Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
Budapest, 1895. 1Y. évfolyam 12. sz. Vasárnap, márczius 24. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Äz I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai pereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄU hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. Tier. Allíotás-utcza 12 a. Szőke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. &zi!;b.ks;s2tósé;<3, I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Olvasóinkhoz. Egyleteknek különösen ajánlatos az előfizetés, mert a nyilvánosságnak lapunk utján beszámolhatnak s az érdeklődést jobban felkelthetik. Egész éves előfizetőinknek akár czégek akár magánosok, egy díjtalan kis hirdetéshez joga van. Községek a község terhére fizethetnek elő s ezt a megyei hatóság nem kifogásolja. A jövő évnegyedben különös súlyt fektetünk a Buda és vidéke közhasznú intézeteinek ismertetésére és azok életének közlésére, hogy lapunk mindenkire nézve érdekes legyen, s Buda és vidéke érdekeiért az egész ország érdeklődjék s azt megértse annak emelését segélyezze. Előfizetőink minden megbízásában eljárunk, kérdéseikre megfelelünk. Márczins hónap folyamán egy érdekes regényt kezdünk . . . Különös súlyt fektetünk a magyarosodás és a magyar szellem terjesztésére. E téren folytatott küzdelmeinket az országos magyar egyesület azzal ismerte el, hogy tagjainak legmelegebben ajánlott és azokat felhívta lapunk terjesztésére. A menynyire terünk engedi a művészet, irodalom és társadalomnak a magyarság ellen elkövetett vétkeit is feltüntetjük, s küzdünk a magyar zamat és magyar szellem mellett, megtámadva ennek ellenségeit, szóval lapunk az igaz magyarság ■ tehát minden igaz magyar ember lapja óhajt lenni. Ez Buda és vidékének csak hasznot hajthat. Meghivunk minden jó hazafit ehez a munkához, melynek czélja az, hogy az a hely és vidéke, hol a magyarok királya székel sokkal szebb legyen mint valaha. Legyen az a tudomány, irodalom és művészet művelőinek is központja. A fejedelem legerősebb testőrsége a művelődés harczosai lehetnek, kik itt és a vidéken minél nagyobb számban települjenek le. Ezért küzdött és ezért küzd az a lap mit én szerkesztek, a mi lapunk eddig és ezután is! Erdélyi Gyula. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai : Egész évre . . . .12 korona. Félévre ....................6 „ Ne gyedévre ... 3 „ Kérjük vidéki hátrálékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízássai legyünk terhűkre. A kik < felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kaptak. Kiadóhivatal Budapest, I. Alkotás- utcza 12/a. Évforduló, Tavasz szellője szállj, szállj a kere- pesi-temetőbe, suhanj végig a virágokon, cziprns ágakon ! Te fényes nap ragyogó fónyküllőid- del aranyozd be a hallottak országát, s pihenj meg egy kissé a halva is élő sírja felett! Kossuth Lajos nyugszik itt. Ma egy éve! Lázban volt az ország. A szellemóriás haldoklott. Meghűlt a test és egy sóhajjal ki röppent a lélek. És mély gyászt öltött a magyar, és összeszorult a fájdalom tiporta szív, és szemeink megteltek könyüvel, és hagy tűk leperegni bútelt arczunkon. A fényes, a nagy idők legkimagaslóbb alakja nyugovóra tért. A fáklya kialudt és csendes lett a turini Via dei Mille 22-ik szám szürke háza. Ma egy éve! A nagy száműzött csendes porhüvelye útban volt már a haza földjére. Fekete város lett Budapest, csak a virágok özöne a mely ráborult haló porára, emlékeztetett egy szebb jövő feltámadására. És megjött az ország népe lesirni fájdalmát, és nem volt még oly makacs fő sem, ki megnem döbbent volna a turini koporsó láttára. Ma egy éve a nemzeti muzeum oszlopos csarnoka templommá lett, a hová áhítattal lépett e viharos nemzet apraja, nagyja. Virágos kert lett a lépcső, a melyet gyászba öltözött nők és férfiak könyei áztattak. Aztán elindult a menet, lassú, gyász „1 BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. Gábor angyal a földön. (Se nem próza, se nem vers.) — Szállj le szolgám Gábor angyal, szállj a földre ; nézz körül ott, árassz áldást, hints malasztot a jókra és bűnösökre. De egyszersmind jól figyeld meg: mit müveinek az emberek ; miként élnek a szent hitben, a testvéri szeretetben a gazdagok, a szegények ? Réges- régen nem balék már semmi jót sem őfelőlök. így szólt az Úr az angyalhoz egy szép, derült nyári napon. Az intett: lódulj szolgám, a parancsnak vége vagyon. Gábor angyal megvakarta fiiletövét, mert jól tudta, ha majd aztán igazat mond, megri- katja Teremtöjét. Sokszor járt ö már a földön, hegyen, völgyön, — úgy titokban — s jót mulatott itt is ott is egy lakziban. Hisz tudjátok, ki volt a szép Gábor angyal ? Hogyne, jól ismerték a szerelmes kis leánykák. 0 hordta a tulipiros leveleket . . . mert ismerik ám oda fenn is a szerelmet! Korholta is ezek miatt Szent Péterné, a jó asszony. De hiába : hol élet van, ott a szerelem és a hol a szerelem, ott az élet van! ... Ki volt adva azonban a parancsolat. Aggódott is Szent Péterné, a mennyei fő- kulcsárné, Gábor miatt: hogy lesz, mint lesz, hogy eressze, olyan messze? Olt a Földön bűnösök közt, még odavesz a kedvencze . .. Aztán szalad, pogácsát süt töpörtyüvel s telerakja tarisznyáját friss kalácscsal meg paprikás szalonnával és tesz hozzá — még hegyibe — d- konyakot egy üveggel . . . Régi kognak, ezer éves babyloni, akárcsak a promontori! Gábor aztán felölté az angyalszárnyát és nyakába akasztotta tarisznyáját; megragadta vándorbotját, kezet csókolt az anyjának és ballagott kifelé a mennyország kapujának Szent Péter már ottan várta, megölelte, czirogatta s vadonatúj makrapipát szúrt kalapja oldalára; oszt’ egy csomó jó szüzdohányt és egy zacskó uj koronát nyomot útra a markába. Jól tudta 5, hogy a földön nincs annyi pénz, mit az ember el ne költsön. Azt is tudta, hogy a fia azokat majd konvertálja . . . No de se baj, azért gyüjté — és csak azon csodálkozott; hogyan lehet ezüst nélkül verni ezüst buge- rokat? Debát a jó Péter bácsi nem járt fináncz- iskolába; nem tudta, hogy pénzt csinálni, ekze- kválni itt, a földön régi usus s van rá elég paragrafus. Végre Gábor útra szállott, megkerülte a | világot, átbaladott a Mars bolygón, jobbra hagyta a Jupitert és a holdig meg sem állott. De ott aztán jól megpihent, leült a hold korongjára s rágyújtott a pipájára; lelógatta mindkét lábát s tele szedte csillagokkal meg gombával immár üres tarisznyáját. (Csillagokat ajándékba a lányoknak, gombát pedig az anyjának.) De e közben alkonyodik, az ormokon haldoklik a napsugár, a köd borong, sötétül a láthatár. A légürben csillag ragyog s a szép Vénusz fényben jár. Milyen bájos, milyen karcsú ! Milyen édes milyen kedves! sóhajtozik a jó ifjú ... mi tagadás, jó volna egy kézszoritás. De hiába sóhajtozik, kaczérkodik: a szép bolygó meg nem áll, csak előtte körben jár. Gábor csak vár, tárt karokkal ottan áll; végre aztán boszankodik és afelett tanakodik maradjon-e, vagy távozzon-e a kudarcz után ? . . . Útja, igaz, nem is sürgős; hisz a föld csak ötszáz mértföld; (sokszorozva persze százzal) mi ez azon távolsághoz, mig az égből eljutott e planétához! Azután meg, oly szép a hold; begyek, völgyek, kis patakok, a méla fény, a csillagok . . . De mégsem az Eldorado! (Hogy füllentett Illés apó!) hisz nincsenek bizott ludak, sült galambok, vig czimborák, jó pásztorok és csodaszép mezitlábas pásztorlányok. És nincsenek vig színházak, orfeumok, rövidszoknyás lenge, röpke ballemnák: ennélfogva hiányoznak a honatyák . . . Nincsen élet mint a földön, nincs is senki, ki mulatni idejöjjön, i Bizony Isten odább állnék, csak konfertáblit találnék. így dörmögött rossz kedvébe és kiverte pipáját a tenyerébe. Oszt’ szétnézett és meglátta, hogy éppen most jő arrafelé egy nagy felhő. Mindjárt itt lesz s arra gondol, hogy azon ő elnyargaljon. Gyorsan tehát czihelődött, a subáján egyet rántott és a nagy felhőre hágott. Hipp, hopp szólott, földre szállott és meglátta Amsterdámot. Onnan átment gyalog-
