Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 9. sz. Vasárnap, márczius :>/' A budai hegypálya (gőzsikló.) Dr Országh. Sándortól. Folyó évi márczius 2-án volt 25 éve, hogy a budai hegypálya, mely szerkezeténél fogva általánosan „gőzsikló nak neveztetik, a közforgalomnak átadatott. Nem tartom érdektelennek, hogy ez alkalomból ezen vállalat alapításáról, épitési nehézségeiről, pénzügyi viszonyairól és eredményeiről, szóval fennállásának egész idejéről és állapotáról az egyes fontosabb mozzanatokat kiemeljen s az ezekre vonatkozó adatokat közöljem. Gróf Széchenyi Ödön 1868. tavaszán külföldi útjáról visszatérvén, — hol egyes hegypályákkal megismerkedett, — azon eszmét propagálta, hogy a budai várhegyre sziute ily hegy pálya építtessék. Ez eszme megvalósítása czéljából egyrészt a terveket elkészítette, másrészt a költségek biztosítása végett, — melyek az első költségvetés szerint 100,000 forintra rúgtak volna, — több egyénnel összeköttetésbe lépett, Az előleges intézkedéseket ekként megtevőn, terveit bemutatta s azok alapján az engedély kiadását kérte és szorgalmazta. Az első hivatalos ténykedés egy vegyes bizottság működése volt, mely 1868. márczius 23-án a helyszínén tartatott meg. Ebben részt vettek: a m. kir. belügyminisztérium részéről: Havas Sándor, osztálytanácsos, mint bizottsági elnök, a m. kir. közmunka és közlekedési minisztérium részéről: Pribék Béla, min. mérnök, a cs. kir. mérnökkari igazgatóság részéről: Joelson Róbert cs. kir. őrnagy, — Buda sz. kir. főváros részéről Dr. Országh Sándor tanácsos, Varasdy Lipót főmérnök, Scheich Károly és Mandl Ferencz bizottsági tagok. E bizottság javaslatai alapján kijelöltetett a hely, megállapitattak a tervek és kiviteli feltételek, s az érdekelt hatóságok tárgyalásai után az épitési engedély kiadatott. Párhuzamosan e bizottsági tárgyalásokkal gróf Széchenyi Ödön a mii kivitelére egy részvénytársaság alakításához fogott, melynek alapszabályai a közlekedésügyi miniszter ur által 1868. julius 14-én némi módosításokkal' helyben hagyattak, s az uj társaság alakuló ülését julius 18-án megtartotta. Az alaptőke 100,000 írtban lett megállapítva s az első igazgatóság a következő urakból állott: Lányi Jakab elnök, gróf Széchenyi Ödön alelnök, Kiss Zsigmond, Herzfelder Adolf, Lajos és Zsigmond és Mandl lgnácz; kik közül a vállalat igazgatásában már csak egy vesz részt: Mandl lgnácz ur. Buda főváros hatóságával a szerződés 1868. junius 10-én; a cs. kir. mérnökkari igazgatósággal pedig 1868. nov. 4-én megköttetett, mely szerződések szabályozták az uj társaság jogait és kötelezettségeit. A szerződések főpontjai a > következők : I. Az engedély 40 évre szól, azon naptól számítva, melyen a pálya a forgalomnak atadatik. II. A pálya egy év alatt kiépítendő s a forgalomnak átadandó. III. Évenként úri jog elismerése fejében 10 drb. arany fizetendő. IY. Úgy a pálya, mint az épületek emelésére külön épitési engedélyek szükségesek V. Negyven év lejárta után, valamint a társaság megszűnése esetében, a pálya Buda főváros tulajdonába száll át, mely átszállás módozatai pontosan körülirat- nak. A szerződés XVI. pontjai közül csak a most felsoroltak bírnak általános érdekkel. A jogi alap ekként meg lévén adva a társaság Jurassek Béla tervező mérnök felügyelete alatt az építkezést 1869. tavaszán tényleg meginditá, de csakhamar nagy nehézségekkel állott szemben. A művezető mérnök ur megbetegedett, de külömben is, nem legczélszerübb „A BUDA és VIDÉKÉ“ TAfiCZAJA. Hogy lettem én poéta ? vagy: a költészet, mint liázasságközvotito— Felolvastatott a III. kerületi kör estélyén. — (Folytatás.) A múltkor küldtem be a „Fővárosi Lapokénak egy eposzomat névtelenül, azt hívén, hogy igy minden tartózkodás nélkül őszintén log nyilatkozni a szerkesztőség. Annyit mondhatok önöknek, tiszt, hallgatóim, ho gj mindegy az, akár nevem aláírásával, akár névtelenül küldöm be verseimet, a vélemény ugyanaz; komisz, rósz vers, a papírkosár stb. De ezt csak a k 1 i k k-uralom teszi, mert ma már a versírás is monopóliuma egyeseknek, hogy a hozzám hasonló, kiváló fiatal tehetségeket elnyomják, megsemmisítsék. És én ellenem plane roppant nagy a gyülölség, irigység ; mert az én költeményeimben mindig vau e r e- d e t i s é g, van valami ingerlő, frappáns, úgy az alakban, mint a gondolatban. így legutóbb egy elzüllött szivarról Írtam balladát, melynek végső maradványát a sárból egy szegény tót napszámos emeli magához, hogy tisztességesen elhantolja ajkai között. Nemde mennyi eredetiség van ezen odavetett történetben. És az alak, az volt ám csak a meglepő: az első sor rímelt. az utolsóval, a második az utolsó előttivel és igy tovább egész a középig. A legújabb időben drámairással is foglalkozom és pedig kiváló előszeretettel. Egy vegytisztító élete képezi az első 9 felvonásos drámám tárgyát, ki szerelmes egy gesztenyeárus leányba, ki viszont egy pere- czesbe van belébolondulva. Ebből aztán olyan komplikáczió, vagyis cselekvény támad, mely minden perczben más meglepetést hoz a változatost kedvelő publikum elé. * Azt hiszem ez furoret fog csinálni, kivált az a jelenet, mikor a kis barna gesztenyesütő leány majd bevallja a vegytisztitónak, hogy 5 nem a pere ez est, hanem csak a pereczet szereti. Csak azt nem tudom, hogy mi legyen a darab czime. Azt is gondoltam már, hogy jó volna ez a czim: „Az ostoba“. — De félek, hogy igy már az első felvonás előtt is megtudják, hogy ki az ostoba. Mégis jobb lesz ez: „Érthetetlen“. Ez legalább az egész darabon végig húzódik és az utolsó felvonás végén okvetlenül rá kell jönnie a publikumnak a czim helyességére. íme, tisztelt hallgatóság, ez a mód arra, hogy valaki költő lehessen. S megvallom, úgy belejöttem e szakmába, hogy még, ha valakivel rendesen érintkezem is, többnyire versben beszélek. No igen, mert már véremmé változott. Egyszóval életem minden mozzanata a kiváló költői hivatottságot árulja el. A múltkor a szabóm keresett fel, lenge papírlapot tartva kezében, melyre kuszáit sorokban bizonyosan parlagi eszmék lehettek odavetve, s átszellemült arczczal közeledék felém. Talán valami elégiát, vagy egy tagbaszakadt frakknak románczát rejtegeti ölében e gyanús papírlap — gondolám magamban — mert nem csoda, ha egy poéta szabója is macába szí valamit az ihlettségből. Összehajtva tette elém a rejtegetett müvet Kecskés András szabómester uram. „Ugyebár, ugye, kedves Kecskés uram, E papíron nem más, csak költemény van!“ Hogy imponáljak neki, versben köszön- tém. Láttam, röstelte, hogy 5 nem tud visszavágni hasonló remek rögtönzéssel, de azért egy szabótól méltán megkövetelhető ügyességgel felelt: „Nem uram, nem bizony, istenemre mondom, Nem költemény ez, de valóság, ha mondom“. Gyors mozdulattal széttárom az összehajtott papirt s ime, mit látnak szemeim, homlokán e szó díszlet: „Számla“. Ah! kiáltám hamleti őrülettel, tehát még a költészet felavatott szent helye se ment ily prózai tolakodástól. Most már prózában veszekedtünk; ilyenkor nem igen válogat az ember a formában. Nem akarom részletezni dialógunkat, de végeredményként felemlítem, hogy a szabó nyugodtan távozott egy-két újdonsült koronával s a „Gázvilág“ czimü költeményfüzéremnek egy tiszteletpéldányával lecsillapítottam tökéletesen. Később értesültem, hogy mikor a „Gázvilág“ ez. müvemet egy Ízben lámpa világnál elolvasta, rendkívül nyugtalanul töltötte az éjszakát: a lelkiismeret furdalta. — Azóta nem is jött hozzám. De nemcsak életemnek minden mozzanata BUDA ÉS VIDÉKE KIÍZIGAZGATÍSI, KŐZGAZttASÍGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kői, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄZ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Szőke-ház. I. kér., Alkotás ntcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.
