Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
Budapest, 1895. (3.) BUDA és VIDÉKÉ. November 24. mint olyat, mely a számba veendő összes szempontoknak teljesen megfelel. A tanács e javaslat értelmében a kérdéses szabályozási tervet ma teljes egészében el is fogadta és ennek folytán hozzájárulás végett a székes fővárossal közölni fogja Darányi közöttünk. A földmivelés uj miniszterét lakomával tisztelte meg a budapesti polgárok lövészegylete, A lövészegyesület körében Darányi Ignácz mindig szivesen jelenik meg és részt vesz mint az egyesület választmányának tagja annak minden ügyében. Megjelen ünnepélyein, családias estélyein. Mint egyébkor úgy most is tanúja lehetett annak a megérdemlett tiszteletnek és ragaszkodásnak, melyben személyét ez a tekintélyes egyesület részesíti. A lakomán minden budapesti naponkint megjelenő lap képviseltette magát és terjedelmesen számoltak be a tudósítók az estélyről, melyen közéletünk számtalan kitűnősége és a budai polgárok szine-java ott volt. A lövészegyesület lövőházának nagy terme zsúfolásig megtelt még az oldal csarnokokban is terítettek. A földmivelés uj ministerét Márkus József alpolgármester az egyesület főlövészmes- tere köszöntötte fel, mire az ünnepelt válaszolt. Dr. Gí-öőz József Fáik Miksát üdvözölte. Dr. Fáik Miksa pohárköszöntője után Dr. Csorba Ferencz és nyilhegyi Rupp Zsigmond beszéltek. E köszöntőkben megnyilatkozott az általunk már jelzett békés hangulat, a mi köz- ügyeinkée nézve nagyon is kívánatos. A rendezésben Lakner János, Rupp Zsigmond és Szabó M. Ferencz fáradoztak és előzékenyen foglalkoztak a vendégekkel. Alig lehetett észrevenni, hogy miniszter van jelen. Mindenki otthonosan érezte magát. Darányi ma is az volt a ki azelőtt. A ki az estélyen jelen volt, az meggyőződhetett arról, hogy a miniszter, képviselő és a közönség között kölcsönös bizalom és jó viszony áll fenn. Valamennyien úgy éreztük magunkat, mintha egy kedves család tagunkat érte volna kitüntetés. A kitüntetett államférfinak jól esett családja körében megjelenni és tapasztalni azt, hogy az öröm őszinte és nem csak a miniszternek szól, de az embernek is. Márkus József szónoki erővel elmondott szabatos pohárköszöntőjében és Darányi a maga melegséggel telt beszédjében ékesen fejezték ki ezt a viszonyt, valamint Rupp Zsigmond is klaszikus értékű felszólalásában. A mennyire lehetséges feljegyezzük az ünneplők neveit, de ez a névsor bizony hiányos, mert valamennyit feljegyezni valóban nem sikerült. Márkus József alpolgármester, Dr. Fáik Miksa képviselő, nyilhegyi Rupp Zsigmond királyi tanácsos, dr. budavári Országh Sándor, Csendics Gyula, Viola Imre, Rózsavölgyi Gyula, Kullman Lajos, Faller Ferencz tanácsnokok, Hermann Béla anyakönyvvezető, Toperczer Péter elöljáró, Józsa Mihály kerületi jegyző, Dr Nider- man Gyula királyi tanácsos, Dr. Hegedűs János, Dr. Farkas László, Darányi Gyula, Bermüller Ferencz, Lakner János, Dr. Kozma Gyula igazgató, Dr. Hegedűs Kálmán biró, Góczigh József törvényszéki biró, dr. Gombár Tivadar kir. tanácsos, Andaházv László, Lechner Lajos köz- épitési igazgató, Fekete József a krisztinavárosi magán gymnásium igazgatója, Dr. Havas Sándor miniszteri tanácsos, Szávoszt Alfons t. főlövész- mester a király serfőző igazgatója, ifjú Bún József lövészmester, Feigelsberg Leó szerkesztő, dévai Szőllősy István gyógyszerész, Erdélyi Gyula a Buda és Vidéke szerkesztője, Eckerman Ede, Heltai Ferencz. Heltai Jenő, vállai Sypos Sándor, Matuska Alajos tanácsnok, Tabody József cs. és kir. kamarás, Frenreisz István kúriai biró, Mech- wart András a Ganczgyár igazgatója, Lösz István, Szabó M. Ferencz, Weisz Antal Szabó Ignácz, Ludwig Lajos, Lohr József, Schwarz Nándor, Freyberger Pál lövészmester a dunántúli kereskedők társaságának elnöke, Koller Károly, Tilly Nándor, Schwalm Sándor, Beck Adolf, Bauer József, Dr. Csorba Ferencz, Del-Medicó Ágoston, Kreszlbauer Béla, Szalai Emil, Széchi Antal, Welsch Emil a Fonciére budai képvise1 lőségének főnöke, Jelenek Antal, Holló Birnabás I szobrász művész, Tóth Pál szobrász művész, Dr. Sipőcs László árvaszéki elnök, Haraszti Jelűnek Henrik, Heisler Jaroszláv, Biscara Endre, Gall- ner József, Dr. Dégen Gusztáv képviselő, Dr. Dégen Árpád, Lindmayer Ferencz, Schiller György a mészáros ipartársulat elnöke, Gamauf Károly, ifjú Gamauf Károly, Pakányi Ferencz, Jankovics József, Kanyó Sándor, Holczer József, Frey Alajos, Ferenczfy Antal, Eörsy Ferencz, Heoentanz Nándor, Szabó Ignácz, Ott Lajos, Hauszman Lajos, Hembach Gyula, Petz István, Sternád Rezső, Nagy Lajos, Rády Andor, Dr. Göőz József, Tonigold János, Dr. Goreczky Antal, Dessényi József, Dr. Kollár Lajos, Reindl József, Frohuek Autal, Stowasser János, Szügyi Ferencz, Szabó Béla, Mihalovics Antal, Klemm Árpád, Kapsz József, Bruckner Alajos, Müller János, Dr. Arányi Árpád, Dr. Stipanics Elek, Dr. Ernyei Mór, Dr. Harmatzy Ferencz, Seide József, Arnold Róbert, Tábori Dezső, Andre- ánszky Jenő, Farkas József, Kleinhackel József, Novák István, Liuman József, Juhász József, Holényi Béla számtanácsos, Rosconi Károly, Büttel János számvizsgáló, Kranz Alajos, Kög- ler Gusztáv, Végh János, Thyerry Oszkár Ra- kovszky Antal királyi albiró, Szabó Béla, Filo János stb. Sajnáljuk, hogy a szép ünnepélyen megjelentek közül mindenkit nem jegyezhettünk fel, de a kinek neve kimaradt, hogy emléklapunk teljes legyen, szivesen pótoljuk. A Darányi lakomán mutatkozott be a lövölde uj vendéglőse Bohácsy J. Kifogástalan nagy szabású étrenddel lépett fel. ízletesen tálalt. A kiszolgálat bár folytonosan érkeztek a vendégek evés közben is elég gyorsan ment. Az uj vendéglős ki tudja elégíteni a legelőkelőbb igényeket is. A budai kereskedők és Darányi, A budapesti (budai) kereskedelmi társulat a következő feliratot intézte Dr. Dirányi Ig- nácz földmivelésügyi minszterhez: Nagy méltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk ! Midőn ő császári és apostoli királyi Felsége Nagyméltóságodat oly magas kitüntetésben részesítette, hogy a magyar földmivelésügyi minisztérium élére állította, mi, a budapesti (budai) kereskedelmi társulat sem akarjuk elmulasztani, hogy e feletti őszinte örömünknek kifejezést adjunk. A hazai földmivelés, mely Nagyméltóságod bölcs vezetésére lett bízva, szoros kapcsolatban áll a hazai kereskedelem ügyével is, sőt épen hazánk érdekei azt követelik, hogy a kereskedelem és földmivelés érdekei ellentéteseknek semmi körülmények között ne tekintessenek ; épen azért a hazai földmivelés felvirágo- zásától egyúttal a magyar kereskedelem fel- virágozását is remélhetjük é3 várhatjuk. Nagy méltóságodtól, ki ifjúkorától kezdve, közéleti összes szerepléseiben a budai érdekeknek mindig és minden körülmények között önzetlen, fáradhatatlan támogatója volt, most ezen méltán kiérdemelt befolyásos állásában a budai ügyeknek, érdekeknek előmozdítását kérjük és reméljük; hiszen Buda épen földrajzi fekvésénél, elmaradt kereskedelménél és iparánál fogva nagyon is rászorult a befolyásos helyről jövő támogatásra. Nagyméltóságod egész múltja biztosíték arra nézve, hogy az ügyet, melynek szolgálatába szegődött, kitűnő államférfiul képességével, általánosan ismert lelkiismeretességével és fáradhatatlan szorgalmával az édes magyar haza, szép Magyarországunk javára, a földmivelés és kereskedelem előmozdítására és felvirágoztatására fogja vezetni. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy' míg egyrészt Nagyméltóságod saját nevének maradandó emléket fog állítani, addig mi budaiak, kik Nagyméltóságodat a magunkénak tekintjük, mindenkor büszkeségünket fogjuk látni Nagyméltoságodoan. Engedje meg nekünk Nagyméltóságod, hogy, midőn fáradságos, az egész országra ál- dásthozó működéséhez a legteljesebb sikert ésa jó Isten áldását kívánjuk, a magunk számára Nagy méltóságodnak már annyiszor tapasztalt kegyes jóakaratát nagy rab ecsült támogatását továbbra is kikérjük. Kelt Budapesten, 1895. évi november hó 14. napján. A budapesti (budai) kereskedelmi társulat: Freyberger Pál s. k. Kollár Lajos s. k. elnök. ügyész, jegyző. Erre a feliratra Dr. D irányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a következő meleghangú leiratot intézte a társulat elnökségéhez: Tisztelt Elnökség ! Földmivelésügyi miniszterré történt ki- neveztetésem alkalmából a budapesti (budai) kereskedelmi társulat nevében kifejtett lekötelező szerencsekivánataiért fogadja a t. Elnökség őszinte köszönetemet és kérem, hogy azt a társulat előtt is tolmácsolni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel Budapesten. 1895 évi november hó 15-én. Darányi Ignácz s. k. 1/ Borvásár. A lipótheti országos borvásárról már-tnár azt reményiettük, hogy kezdete lesz egy jobb jövőnek. Oly élénken kezdődött, hogy bízvást feljogosított bennünket arra, hogy ez a vásár a közel mu't jó vásárok közé sorozható. De e reményünket egy véletlen teljesen meghiúsította. Ugyanis borkereskedőink az utóbbi rossz vásárokon okulva csak három hajóval jöttek s ezeken is kevesebb mennyiséget hoztak mint rendesen szoktak. A vásár azonban élénknek mutatkozott, tehát újabb megrendelést tettek, de ez a megrendelés persze részben a vízállás alacsony voltának, részben a vasutaknál ilyenkor beállni szokott teher <ru torlódások miatt nem érkezhetett azonnal a vásártérre. Ezért is a borkereskedők a fővárosi tanács utján a kereskedelmi miniszterhez egy peticziót nyújtottak be, hogy a vásárt legalább öt nappal ha- laszszák el, de e kérvényük, hogy hogy nem csak a vásár elmúlta után jutott fel a miniszterhez ki belátva a kérvényben felhozott indokokat meg is hosszabbította a borvásárt, de a boros hajókat s az ott eladatlan meg.naradt árukat a finánczok, mivel hivatalos értesítést nem kaptak a vásár meghosszabbításáról, e hó 16-án este irgalom nélkül elkergették a Duna- partról. Így lett a szépnek és jónak Ígérkezett őszi borvásárból csak közepes vásár s a kereskedők ismét egy tapasztalattal gazdagabban, de kevesebb nyereséggel hagyták itt a fővárost. Mi szegény Budánk pedig egyheti forgalommal szegényebben nézheti ha majd a Duna jege a gazdag Pest személyforgalmát is elzárja tőle. így aztán a nyáron át keservesen keresett filléreiket a hosszú téli estéken át lesz alkalmuk megszámlálni. Nem zaklatja senki, sem a trafi- kost, sem a vendéglőst, sem más üzlettulajdonost. Ezért mondhatják el rólunk a túloldaliak „Boldog budaiak“ titeket nem zaklat senki. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Petz István. Ki ne ismerné Petz Pistát, a ki a maga aranyos kedélyében, szívós és tartalmas fiatalságában ha bár hintegeti is fekete haját és bajuszát az idő egy kis dérrel, nem akar István lenni. A Buda és Vidéke legelső számában már olyan visszaemlékezéseket irt élénk tollal, hogy az összeadás szabályait tekintve őstechnikus barátunk éveit összeadva meglehetne uram- bátyámozni, de bizony ő szívesebben hallgat az uramöcsémre. A kit az Istenek szeretnek —• igy tartották a rómaiak — azt örökifjúsággal áldják műg. Petz Pistát megáldották. Derült, nyílt arcza megczáfolja azt, hogy az idő aczél szárnyával őt is megérintő. Nincs benne semmi blasirtság. Életerős, megtermett
