Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-04 / 31. szám
Budapest 1895. (3.) BUDA és VIDÉKE Augusztus 4. gazdag kincses háza nyílik meg előttük, a melyet talán sehol, vagy csak kevés helyen fedezhetnek fel. Skótiában, hogy ugymondjam annak minden egyes pontjain igen sok utas fordul meg. A vendéglők és fogadók a legynagyobb kényelemmel vannak berendezve, és aránylag igen olcsók is. Skótiában tett körutamból mig visszatérek Glasgowba és Edinburgba, a hol jegyzeteimet rendezni fogom. Utazásomnak czélja mindenesetre ez, hogy itt kint tanulmányozzam azokat a humanitárus intézeteket, a melyekre hazámnak oly égető szüksége van, és hogy az ismereteknek és tapasztalatoknak csak egy milliárd részévéi is hozzá járuljak azoknak ér- tékesitése-mellett valóvá tételére. Most még egyet! Itt is távol a hazától, idegen földön már széltében beszélnek ezredéves kiállításunkról. Egész Angolország érdeklődéssel viseltetik irántunk. Most már ideje volna, hogy az ezredéves kiállítás igazgatósága egész Nagy- Brittániába és Irlandba megküldenó a jövő évi országos kiállítás hirdetéseit. Mozogni kellene már előzetesen is egy kissé, a vendéglőkbe, pályaudvarokba már ott kellene hirdetni a plakátoknak, hogy minő ünnepélyre készül a magyar nemzet. Az érdeklődés, a kíváncsiság egy kissé már felvan költve, most nem ártana megütni a dobot, hogy e gazdag és utazni vágyó angol hazánkat meglátogatva, igazi fogalommal bírjon arról, hogy mi Magyarország és minő annak népe, és kultúrája. Jelenleg Kaledonia csatornáit tanulmányozom, s igyekezni fogok Invernees leírását is megkisérleni. Septiben irok, csakhogy a mélyen tisztelt szerkesztő urnák és becses lapja olvasóinak hollétemről beszámoljak. Ha közbe nem jön valami különösebb eset úgy rövidesen értesítem, hogy jegyzeteimet felhasználva elég érdekes dolgokról irhatok. Míívésztelep. Lassankint mégis csak mozdul a minek mozdulni kell. Lapunkban számtalanszor emlékeztünk arról, hogy müvésztelepeknek legalkalmasabb volna Buda. A várbazárban egy kis müvésztelep keletkezett. Jelenleg a várbazárban vannak a női festő-kurzuson kívül Ebner Lajos, Fadrusz János, Holló Barnabás, Kallós Ede, Jankovics Gyula, Hirsch József, Tóth István és Ligeti szobrászok műtermei. A várbazár helyiségei most valóságos művésztelepet képeznek. Jól van ez igy, hogy legalább is szaporodnak közöttünk a művészek. A „Buda és Vidéke“ volt az a lap, mely hangoztatta, hogy Buda és vidéke igazi hazája a művészeknek. A mi csendes városrészünkben és a mi szép vidékünkön több ihletet meríthet a művészi alkotás, mint a főváros túlsó zajos városrészében. Előbb-utóbb be kell látni, hogy Budán s a vidéken sokkal alkalmasabb művészi telepeket lehetne létesíteni, mint az epreskertben vagy más helyen . . . A múlt évben a Munkácsy-kiállitás eszméjét peditettüK meg, mit maga Munkácsy is helyeselt. Még mindig nem ejtettük el s munkálkodunk a nehézségek eltávolításán. Munkácsy nevét semmi sem tenné annyira halhatatlanná, mint ha ez a kiállítás Budán létre jönne. A bevételek fedeznék a kiadásokat és az épület s a megmaradó telek egy remek müvésztelepnek képezhetné alapját. Múlt számunkban Vladár Róbert igen figyelemre méltó indítványt tett, ez röviden a vár bástyájának szobrokkal való élesztése lenne. Egy élő történelem mell-szobrokban kifejezve. Ez a terv sok szobrászt foglalkoztathatna és még több értelme lenne, hogy Budán művésztelep legyen. Az egyetemnek egészen vagy csak részben is a Vérmezőre leendő telepítése már kimondása annak, hogy a tudománynak, irodalomnak és művészetnek itt a király közvetlen közelében kell központosulni. Úgy vagyunk értesülve, hogy szobrászművészeink között a várbástya történelmi illusztrácziójának terve kedvező viszhangra talált. Beszélnek róla és komolyan tárgyalják az eszmét. Arról is meg vagyunk győződve, hogy a kormány határozottan helyesli ezt a tervet és úgy a kormány mint a fő- és székváros hatósága támogatni és végrehajtatni fogja. A budai művésztelep egy cseppet sem lenne távolabb, mint az epreskert, vagy más pesti erre a czélra kijelelt helyiség. A hidak és az uj közlekedési vonalak felépítése után még közelebb lesz, tehát a távolság ellenvetése is elesik s minden adat a mellett szól, hogy Buda legyen az irodalom, tudomány és képzőművészet központja. —ö. —n. A Württemberg huszárok 1848;49-ben. A most sokat emlegetett 6-ik, II-ik Vilmos Würtembergi király nevét viselő huszárezred a szabadságharcz kitörése előtt ugyancsak Galicziában még pedig ugyanezen helyeken állomásozott, mint most. Midőn az 1848-iki országgyűlés a monarchia minden részeiben állomásozó magyar lovas és gyalog sorezredeknek az országba való visszahívását elhatározta, Mészáros Lázár hadügyminiszter egyszerűen kijelentette, hogy ezt a határozatot hamarjában azért sem lehet végrehajtani mivel a szóban levő magyar ezredek nagyobb része Olaszországban működő osztrák hadsereg kiegészítő részét képezvén onnan ki nem vonhatók. A mi pedig a Galicziában állomásozó két huszárezredet a „Vilmos“ és „Württemberg“ huszárokat illeti, iparkodni fog, hogy ezek a lembergi főhadparancsnokság kötelékéből, Magyarországba helyeztessenek át. Ámde a Bánátban kiütött rácz lázadás hírére egy század Württemberg huszár Lenkey százados és Fiáth Pompejus hadnagy vezénylete alatt a gyakorló térről egyenesen Magyarországba szökött. Mészáros hadügyminiszter az országgyűlésben megrótta ugyan a huszárok szökését, de azért a Galicziában hátramaradt többi századok visszahívását helyezte kilátásba. Báró Hammerstein táborszernagy és lembergi főhadparancsnok ugyan mindent elkövetett, hogy a magyar hadügyminiszter kívánságát Bécsben helyben ne hagyják, de miután a bécsi Hofkriegsrath a birodalmi fővárosban állomásozó két huszárezredet, a Miklós és Sándor huszárokat a „pártütő s felségáruló“ horvát bán ellen a Drávához küldte, a Württemberg! huszárok is haza jutottak, és Rápássy Mihály ezredes vezénylete alatt a parndorfi táborba be is vonultak. A Württenberg-huszárok a szabadságharcz minden nagyobb ütközeteiben a magyar lovasság dicső hírét öregbítették s a hadjárat lefolyása alatt alig egy-két idegen tiszt hagyta el kedvelt ezredét. Fiáth Pompejus Württemberg huszár-hadnagy az első tiszt volt, ki Szent- Tamás alatt magyar részről elesett. Klapka György remek kirohanását a körülzárolt Komáromból oly tisztek vezénylete alatt mint Reviczky István, Patay György, Breza- nóczy, Markos stb, leginkább a Württemberg huszárok tették lehetővé. Midőn Komárom feladása után Nobili altábornagy a kivonult Württemberg huszárosztályt közvetlenül a fegyverletétel megalázó jelenete előtt élő szóval felhívta, hogy az önként ismét a császári seregben szolgálni akaró altisztek vagy legények lépjenek elő, a sorokban egyetlen ember sem mozdult meg. Az utóbb természetesen tőből átalakított ezredbe vegyes nemzetiségű embereket toltak, de miután ezekből huszárokat nem lehetett faragni az ezredet ismét régi verbunkos megyéiből egészítették ki. A hetvenes évek elején a Württemberg kupirok Miskolczon utóbb Stockerau- ban, Bécsben, Stiriában és Horvátországban állomásoztak anélkül, hogy az ezred kebelében bár minemü rendetlenségek előfordultak volna. Az ezred legkedveltebb parancsnok.!, a nemrég elhalt Kodolitsch Alfonz ezredes volt kiért valamint a többi tisztekért is minden egyes huszár a tüzbe ugrott volna. Kodolitsch ezredes szigorú de ezért miveit, sokat látott, jószivü ember volt, ki a legénységről atyailag gondoskodván, holmi durva altisztek henczegését nem tűrte volna. Tábornokká való előléptetése után a Württemberg-huszárok rövid idő alatt három parancsnok kezén mentek keresztül. Az ezredet most ért baj okáról s eredetéről a folyamatban lévő haditörvényszéki vizsgálat befejezése előtt e helyütt nyilatkozni nem akarunk, de annyi bizonyos, hogy a fegyelem ellen elkövetett vétséget részegség, engedetlenség vagy egyéb hiányosság nem idézték elő. * Adtuk e czikket, mit aktuálissá az tesz, hogy egy Budán lakó katonai tekintély irt. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Kontra Kálmán. A pomázi főszolgabíró tanuló korában művészi pályára készült. Bámulta Szerdahelyit és ha szavalt mindenki azt hitte, hogy Szerdahelyi szaval. Ha csak egy arasznyival magasabb termetű, ma elsőraugu színművész. Jogász korában egyszer olyan tizkrajczá- rost rajzolt a Wimmer kávéház egyik asztalára, hogy a fizető pinczér vissza akart belőle adni. Jó társaságba a fogain körmével vert ki akármilyen magyar nótát, valódi művészi zamattal. Az újaival is tud festeni, szóval sokféle művész képesség rejlik benne. Az élet más felé terelte, hogy más utón fejtse ki hivatását, képességeit. Kontra Kálmán az az ember, a kire nem hízelgésből mondhatjuk, hogy minden tekintetben tehetség és kitűnő főszolgabíró. A megyét mint járási számvevő kezdette szolgálni, de nemsokára boldogult Mattyok Bencze főszolgabíró mellé került segéd-szolga- birónak, ki mellett látta el a járásban függetlenül a teendők egy részét. Mattyok Bencze kollegiálitásra alapította hivataloskodását és tisztviselőtársáuak öná’ló működési kört adott. Halála után a közbizalom a főszolgabírói állásra emelte, melyet valósággal, odaadással tölt be. Egész létezése nem más, mint hivatásának betöltése. A jegyzőkkel szemben úgy jár el, mint kell. Első az egyenlők között. Hivatalos teendőkben pontosságot kíván, a törvény intézkedéseit végrehajtatja, de azután a főszolgabíró a társadalomban együtt van, érintkezik jegyzői karával. Művészi képességeit azért idéztük, mert ez magyarázza meg az ő egyéniségét, ez fejti meg az ő sokoldalúságát, gyorstekintetét, éles látását, ítélő tehetségét, logikus gondolkodását. A ki a szépet a művészi szépet szereti, annak szeretni kell hivatalát és hivatalában munkatársait az elöljárókat is. A főszolgabíró állása fontos és szép állás és a ki úgy tölti be, mint Kontra Kálmán az érdemes az elismerésre. Művészi érzékénél fogva nem csak az irodai és hivatalbeli teendőket, visitácziókat látja el, de érdeklődik a községek fejlődése és társadalmi élete iránt. A hol lehet és a hol kell irányt mutat, előljár a kulturális és oktatás ügyekben, s minden szépben és jóban. Nem az a főszolgabíró ő ki külső jelvényekkel hirdeti, jelenti be hivatalát, de az a közigazgatási tisztviselő, ki alkotásra képes, a ki javít, nemesit abban a körben a melyben él és a melynek intézője. A hol teheti a művészet, kultúra, és irodalom érdekeinek szolgálatot tesz és jó érzékét folytonosan tanúsítja. Rokonszenves jó kedélvü ember, a kit nem csak hivatalánál, de egyéni értékénél fogva is nagyrabecsülnek és széles körben is tisztelnek. Modorával lekötelez mindenkit és előzékenysége páratlanul példás. Büszke lehet reá az a járás, melynek élén áll.
