Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

Budapest, 1895. (4 ) BUDA és VIDÉK E Október 13. lekedési utjai, a Vámház- és Ferencz-körutak megfelelő folytatást nyerjenek a Duna jobb­parti városrészekben ; 4. az uj Farkasvölgyi temető minden irányban czélszerüen meg legyen közelithető; 5. a szabályozás minél könnyebben legyen létesíthető s módot adjon a telkek czélszerü rendezésére és a terület megfelelő lecsapolására; 6. a szabályozási tervbe a hegyi vizek levezetésére vonatkozó terv beilleszthető legyen és addig is, mig ez utóbbi teljes egészében végrehajtatik, a mai vízlevezető árkok műkö­désűkben akadályozva ne legyenek; 7. templom, iskola, vásárcsarnok, park s egyébb közczélokra, kellő helyen elégséges terület maradjon rendelkezésre; 8. a szükség és czélszerüség tekintetei mellett a szépészeti igények is kielégítést talál­janak ; 9. a fekszinek a szabályozási tervvel egy­idejűleg végleges megoldást nyerjenek; A Duna és a kelenföldi vasúti állomás czélszerü kihasználása és összeköttetése czél- jából a Duna partján a műszaki osztály 20 öles utat tervezett megfelelő terekkel s abból a közúti forgalom számára az utaknak egész hálózata vezet a pályaudvar felé. Ezen utak közül a főbb forgalmi eret képezők 18 és 12 öl szélesre, a többiek pedig 8 ölre vétettek. Minden főközlekedési ut közúti vasút fel­vételére is szolgál, mely a gyártelepekre és közvágóhidra való tekintettel iparvasut jellegé­vel is bírhat, mert a pályaudvarral délről a budafoki határutkoz legközelebb eső főúton de északról is összeköthető, az összekötő vasút mentén tervezett utón. A most leirt és helyi forgalmat közvetítő ut vonalakon kívül a városi forgalommal való kapcsolat czéljára tervezte a műszaki osztály az átló utat és a budai külső körutat, melynek létesítésével alapja vettetik meg a végnélküli közúti vasúti vonalnak ; másrészről főerét képe- zendi e körút valamennyi meglevő és létesí­tendő útvonalaknak is, nevezetesen abból indul ki a dunaparti-, ó-promontori-, fekérvári-ut, továbbá az átíó-ut, az Erzsébet-sósfürdőhöz vezető ut, a farkasvölgyi temetőbe vezető ut, megjegyezvén, hogy ez utak közúti vasúttal terveztetnek. A tervezett úthálózattal továbbá az Orbán- hegy, Mártonhegy és Istenhegy a legegyene- sebb vonalon, tehát a legrövidebb idő alatt érhető el. Az utak amennyire lehetett a mai vonalai­kon vannak megtartva igy például a budaörsi­ét, a fehérvári-ut és az ó-promontori-ut meg­hagyattak egészen jelenlegi vonalaikon ; nagyob- bára ez történt a dűlő utakkal is. A szabályozási terv, hegyi vizek levezetésére tervezett müárkok irányát mind megtartja, kivéve az alsó németvölgyi árokét, mely áthelyezendő volt, mert a város fejlődési czélokra kijelölt területén haladt, czélszerütlenül metszette a telkeket és jelentékeny hossza miatt esetleges beboltozása sokba került volna. A hegyi vizek elvezetésére szolgáló med­rek a szabályozás által érintve nincsenek, kivéve ismét az alsó németvölgyi árkot, mely a szabá­lyozás végrehajtása előtt úgy életbiztonsági, mint közegészségi szempontból is okvetlen áthelyezendő leszen. Lényeges változást szenvednek a fekszinek, ennefc oka a Kelenföld sajátságos fekvése, az a Duna egyik völgyét képezvén, körülzárva he­gyekkel és medenczéjét képezi a keserű vizek­nek is. A magasan fekvő területek fekszinei lehe­tőleg megtartattak, mig a legmélyebb részeken az összekötő vasút felett —f- 7.58 m. és ez alatt “b 7.30 méterre terveztetik a fekszin fele­meltetni. Az árvíz elleni védekezés szempontjából úgy az egész dunaparti, mint a budafoki határ- utat, nemkülönben a hegyi vizeket levezető és a Dunába ömlő nyitott fő rok partját -j- 9-00 mtr. fekszinre tervezi a műszaki osztály fel­emelni. A székes főváros és e tanács küldötteiből alakított vegyes bizottság a fent vázolt tervet alaposan átvizsgálván azon nézetének adott ki­fejezést, hogy a terv a Kelenföld szabályozását minden tekintetben nemcsak jól, de határozot­tan igen szerencsésen oldja meg, tekintsük bár a gyári városrész, a kelenföldi pályaudvar, a hegyi vizek levezetése avagy a sós-fürdő és keserüviz források érdekei szempontjából; e mellett nyitva tartja a lehetőséget arra, hogy a Dunapart a tervezett általános szabályozás keretén belül tetszés szerint kikötőnek, közrak­táraknak, avagy pályaudvarnak legyen felhasz­nálható. Mindezeknél fogva a vegyes bizottság a szabályozási tervet általánosságban örömmel üdvözölte és azt a bemutatott fekszini tervezet­tel együtt elfogadásra ajánlotta, csak a részle­tekre nézve hozván javaslatba a következő módosításokat: 1. az összekötő vasúti töltés északi oldalán a töltés lába és a hegyi viz vezetésére hivatott müárok között vasúti czélokra 3% öl szélességű szalag volt fentartva; ennek a szélességét a vegyes bizottmány 6 ölre kívánta kiterjeszteni, főleg azon okból, hogy a kérdéses müárok a vasúti töltés minél nagyobb biztonsága érdeké­ben az utóbbitól 3x/2 öl helyet 6 öl távolságra jusson ; 2. azon átló utat, mely a kelenföldi pálya­udvaron keresztül a terv szerint áthidalással volna hivatva összeköttetést létesíteni a buda­örsi úttal, a bizottmány fentartotta ugyan a távolabbi jövő érdekében; mégis figyelemmel arra, hogy addig is, mig ezen most említett összeköttetés szüksége beállana, a jelenlegi össze­köttetést eszközlő, az összekötő vasúti töltés északi oldalán haladó ut, mint ezidő szerinti főközlekedési ér, 10 ölre szélesbitendő ki. A Kelenföld és a Németvölgy egy részé­nek szabályozási tervét a székes fővárossal egyetértőleg a vegyes bizottság javaslata szerint állapítottuk meg. Tárgyalásra került továbbá a Gellérthegyre vonatkozó szabályozási terv. Ez a részlet ma­gában foglalja az I. kér. azon területének sza­bályozását, mely az Attila-körut, Szt.-János-tér, Gellérthegy-utcza, Czakó-Sáncz- és Orom-utcza határol. E terület egyik része magasan, a másik része pedig mélyen feküdvén, ehhez képest a szempontok is különbözők voltak, melyeket a műszaki osztály a terv készítésénél alapul vett. A kimagasló Gellérthegy-oldal jelen álla­potában egyáltalában nem volt alkalmas arra’ hogy az kies fekvéséhez méltóan rendeztessék' Ezért volt szükséges az ottani apró viskókat kisajátítani s bár ez még nincs befejezve, a szabályozási terv készítésénél e házikok már nem létezőnek tekintettek. Kiráneulásul szolgál az a törekvés, hogy e helyen a kiváló termé- syeti előnyök felhasználásával oly díszes város­rész kifejléséhez jussunk, mely a székes főváros­nak maradandó vorzerejét és nevezetességét képezze. E czél elérése végett gondoskodik a sza­bályozási terv arról: 1. hogy úgy a nehéz mint a köényü jár­müvek számára kényelmes megfelelő ntik kelet­kezzenek ; 2. hogy ezen utak a környék úthálózatá­nak kiegészítő részét képezzék és lehetővé tegyék az összes magasan fekvő utak forgalmának lebonyolítását; 3. a hegyoldalt úgy tagolják, hogy az azok közt keletkezendő telektömbök czélszerüen feloszthatok és a parczellák úgy szépészeti mint gazdaságossági szempontból a lehető legelőnyö­sebben kihasználhatók legyenek. (Folyt, köv.) Felhívás előfizetésre. Főtörekvésünk, hgy a közönséggel egy családot képezzünk és hogy a társadalmi élet­nek hü tolmácsai legyünk. Ezután is folytatjuk közkedvelt rovatun­kat. Ismerőseink czim alatt rajzoljunk közéletünk ismertjeinek árny és fényképeit, méltányoljuk a polgári érdemet, de feljegyezzük a mulasztásokat is. Ismertetjük Buda és vidéke közintézeteit ipar és gy^rtelpeit, községi és közművelődési ügyeit. A magyarosodásért is kitűztük a zász­lót, nemcsak a nyelvet, de a szellemet is magyarrá akarjuk tenni. Mindent elkövetünk ezért, de nem erőszakos fegyverekkel. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre .... 12 korona. Félévre ....................6 „ Ne gyedévre ... 3 „ Irodalom. — Magyarország Története. Fia­taloknak és öregeknek elbeszéli Varga Ottó. A Kisfaludy-Társaság által koszoruzott pályamű. Sok régi és uj, kisebb meg nagyobb könyv írja le hazánk történetét; a Kisfáludy-Társaság mégis úgy találta, hogy irodalmunkban hiány­zik oly mü, mely történetünket az alapos tudás mellett szép, egyszerű nyelven elbeszélné olyan formán, mint a hogy például az angol Dickens, vagy franczia Guizot elbeszélik a saját nemze­tük történetét. Azt találta, hogy hiányzik oly mü, a mely a nép könyvévé lehetne, mely annak figyelmét is lekötné, őt gyönyörködtetve oktatná, de a melyet egyúttal gyönyörűséggel olvashatnának nőink, leányaink, fiaink, sőt a tanult ember is, mint a hogy Dickenst gyö­nyörűséggel olvashatja. Ilyen müvet nem talált irodalmunkban a Kisfaludy-Társaság és én is hiszem, hogy igen érdemes, igen szükséges dolgot cselekedett akkor, a mikor az 1891-edik esztendőnek elején kiirt pályázatával egy ilyen könyvnek megírá­sára versenyezni hívta föl Íróinkat. Érdemes és szükséges dolognak tartom cselekedetét, mert szembeszökő különösen a mi népünknek a maga történeti múltjában való csekély tájékozottsága, hiszen néhány történeti személynek, esemény­nek vagy helyének testetlen nevén, vagy czifra szólamokban való emlegetésén kívül alig van egyéb a köztudatban. Hatáskörét se lépte túl a tulajdonképen szépirodalmi Társaság, a mikor ezt a történeti pályázatát kiirta, mert hiszen a kívánt műnek — ha sikerül — a szépirodalom-, és a történeti tudománynak olyan mesgyéjén kell állnia, hogy hamarosan alig lenne meg­mondható: vájjon a történetben való jártas­ságának, vagy a nyelv kezelésében való ügyes­ségének kell-e nagyobbnak lennie ? A szüksé­gesség és hivatottság e bizonyossága mellett csak az maradt kétséges: megirható-e ma már a mi történetünk egy olyan fajta remekben, mint a minő az a Dickens ? A pályázati esztendőnek lejártával öt pályamű érkezett a nevezett Társasághoz, és habár érdemes munkák is akadtak köztük, mindamellett a pályadij kiadható nem volt. A Társaság újra kiirta pályázatát A verseny fokozódott és ezúttal a határidőre hét pályamű versengett az érdemért, nevezetesen hat teljes és egy felében megirott munka, mely csak az 1440-edik esztendeig terjedt. A bírálat ezúttal is keményen elbánt a hét pályázó hatjával, de a hetedikről — a felében megirottról — a következőképp nyilatkozik: „ komoly méltány­lást érdemlő, irodalmi színvonalon álló munka. Stylusa a kellemesen elbeszélőé ; csoportosítása az alapos történetíróé; tudása nem száraz adat­halmozás, hanem alapos segítő társa ez ese­ménynek élvezetes előadásában; a hol nagyon részletesnek látszik, élénkségével kárpótol, fris­seségével hat reánk, úgy hogy müvét mindig unalom nélkül, sok helyt (terjedelme daczára) valódi gyönyörrel olvashatni.“ És ezzel a díjra érdemesnek mondotta és a Társaságnak 1894 februárjában tartott nagygyűlésében a mü jeli­gés levélkéjének fölbontása mellett azt ki is hirdette. Erre, az akkor még csak csonka, de azóta befejezett műre kérem a t. nagyközönség figyel­mét és erre a műre hirdetek előfizetést. A mü egyetlen, ötven ives kötetben, finom papiroson, a mutatvány-lapok alakjában és betűivel jelenik meg, vagy kétszáz, szinte csupa eredeti szép képpel. A műnek pompás kiállítását Angerer műterme, a Franklin-Tár- sulat nyomdája és Gottermayer könyvkötészete biztosítják; a műnek kiadója pedig maga, a miinek szerzője. Fűzött példányának (kívánatra két fél­kötetben is) előfizetési ára, díjmentes szétkül­déssel 5 frt, a kötötté 6 frt 50 kr., a mit czi- memre: Varga Ottó tanár, Budapest, I. Vár, Disztér 10. sz. kérek beküldeni. Bolti ára füzöt- ten 6 frt, kötötten 8 frt lesz. A munka 1895. évi november végén jelenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom