Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-01 / 35. szám
Budapest, 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Szeptember 1. a rokoni és családi szeretet e szép jelképeit. Egy fát ő fensége mosolyogva mutatott be, mint „unokát“. Elbeszélte ugyanis, bogy József nádor, mikor leánya a mostani belga királyné született, az alcsutki parkban egy diófát ültetett. Mikor az 1866-ik háború után, József főherczeg meglátogatta nővérét, vitt neki arról a fáról egy diót. Ezt is elültették s utóbb ennek a fájáról küldtek Alcsutbra egy diót, melyet itt újólag elültettek s az szép kis fává nőtte ki magát, mely igy az első fa unokája. Többek között ő fensége bemutatott egy Pinus cembrát, mely nálunk nehezen aklimátizálódik s melyet unokabátyja János főherczeg hozott Alcsuthra. Ez a fa már kezd csenevészedni, de kegyeletből csak akkor fogják kivágni, ha kiszárad s akkor is bútorokat fognak belőle készíteni, melyet becses emlékül fognak őrizni. Igen érdekes és megragadó a Sán- dor-hárs, a melyet Sándor főherczeg, József főherczeg legidősebb bátyja ültetett, e fába illesztett horgany-táblácskát már a fa kérge kezdi benőni. A kastély előtt egy gyönyörű tó van, melynek vizét a tó közepén ki- bugygyanó artézi forrás adja. A szemle során panaszkodott ő feusége, hogy minden birtokán a viz sok kárt okoz, Kis-Jenőn, a Margitszigeten, Alcsuthon, Alcsuthon az idei felhőszakadások következtében a park egyes részei eliszaposodtak az ott tenyésző növényzet végtelen kárára. 0 fensége mint emlitém kiváló botanikus s a nemes büszkeség érzetével beszólt különösen „Asplenium ha- b eri“-jéről, e ritka páfrány fajról. E páfrányfajt igy magyarászta ő fensége melyről néhai Haynal bibornok érsek Alcsuthon jártában azt állította, hogy nálunk nem, csak Francziaországban található, a Vértesekben találtam őt keze közé jut a fél földgolyót fellehet gyújtani. Egy országot nyerhetnek a gazdag arany paraszt pénzével, a ki majd felfog szólalni a gyűléseken is és a kinek a tekintélye és vagyona garantia lesz a rendőrség előtt gyűlések tartására és tüntetésekre. A végrehajtó bizottság üdvözölte az oklevelet, melyben Penege Lőrincz urat a „Szegfű“ asztaltársaság elnökének megválasztják. Küldtek egy titkos oklevelet is, melyben a végrehajtó bizottság egyik diktátorának kiáltják ki . . . — Lássa komám parasztot is érhet úri tisztesség szólt Dombor Mátéhoz. — Várjuk be a három órai vonatot komám, hogy milyen ez a tisztesség. — Meglátjuk. Elbámul komám, milyen tükör szoba lesz a pesti lakásomon. — Csak azután jót lásson benne komám. — Aszondom hetykélkedett az aragy paraszt. Katit a templomba Péter vezette. Biin- zenstein Klotild megkérte, hogy foglalkozzék többet a leánynyal. Péter olyan szemeket meresztett rá, hogy nem akarta féltékenynye tenni Penege uramat, az ő kedves Lőrinczét. Olyan szép gerlehangon turbékolták egymásnak: Lőrinczem, Klotildom, mintha csakugyan halálig szerelmesek lettek volna eevy 1 0*7 masba . . . Kató keveselte a Péter társaságát és csak az engesztelte ki, hogy a szolgabiró is mindig az oldalánál volt. Nó meg az is örömmel töltötte el, hogy Pestre mennek lakni. Kisasszony lesz, igazi kisasszony, (Folyt, köv.) példányban, de a helyet gondosan eltitkoltam, nehogy valami szenvedélyes botanikus elhordja.“ A jelenlevő szakértők szerint József főherczeg különös előszeretettel foglalkozik a páfrányok tanulmányozásával s e téren a legkiválóbb tekintélynek van elismerve. József főherczeg parkjának egy része egy vadon-utánzat az összes jelenlevőket meglepte. A sziklákat ő fensége a Vértesekből hozatta s oly remekül vannak csoportosítva, hogy az ember tényleg vadonban képzeli magát. E hely faunája és állatvilága a legelhagyotabb erdőkre emlékeztet. Itt van egy medvebarlang is s midőn a főherczeg a heverő medvét „Miklós“ nevén szólitá, az rögtön talpra ugrott. A barlang körüli növényekhez s páfrányokhoz senkinek sem szabad nyúlni ezeket kizárólag ő fensége maga ápolja. Igen szépek a lugasok, melyeket különböző növények futnak be. Dús termést ígérnek a szőllőlugasok. A kastély előtt két nagy vaságyu látható, melyeket ő fensége a komáromi várból vásárolt meg. Nagyobb ünnepélyek alkalmával ezen ágyuk is megszólalnak. További utunkon több helyütt ő fensége munkaszeretetének nyomaival találkoztunk. Az ő fűrészének nyoma akárhány helyen látható, a száraz vagy rósz növésű ágakat létrán ő fensége sajátkezűig fűrészeli le, s aprózza össze. Útközben báró Vécsey főudvarmester élénk és szellemes modorával szintén elragadta az egész társaságot. 0 fensége környezetében ő is valódi botanikussá nőtte ki magát, ki szakszerű magyarázataival, melyeket érdekes történetekkel fűszerezett, mindnyájunk csodálatát felkeltette. A parkban 300—600 napszámos keres és talál naponként munkát, leginkább alcsuthi és dobozi emberek. A doboziak arról híresek, hogy nemességüket az Árpádokig tudják visszavezetni, t. i. II. Endre egy régi okirat szerint már megújította a doboziak régi nemességét. Pont tizenkettőkor megszólalt a főherczegi kápolna harangja. 0 fensége ekkor búcsút vön a kertészektől s Emich Gusztáv még egyszer megköszönte ő fensége kegyességét, mire ő fensége következőket válaszolta: Nagyon örültem, hogy a magyar kertészeket nálam üdvözölhettem. Azt hiszem, hogy kellemes emlékekkel fognak innét távozni!“ Ezzel kezet fogván az elnökkel a jelenlevők lelkes éljenei között távozott. Hatos János főkertész kalauzolása mellett indult tovább a társaság a parkban. Mondhatom nehéz helyzete van ilyenkor egy tudósítónak, ha egy hű képben be akar számolni olvasóinak. A remek tuják, akáczok liliodendronok gesztenyék, maritinák stb. remek példányai a természetnek és az okszerű kertészetnek itt mind képviselve vannak. Délután egy órakor a társaság ebédhez, ült melynek során elsőnek Emich Gusztáv köszöntötte fel, a meleg és őszinte hála- hangján József főherczeget és családját. A főherczeghez — úgymond — nemcsak a hódolat, hanem az igaz szeretetet és ragaszkodás fűzi a kertészeti egyesületet, mely benne jóval többet bir, mint pusztán egy magas állású védnököt. Lelkes éljenzés követte. Ezután Szelnár Adolf a kertészeti egyesület al- elnöke mondott egy meleghangú fel- köszöntöt Emich Gusztávra az egyesület nagyérdemű és kitűnő elnökére, majd Dr. Schilberszky Károly előbb a főherczeget és családját, utóbb a sajtó jelenlevő képviselőire emelte poharát; a hírlapírók nevében Molnár Géza mondott köszönetét s a kertészeti egyesület fölvirágzására emelte poharát, Rosenbach Ferencz főtitkár Libits Adolf főkormányzót, Raikovits Tibor Emich Gusztávot és Hatos főkertészt, Eperjessy István egy verses áldomásban Rosenbach Ferencz egyesületi főtitkárt éltette. Ebéd után Hatos főkertész kalauzolása mellett a társaság megtekintette a rendkívül nagyszabású faiskolát s az impozáns, leirhatatlanul szép téli kerteket és üvegházakat. A [pálmaház, mely Ibi műépítész tervei szerint készült, negyed- millió forintba került. A pálmaházban, a babér, czitrom, narancs- és pálmafák között járkálva a keleti tündérliget képét látja megvalósítva a szemlélő. Az itt nyert benyomások örökké felejthetetlenek lesznek előttem. Az üvegházakban a növényvilág legérdekesebb, legritkább, legszindusabb példányait volt alkalmunk látni. Innét az alcsuthi főherczegi kápolna — mely stil és berendezés tekintetében ritkítja párját — megtekintésére indult a társaság. A kápolnában akaratlanul is vallásos ihlettség szállja meg a látogatót. Az oratóriumban valamint az oltárképen Mária Dorottya főherczegnő művészi kidolgozású szent képei láthatók. Ott van József nádor és Koburg herezeg József főherczeg apósának életnagyságu márványszobra. A társaság innét Hatos János uradalmi főkertész vendégszerető házát látogatta meg, honnan hat órakor visszahajtatott Bicskére. Ezekben elmondottam a reporter pontosságával alcsuthi élményeinket, ha ugyan toll visszaadhatja távolról azt a mit e földi paradicsomról Írtam. Most azonban reporteri küldetésem befejezvén, legyen szabad még egyéni impressioimnak is kifejezést adni. József főherczeg ő fensége, mint a szép magyar haza egyik leggazdagabb földbirtokosa nemes példát ad a kertészet kultiválása által a magyar arisztokracziának. Bárcsak a „felsőbb tízezrek“ követnék e példát, akkor Magyarországra tényleg elmondhatnék, hogy „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita! “ De nemcsak a magyar társadalom felső osztálya volna hivatva a kertészetnek nagyobb lendületet adni, de maga a nép lehetne az, mely fölhasználva a birtokában lévő föld minden zege zugát, a kertészetnek nagyobb lendületet adhatna s igy a közvagyonoso- dást elősegíthetné. Nálunk még mindig az a baj, hogy a magyar gazda egyedül a gabonatermelésben véli föltalálni a lét biztosítékát, mig Hollandiában a kertészet a megélhetés forrása, mely milliókat és milliókat ad a nemzetnek. A magyar gazda udvara parlagon, disztele-
