Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
nak tagjai közt gyűjtött 112 koronával együtt rendeltetési helyére jutattunk. Tartoztunk e kegyelet lerovásásával nem csupán azon nagy férfiú emlékének, a ki Magyarország újjászületése körül hervad- hatlan érdemeket szerzett, de a ki az elsők között küzdött, hogy a hnzi keres- kekedelmi ipart felvirágzásra juttassa. Figyelmünk a lefolyt évben is kiterjedt a tanonczok szellemi életére; választmányunk tagjai közül többen látogatásaikkal keresték fel a II. kér. alsófoku kereskedelmi iskolát s hogy a választmány érdeklődése megfelelő legyen, szükségesnek tartottuk az alsófoku kereskedelmi iskolaigazgatójához azon kérelmet intézni, hogy ezentúl a zárvizsgálatok ne vasárnap délelőtt tartassanak, a midőn a vasárnapi munkaszünet folytán a délelőtti órákban minden kereskedő saját munkájával fokozottabb mérvben van elfoglalva. Társulatunk tagjai gyanánt bekebelezett kereskedőknél alkalmazásban állott kereskedő-tanonczokat összeirattuk és ezek jegyzékét az iskola igazgatójának beküldtük. A kereskedelmi kórház tagjainak összeirássát negyed évenkint szintén foganatosítottuk és az összeirtaknak száma 1894. 128-ra rúgott. Az év folyamán a rendes évi közgyűlésen felül 5 választmányi ülést tartottunk, melyekben a folyó ügyeket intéztük el. Társulatunk kebelébe az elmúlt évben 18 tag vétetett fel, kilépés folytán 3, elhalálozás folytán 3 töröltetvén, a tag állomány 1894. év végével 117 volt. A tanonczok közül 5 nyert segódi oklevelet és 10 lett tanoncznak felavatva. A békéltető bizottságnak működésére a lefolyt évben szükség nem volt. Tagtársaink között a kartársi viszonynak bensőbbé tételére és a közvetlenebb érintkezés létesítése, a kartársi egyetértés és barátság fejlesztése czéljá- ból ez idén is sikerült kirándulást rendeztünk. Nem csápán azért emlékeztünk meg e felől, mert ezen lakomán nyilvánult lelkesítő közhangulat késztet arra. hogy kartársakat egymáshoz közelebb hozva, elejét végjéé annak, hogy egyik kartárs a másikkal szemben tisztességtelen eljárásra ragadtassa magát. Tényleg az elmúlt év folyamán társulatunkhoz tartozó tagok panaszt emeltek az ellen, hogy egyik kereskedő a többieknek kárára illoyalis konkurencziát gyakorolva, az üzlet előtt elhaladó vevőket megszólítja s az üzletébe be is vonszolja. Nem csupán az érdekelt és megkárosított szomszéd kereskedőtársak érdekében, de a kereskedői tisztesség szempontjából is kötelességünkben állónak tartottuk társulatunk nevében feljelentést tenni s e törvényellenes eljárásnak megtorlását kérni. A pénztárnok negyedévenkint pénztári jelentését megtevőn, ezek mindent megvizsgálttatak s különösen az év lejártával a pénztárnok által előterjesztett zárszámadás és vagyonmérleg a szám- vizsgálók által megvizsgáltatván, a társulati vagyon következőkép állapitatott meg : Elszegényedett kereskedők részére a társulat választmánya az elmúlt évben is szavazott meg segélyt. A midőn még tagtársaink elhúny- táról emlékezünk meg, kérjük a t. közgyűlést, hogy ezen jelentésünket tudomásul venni, és a */• alatt csatolt szám- vizsgálói jelentés alapján a felmentvéuyt úgy a pénztárnoknak, mint nekünk meg adni móltóztassék. Pártoljuk a budai ipart és kereskedelmet! A közgyűlés kérelme a kereskedelmi miniszter úrhoz a Ganz-gyár érdekében. Nagyméltóságú m. kir. Minister úr! „Ganz és társa vasöntő és gépgyár részvénytársasága“ a székes főváros II. kerületében a Dunapartra homlokzattal a Margit rakparton elhelyezett villamos telepét köztudomás szerint megnagyobbítani s mivel ott a Margit-rakparton terjeszkedésre terület nincs, az egész telepet a II. kér. kis-Rókus utczába, a budai légszeszgyár közvetlen szomszédságában oda kívánja elhelyezni, ahol már a nevezett részvénytársaságnak munkás házai állanak. A társaságnak ezen köztudomásra jutott elhatározása kerületünkben, de mondhatni a fővárosnak a Duna jobb partján elterülő minden részén örömmel' lett fogadva, mert azzal kettős czél érhető el. A Margit-rakpartról, a mely rendeltetésénél fogva inkább monumentális, díszes épületek emelésére, semmint gyárépületek elhelyezésére kell, hogy szolgáljon, elkerülve a gyár, és a jelenlegi gyárépület díszes, modern bérházzá alakíttatván át, ezzel ismét több lakás fog rendelkezésére állani a mind- inkáb nagyobb számban jelentkező fővárosiaknak, a kik — ha üzleti teendőik napközben a pesti oldalra kötik: családjukra való tekintettel készséggel fogadnak Budán lakást. A villamos telepnek a kis-Rókus utczába áthelyezése és az egész telepnek kibővítése pedig másod sorban kerületünkre nézve azért fontos, mert hivatalnokok és munkásoknak nágyobb számban, állandó alkalmazása több uj családnak megtelepülését vonván maga után, ez a körülmény ismét képes lesz a hátramaradott Budának iparát és kereskedelmét emelni. Fájdalom azonban néhány nap előtt azon hir szivárgott ki közénk, hogy a közmunkák tanácsa „Ganz és társa vasöntő és gépgyár részvénytársaság azon tervének kivitele ellen, hogy telepét a kis-Rókus utczába helyezze át, akadályt gördít, mert nem akarja megengedni, hogy a budai körvasutból kiágazólag a kis-Rókus utczán át a létesítendő villamos telepig iparvágány lefektettessék. Minthogy pedig még a laikus is megérteni képes, hogy ily nagyobb szabású gyártelepre nézve elsőrangú fontossággal bir a vasúti vágányoknak magára az üzleti telepre bevezetése, mert az áruknak kocsin való ide és elfuvarozása évenként tízezrekre megy: érthető a „Ganz és társa vasöntő és gépgyár részvénytársaság azon kijelentése, hogv a mennyiben telepére a kis-Rókus utczán át az iparvágányok lefektetése meg nem engedtethetnék, felhagy ezen tervével s az egész teleppel a külső váczi útra költözik át. Nem kell sokat fejtegetnünk Nagyméltóságod előtt, hogy reánk budai keres kedőkre nézve mily rendkívüli nagy fontossággal bir már maga azon körülmény is, hogy ezen gyári telepnek kerületünkből más hová áthelyezése által száz és száz család költözik el kerületünkből! Buda már a természettől azon mostoha sorsban részesült, hogy geographiai fekvésénél fogva/ alig 1—2 u’tczája alkalmas csak gyári telepek elhelyezésére, erre pedig speczíell épen a II. kér. országút- nak jobb oldalán elterülő utczák volnának leginkább megfelelők, mert feljebb nem csupán a lejtős talaj visszonyok folytán, de mert ott már a nyaraló övezet kezdődik, gyárak, ipartelepek elhelyezésére gondolni sem lehet. Érthetetlen tehát előttünk a közmunkák tanácsának állásfoglalása, mert a kis-Rókus-uteza mai állapotában is bír aunvi szélessévffel. hogy ott az iparvágányok lefektetése folytán a forgalom fennakadásáról vagy pedig, a járó kelők életének veszélyeztetéséről szó sem lehet, nem különösen arra való figyelemmel, hogy a vasúti tehervonatok az egyes vágányon csak is éjjel közlekednének. A mai állapotot véve figyelembe, a kis-Rókus-utczában mind ö'-sze három, az utczának jobb) oldalán és elején levő kissebbszerü házacska áll s ezekhez addig is, mig az új szabályozási vonalra való újra építkezés folytán az utcza kiszélesittetik, a hozzá- férhetés egész könnyen lehetséges. De a közmunkák tanácsának rövidlátására vall, ha a kis-Rókus-utczát a jövőben is 7—8 öl szélességre tervezi; bár ez az egyetlen képzelhető utcza a II. kerületben, a melynek környékén és a melyből kiágazó egyébb utczákban nagyobb iparüzletek és gyári vállalatok létesíthetők s így már a hatóságnak előre figyelemmel kell, lennie azon körülményre, hogy a majdan ott létesítendő nagyobb forgalom okvetlenül szélesebb utczát igényel. A kis-Rókus-utcza az egyetlen, melyen néhány esztendő múlva a közúti vasút a rózmáli dűlőben már is szépen fejlődő nyaraló városrészt megközelíti. A közúti vasúttársaság már rég foglalkozik e tervvel s tényleg Ígéretet is tett arra nézve, hogy a mint a kis-Rókús-utcza kiszéle- sittetik, azon át befekteti a vágányokat, hogy közúti összeköttetés létesittessék a budai polg. lővészegyesülettel és az ennek környékén elterülő nyaraló vidékkel. De a jövőre nézve messze kiható fontosságot tulajdonítunk annak, a mennyiben a közmunkák tanácsa kicsinyes felfogása folytán u kerületünkben eddig létesített nagy ipartelepnek egy tekintélyes osztályát elvesztenők. Ha ez megtörténik, úgy nem akad többé egyetlenegy vállalkozó sem, a ki azon eszmével foglalkoznék, hogy a budai részen gyárat vagy iparvállalatott létesítsen.. Itt tehát nem csupán ezen vállalatról van szó, hanem következményeiben messze kiható hiba megakadályozásáról. Minden erőnkből arra kell tehát törekednünk, és pedig tisztán a közérdek, a budai kereskedelem érdekében, hogy megvalósuljon a „Ganz és társa vasöntő és gépgyár részvény- társaságnak“ azon terve, hogy villamos telepét a II. kér. kis-Rókus utczába helyeztesse át és Így ezen környéken virágzó ipar, virágzó kereskedelem fejlődjék ki! Hiszen Nagyméltóságod egyik elődje, Magyarország kereskedelmi életében örök emlékezetű Baross Gábor minister kezdeményezésére a törvényhozás azért építtette ki a körvasútat, hogy annak környékén iparvállalatok létesülhessenek és ebből kizárólag vezettessenek iparvágá- uyok az egyes gyártelepek színhelyére. Kicsinyes felfogások tehát nem állhatják útját annak, hogy ilyen magasztos eszme a gyakorlati életben valósuljon is. Nagyméltóságcdba, mint a kinek működése iránt a hazai kereskedelem érdekében jogosult reményekkel vagyunk eltelve, helyezzük bizalmunkat és mély tisztelettel az iránt folyamodnunk: Kegyeskedjék a m. kir. belügyminister úr ő nagyméltóságát az ügynek állása felől értesíteni, öt kérelmünk jogossága felől meggyőzni és Nagyméltóságodnak láthatós befolyást érvényesíteni az iránt, hogy a közmunkák tanácsa város- rendezési szempont ürügye alatt kifogást ne emelhessen az ellen, hogy a II. kerületi kis-Rókus-utczába iparvágány lefektethető legyen. A „Budapesti (budai) kereskedelmi társulat“ nevében: Kollár Lajos s. k. Freyborger Pál s. k. '? * <- ------———-- —
