Öröm a múltak eredményeiben és forró óhaj a remélt boldog jövő állandóságának megvalósulása iránt. E kettős érzelem tölti be e pillanatban szivünket. Ebben kétsége senkinek sem lehet! De méltó, hogy e magasztos ünnepet az utókor példájára tettel is megörökitjük. Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy a hazafias erényekkel gazdagon felruházott járásunk főtisztviselője tekintetes nemes Bódiz László ur indítványára a Pest-pilis-solt kiskunvármegye, pilisi alsó járása f. évi április hó 21-én Bián tartott értekezlete alkalmával „Árpád alapítvány“ elnevezés alatt 6000 frtos alapítványt tett, — illetőleg ezen összeg összegyűjtését elhatározta, — magyarositási czélokra, mely alapítványhoz az indítványozó maga is 110 írttal járult hozzá. Azt hiszem mindnyájunk helyeslésével találkozik ha a nagy nemzeti ünneptől áthatva, tisztelettel indítványozni bátorkodom azt, miszerint a mai díszközgyűlés ünoepies hangon egyhangúlag határozatban mondja ki azt, hogy Zsámbék községe eme hazafias alapítványhoz a f évbeu 100 írttal hozzájárul és hogy a következő években, ugyanezen szent czélra, évente 25 frtot veend fel községi költségvetésébe, mind addig, mig a 6000 frtos alapítvány a pilisi alsó járás által teljesen fedezve nem lesz. Mondja ki továbbá a jelen disz közgyűlés azt is, hogy ugyan e czélra a község lakói között gyűjtést rendez, a begyült összegeket f. évi augusztus hó 31-ig a járás főszolgabirájá- nak beszolgáltatandja. Midőn ezen indítványom egyhangúlag leendő elfogadásáért esedezem, szerény szavaimat azon imaszerü óhajtással zárom be: Vajha a második évezred zárultával az akkori késői nemzedéknek is legyen oka és pedig bőséges oka, a mienkhez hasonló nemzeti nagy öröm ünnepet ülni. Éljen a haza! Éljen a király ! Éljen Zsámbék község hazafiasán érző összes polgársága ! Határozat. A beszéd elhangzása után, a díszközgyűlés Nyirák Gyula jegyző indítványát nagy lelkesedéssel és éljenzéssel fogadván, utasította a községi elöljáróságot hogy azt mindenekben hajtsa végre; egyben meghagyván a községi elöljáróságnak, hogy a jelen díszközgyűlésnek tiszteletteljes üdvözletét a járási tekintetes fő-
