Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
Budapest, 189*5. IT. évfolyam *52. sz. Vasárnap, deczember 29. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EISDÉIj "ST X G ~XT TJ~ I_i KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utca» 12 a. Stitke-hái. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaetéai árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes- szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szöke-há*. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A szegények őrangyala. Babarczi Schwartzer Ferenczné nincs többé. Meghalt. Eltemettük. A szivéből gyászoló család fájdalmában sokan, nagyon sokan veszünk részt. Az elköltözött nemes lelkű úrnő nemcsak családjának drága halottja hanem sokaké, nagyon sokaké. Fenkölt szellemével női hivatását magasztosan töltve be az emberiség nagy családjának is javára szolgált. Egy valóban női lélek száll az égbe, oly lélek a mely csak ritkán kerül földi ember szervezetébe. Erős, önfeláldozó jellem, példás hitves, gyengéd szerető anya volt a boldogult, kit méltán nevezhetünk a szegények őrangyalának. A gondviselés oly munkakört jelölt ki számára bázitüzbelyónél, melyet csak oly nagy lelkit, oly nemes szivü nő tölt- betett be, mint ő volt. A szenvedők, a szerencsétlenek sorsát enybitette, könyebbó, elviselhetőbbé tette azok napjait, kik megfogyatkoztak az ember legtökéletesebb szervében. Vigasztalta őket is ezzel is segítette diadalra jutni az elbomályosodottak érdekében nagy nevű férje néhai Dr. Babar- czi Schwartzer Ferencz tudományosságát, kinek örökében nagy nevű. fia Dr. Babarczi Schwartzer Ottó kötelezi bálára az emberiséget oldalán egy a megboldogult erényeit és nemes munkásságát követő nővel. Az a drága halott, kit eltemettünk nevelte oly férfiúvá fiát, bogy a maga családján kivül lángeszével a tudomány fáklyáját hordozva, nemes szivével második nagyobb családjának az emberiségnek szolgáljon. A szegények őrangyala nincs többé. Fájó szivvel álltuk körül az Istenben elszenderültnek ravatalát és megsirattuk az igazi nőt, az anyát és a sokak jól- tevőjét. Patakban hullottak a könyek azért, ki anynyi szenvedő könynyót törölte le. A ki anynyi kedvest temetett el azt elkísértük az öröknyugalom helyére, kedvesei balóföldjébe. Az Isten magához hivta törvényei buzgó követőjét s a szeretetnek apostolkodó kiküldöttjét. Igen mert az ő élete nemcsak rendeltetés, de hivatás, küldetés volt. A földi czélokat bevégezte. Most már ott van az örökkévalóság csarnokában. Emléke, példája él abban a hagyományban, melylyel a Babarczi Schwartzer család tündöklik: az emberszeretet kultuszában. A gyászba borult család fájdalmát Isten kegyelmén és vigasztnyujtó mindenhatóságán kivül enyhítheti az őszinte részvét, mely a temetésnél nyilvánult. .. Áldott legyen emléke közöttük és közöttünk! E. Gy. Buda és a kiállítás. Irta : dr. Németh Imre. Mi budaiak bizonyos előszeretettel vagyunk eltelve Buda iránt, sok a pesti oldalra áttelepült polgártársunk még évek után is büszkén vallja magát budainak — igy természetesnek látszik, bogy a budaiak nem szívesen nyugodnak bele sorsukba és a kiállítás közönségét mindenképen igyekeznének átterelni Budára. E lapok hasábjain is több olyan eszme vettetett fel, mely az ezredéves kiállítás és Buda közt egy összekötő kapcsot akart teremteni; pedig hát az ezredéves kiállítás gyönyöreinek legnagyobb részével a pesti oldalon marad, de Budán van a sok ezeréves — örökké való kilátás! A pesti oldalon meglátunk mindent a mit emberi ész és kéz csak összehozhatott, de büszke székesfővárosunknak örökké szép panorámáját, melyhez emberi ész és kész csak részben járult — egyedül A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (31) Irta . ERDÉLYI GYULA. Rétyi Antos István barátomnak! Máté ur megnézte azt a levelet, mit a hordár hozott. Egy nő irta azt árulták el a vonások. Vajon ki lehet ? Hej ha az anyjuk látná bizony furcsát mondana. Úgy is a lelkére kötötte : Azután apja baj ne legyen. Felbontotta a levelet. — Ni ni ... mi a szösz történt ? Nézzétek csak Kató irt levelet . . . Olvassátok csak. Miklós olvasta fel a levelet: „Kedves bátyám! Nagy bajban vagyunk. A bárót és Klo- tildot is elfogták. neu-ic nV,«.t,pnáb jöttek értük. Segítsenek. Jöjjenek mielőbb. önögeKat ó.“ Tudtam, hogy ez iegz a yége, szólt Dombor Máté. — Induljunk v yám . . . Várj csp_ Péter. Ne kirtelenkedjél! A k1 rajban van azokon segíteni kell. igazad van pajtás, de előbb tanácskozzunk — Nincs rá időnk. — Várjuk meg édes Péter, mit mond Háté bácsi . . . Máté ur egy kicsit gondolkodott azután beszélt: — Haza szállítjuk őket ugye Miklós öcsém ? — Magam is azt akartam mondani, — Az öcsém Béla jó lelkiismerettel hagyhatja ki őket a vizsgálatból . . . Még azt is szeretném, ha utat engedne arra, hogy a báró és Klotild az uj világba hajókázhassanak. — Erről még ráérünk beszélni. Jobbnak tartanám, hogy a btin vegye el büntetését. Hanem most menjünk. Domborék elindultak és először is a rendőrségre mentek. Még ott találták Csőry Bélát. Csőry Béla neoi fáradt el a hosszú vizsgálat közben. Érdekelte őt az elvek és tövisek legendája. A munkásokat nem szabad elnyomni. Nem az erőszak gyógyíthatja a kérdést, de a szeretet. A kényszerrel csak elodázzuk a bajt, de nem oldhatjuk meg a kérdést. A napvilágra került esetnél első és fődolog, hogy a munkások ne károsodjanak és a ko- lomposokat ártalmatlanná tegyék. Pönöge Lő- rinczet és leányát nem szándékozott a vizsgálatba vonni. Menjenek haza. A hiú aranyparaszt eleget fizetett hóbortos nagyravágyásáért. Ha meggyógyult keljen fel. Korona tanúja lesz annak, hogy a földművelőnek még veszedelmesebb a munkás-kérdésbe keveredni, mint a többi munkásnak. A bárót és Klotildot annyi pénz letétele mellett, a mennyivel a munkás-pénztár károsult, szabadon bocsátja. Az ő dolguk, hogy meneküljenek. A mások becsületében bíráskodó bárónak és a telsült Klotildnak jobb eltűnni a szereplés szinteréről, mint belekeveredni a m ásodik társadalomba, mely az elbukottak- ból alakul. Ebben a külön társadalomban is bajt okozhatnának. Menjenek és kergessék a sorsot másutt. ... Az ő országuk nem a magyar világba való . . . Okozzanak kárt és forraljanak zavart másutt, de ne nálunk. El velők. — Jól beszélsz öcsém, helyeselte Dombor Máté, had hulljon a férgese. Leégett a mi szegény hazánk elégszer. Ä csóvát rendesen más országbeli gyújtogatok hozták. A magyar szereti a kényelmet azért kerekedett itt zöld ágra sok idegen náczió . . . Haza vihetjük Pönöge komámat ugye? — Bátran . . . — No köszönöm, majd megemlegeti mi is hát az a szoczi-ál-estány, meg az esztarájk. Hiában a göbölyt, ba Bécsbe viszik is ott sem lesz belőle rigó. Szervusz. —- Isten áldja meg kedves bátyám. Csak magyarok legyünk s magyarságunkból azt a mi jó megtartsuk, uem lesz hiba sohasem. — De nem ám. Pönöge uram és leánya nagyon várták Domborékat. Pönöge uram eldobálta úri rendbeli ruháját és felöltötte a paraszt gúnyát. Szánta-bánta bűneit. Az a sok drága pénz. Legalább 6000 forinttal hágott a tyúkszemére a báró. Meg kell ezt koplalni. Üsse a kő csak egészség legyen. A sátán vert volna patkót erre az eszterájkra. Csak olyan kasza-kapa kerülőnek való mint Káva Ferkó, vagy olyan hebehurgyának mint Ábor Ábel. Domborék megérkezése verte ki tépelő- déseit az agyából. (Folyt, követ.)
