Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-17 / 11. szám
Budapest 1895. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Márczius 11. intézkedéseit, utóbbiak éles kritika alá veszik a tervezet fogyatkozásait. Mi pedig cselekedjük minkettot! Mert, bogy mi több benne, — gáncsolni való-e, avagy dicsérendő; a jó Isten aunak megmondhatója. Véleményem szerint a mi jó benne, az a régiből való; — és a mi uj, az eltekintve néhány rendelkezéstől, nem a legjobb, hogy épen rossznak ne mondjam. Föltétlenül jó, (a mi az 1886. évi községi törvényben nincs) a letelpülési szándék kötelező bejelentése, a tartózkodásnak a község elöljárósága általi megtilthatása, és a kiutasítás el- rendelhetése (12 —14. §§ ) Fölösleges a választók névjegyzékének (26. §) a költségvetési előirányzatnak 114. §) és a számadásnak (123. §) mezővárosokbani kötelező kinyomatása és kiosztása; lévén ezek a hivatalos órákban bárki által megtekinthetők és lemásolhatok, miként ez az elv a községi vagyonleltárra nézve a 101. §-bau helyesen van letéve. Az önkormányzati ügyeknek (31. §) a közigazgatási teendőktől (33. §) való határozott elkülönítése egyike a legsikerültebb rendelkezéseknek, de a 31. §, mintha paradonxonos viszonyban volna a 73. §-sal! ? Itt a községről, ott a képviselő-testületről tétetik említés, már pedig a községet, mint ilyet, a képviselőtestület képviseli; — mit egyébbként maga az elnevezésnek szószerinti értelmezése is világosan megmagyaráz. A községi körökről szóló 34. § helyes, de nem teljes; mert a körhöz tartozandó községek számának maximuma magában a törvényben lenne megállapítandó. A 36. § következtetni engedi, hogy a rendezett tanácsú városokról külön törvény fog intézkedni. A 300-nál kevesebb lakost számláló kisközségek képviselő-testületének megalakítására vouatkozó 39. § elolvasása mosoiyra készteti a nem-laikust! Fs a 4l. § épen boszantó, mert a falusi intelligenczia koronáját, a lelkészeket kirekeszti a képviselő-testületből. Határozattan emlékszem, hogy létezik egy felsőbb hatósági döntvény, mely még a többé-kevésbbé kétes képzettségű zsidó-rabbinusokat is az állami egyenesadó-összeg kétszeresen számítandó censusbeli kedvezményben részesíti és ez bizonyos tekintetekből méltányos is, meg kívánatos is ; de, hogy a lelkészektől egészben elvonassék a községi közéletbeni közreműködés cselekvő képessége, az már még sem helyes. . . A 62, § intézkedése uj is, meg jó is; minek olyan választott képviselő, a ki soha közgyűlésen részt nem vesz. A 68. §. ezen fennen említett rendelkezés nélkü1, bizony csak írott malaszt volna, és alig lehetne egy-egy fogasabb ügyet már az első közgyűlésben tárgyalni és elintézni; — részemről azonban jobbnak tartom bizonyos ügyek tárgyalásánál és elintézésénél az 1886. évi XXII. t. ez. 57. §-ának azt az intézkedését, hogy „a közgyűléseken a jelenlevők határoznak“, mint a tervezet 68. §-ának azt a passzusát, hogy „a képviselő-testület határozatképes, ha az elöljárókon kívül, tagjainak többsége jelen van.“ Mert az elöljárók (78. §) nem vehetnek részt mindég teljes számban a képviselő- testületi közgyűlésekben, és a nem .érdekes“ vagy nem „érdemes“ ügyek feletti határozatok hozatalára nem fog megjelenni a képviselőtestület tagjainak többsége. így tehát ismét és újból kell majd egybehívni pl. N. N. kórházilag ápolt szegény ember illett-gének megállapítása végett a nemes képviselő urakat, mert nekik ez a fajta közgyűlési tárgy nem bir elég érdekességgel: pedig a községek elöljárói ilyen ügyeket sürgős és legfeljebb 30 nap alatti elintézésre kapják felsőbb helyről. A 67. § felruházza az elöljáróság tagjait (78. §) ülési és szavazati joggal a képviselő- testület közgyűlésein, miként ezt az 1886. évi XXII. t. ez. 58. §-a is megengedi; de a most idézett községi törvény nem gondoskodik a képviselő-testület teljes létszámának biztosításáról : mig a tervezet 57. §-ának 1. és 2. pontja nem engedvén elöljárót és tisztviselőt községi képviselővé megválasztani, minthogy ezek ülési, | szavazati illetőleg felszólalási joggal úgy is bírnak (67. §). akarva-nem akarva teljes számban választandók a képviselők. Magam is tudok olyan községeket, hol a községi elöljárók (biró, törvénybiró, esküdtek, pénztáros és közgyám) egyúttal községi képviselőkké is megválasztatván, a képviselő-testület mindég csonka; pedig nem helyes, hogy az indítványozó elöljáróság többségben legyen a képviselő-testület közgyűlésein illetőleg szükséges és kívánatos, hogy a mások helyét az elöljárók el ne foglalják. Hogy speczíáliter a törvénybiró jelen viszonyaink között beválasztassék a képviselő- testületbe az legalább is tanácsos, mert neki az 1886: XXH. t. ez. 58. §-a alapján a közgyűléseken szava nincs és ez annál komikusabb, mert ő lévén a községi biró törvényszerinti helyettese, akadályoztatása esetében a községi törvény 55. §-a alapján ő elnököl! A községi tisztviselők az 1886: XXII. t. ez. 58. §-ának 2. kikezdéséből vont közetkeztetés szerint községi képviselőkké megválaszthatok, a tervezet 67. §-ának 2. bekezdése szerint azonban ezeket csak a felszólalási jog illeti meg; képviselővé való megválasztásuk pedig az 57. § 2. pontja szerint teljesen ki van zárva. — Ez már nem helyes; az intelligens elemeknek kizárása szánandó jelensége a törvényjavaslatnak ! A 72. § szerint falvakban a közgyűlési jegyzőkönyveket a képviselő-testület valamely tagja is vezetheti. — Kérdem, hogy kicsoda ? A lelkész: adója (41. §) kétszeresen nem lévéu számítható, virilis jogon alig lehet tagja a képviselő-testületnek, választás utján pedig ritka lelkész kerül a képviselő-testületbe : — a tanító: a mennyiben bármi czimen fizetést élvez a községtől, az 57. § 2. pontja értelmében szintén nem lehet tagja a képviselő-testületnek ; hát aztán ki fogja megírni a jegyzőkönyvet ? mikor csak a mezővárosi képviselőktől kívántatik az írni- olvasni- tudás (57. § 4. pont.) A tervezet egészben véve nemhogy korlátozza a községek önkormányzati jogát hanem inkább tágítja azt bizonyos irányban; — mire való tehát a 72. § végbekezdése? A megyei és járási gyámhatóság öregbítése az csak semmi más. . . A 81. § első pontjában annak is kellett volna kifejezést nyernie, hogy mezővárosokban polgármesterül azok is megválaszthatok, kik előbb községi választók nem voltak. Ugyanez áll a harmadik pontra is. A második pont szerint községi elöljáróvá, (bíróvá, másodbiróvá, tanácsbeli elöljáróvá, adószedővé és közgyámmá) minden községi választó megválasztathatik; a községi választótól (18. §) azonban semmi néven nevezendő minősítés nem kivántatván, lehet tehát biró vagy pénzkezelő olyan választó is, a ki írni, olvasni es számolni egyáltalában nem tud. — Nevetségesen hangzik, de a 18. §. 3. pontja szerint a teljes korú nők is bírván választóijoggal, ők is megválaszthatok községi bíróvá. . . Női emánczipáczió im ez a te dicsőséged koronája ! A kifogásolt passzust szerintem következőleg kellene módosítani: „Elöljáróvá választathatik a község minden teljes korú férfi lakosa, a ki írni, olvasni és számolni tud és a községben választói joggal bir.“ (Vége köv.) A házi nevelésről. A duna-bogdányi társas körben felolvasta : Ritter Mátyás. (Folyt, és vége.) Megfelelhet-e ama szülő ezen magasztos feladatnak, ki, a helyett, hogy ő vezetne a gyermeket, általa vezetteti magát? — Soha! Mert ha a gyermeknek minden kívánságát teljesítjük, úgy ezen kívánalmak mindég nagyobbodni, fokozódni fognak és ha évek múlva is, de be fog következni ama körülmény, hogy a szülő és gyermek közt a jó viszony megszűnik és minél később történik ez, annál veszedelmesebb, annál keserűbb lesz épen a szülőkre nézve, ha gyermekeik részéről szeretetteljes bánásmód helyett csak ellenszenvet, gyűlöletet, ' goromba bánásmódot kell tapasztalniok. Ez a következménye a majomszeretetnek a szülőkre * nézve! A majomszeretetnek az ellentéte a szülői zsarnokoskodás. Ez is nevelési hiba ! Sok szülő belátja, hogy vakszeretettel a gyermek neveletlen marad s ezen úgy akarnak segíteni, hogy túlságos szigort alkalmaznak, mely gyakran zsarnokságig fajul. A zsarnokság sokszor vallási felfogásból ered. Hivatkoznak is több bibliai mondásra, melyben a vessző mint nevelési eszköz ajánl- tatik. (Salamon mondása: 1. „Thorheit sterkt dem Knaben im Herzen, aber die Ruthe der Zucht wird sie von ihm Treiben.“ 2. „Züchtige deinen Sohn, so wird er dich ergötzen und deiner Seele sauft thuu!“ Jézus Sirách könyve: „Wer sein Kind lieb hat, der hält es stets unter der Ruthe.“ és Péter apostol: Wer am fleische leidet höret auf von Sünden.“) — Hivatkoznak továbbá azon középkori állításra, hogy az emberi szív kezdettől fogva romlott és ezen romlottságot ki kell irtani. A modern paedagogia ezzel szemben azt tanítja, hogy az ember a mint születik se nem jó, se nem rósz, a gyermekben azonban megvan a képesség, hogy vagy az egyik, vagy a másik irányban felnövekedjék a szerint, a milyen befolyást reá környezete gyakorol, természetesen ide kell számítani nemcsak a szülőket, a nevelőket hanem a testvéreket, a cselédeket, a játszópajtásokat, szomszédokat stb. is. — Sajnos, hogy még manapság is számos szülő azon ferde nevelési elvnek hódol, mely szerint „a verés szükséges, hogy a gyermek nőjjön; s ennek alapján csaknem minden nap néhányszor jól elpáholják gyermekeiket. S mi ennek a következménye ? A gyermek megszokja a verést, gonosz, megrögzött lesz és gyakran hazugsághoz folyamodig, hogy a kilátásban levő kemény büntetés elől megmeneküljön. Szülők iránti szeretetnek vagy becsületérzésnek nyoma sincs. S különösen ezen utóbbi körülmény az, mely az iskolai nevelés legelőnyösebb eszközétől megfosztja a tanítót. — Mert olyan gyermeknél, kiben durva, zsarnoki bánásmód által a becsületérzés csirájában megfojtatott, annál a szelidebb iskolai büntetések mitsem használnak, épugy mint nem használ már a gyógyszer annál, ki túlságos sok mérget vett magához. Tehát sem a túlságos, vakságig menő szeretet, sem a túlságos szigorúság a gyermek nevelésnél nincs helyén; itt is a legjobb a középút! Egy másik hiba a házi névelésnél még az is, ha a családban a gyermeket jatéktárgynak tekintik. Az ilyen család nevelési feladatát soha sem veszi komolyan. Nem értem itt a felnőtteknek a gyermekkel való azon czéltudatos, játékszerű foglalkozását, mely a gyermek kiképzését, testi és lelki erejének fejlesztését, czélozza; mert ez n e m h i b a, hanem ellenkezőleg, nagyon is előnyös és ajánlatos; hanem igenis értem a felnőtteknek a gyermekekkel való azon szeszélyes foglalkozását, mely csupán a felnőttek szórakoztatásra, időtöltésre történik. Hacsak jót nevethetnek rajta a felnőttek, elég ez; soh’sem törődnek azzal, vájjon a gyermeknek hasznára vagy kárára történik-e ez ! Azonban könnyen átlátható, hogy az ilyen mulatság a gyermeknek csakis kárára lehet; mert az ilyen esetekben a bojazzó szerepét játszsza és a mulatatás kedvéért különféle neveletlenségeket kell elkövetnie; gyakran a gyermeket csupa mulatságból haragra lobbant- ják és ellenszegülésre ingerük. S minél pajko- sabb, csintalanabb a gyermek ilyenkor, annál nagyobb uz öregebbek öröme, sőt még élelmesnek, okosnak mondják. — Ilyen buzdítás után mi természetesebb, minthogy a gyermeknek ezen neveletlenségeire még büszke is lesz és azon kezdi törni fejecskéjét, hogy még nagyobb csintalanságot fundáljon ki. Csakhamar azonban az eddigi tréfából komoly lesz, ha a gyermek rósz kedvű. Rosz- kedvében amit előbb tréfából tett. most komolyan cselekszi. S ha még hozzá a környezet is roszkedvü, bezeg kész a háború. Most már bottal sem lehet kiverni a fejéből a sok neveletlenséget, a miket eddig úgy tréfából szépen, fokozatosan elsajátított. Szintén nevelési hiba, ha a szülők részre-
