Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-06 / Rendkívüli szám

Budapest. 1895. I'd)

BUDA és VIDÉKE,

Malus 6.

Mostanság két forró vágyam van.

Az első, hogy a „Mária Erzsébet“-egyesület ünnepélye gazdag anyagi eredménynyel záródjék ; és ez meg lesz, mert a lelkes hölgyválasztmány ezt akarja ! . . . Quod mulier vult, fortiter vult. A másik, hogy a budavári sétányon, mely egész Európában ritkítja párját, végre az igazi magyar zene csendüljön meg. Ez már nehézségekkel jár, mert csekély a közreműködők száma. De meg lesz: csak . . . várjunk ! Hisz’ az élet ugv sem egyébb mint . . . folytonos várakozás.

Budapesten, május 1. 1895.

Bogieicli Mihály,

prépost, bpesti esperes, vári plébános.

cíem cr-ianui-^cr ccz emliet ■v'intéz'i <xz

epeme-n/Ljeítek, mvM/t iinÉáüé- az eóemó- -izxjefi <xz emüe-tú. (Sídhez a'Vniyib&viA ató %L c ht&vL, Aocj^xj a ..G/lCá-t/ia- Szzöefóet" ^jó'téÉcm'Lj 1 /ioecj'Zjl?eb üzivie 'petü^e- öo-É p>, C’^te'TV özezt-nti elvűét het-em-tderr.

(9/ntaf.

*y‘<*

A csatatéren gyakoroljuk a legborzasztóbb kegyetlenkedés közepette a jótékonyság legönfeláldozóbb cselekedetét a sebesülteknek első segélyben részesítésével. Buda vára ősi bástyáját, annyi ádáz harcznak, annyi vérontásnak szomorú, de reánk nézve mindig dicsőséges szinhelyét is a jótékonyság bájos nemtői fogják benépesíteni május 6-án; amennyi keserű könnyet fakasztottak ezek a bástyák a múltban, annyi könny letörlésére nyújtsanak alkalmat a jelenben.

Szokolay Kornél.-IPFonákúl ítél a világ Nem előre nézvén, de hátra,

A biró itt csinál hibát És itt botiik a pszibiátra,

Mert a világ előtt

Csak számokban való a csőd,

Eszmékbe nem —

S a tévedés így végtelen.

Szabó Endre.

>• .V

A közjótékonyság olyan mint a napíény — majd éget fényével — nyáron; ez az Isten szeretete által lelkesített jótékonyság, vagyis igaz felebaráti szeretet; majd meglehet fagyni fénye mellett — télen; ilyen a sokat dicsért humanizmus, mert hiányzik belőle az Isten !

Dömötör, plébános.

Egy atyának.

(Fiacskája születésekor.)

Hallottam a hírét a kis jövevénynek! Gratulálva nyújtom jobbomat felétek,

A kik a szivünkhöz olyan közel álltok,

S a legifjabb sarjnak, a kicsi magyarnak, Háromszoros éljent harsogva kiáltok !

Apjának, anyjának sok örömet adjon !

Ha nagy ember lesz is, jó ember maradjon ! lisztelve szeressék, éppen úgy, mint téged ! Éljen okos fővel és kapjon idővel Anyjához hasonló édes feleséget!

Budapest, 1895. április 16.

Ábrányi Emil.

A csodák ideje nem járt le. Hajdan szent Erzsébet kötényében virággá változott a kenyér, e májusi ünnepélyen meg — az angyalok kosaraiban — kenyérré változik a virág.

*

A föld megrendül, a vizek háborognak, a

hegyek kimozdulnak helyeikből

...........ez-e a

ta

vasz? . . . inkább a világ vége! Jobb meghalni, semmint nézzük a sok nyomort. De kit útja Budán a májusi ünnepélyhez visz, látja hogy mégis csak érdemes élni, mert van a világon mosoly, virág, bübáj és igéző tavasz; vannak tündérek és angyalok, kik a lelket fel- üditeni s a nyomort enyhíteni képesek.

Degré Alajos.

A nem tők.

(A hír. A dicsőség. A jótékonyság. Angyalok kara. Lent Luczifer áll gúnyos mosolylyal egy oszlophoz támaszkodva.)

A hir nemtője

Nagy lelkeknek biztatója Nagy tettekre hevitője Büvölője vagyok én.

Csak magasra! Fel! Magasbra !

Élőkön át, holtakon át! . . .

Koszorú a pályabér!

Luczifer.

Birvágy, önzés fölkeltője Üdvözlöm én koszorúdat.

Híveid térdig gázolnak A csaták vérrengerében A bűnöknek mocsarában.

Fényes utjok visz magasba És ... le hozzám, hahaha !

A dicsőség nemtője.

Világot tölt ragyogásom Minden lélek táboromban,

Mely merész és lángoló !

Kézbe kardot lantot adok Hirt, e táltost nyergelem meg Hívem alá . . . csak előre:

Taps babér a pályabér!

Luczifer.

Üdv, dicsőség csábjaidnak !

Ragyogásod: ontott véré,

Cselszövés pokolsötéte.

Híveid gaz klikkben, ringben Az ellenfélt eltiporni S dobzódni a más javában . . .

Euyimek ők, hahaha!

A jótékonyság nemtője.

Ég szülötte, földön lakom Jó szivek gyémánt-várában.

Jajt csititok, könnyet törlők,

Irt hozok, mosolyt fakasztok.

Megtanítok elfeledni Megbocsátui, újra hinni,

Reményt adok szebb jövőhöz Uj szerelmet minden jóhoz.

Diszem csak a megenyhült arcz Mosolyának ragyogványa S hála-könnyek gyöngyfüzére . . .

Bűvös kertben s gyéfiaántvárban Nőszivekben lakom én!

Luczifer

(öklével a nemtőt fenyegetve, a semmibe vész.) Angyalok kara.

Üdv, hozsanna legyen neked Égieknek földi lánya!

Kit az Isten jó kedvében Alkotott, hogy megjavítsa Mit miivébeu ember rontott.

Égieknek földi lánya Ragyogjanak szép díszeid:

A szegénység enyh-mosolya A fölsegélt/hálakönnye,

S diszesitsék boldogítsák A kik téged, ég leánya Boldogitni befogadtak:

A jóságos nősziveket!

Németh Ignácz.

JJEGRE ^LAJOSHOZ.

Kedves Lojzim!

A ki neked e sorokat átadja, az az öreg József, ki fizető pinezér volt abban a kávéházban, a hol most az óra van s a hova akkor az irók jártak. Bizonyára te is emlékezni fogsz reá. Jó fiú volt, mindig hitelezett. Most azt kéri tőled, hogy fogadd fel lapkihordónak. Ha teheted tedd meg ! Jótétemény lesz a szegény öregre. Én is kérlek rá !

1884. apr. 3, szolgád és hived

Balázs Sándor

Lázban fekszik, nagyon beteg,

Hej T egy szegény írnok ember,

Jön a doktor, kész a reczept, Roppant sok-sok mustárt rendel.

. . . Doktor uram nagyon túloz, Költekezni arra de kár,;

Minek ilyen kevés búshoz,

Az a roppant adag mustár?

Navarra József.

A földi javak felosztása.

— Bolgár népmonda. —

Mikor az Isten a nemzetek sorsát, szerencséjét osztogatta szét, először a török jött hozzá és kért valami ajándékot. Az isten a maga jószántából agalukot (földbirtok) adott neki.

Mikor a bolgárok meghallották, hogy a,z isten ajándékokat osztogat, ők is oda mentek.

— Miért jöttetek ti bulgárok ? kérdi az

isten.

— Hallottuk, — felelék, — hogy te a töröknek ajándékot adtál, mi is azért jöttünk.

— És mit akartok ?

— Adj nekünk is agalukot.

— Az agalukot már a töröknek adtam, valami mást kérjetek.

— Milyen munka ez a mit te urunk csinálsz ? Az agalukot miért adtad másnak ? Mi azt akarjuk.

— Én szeretlek titeket, bolgárok, de, a mit már elajándékoztam, vissza nem vehetem, de adok én nektek más valamit: a munkát. Menjetek egészséggel, mondá az isten.

Hallottak erről a zsidók is, hát ők is isten elé mentek ajándékot kérni.

— Miért jöttök ti héberek ?

— Ajándékért jöttünk hozzád, urunkhoz.

— Mit akartok ajándékba?

— Agalukot akarunk, mondák a zsidók.

— Az agalukot már másoknak adtam, — feleié az isten.

— Milyen csapot (számlát) csináltál te urunk, hisz mi kérjük azt.

— Hajdi, menjetek az csap (számla) lesz a tiétek.

A francziák is meghallották ezt és szintén az istenhez mentek.

— Mit akartok ti francziák ? kérdi az

isten.

— Adj nekünk valami ajándékot, — szólnak a francziák.

— Milyen ajándékot kívántok?

— Agalukot kérünk.

— Biz én ezt már másoknak adtam.

— Minő czeremóniát csináltál, mért

adtad azt másoknak ? ,

— Hajdi, legyen hát a czeremónia a tiétek.

Az e g y p t 0 m i a k is eljöttek az istenhez.

— Miért jöttök ti egyptomiak ?

— Azért jöttünk isten, hogy nekünk is adj baksist.