Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
Budapest 1895. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Deczember 15 fordulunk úgy T. c.imedtől is erkölcsi és anyagi támogatást nyerni. Adja Isten, hogy az eszme megvalósulása után ismét Buda is legyen ez ország kereskedelmének egyik góczpontja mint régen volt, ha már nem is a kereskedelemé, de legalább a kereskedő ifjúságé. Legyen néki hová ez ország bármely irányából bizalommal tanácsáért fordulni. Tisztelt Főnök urak! Kereskedelmi vezérférfiak! Szakegyletek és Pályatársak! Bízva az önnök hazafiságában, tekintve ez ország ezeréves fennállását! befogják látni, hogy Buda sokkal hátrább van sok vidéki városnál, nmei Kereskedő-ifjúsági szakegylete, tekintetbe veszik komoly törekvésünket és szívós kitartásunkat a jövőre nézve, kérjük vállalkozzanak úgy egyebek, mint minden egyes szakkörök 1896-ra a „Budai kereskedő ifjak társulatának megalapítását úgy erkölcsileg mint anyagilag támogatni. Abban a reményben bocsátjuk ki jelen felhívásunkat szerte ez országban, hogy ismerőseik, valamint pályatársaik közt körözni fogják. Jeligénk mint eddig, ezután is a következő lesz : A haza szent előttünk, Még szentebb az anyanyelvűnk, Ha e kettőt híven követjük, Felvirágzik kereskedelmünk! A »Budai kereskedő ifjak társulata« szervező bizottsága. Varga Ottó könyvéről. (Magyarország története a Kisfaiudy-társaság által koszoruzott pályamű, megjelent a szerző kiadásában.) Irta : Ujváry Aladár. Irodalmunk tele van idegenséggel, melyet különösen a sajtó táplál. Valódi kozmopolitismust teremt ez minden téren. Ennek útját állani, ezt az irányt megakasztani tovább fejlődésében, ez legyen feladata a jövő nemzedéknek, ezt tüzzük ki, ennek zászlaja alatt harczoljunk. Ne legyen mindaz, a mink van, franczia, német vagy angol. Mondhassuk azt, hogy van magyar műveltségünk, nemzeti életünk. Ebben az irányban munkálkodtak nagyjaink egy Petőfi, Jókai, ne hagyjuk el őket, hanem kövessük, ne térjünk el az ő általuk jelzett útról, hanem lépjünk nyomdokaikban. Ezeket előre bocsátva foghatok hozzá egy oly mü megítéléséhez, ismertetéséhez, bírálatához, mely hivatva van ezt az utat követni, megadni az ut követéséhez alkalmas eszközt :a magyar nemzet történetét. Ezt a hivatását pedig oly módon tölti be, hogy hazánk minden jó fiának szivébe vési könnyedén, vonzóan, édesen, gyönyörrel a múltnak hol dicsteljes, hol fájdalmas, de mindig kimondhatatlanul kedves történetét. Köz- kincscsé lesz igy édes hazánk múltja. Ismerni fogja az a szegény magyar munkás kinek szivében nem halt ki a hazafias érzés ép úgy mint az, ki talán eddig azért nem ismerte, mert száraz tudomány rejtélyébe lévén burkolva, azt eddig meg nem értette. Századunk második fele sok törekvést mutat a hazai történetírás terén. Száznál több kézikönyv forog közkézen, mely mind más és másképen tárgyalja hazánk történetét. A legtöbb szárazon, jóformán unalmasan adja elő a történetet, mely még a tanuló ifjúságot sem bírja lelkesíteni, holott itt a tanév is segít lelkesíteni. Vannak ugyan ezen a téren is kivételek, de ezek meg iskolakönyvül készülve, nem tárgyalhatják az anyagot oly formán, hogy az kimerítő ismeretet adjon Magyarország történetéről. Most mikor számos muoka készül ebből a nemből, munkák, a melyek szakembereknek valók, munkák, a melyek a tudni vágyókat, ismeretkeresőket akarják kielégíteni, úgy szólván nélkülözhetetlen, régi hiányt pótló munka Varga Ottó pályanyertes müve, mely egy buzgó, lelkiismeretes, pályájának élő, hazáját szent eszközökkel szolgáló férfiú tollából került ki. Ily gonddal, szorgalommal készült munkát várhattunk tőle, kinek önzetlenségéről, munkaszeretetéről, pontosságáról úgy pályatársai, mint volt tanítványai a legszebb, a legodaadóbb szeretettel nyilatkoznak. Hogy mily gonddal, fáradtsággal készítette ezt a munkát, mutatja az, hogy bár a Kisfaiudy-társaság megmondta annak határát, hogy ennyire terjedhet és nem tovább, ő mégis belátta, hogy határok köze szorítani ily munkát képtelenség. Dolgozott szépen, lassau a hogy ő azt a czélnak megfelelőnek gondolta és a határidőig el nem készülve, beküldte a félig feldolgozott munkát. Daczára annak, hogy a többi pályázó mind egész munkát nyújtott be, mely megfelelt a kiszabott terjedelemnek, mégis ez a munka nyerte meg a dijat, holott félig elkészülve, nagyobb terjedelemmel annyira kitűnt a többi munka közül, hogy pártatlanul ennek ítélték a dijat, mutatja a mü kiválóságát. Sok gondot okozott nemzetünk történetéből kiszedni azokat az aprólékos megragadó vonásokat, melyek oly fényt vetnek egyes dolgokra, hogy igy jobban érthető, mint sok más adathalmaz tömkelegé kíséretében. Rendkívüli ügyességgel ragadta ki a múlt eseményeiből azokat az adomákat, legendákat, meséket, mondákat, melyek egy-egy eseményhez fűződtek es ezeket előttünk vonzóvá, érdekessé, kévéssé és soha el nem felejthetővé teszik. Igazán gyönyörű munka ez irodalmunkban, mely megérdemli, hogy ne hiányozzék úgy a szegéuy falusi házból hol felváltva olvassák szép magyar menyecskék, szép magyar legények egymásnak és ne hiányozzék a nagyúri szalonokból sem. Rajzai és egyáltalában művészi kivitele dicséri úgy a rajzolók ügyességét és ezek közül különösen Barauski Emilt, mint a Franklin Társulat nyomdáját. Ebreszszük a magyar szellemet Turisták télen. A magyar turista-egyesület kora tavasztól késő őszig minden vasár- és ünnepnapon rendez kirándulást, de ezen kívül kisebb társaságok az ország kiilömböző részeit is felkeresik, egy ilyen háromtagú társaságnak Erdélyben tett egyik kirándulásáról tartott előadást Dr. Marinovich Imre, az egyesület ügybuzgó titkára a m. kir. tud. egyetem ásványtani intézetének előadási termében a turista-egyesület által folyó hó 7-én rendezett felolvasáson. A háromtagú társaság egy három napos kiránduláson a Nagy-Szeben felett büszkélkedő 2544 méter magas Negoi hegyóriást mászta meg, a kiindulás Felekről történt és az első napon három órai kocsizás után egy kilenczórai gyalog túr következett, igy jutott a társaság naplementre a Negoi menedékházhoz, már az első nap próbára tette a lábakat, mert az útnak nagy része törmelék sziklákon, nagyfokú emelkedéssel vezetett keresztül, igy a menedékház nem nagy kényelme is jó hatással volt a turistákra, a pihenésből azonban nem igen jutott ki, mert másnap reggel már három óra előtt talpon kellett lenni és reggeli szürkületben indult a társaság három vezető kíséretében fárasztó útjára, vízmosáson, meredek uttalan utakon négy órai kemény ut után feljutott a kis Negoira, innen újabb és az előbbinél is nehezebb négy órai kapaszkodásra volt szükség, hogy a társaság a Negoi csúcsára jusson. Ennek a harmadfélezer méter magas hegyóriásnak a csucsterülete alig négy-öt Q méter nagy, igy hat ember alig állhat meg rajta, pedig van ott mit nézni, mert a körülövező öt-hat szoros hegygerinczen, ormokon túl gyönyörű kilátás nyílik a fogarasi összes havasokra, az olt völgyére, Románia egy részére, úgy Nagy-Szebenre és vidékére is, de bár egy egész nap alig volna elég, hogy az ember idejutva kigyönyörködje magát, a társaság nem maradhatott soká, mert a hegyvidék már az est homályában is járhatatlan, igy indulni kellett lefelé és pedig a felvonulás irányától ellenkező irányba eső Bulea-völgy felé, de alig hogy megindult a társaság, nagy meglepetésre egy alig egy méter széles és a völgy felé folytonosan mélyedő hegynyilás állta útját, ez az ördög torka, melybe beszállva minden oldalon folytonosan vigyázni kell, hogy az ember kiálló sziklahegyekbe ne ütközzék, egy óra hosszan az ut ezen a felhőszakadások vizének levezetésére szolgáló szűk és a kijáratnál pár száz méter magas falu sziklahasadékban. A Negoi csúcsról öt órai fáradtságos ut után jut az ember a Bulea-tóhoz, ennek a tónak egyik nevezetessége az, hogy innen a Negoi felé tekintve majdnem mindig lehet zergét látni, a kiránduló társaság egy 16 zergéből álló falkát látott, mely a társaságot észrevéve megfoghatatlan gyorsasággal száguldott az ember által járhatatlan hegyoldalon felfelé, de a társaság lefele haladt és a tó, megkerülésével eljutott Erdély egyik leggazdagabb vízeséséhez, a hol a Bulea- tóból vízesés alakjában ered a Bulea-patak, ennek mentén az ut még folytonosan sziklatörmelékeken vezet keresztül és este 7 óra van, mikor a társaság a Bulea-menedékházhoz érve befejezte kirándulásának második napját. A harmadik napon a gyalogolás már alig tartott négy órát, mikor a kifáradt csapat kocsi- uthoz és ezzel kocsikhoz jutott és kocsira ülve Nagy-Szebeunek vette útját, de útba ejtette a kerczi romokat, itt alapittatott a kerczi apátság a 12-ik század elején gazdag javadalmazással, de az apátságban visszavonások dúltak és a folytonos hanyatlásnak Mátyás király az apátság feloszlatásával vetett végett, a kiürült nagyszabású épületek romlásnak indultak de a százados időviszontagságok sem tudták teljesen elpusztítani, nem csak hogy ép falai vannak, de egy része kijavítva ma mint ág. evang. egyházi templom tesz szolgálatot. A kirándulás legszebb és legborzasztóbb helyeit a felolvasó vetített képeken is bemutatta és érdekes előadással kísérte az egész utat, ráadásul néhány képben bemutatta Nagy- Szeben nevezetesebb épületeit, az ág. evang. nagytemplomot, mely a reformáczió előtt róni. kath. templom volt, a városházát, a múzeumot, a nagytemplom kriptájából nehány dombor- müvet, melyek a jövő évi kiállításon is láthatók lesznek gipsz lenyomatokban, végre szász, oláh és czigány népviseletet. Az 53 képpel illusztrált és kiválóan szabatos előadással tartott felolvasásra a felolvasó terem egészen megtelt közönséggel, mely közönség hálás éljenekben mondott köszönetét a rokonszenves felolvasó turistának a másfél órán át tartott tanulságos de egyúttal szórakoztató felolvasás nyújtotta élvezetért. A budapesti (budai) tornaegylet dísztó rnázása. Valahányszor halljuk mi budaiak, hogy, a budapesti (budai) tornaegylet a szokásos évi disztornázását rendezi, mindenkor feszült várakozással nézünk deczember hó 7-e elé, mint a mely napot a derék tornászok a budai elite- közönség úgyszólván ünnepévé avatták. Az Attila-utczai tornacsarnok ilyenkor már napok előtt nagy sürgés-forgás színhelye, a buzgó fiatalság még vasárnap délután is összegyűl és gyakorol a szereken, B é 1 y Mihály művezető fáradhatatlanul dolgozik azoü, hogy minél tetszetősebb mutatványokkal lepje meg a közönséget és Kollár Lajos elnök, valamint C zöldet* János alelnök újra meg újra lelkesítik a a tornászokat a részvételre és az egy évi eredmények méltó bemutatására. Ez igazi érdeklődésnek meg is van a kellő foganatja, mert a midőn az ünnepély előtt két-három nappal a főpróbát megtartják, a karzaton rendszerint szorongó hölgyközönség örömmel látja, hogy minden úgy megy mint a karikacsapás és a művezető is sűrűn fejezi ki megelégedését. Sok gondot okoz a meghívók szétküldése. Az előzékeny választmány nem feledkezik meg senkiről, a ki szivén viseli az egylet felvirágzását. Ez évben történt először, hegy a hely szűke miatt csakis belépti jégygy 1 léphetett be a közönség a csarnokba. A k i ocsátott 500 jegy két nap alatt elfogyott és Rónay Emil pénztárosnak sok fáradságába kei ült az azontúl jelentkező legalább 600 érdeklődővel megértetni, hogy jegyet a legjobb akarat mellett sem kaphatnak. Végre elérkezett deczember 7-e. Kora reggel nyüzsgő csapat vonult be a csarnok díszítésére ; daczára annak, hogy a gondos pénztáros a falak rongálásának elkerülése szempontjából szegeket beverni nem engedett, a diszitők csinos munkát végeztek; erre nem csak kárpi- tozatot, czimereket és zászlókat, hanem különböző sport-tárgyakat is használtak fel; volt a falon festői módon csoportosítva: rakett, vívó
