Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-29 / 13. szám

Budapest 1896. (2.) jelentést egyhangúlag tudomásul vette, az igaz­gatóság indítványait elfogadta s a fölmentyényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizott­ságnak megadta. Végül Kubinyi részvényes in­dítványára az igazgatóságnak es a tisztikarnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A Schlik-féle vasöntöde és gép­gyár részvénytársaság e hó 25-én tar­totta évi rendes közgyűlését gróf Dy ssewffy Aurél elnöklete alatt. Az igazgatóság évi jelen­tése szerint a gyár nyers haszna 47.461 írttal több, mint a múlt évi tiszta nyereség. Az uj beruházások között a legnevezetesebbek egyike az az iparvágány, a melynek segítségével a gyárat a körvasuttal közvetlen összeköttetésbe hozták. Az igazgatóság javasolja, hogy a mér­leg szerint mutatkozó 147,898 írt 58 kr. tiszta nyereségből, illetőleg a múlt évi 6952 írt 70 kr. áthozattal együtt a közgyűlés rendelkezé­sére álló 154.851 frt 23 kr. összegből 10,000 darab részvénynek május 1-én esedékes szelvé­nyeinek beváltására darabonkint 13 forintjával 130,000 frt fordittassék, a fönmarndó 24,851 frt 23 kr. pedig vitessék át a mostani üzletév számlájára. Szitányi részvényes fölvilágositást kért az igazgatóságtól arra nézve, hogy mért kevesebb az osztalék az idén, mint tavaly volt. Grötschel Imre az igazgatóság nevében kifej­tette, hogy ebben nemcsak a vasáruk fluktuá- cziója, de a munkabérek emelése is nagyban közrejátszott. A részvényes és a közgyűlés tudo­másul vette, a jelentést és az indítványt elfo­gadta s a fölmentvényt úgy az igazgatóságnak mint a felügyelő bizottságnak megadta. Végül gróf Dessewffy Aurélt újból egyhangúlag be­választották az igazgatóságba. A magyar ruggyantaáru gyár r. t. f. hó 26-án tartotta rendes évi közgyű­lését, emökei Emich Gusztáv elnöklete alatt. A Dr. Török Emil jogtanácsos által fölolvasott üzleti jelentés szerint a társaság gyárát a le­folyt üzlet évben tetemesen kibővítette és töb­bek között a tavaly megkezdett játékáru gyár­tást széles alapra fektette. A közgyűlés az üz­leti jelentést egyhangúlag tudomásul vette és az osztalékot a tartalékok alapszabályszerü és és rendkívüli javadalmazása után 15 forintban állapította meg. Az ezután megejtett választá­soknál felkiáltással újból megválasztattak az igazgatóságba : emökei Emich Gusztáv, Schwarz Felix, Geiger B. Zsigmond, Mandl Arnold, Herbst Edgar, Kuhlemann Károly, Kohnberger Salamon, a felügyeTő bizottságba: Mudrony Soma, pákái Kölber Alajos, Szepesi Sándor, és Handler János. A Magyar fém- és láiupaáru- gyár részvénytársaság f. hó 25-én tar­totta évi közgyűlését őrgróf Pallavicini Ede távollétében dr. Reitz Emil elnöklete alatt. A mérleg, melyet a közgyűlés elé teljezztettek, 51,903 frt 34 krnyi tiszta nyereséget és az 1894. évről áthozott 15,993 frt 34 krral együtt összesen 64,996 frt 67 krnyi nyereséget tüntet fel, minek hovaforditása iránt indítványozza az igazgatóság, hogy a tartalékalap 10%-kai, 3190 frt 33 krral javadalmazandó 2871 frt 30 kr. jutalék czimén az igazgatóság tagjait illeti meg, az 1895-iki osztalék fejében részvényenkint 10 frt kifizetését, továbbá a maradó 18,835 frt 5 krból a kiállítási kiadások fedezésére 5000 frt, adományként a hivatalnokok és munkaveze­tők részére a millennium alkalmából 5000 írt­nak megszavazását, végül pedig a 8835 frt 5 krnyi maradványnak uj számlára való átvitelét hozza javaslatba. A közgyűlés e javaslatokhoz hozzájárult és elfogadta, hogy az 1896. julius 1-én esedékes 5-ös számú szelvény e hó 26-ától kezdve 10 írttal a Magyar Általános Hitelbank pénztáránál bevaltassék. Ezután az igazgatóság­nak, valamint a felügyelő-bizottság kilépő tag­jait, megválasztottak. — Ifj. Kanoschek Fereucz igazgatósagi tag megbízatási ideje lejárván, újra megválasztották, valamint a felügyelő bi­zottság eddigi tagjait, névszerint Adler Károly, Hoffman Károly, Selevér József és Dr. Szomjas Lajos további egy évre újra választattak. Közgyűlés. A „ Budapesti Iparossegé­dek Egyesülete“ folyó évi inárczius hó 29-én vasárnap d. u. 4 órakor az egyesületi helyiség­ben (II. kér., Iskola-utcza 18. sz.) évi közgyű­lést tart, melyben ez a derék és hazafias egye- sület egy évi hasznos munkásságával számol el. BUDA és VIDÉKE 1/ Budai sérelmek. Megénekeltem már Buda sérelmét, nyo­morúságait versben, prózában; de a sérelmek máig is a régiek, a nyomorúságok nemhogy fogytak volna, inkább évről-évre szaporodnak. De a mi kedves bizottsági tagjaink nem látnak, nem hallanak, s amint látszik, szájokat sem tudják feltátani. A pestiek — szegények — irigy szem­mel néznek át a Dunán a budai hegyekre, irigy szívvel gondolnak a budai jó levegőre; mi budaiak pedig még irigyebb szemmel néz­zük a pesti gigerlik fényes csizmáit s gondol­juk magunkban : mikor járhatunk mi olyan fényes csizmában vagy czipőben, mint a pestiek ? Mert hát a budaiak legnagyobb nyomorú­sága a por, amelyben kora tavasztól lógva késő őszig uszuuk mi budai boldog emberek. Könnyű volt addig a port feledni, míg a budai hegyek osztották a bort, a melylyel leönthettük a port, de most! . . . Most sokszor még vizzel sem önhetjük le a minden lépten-nyomon maguukba szitt finom porunkat. A Lipótváros kövezett utczáit már öntö­zik; de a budai mezitlábos körutakat, müuta- kat, országutakat hagyják az isteni Gondviselés könyörületére, mig a hivatalos öntözés ideje — május — el nem érkezik ; akkor aztán ha esik, ha nem esik, öntöznek; de hogy a portól megmentenék a budai nyaralókat, kórházakat, fürdőket, sétahelyeket, stb. arról szó sincs ! Vegyük sorra Buda szépségeit. Itt van a dunaparti aszfaltos séta a lánczhidon fölül, mellette ló vasút, kocsiút, no ezek csak kapnak egy kis locsolást, majd ha a kalendá­rium úgy hozza magával; de ott van aztán az alsó part a Duna közvetlen közelében fene­ketlen portengerével; az már nem lát egy csepp vizet sem, ha csak a felhők meg nem könyö­rülnek rajta. Tessék ott sétálni, ha azt meg­unod, leüllni, pihenni, üdülni és port pipálni! Tovább a Lukács és Császárfürdőbe vivő Törő k-u t c z a, fölfelé vivő mellék utczáival, mind mezitlábos, mind porfészek, kivált ha egy kis szellő lengedez. Tessék a nevezett két für­dőben tisztára mosakodni, aztán mire onnan a fönt tisztelt utczákon, utakon ha vergődöl, ott­hon kádfürdőt venni, hogy a rád tapadt portól megszabadulhass. Sokszor gondoltam ez utón : uram Istenem, hát azért mászkálnak a mi nagy, nagyobb és legnagyobb uraink külföldön, hogy még annyi tapasztalatot sem hoznak magokkal, miképen becsülik más országban az olyan kincset, a minőt mi a budai fürdőkben bírunk ? Hisz nem kell messzebb menni, csak a szomszéd Bádenbe (és nem Bádenbe), a hol az utczák mind, mind pormentesek ; a kocsiutakat öntözteti a város, a járdákat öntöztetik a háztulajdonosok akik saját érdekükben okosabbat nem tehetnek. Menjünk tovább az úgynevezett budai Körúton. Egészen mezítlábas. Télen sárten­ger, nyáron portenger. Tavaszszal, őszszel por­felhő. Tessék ott építeni, ott lakni, de ajtót, ablakot úgy elzárni, hogy negyedóra alatt min­den bútorodon ujjnyi vastagon ne lássék a por, mikor még az én bástyái lakásomban is ha­sonló tüneménynyel találkozhatnál, ha fele­ségem jó hollandus származásához híven nem gondoskodnék a porrétegek el-eltüntetéséről. E furcsa körúton vándorol keresztül fél Buda, ha a Városmajor zöld pázsitján kíván heve- részni, lapdázni vagy kártyázni. Most ugorjunk egyet! A győri utón van két pompás telep, egyik a férfi tanító- képezde, másik a Vöröske rész t-k ó r- ház. Elől-hátul két széles mezitlábos ország­útitól határolvák, a hol egyik kocsi a másikat éri; mily élvezet lehet az a por, a melyet még csendes időben is vernek a kocsik, mily élvezet különösen a Vöröskereszt üdülő betegeinek, no meg a németvölgyi temetőbe nagy számmal zarándokló közönségnek, azt könnyebb elgon­dolni, mint röviden leírni. Hátha még a vég­telen Attila-utczát meg akarnám veled járatni nyájas olvasó! akkor e héten nem érnénk a nyomdába, pedig e kis figyelmeztetésre égető szükség van az irigyelt budaiak és a hozzánk még most is borocskára el-ellátogató pestiek érdekében. De azt még sem hagyhatom emlittetlenül, Márczius 29. 1 hogy ha valaki a nagyban épülő Pauler-utczá- nak keleti harmadrészében ma, márczius 26-án, ebben a szárazságban, nem mondom terhes ko­csival, hanem csak üres egyfogatuval végig hajtani elég vakmerő, aligha úgy nem járna, mint az a bérkocsis, aki egykor az Albrecht- utról az Ilona-utczában már pompázó millimos kártyavárnak, a melyet kath. főgimnáziumnak neveznek, tehát a lejtőn lefelé, üresen ha­ladva szemem láttára elsülyedt! Vagy az a fuvaros a ki két jó lóval, üres kocsival a kö­vezett Toldy Ferencz-utczában hasonló szeren­csében részesült, amint mondom, szemem láttára ! És mennyi mindent láttam én Budán csak az utóbbi 30 év alatt! a mit még ma is láthatok, de nem helyeselhetek. Egyet azonban nem láttam még, a mit másut rövid tartózkodásom alatt is tapasztal­tam, azt t. i. hogy ha valamely város észben egy-egy uj telep keletkezendőben van, mielőtt még az első háznak alap-ásásához fogna í, a hatóság először is szilárd, járható útról gon­doskodik. Ennek az eltanulására még csak az sem szükséges, hogy az ember közmunkatanácsos legyen, az meg épen nem szükséges, hogy kül­földi tanulmány-utra menjen akár államkölt­ségen, akár a maga jó kedvéből. Tömör Ferenez, Ültessünk gyümölcsfákat, di- szitsük kertjeinket. A test megpihen, a lélek felemelkedik, ha a természet ölén gyümölcsös kertre talál, hol a fák levelei közt pirosodni kezd a nemesitett fának zamatos gyümölcse. És valami vidámság fogja el a szivet még bánatában is, ha rende­zett utakon diszbokrok és díszfák árnyékában pihenteti szemeit. A szőlők elpusztultak ezzel együtt kopárság lett a hegy, hol envhet nem ad csak egy megszáradt baraczkfa sem. A moz­galom hála Istennek megindult, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter törvényjavas­latát, a mely a szőlők újra életre keltését czé- lozza, a törvényhozó testület már elfogadta. Nagy lépés előre. Dr. W1 assies Gyula val­lás és közoktatásügyi miniszter a tanítókhoz küldött hazafias rendeletet, hogy ezredéves múl­túnk emlékére községeikben ültessenek fát Ily körülmények között, kivált abból a szempontból, hogy a kertészetnek e neme mind nagyobb tért hódit, s annak hasznos voltát mindenki belátja örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy t. olvasóinknak Szathmáry Király Pál felső- zsolczai kertészetét melegen ajánljuk. A régi nemesi nagybirtokosok között elsők között volt a Szathmáry Király család, mely a gaz­daság minden ága mellett a gyümölcsfák, dísz­cserjék és díszfák művelését évek hosszú során át a legfényesebb eredménynyel kultiválja. Szathmáry Király Pál felső-zsolezai ker­tészete valóságos minta telepe a kertészetnek. Éléok emlékezetünkbe van ma nap is, hogy a minden szépért és jóért lelkesedett és megbol- dult Szathmáry Király Pálné hányszor vitte el az első dijakat a kiállításokon saját termésű gyümölcseivel. A családnak kertészete évről-évre virág­zóbbá lett, s fokozottabb mérvben állítja elő a nemes gyümölcsfák oltványait, valamint a dísz­fákat és diszbokrokat. Melegen ajánljuk, e kerté­szetet a villatulajdonosok, egyes gazdálkodók, és községek figyelmébe, már azért is mert kitűnő minőségük mellett a gyümiilcsfa ojtványok 4— 5 évesek a díszfák 7—8 évesek, s hozá a talaj- viszonyoknál fogva a budai részekre legalkal­masabbak. Darabonkint a hely színén 20—25 krajezár, a csomagolást pedig mérsélelt áron számitják fel. Szathmáry K.Pál zsolezai gazdagságában ritka szép díszfákat szerezhetnek be villatulajdonosok, községek, városok s mind­azok kik parkírozni akarnak. A tőváros is al­kuba bocsátkozott a remek fákra, melyek kö­zött vannak acer negundo, acer platanoides, acer pseudó platanus 2—3 öl magasak. Áruk valóban jutányos, darabjuk 25 -30 krajezár. A mi talajunkban kedvezően diszlenek. A megrendeléseket Gacsó An­drás számtartóhoz Fels ő-Z s o 1 c z á r a kell intézni, a mikor is az egyes fa­jokat meg kell pontosan jelölni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom