Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-27 / 43. szám
Budapest, 1895. (4) ható megfontolás után a fenforgó czél elérésére mindkét tervet alkalmasnak találtuk. Tekintve mégis, hogy a kőboltozat költségei 53086 írtban, a másik megoldás költsége pedig 18492 írt 59 krban voltak kiszámitva, a székesfővárosnak különösen az utóbbi tervet ajánlottuk kivitelre, azzal a figyelmeztetéssel, hogy e terv csak a talaj sondirozása alapján készült s bár a megejtett talajkémlés és a Lukácsfürdo telkén eszközölt építkezéseknél szerzett tapasztalatok valószínűvé teszik, miszerint szikla nem fekszik oly magasan, bogy a czölöpözés lehetetlen volna, mégis kivitel előtt e feltevés helytállósága iránt talajfurások utján pontos meggyőződés szerzendő. Ennek kapcsán műszaki osztályunk a Zsigmond-utcza a két fürdő előtti szakaszának ideiglene« rendezésére nézve is tervet mutatott be. E szerint a kérdéses útszakasz addig is, míg a császárfürdő a szabályozási vonalon újonnan kiépül, úgy rendeztetnék, hogy a Zsigmond- utcza tó felőli részén, melynek niveauja később leszállítandó lesz, a járda járdakőből, a kocsiút pedig gránitkoczkaburkolattal készíttetnék, mig a Lukácsíürdő oldalán, mely már ezúttal a végleges niveuba jönne, asphaltjárda és asphalt- kocsiut létesittetnék, ez utóbbi különösen azért mert ezen útrész a forgalom fő vonalától félre esik és mintegy bocsiállomás jellegével bir. Ezen ideiglenes rendezési tervet, melynek költségeit műszaki osztályunk 74704 frt 55 krban irányozta elő, helyesnek találván oly felhívással közöltük a székesfővárossal, hogy azt szintén elfogadni, a tó beboltozását siettetni és általában gondoskodni szíveskedjék arról, hogy az egész rendezés még a kiállítás előtt megtörténjék, mert a mai állapot közlekedési szempontból már rendes viszonyok között is tűrhetetlennek bizonyult. Ezek kiegészítéséül fel kell még említenünk, hogy a lóvasúti hálózat villamos üzemre átalakítása ügyében tartott közigazgatási bejárás alkalmával az a kívánság merült fel, hogy az átalakítással egyidejűleg a vágányok a Zúg- mond-utczában a végleges vonalra fektettesse- nek. Ennek a Lukácsfürdői tó beboltozása képezvén előfeltételét, nehogy a székesfőváros költségvetési fedezet kiányában hátráltatva legyen, felajánlottuk, mikép a szükséges költséget előlegezzük, sőt arra is vállalkozunk, hogy a beboltozást a székesfőváros helyett ennek kívánságára végrehajtjuk. Minden ok megvan tehát arra, hogy ez az évtizedek óta húzódó ügy végre elérje gyakorlati megoldását. E sétány az egész városnak egyik legszebb helyét képezvén, honnan gyönyörű kilátás nyílik a pesti oldalra örömmel vettük a főváros szándékát, hogy a sétány kies fekvésének megfelelően rendeztessék. (Folyt, köv.) Mentő-egyesület Budán. Egy régi óhaja van Budának s ez az, hogy a tővárosnak egy nagyon nemes intézménye, az „Onkéntes-mentő-egyesület* itt fiókot alkosson, e igy az életmentés Budának minden egyes félreesőbb részében is megkönnyittessék. Bizony ez egy oly szép gondolat, hogy odes mindnyájunkat egyaránt érdekelhet, s úgy látszik nemsokára teljesülni fog, mert akadt már ennek a tervnek is előre mozditója. A „krisztinavárosi asztaltársaság“-nak jutott ki az a szerep, mely a létesülést előmozdítja s értesülés szerint ezen asztaltársaság e téren már is nagyon szépen kezdte meg működését. Köztudomású dolog, hogy a „krisztinavárosi asztaltársaságánál szülemlett meg legelőször ez a jó gondolat, hogy mily üdvös és czélzatos lenne, egy mentő-fiók létesítése Budán. Az elmúlt nyár folyamán lépett az asztal- társaság érintkezésbe a mentő-egyesület igazgatójával, a kinek támogatása mellett az az elhatározás tétetett, hogy e czélra tánczmulatság log rendeztetni. Ez ügybeni tanácskozások a kedvelt „Politikus Gfreisler“-féle vendéglőben, mely általában a főzésben hírneves szakácsnéjáról van megösmerve, nagy érdeklődés mellett folytak; s annyi bizonyos, hogy a társaság számos tagja vett részt a gyűléseken s élénk érdeklőB U D A es VIDÉK déssel folytatta a tanácskozásokat (habár nincs kizárva, hogy sokan inkább egy-egy adag jó libapecsenye elfogyasztását tartották üdvösebb czélnak) eltekintve azoktól, kik csak névleg ösmeretesek s kik soha sem szokták a társaságot megjelenésükkel szerencséltetni. Végre elhatározta az asztaltársaság, hogy szeptember 7-én a Svábhegyi „Eötvös“ nyaralóban egy fényes tánczmulatságot rendez, melynek tiszta jövedelme a Budán létesítendő fiók- mentő-egyesület alaptőkéjét fogja képezni, mely elhatározása mellett végleg meg is maradt, habár ez, egy ily kezdő asztaltársaságnál nagy rizikóval járt. Az asztaltársaság nehány önzetlen tagja, aki ily nemes czélt szivén tudja hordani, feszült erővel működött, hogy a kitűzött feladat sikerteljes lehessen; hasonlóképen az e czélra megválasztott hölgybizottság, mely leginkább budai szép és kedves hölgykoszorúból volt összeállítva oly buzgalmat fejtett ki, hogy ritkaság a mai világban. Daczára ennek, még utolsó nap is nagyon válságosnak látszott a helyzet; de annál nagyobb volt a meglepetés szeptember 7-én a mulatság estéjén midőn mindenki örömtelt arczczal hirdette megelégedését a mulatság sikerét illetőleg. A kedves „Eötvös-villa“ telve volt igen szép és nagy számú közönséggel, kiknek névsorát már folyó évi 38. számunkban szerencsénk volt közölni. Felséges volt odafönt a hangulat, a közönség nagy része világos kiviradtig mulatott az erdő sűrűjében elszigetelt szép nyaralóban lélekemelő czigányzene mellett, mig aztán mindenki teljes megelégedéssel távozott. Mint értesülünk, a tiszta jövedelem meghaladja a 100 forintot, mely összeg alaptőkéül fog elhelyeztetni s az ezentúl rendezendő mulatságokból befolyt jövedelemmel időről-időre szaporittatni. Valószínű, hogy a „krisztinavárosi asztal- társaság“ még e folyó évi november hóban is rendez e czélra mulatságot a Politikus Greisler- féle vendéglőben. Midőn ismételten kifejezést adva azon elismerésünknek, mely a krisztinavárosi asztal- társaságot ezen nagyon nemes és üdvös czél kezdeményezése és felkarolásáért méltán megilleti, reméljük, hogy ezen törekvésüket folytatandó, a czél érdekében továbbra is minden elkövethetőt meg fognak tenni. A nagyérdemű budai közönséget pedig kérjük : támogassák mennyire lehetséges ezt az őket leginkább érdeklő tervet, szem előtt tartva mindig azt, hogy „mindnyájunkat érhet baleset.“ F. K. A budai takarék- és előlegegylet jubileuma, A budai takarék és előleg egylet 15 éves fenállásának jubileumát f. hó 15-én társas vacsorával egybekötött s fényesen sikerült kedélyes estélyen ünnepelte. Az egylet tagjai, jó részt Budának törzspolgárai az estély színhelyére, a „Fáczán“ termeibe kora esti órákban kezdtek gyülekezni s az összeverődött ismerősök közt csakhamar kedélyes s Buda magyarosodásának dicséretére legyen megjegyezve, túlnyomóan magyar nyelvit társalgás indult meg, melyre bő anyagot adott az egylet ügyvezetője által össze állított s az egyes terítékek mellé fektetett füzetecske, mely nemcsak az egylet fejlődésének többoldalú statisztikája, de az egylet történetének körültekintően s szellemesen előadott vázlataival méltán dicséretére válik szerzőjének, ki szerénységében még nevét is megvonta müvétől. A jól feltálalt s ízletes vacsorához telepedett aztán a nagyszámú társaság s alkalmunk nyílt jobban szemügyre venni a jelenvoltakat, kik közül feljegyeztük a hölgyek sorában a következőket: Rúnl Józsefné, Fanzler Jánosné, Veisz Adél, Polák L-ijo^né, Szabó M. Ferenczné, Vörös R-né, Angerev ^Bertha, Varga Imréné, Kanyó Sándorné, Heislér Erzsi k. a., Schwarz Józsefné, Maerle Vilrnosné, Jantsik Jánosné, Láng Fri- gyesné, Láng Ludmilla, Láng Erzsi, Fischer Antalné, Auerszik Józsefné. Október 27. Az ünnepi szónokok közt első volt Szabó M. Ferencz felügyelő bizotts. tag, ki lendületes szavakban előadván az estély, s barátságos lakoma czélját, azon közmondásra támaszkodva. „Mondd valakinek, hogy ő háladatlan volt, és te minden rosszat mondtál róla.“ szellemes fordulattal áttért az egylet hálájának és megemlékezésének ecsetelésére s kiemelte első sorban Brunner Imre barátját, az egylet eszméjének megteremtőjét s ennek az egylet létrehozása, majd munkás fentartása körüli hervadhatlan érdemeit. Majd az egylet jelenlegi elnökét éltetve azzal zárta beszédét, hogy lássák tisztelt s erényekben gazdag nejeik oldalán egyletüket sokáig a legszebb virágzásban. Alig múlt el az első beszéd kellemes benyomása, Nyáradi Béla egyleti tag ált fel s emelt poharat az egylet jelenlegi s 13 év óta fáradhatlan ügyvezetőjére. E tehetségre valló beszédet, ha helyszűke ebben nem akadályozna, szívesen ide iktatnánk egész terjedelmében ; oly szépen mondta el szónok azon momentumokat, melyek az ügyvezetőt 13 évi lankadatlan szorgalma működésében tanúsított előzékenysége s az egylet ügyei iránti kiapadhatlan lelkesedése által az egylet körében általános tisztelet és becsülésre érdemesítik. S hogy e beszéd nemcsak a derék ügyvezető Láng Frigyes méltó dicsérete, de az est egyik kimagasló eseménye is volt. Majd Herald Lajos választmányi tag az igazgatóság tagjait, a jelenlevő hölgyeket; később pedig Heisler Jaroslav egyleti tagot köszönti fel s kiemeli ennek áldozatkészségét, melylyel nemcsak érdeklődését, de anyagi támogatását is az egyletnek szenteli s kívánja, hogy e szép példa sok ily buzgó tagot szerezzen az egyletnek. A vacsora végeztével a következő műsor megkezdését jelezte a rendező Láng Frigyes. 1. „A szórakozott kisasszony“. Monolog. Irta Gabányi, előadja Láng Erzsi k. a. Gebirg‘s Echo Landler. Cziterán előadja Schröttl József úr 3. „Citate!“ Couplet Weinzierl-től, énekli Klotz- büeher Károly úr. 4. „Magyar Népdalok“. Citerára átírta Schrött, előadja Schrött József úr. 5. „Aber!“ Couplet Wagner F.-től, énekli Klotzbücher Károly ur. 6. „Mézes hetek után“. Dialog irta Gabányi. Férj Krausz S ur. Feleség Láng Erzsi k. a. Zongora kiséret: Girardi Sándor ur. A közreműködők az egylet iránti szívességből vesznek részt A kifogástalanul lejátszott műsor szereplőit a közönség sokszor megtapsolta. Ki kell emelnünk itt Láng Erzsi kisasszonyt, ki élénk temparamentummal s kedves modorban előadott monológjával osztatlan elismerést vívott k>. Schrött ur többször megujrázott czitera játéka alapos készültségre vall. — Klotzbücher urat is illetné több dicséret, ha számjait a magyar múzsának szentelte volna. A kedélyes társaság késő éji órákban jó emlékekkel oszlott szét. Az ételeket és italokat közmegelégedésre Berger Yincze vendéglős szolgáltatta. T. Dezső. Kukoricza fosztás Szt.-Endrén. A phyloxera átkos pusztítása előtt, örömmel vártuk a szőllő, de nem a kukoricza szüretelést. Milyen különbség volt e kettő között! Az első: egyiránt lelkesítette a kisdedet és aggastyánt, a szegényt és gazdagot, mert az vala életörömének, a reménynek a jövőnek központosítása. Elvesztvén azonban a szőllőszürete- lést, szomorúan végezzük a kukoricza és krumpli szüretet. De bárki se emlékezzék vissza ama boldog időkre, mert a múlt csak gyötrő fájdalmakat szülhet. A fiatal nemzedék az, akinek ama élvezetekről még sejtelme sincs, hanem a mai nyomorúságos világot tapasztalva és a jövő talán még keserűbb élvezetére kárhoztatva lévén: csak ő adhat még a szegény kukoricza fosztástiak egy vidám látszatot. így történt, hogy e napokban, egy jó barátommal, jobban mondva bajtársammal elsétáltam, a különféle cselszövények következtében sokat szenvedett, de hála az égnek, magát mégis becsületes utón fentartó becses család háza felé
