Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-20 / 3. szám
Budapest 1895. (8.) BUDA és VIDÉKE fel a „Fáczánig“, s igy lehetővé teszi azt, hogy a fővárosi lakosság, s az itt megforduló idegenek is könnyű szerrel és kevés költséggel Budapest fő- és székvárosnak e majdnem egyetleu kies fekvésű nyári üdülő helyét fölkereshessék. A fővárosi képviselő testületnek ad hoc kiküldött bizottsága s a lóvasuttársaság illetékes faktorai között e tekintetben létrejött megállapodás a fővárosi tanácscsal közöltetvén, utóbbi ezt a transakcziót elfogadta, azonban egyelőre tanulmányozásra a mérnöki hivatalt utasította. Közeledik a „Millennium“ s mi sem természetesebb, mint hogy úgy a fő- és székvárosnak egészében, mint főleg budai részének közérdeke úgy kívánja, hogy ez az előnyös trans- akczió akkoráig tényleg keresztül is vitessék- mégÍ8 félő. hogy a tanulmányozás oly hosszú időt fog igénybe venni, bogy ennek az elvileg elfogadott tervnek kivitele évekre vagy legalább is oly időre fog elodáztatni, hogy az átalakítási munkálatok addigra nem fognak befejeztetni. A közlött sorokat egy nagyon tekintélyes férfiútól kaptuk, a kit a toll ragadásra nem önérdek de a főváros közelebbről Buda érdekei késztettek. Megvagyunk róla győződve, hogy a mérnöki hivatal ezt az ügyet mielőbb tanulmányozza és végre is hajtja. A közönség az első; ezért van a hatóság s káros a közönség üdve ellen cselekedni. A mi informácziónk az, hogy a tanács ezt a kérdést gyorsan oldja meg, a mivel hálára kötelezi nem csak Budát, d„ az egész székvárost. Az eskütéri kid. Nagy aggodalommal vettük azt a hirt, hogy az eskütéri hid építése nagyon messze határidőre odáztatott el. Legszebb reményeink hiúsultak meg. Almainkból zord valóra ébredtünk. Ez a fontos közlekedési vonal a melytől annyit vártunk, csak a messze jövő zenéje. Levertség, elkeseredés fogta el a budaiak szivét s az elhanyagolt budai érdekek felett még hangosabban törtek ki a panaszok. A helyett, hogy közelednénk, távolodunk a fővárostól, mit nekünk testvérünknek kell tartani, keblünkre ölelni, dédelgetni, csinosításánál segédkezhi, hogy mielőbb miránk kerülhessen a sor. VI.—VII. feliratú czikkben kesergett a „Buda ás Vidéke“ is, busán dudolgatva csak várj a-várja — várjatok! A várás gyakorlatából ugyancsak kijutott. Valóságosan hozzá edződtünk a váráshoz. Hiában van itt a király palotája, hiában »/.ékel a kormány egy része itt, csak szórványosan hallgatják meg panaszainkat és nem akarják meglátni minden sebünket. Ha szólunk sokszor azt a feleletet kapjuk, miért telhetetlenkedik Buda! Hiszen csak úgy szórjuk rá az áldást. Ráfizetünk Budára. Ezzel az állítással t. i. a ráfizetéssel még foglalkozunk, erre visszatérünk. Nagyon szűkkeblű beszéd ez és maga ellen vét a ki igy beszól, mert Buda nem csak ékessége a fővárosnak, de az egészség terjesztője . . . A tanácsos urak ritka vendégek minálunk és csak egy-egy órácskára látjuk őket, pedig van itt látni és felfedezni való elég. No ha majd az eskütéri hid készen lesz — azzal vigasztalódtunk — hogy többször fé- nyeskednek közöttünk. És ime megjött az elodázás hire. Nem tudtunk szavat találni szomorúságunk jellemzésére és most nem tudunk kifejezést kapni örömünk tolmácsolására. Az eskütéri hid építésébe — úgy halljuk — bele szándékoznak fogni Január 20 I és ezt Fáik Miksa képviselőnek köszönhetjük. Örömmel és a hála érzésével adjuk ezt tudtára a budaiaknak. Buda múltjából. A „Buda és Vidéke“ nem csa í Buda jelenének, de múltjának ismertetésével is foglalkozik. A jövőre nézve nagy tanúság az, hogy kik laktak nagyjaink közül Budán, kik ismerték fel városrészünk hivatását? A magyar regényírók közül báró Kemény Zsigmond kiválóan szerette Budát és itt hosz- szabb ideig lakott. Lakása a „Gyógyforrás“ felett volt. Nyílt házat tartott és a kor jelesei közül nagyon sokan látogatták, többek között : B e- recz Károly, Nyíri Józsa, Dobsa Lajos, Tóth Kálmán, D a n i e 1 i k püspök, Kövér Lajos és mások. Kemény nem csak beszélt róla, de a Pesti Naplóban maga is irt és íratott Buda jövőjéről. Lapunk múlt évi számában közöltünk Balázs Sándor hátrahagyott irataiból egy czik- ket Budáról, melyhez az impressiót báró Kemény Zsigmond adta meg. Báró Eötvös Józseffel sokat tárgyalt a felett, mit kellene Budáért tenui, hogy az egészséges fejlődéssel viruljon fel és ne térítsék ferde irányba azt. Báró Eötvös, a nagy gondolkodó végtelenül szerette Budát és svábhegyi tuskulánumát, Jókaival együtt, ki már valóságos budai szép képeket festettek arról, hogy milyen legyen Buda ? Báró Kemény Zsigmond sokat czikkezett a hidakról és a jó összeköttetésről, közlekedésről némelyekben az akkor még fiatal gróf Széchenyi Ödön eszméit is feldolgozta. Gróf Széchenyi István tervei között gyakran találkozunk Buda emelésével. A Pantheont vagy a miként ő nevezte az Üdvleldéta mostani Rózsahegyre szánta Költőink közül a legjobban lelkesedett talán Vajda Péter, ki remek dolgokat irt szép bérczeinkről. Ma is érdemes azokat felújítani. Báró Kemény Zsigmond lakásán a szórakozás a czéllövészet volt. Ö maga kitűnő pisztoly-lövő volt és szívesen tanított akárkit. Báró Kemény Zsigmond lakásán készítették elő a kiegyezést. Az ő emlékirata alapján történt az. Az emlékiratot Budán irta. Lelkesedett Budáért Szemere Bertalan is. Miniszter korában a Karácsonyi-palota helyén lakott egy darabig titkárjával, Berecz Károly- lyal és innen ment fel a várba lakni. Wesselényi itt volt elzárva a kazamatákban. Kossuthot itt fogták el zugligeti lakásában. E lakást Eperjessy István buzgólkodása folytán emléktáblával jelelték meg. Gróf Széchenyi István és utána báró Kemény Zsigmond az aristokrácziát és főpapságot lelkesítették, hogy Budán építkezzenek. Bár csak teljesednének hagyományaink. Duna-Bogdány haladása. Duna-Bogdány községben az 1895. év korszakot alkotónak mutatkozik. Egész sorozatát közli tudósítónk a haladást jelző intézmények alakulásának és a meglevők fejlődésének. Hogy a közgazdaságilag legfontosabbikján kezdjük, elsősorban felemlítjük, hogy Kormos Ödön közs. jegyző kezdeményezésére f. hó 6-án tartotta meg a „D u n a-B o g d á n y i Takarékpénztár“ alakuló közgyűlését. Ezer drb. egyszáz forintos részvényt bocsájt ki, melyekre az előjegyzések most javában folynak. Hogy mily horderejű egy ily intézmény létesülése egy oly nagy forgalmi községben legjobban bizonyítja az, hogy 20 — 60 részvény között változik az előjegyzés. — Ugyancsak az nap tartotta humánus intézetek sorából az eddig u. m. munkás betegsegélyző egylet is közgyűlését, melynek legfontosabb tárgya az volt, hogy az egylet az 1891. év XIV. t. ez. értelmében betegsegélyző pénztára alakul át. Az egylet a múlt évben 215 írt 37 kr. fordított beteg munkások segélyezésére; tagjainak száma 593, vagyoni állapota 2432 trt. 47 kr., tehát eléggé kedvező. Buzgó és fáradhatlan elnöke Rittinger János. — Legközelebb pedig egy temetkezési egylet is alakult, melynek alapszabályai a nméltságu m. k. minisztériumnál már be is vannak mutatva. Elnöke : Reitter Mátyás. — Esemény számba megy még a díszesen restaurált rom. kath. plébánia templom most történt föl- szentelése. Elismerése méltó a lakosság áldozatkézsége, mely által ezen valóban fényes berendezés létre jött. Az oltárokat Schneider János és özv. Szagl Ferenczné a szószéket pedig Vogl József, kereskedő csináltatta Szép góth stylus- ban épültek, csaK az kár, hogy valami Stut'lézer nevű tiroli atyafi a mestere, mintha bizony hazai iparosaink nem volnának képesek ily szépet, még talán olcsóbban is produkálni. * A pilisi felső járásban utóbb lefolyt községi elöljáróságok választása alkalmával Duna- Bogdányban Spáth János, a rom. kath. kitköz- ség világi elnöke választatott meg községi bírónak. Az ambicziós fiatal bírót örömmel üdvözöljük mi is fontos állásán és abban a reményben ringatjuk magunkat, hogy a még a régi időkből már hiressé vált döczögő közigazgatási szekeret sikerülnie fog a sima útra terelnie. R . . r Egy ó-budai élete. (Felolvastatott a III. kér. ifjúsági társaskör estélyén.) (Folyt, és vége.)' Tisztelt hallgatóim, a mi bizottságunk egy ülésen úgy lehordta a Mátyás-hegyet, mintha ott se lett volna, Igaz, hogy e közben lehordtuk az „átkozott közösügyes k a urtuán y t“ és a pazarló fővárost is. De az mindegy; a fő az volt, hogy lehordtunk mindent. A planirozásra nézve oly életre való tervet dolgoztam ki, hogy mindenki csak lángelmémet csodálta; még a tramvay lovai is bebámultak házam kapuján csodálkozásuknak adva kifejezést. Tiszteletemre bankettet is terveztek a Koronában. Ekkor már tervezetemről szél- tében — hosszában beszéltek, s miután Braun úr is tett néhány szakmegjegyzést, mindenki akczeptálta eszmémet. Ez időtől fogva a kalapok nagyobb körívben lendültek meg ellőttem, a fiakkerosok és kocsivezetők alig győztek hajlongani s szent átitattál vettek körül mindenütt, mint csoda férfiút. Én pedig, a nép kegyeltje, örökösen mosolygó arczommal változatlan kegyemről biztosítottam mindenkit. A baukett napja elérkezett. Ott volt 0- Buda szine-java. Az első tósztot a bizottsági tagok elnöke mondta rám, éltetve bennem — természetesen önmagán kívül — a kerület legérdemdúsabb s legmunkásabb férfiát, ki hivatva van szegény kerületünk, igy a főváros és szeretett hazánk; de sőt Európa — csaknem hozzátette, hogy az egész világ — érdekeit előmozdítani. Oly jól estek e lelkes, szép szavak. Hizel- gok voltak ugyan egy kissé, de föltétlenül jól estek. — Mindenki éljenzett, a czigányok tust húztak, a kapiczitások baráti poharat ürítettek velem; apám könyezve ölelt át s zokogva súgta fülembe: nagyon jól megy fiam, az a Mátyás- hegy pompás volt, hord csak le a többi hegyet is. Ekkor én álltam fel. — Halloti csend! Minden szem rám volt szegezve. — Először is sablonszerűén a meg nem érdemlett dicséreteket iparkodtam egy kevéssé elháritani magamról. Azután beszéltem a Mátyás hegyről s tervemet—hogy rövid legyek — részletezve adtam elő. Továbbá beszéltem az ellentétekről, melyek a kerület beléletét dúlják; beszéltem a békéről, melynek helyreállítása a kerület, a fővárosa igy drága hazánk érdekében kívánatos. Milyen viharos éljenzés fogadta szavaimat ! — Kár, igazán kár, hogy önök nem voltak ott. — Végre rátértem a csatorna és vizvezeté k-kérdésre s élénken helyeseltem a cseléd-ügyben kifejtett társadalmi mozgalmat. Legvégül megígértem, hogy a filloksze- rák teljes kiirtására törekszem és hogy a M á t y á 8-hegy planirozásával a nyert területet
