Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-08 / 49. szám

Budapest, 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Deczember 8. vessetek minket. Roppant nagy teme­tésre készül a társadalom. Temeti a re­ményt! De ime, ismét megkondult a lélek­harang. Ki halt meg ? A szeretet! Nincs remény többé, nincs szeretet többe! De él még a hit, e titkos, ez égi hatalom és annak szolgálatában kétszáz­ezer hitharczos áll. Roppant nagy lelki­erő. Az idők e teljében övéké legyen az a tér, amelyen újból szülessek az elte­metett egykori fenséges remény, újból visszatérjen a zord szivekbe is a hajdani dicső szeretet! Fenséges eszme, szeretet! A meg­sebzett szivekben fakadt jaj kiáltásokból teremts egy-egy csillagot. — Magasztos érzemény, szeretet! Térj vissza a hazába, a hová eredeted felmutat, vagy gyújtsd össze a kesergők könyeit és a csillagok azúrkék táborán felül uralkodó lény előtt tedd le azokat, hadd küldje el mielőbb a megnyugtató halált. — Égi eredetű szeretet! Gyémántnál is drágább értékű, most sárban fetrengő gyöngyszemeidet szedd ki, hadd ragyogjanak ismét ere­deti tisztaságokban ott lenn szenytelenül, a gazdagoktól feledett zokogok szivének mélységes fenekén! Zöldmáliak értekezlete, A ZöldmáU, Pálvölgy és Csatárka dűlői közbirtokosok decz. hó l-én d. u. 4 órakor tartott értekezletén jelen voltak: Günther Béla, Braun Mór, Kugler József, Felber Adolf, Stróbel Mihály, Carl Nándor, Weltzner Ferencz, Weltzner Károly, Jetski Ist­ván, .Lebhardt Károly, Linznerlitz József, Pésik Pál, Supp Lipót, Pázány János, Novak József, Müller Ferencz, Preisz Rezső, Luit János, Har­rer János, Harrer József, Molnár Antal, Gál 1 fy Lajos, Holtzspach Aurél, Holtzspach Ödön, Vavrek József, és még többen, A f. hó l-én tartott értekezletről a következő tudósítást van szerencsém adni. (Az értekezlet III. Lajos-utcza 54. sz. alatt tartatott.) Ifj. Holtzspach Nándor alelnök annak be­jelentése után, hogy Halász Ferencz kir. taná­csos, elnök betegsége miatt az ülésen meg nem jelenhetett, — az ülést megnyitotta és a jegyző távolléte miatt Albrecht Károlyt kérte fel a jegyzői teendők végzésére. A jegyzőköny felol­vasása és hitelesítése után ifj. Holtzspach Nán­dor beszámol a múlt ülésen kiküldött küldött­ség működéséről. Előadja, hogy Halász kir. ta­nácsos vezetése alatt Ráth Károly főpolgár­mesternél és K^mmermayer Károly polgármes­ternél jártak, kik méltányolva a közbirtokosok kérelmét, az ügy érdekében mindent elkövetni ígértek. Különösen a főpolgármester a benyúj­tott memorandumban foglaltakon kívül hang­súlyozta azt is, hogy a philoxera pusztítása következtében a Zöldmái és vidékének birtokos népe teljesen elszegényedett, — tehát okvet­lent! kell azokon segíteni. Elismerte e táj ter­mészeti szépségének, egészségi viszonyainak, — különösen pedig ezen tulajdonságoknak a főváros központjához oly közel fekvésénél fogva, fontosságát. Ezek után ifj. Holtzspach Nándor beje­lenti a múlt ülés határozata szerint Hidegku- ton járt küldöttség működésének eredményét. Hidegkút község elöljárósága teljesen helyeselte a Zöldmáliak ajánlatát mely kimutatta előttük, hogy Hidegkutról Budapestre a legrövidebb ut az újonnan épülendő katonai lödöíde mellett a Zöldraál, Pálvölgy felé van. Hidegkút Lipót- mezőn át csak nagy kerülővel juthat a fővá­rosba ; s útja is, mely a községből a fővárosi útig vezet oly borzasztó, hogy a megyei ható­ság is már késznek nyilatkozott uj ut építé­sére. Ezek alapján a hidegkútiak kijelentették, hogy a megyéjüknél oly kérelemmel fognak fellépni, hogy az uj ut Hidegkutról ne a mos­tani Lipótmező felé vivő utón építtessék, hanem a „Kereszt“-tői balra térő irányban azon út­nak eléje vezettessék, melyet a főváros a Zöld­máliak kérelmére a katonai lövölde felé vezetend. Ezek után utal ifj. Holtzspach Nándor a kért útnak fontosságára katonai szempontból is. Az ujjonnan épülendő katonai lövöldéhez most a katonaság csak kerülő és nagyon rom­lott utakon juthat el. Javasolja tehát, hogy annak idején a közbirtokosok a katonai ható­ságok pártolását, tervükhöz és kérelmükhöz való hozzájárulását megnyerjék. Az ülésen még Carl Nándor, Gállfy Lajos és Kugler József szóltak a tárgyhoz és külö­nösen ifj. Holtzspach Nándor ügybuzgalma fö­lött fejezték ki elismerésüket. A legközelebbi ülést f. hó 26-án d. u. 1/2^: órakor fogja tar­tani a közbirtokosság III. kerület Lajos-utcza 54. sz. alatt. Készülnek a farsangra. Soha az emberiség szenvedéseinek enyhí­tésére humánusabb, hatásában eredményesebb társulat nem alakult még, mint a mentő-egye­sület. Budapest székes főváros összes lakossága a hála szavával említi nevüket, mert nagyon is jól tudja, mily nemes munkát végeznek ön­zetlenül, mellékérdek nélkül csupán az emberi szeretet által vezéreltetve. Hej! volt idő pár évvel ezelőtt, a midőn ott láttuk a lovak által összetaposott férfit, asszonyt, gyereket vérében fetrengve az utcza kövezetén. Csak fájdalmas nyögésük hallatszott s megtört szemök esdve nézett segítségért, irga­lomért a körülte állókra. És a míg a rendőr nagy nehézkesen megtette intézkedéseit, es a mig a közkorházból a szolgák a zöldfüggönyös hordágygyal előczammogtak; azalatt legtöbb­ször a kapu aljába hurczolt szegény szeren­csétlen elvérzett, kiszenvedett. Bizony másként van most! köszönet érte azoknak, kiknek agyában először fordult meg a mentő-egyesület megalakításának magasztos eszméje. A mentő-egyesület üdvös voltát napról- napra mind fényesebben bebizonyítja. Csak a múlt napokban is, mily erős tanujelét adta el­kerülhetetlen szükséges voltának, a midőn egy ház építésénél oly tömeges szerencsétlenség történt. Ehhez és más hasonló tapasztalatok alap­ján a napokban Budán nagyobb társaság gyűlt össze abból a czélból, hogy a jobbparton is a mentő-egyesület megalkotására nézve propagan­dát csináljanak. Felhozták az értekezleten, hogy Buda oly örvendetes fellendülésnek indul, hogy immár itt is szükséges és nélkülözhetlenné válik egy fiók-mentőtelep létesítése. Ennek létesítése és föntartása azonban csak társadalmi utón például: gyűjtés, adako­zás, jótékonyczélu felolvasások, tánczmulatságok stb. érhető el. Ebben az ügyben az első lépést a krisz­tinavárosi ifjúsági asztaltársaság a nyár derekán már megtette, a mennyiben egy sikerült táucz- mulatságot rendezett a Svábhegyen, melynek tiszta jövedelmét (körülbelül loO frt) a Budán létesítendő fiók-mentőegye3ület javára alapit- ványképen gyümölcsöztetés végett letétbe he­lyezett. A fent említett társaság a tél folyamán a jótékony czél iránti tekintetből ismét egy nagyobb szabású tánczmulatság rendezésén fáradozik s az elnöki tisztségre sikerült már is megnyer­niük Dévai Sző! lőssy Istvánt, a ki e téren ügybuzgalmának, fáradhatatlanságának már annyiszor oly fényes jelét adta, hogy valóságos szaktekintély e tekintetben, mert legyen az akár hangverseny, akár tánczmulatság, ha jó­tékony czélból történik az, és ha annak élére ő áll, úgy a siker el nem maradhat. A krisztinavárosi ifjúsági asztaltársaság Dévai Szőllőssy István elnöklete alatt meg­választotta a szükebb előkészítő bizottságot, a melynek tagjai a következők : Dr. Skalniczky Henrik, dr. Szc/ke István, Gulden Ármin, Stiophéri éfi Műk urak. Ennek a szükebb körű bizottságnak lesz feladata a helyiség meg­választása és a tánczmulatság napjának ki­jelölése. Mi nemcsak hisszük és reméljük, de biz­tosan tudjuk, hogy a tánczmulatság briliánsán fog sikerülni és szép összeg jön be a jótékony czélra, mert válóban megérdemli a nemes czél, hogy a budai társadalom mentői számosabban vegyen részt abban és adományával támogassa azokat, kik Budán a fiók-mentőegyesület fel­állításán fáradoznak. Kanári kocsik. Ily czim alatt becses lapjának ez évi 46. számában igen kedélyes és találó czikk jelent meg, melyet stylusánál fogva nevezek kedélyes­nek, találónak pedig azért, mert a provokált tisztelt részvénytársaság eddigi hallgatásával dokumentálta, hogy találva érzi magát. Ámde nézetem szerint ilyen, — a Krisz­tinaváros lakosságára nézve igen fontos kérdést agyon hallgatni vagy ignorálni nem lehet de nem is szabad, és ezért a Kanári kocsik kérdéséhez néhány szóval ón is kívánok hozzá­járulni. Már huzamosb idő óta figyelemmel kisérem a városmajor—gizella-téri kanári kocsik közle­kedését és azt tapasztalom, hogy ez a viczinális vonal forgalma a társaságra nézve haszon helyett — deficzittel jár — minek az lehetne a vége hogy a tiszt, részvénytársaság, financziális ér­dekeit szem előtt tartva, ezen a vonalon a for­galmat egyszerűen beszünteti. Már most az vizsgálandó meg, mikép le­hetséges az, hogy egy városrész, mely évek óta várva-várja a Duna baloldali városrészekkel való összeköttetést, akkor mikor ezt megadják neki, nem veszi igénybe és igy az intézményt magát lehetetlenné teszi ? Ennek a jelenségnek a magyarázata nem nehéz. A tiszt, részv. társaság, követve, a fő- és székváros nagytekintetü tanácsának példáját, a krissztinavárost, csak krisztinavárosnak tekin­tette, és a kanári kocsiknak rendelkezésünkre bocsájtása által jogos kívánságunkat ad absur­dum akarja vezetni. De ezen a ritka szitán mi jó budaiak át tudunk ám látni és résen leszünk. Nem a mi indolencziánkon vagy spiesz- burgerságunkon múlik hogy a részvénytársaság deficzittel tartja főn a krisztinavárosi forgal­mat, hanem úgy látszik, a tisztelt társaság nem rendelkezik nagyobb látkörrel biró intézőkkel, kik ugv tudnák a társaság ügyeit és a publi­kum érdekeit képviselni, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon. Jó lehet merész dologra vállalkozom, de megkísérlem konkret propoziczióval, a részvénytársaságot za­varából kihozni, vagy legalább az ügy tanul­mányozására az impulsust neki megadni. Közelebbi adatok hiányában nem terjesz- kedhetem ki egy szakszerű rendszer felállítá­sára és igy csak rövid [vázlatban adhatom elő propoziczióimat, melyek a következők: Bocsásson a tisztelt részvénytársaság 6 vagy 8 nagy kocsit (kakas ülő nélkül, de ajtó­val) a krisztinavárosi forgalom czéljainak ren­delkezésére olyképen, hogy a végállomás a színkör nyugati oldalán legyen, minthogy a krisztinavárosi forgalom egyik góczpontja a templomtéren van. Indittasson a részvénytársa­ság minden 10 perezben egy kocsit — szedjen 1 kr alagutpénzt és terelje ezeket a kocsikat bármelyik pesti vonalaira, de tartsa fen a mostani díjszabást az átszállási rendszerrel együtt* Úgy hiszem, ily intézkedések által a ba­jon gyökeresen segítve lesz. Tessék megpróbálni! A kanári kocsikat — bizalmasságot gerjesztő voltuknál fogva, jó emlékezetünkben fogjuk tartani, a tisztelt részvénytársaságot pe­dig biztosítjuk, hogy a kimustrálandó kalitkái­kért becsülésünkkel és támogatásunkkal fogjuk kompenzálni. D. R. A német nyelv a népiskolában. (Eperjessy István felolvasása a magyar egyesület első kerüteti választmányi ülésén.) Mióta kiváló közoktatásügyi miniszterünk Wlassics Gyula a népiskolai német nyelvi ta- I nitás ügyében ismeretes leirata a fővároshoz, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom