Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
Budapest, 1895. IT. évfolyam 4. s/. Vasárnap, január 27. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI IIETILA1' Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄÜ0-HIYATÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alhotás-utera 12 a Sztíke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás utcza 12/a, Szöke-ház, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A harmadik egyetem. A kormány válságnak vége. Uj kabinet vette kezébe az ország kormányzását, az elmúlt kormány vagyonával és adósságaival. Egy nagy és mielőbb törlesztendő adósság a haza jövendő szellemi tőkéjének, a magyar ifjúság képzésének és nevelésének kérdése. Fontos ez a kérdés talán mindennél fontosabb. Mi haszna vannak a reformok, az intézmények, ha nincsenek annak olyan végrehajtói a jövő nemzedékben, kik erre jól vannak nevelve. Valjuk be őszintén, hogy az utóbb átélt két tizedben az ifjúságot nem nevelték, az tisztán nevelődött, s az igazi magyar szellemből meglehetősen kivetkőzött. Ezt a magyar szellemet magyar szellemű egyetemi neveléssel közölhetjük a magyar ifjúsággal. Elfrancziásodott, elnémetesedett társadalmunk, családi életünk, ifjúságunk, ha idején nem gyógyítjuk meg. úgy beszélünk ugyan, de nem érezünk magyarul. A mennyire ón ifjúságom óta, sok eszmecsere közben dr. Wlassics Gyulát az uj közoktatási minisztert megismerni szerencsés voltam, úgy tapasztaltam, hogy ő nem a magyarság rovására szerezte nagy műveltségét. Az a szellem, mely az ő müveit és alkotásait áthatotta, minden izében magyar s olvasottságával magyar nemzeti gondolkodását nem rontotta el. Nem hiszem, hogy csalódnám midőn tőle a közoktatás magyar szellemű átalakítását várom. 1867 óta igen sok történt a kultur politika terén. Temérdek dolgot kölcsönöztünk külföldről, és sok igazán vérünkhöz, fajunkhoz iliő dolgokat irtottunk ki az iskolából. Sem a boldogult báró Eötvös, sem Trefort nem gondolkodtak igazán magyarul. 0 alattuk nőtt rakásra a sok rossz tanulókönyv és izmosodott meg a nevelés és tanítás mai rendszere. A lélek és test nevelése s maga a tanuló anyag egyensúlya is felbillent. Mintha nem magyar fiuk számára teremtették volna az egész rendszert. Báró Eötvös Lóránd rövid miniszterségéről semmit sem beszélhetünk, csupán jó akaratát jegyezhetjük fel. Wlassics Gyulára nagy feladatok várnak. Első volna ezek között egy i r o- dalmi osztály szervezése, melynek feladata volna a magyar géniusz ápolása, és a mely osztály felügyelne arra, hogy rossz magyarsággal irt könyvek ne kerüljenek az ifjúság kezébe. Ezek a rossz magyarságtól hemzsegő tankönyvek okozzák, hogy sem a parlamentben, sem az irodalomban, bíróságnál, közigazgatásnál, vagy iskolai oktatásban nem vigyáznak arra, hogy a magyar nyelv ellen ne vétsenek. A legszebb parlamenti beszédek, törvények úgy tűnnek fel, mintha németből fordították volna. Arra hogy jól Írjanak és beszéljenek magyarul sem a közoktatást vezető kormány, sem az akadémia, sem az iskola nem vigyázott. Erre a rovásra esik az, hogy fiatalságunk nem olyan magyar, mint a minőnek kellene lenni. Az egyetemi nevelést meg kell változtatni és az egyetemi életnek családias jellemet adni. Legelőször dr Országh Sándor figyelmeztette a közoktatás miniszterét arra, hogy az egyetemet hozzák át Budára. B. Eötvös Lóránd maga is foglalkozott ezzel az eszmével és megvalósította volna, ha a kormányban marad. Meg vagyok róla győződve, hogy Wlassics Gyula a közoktatás uj minisztere tanulni fogja ezt a kérdést és a magyar ifjúság testi és lelki kiképzése érdekében cselekszik majd és Budán lessz az egyetem. Itt tanárok és tanulók együtt élnek és az iskola falain kívül is nevelik, képezik az ifjúságot. A régibb nemzedék erejét a kollégiumi élet adta. Azoknak a nagy időknek, melyek hazánkat átalakították a kollégiumi élet nélkül nem lettek volna olyan nagy hősei. A ma társadalmának nagy bűnei, fogyatkozásai, hibái nem tejlödnek ki, ha az egyetemi élet kollegiális és összeköti a tanítót és tanítványt. Ez az együttlót képezi ki a szivet és jellemet és biztosítja a magyar szellemet. Dr. Wlassics Gyulára vár ennek végrehajtása és meg „A BIDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. Ki az a Somosköy ? A leleplezések és faggatások (interwiew) korát éljük. Hálás és divatos tárgy tehát valakinek leleplezése, még inkább felfedezése. A hideg északi sarkra utazik Payer jégsziklákat, uj növényzetet, uj létezést fedezni fel. Mi még a szomszédba sem utazunk, hogy egymást felfedezzük. Nagy vállalkozás volt a hazai és helybeli felfedezések történetében, mikor én pár évvel ezelőtt a Császárí’ürdőbe azért utaztam, hogy felfedezzem Somoskeöyt. Azelőtt soha nem beszéltem vele, sőt nem is láttam azt a hires embert, kiről szóltak, beszéltek és énekeltek s a ki szabadon jár, pedig a mi hires bűntény, azt mind ő követte el s az egész világ rendőrségét izgalomban tartja. Egy barátomtól kértem ajánló levelet, ki Somosköyt a külföldről ismerte. Együtt vacso- ráltunk itt Budán és egyebek között szóba jött Somosköy. Eri szerettem volna megismerni, barátom azonnal megírta ajánló levelét és egy jelenvolt könyvkereskedő arra kért, hogy kérjem fel adja át az emlékiratait. Nagyszerű üzlet lenne. Bevezetés, arczkép, illustrátió nem lenne hatás nélkül. Somosköy kalandjaira több előfizető gyűlne, mint a legnépszerűbb magyar iró munkáira. Az egész világ hirlapirása gondoskodott arról, hogy több köd lebegjen a Uje körül, mint a mesebeli bősöknek. Somosköy nem a maga, de a hirlapirás kegyelméből lett azzá a mi. Sokkal többet írtak róla, mint a mennyit két bosszú emberéletben egy egész kalandor- szövetség tehet. A könyvkereskedő elég kövér olvasmánynak gondolta ezt még sovány mese keretében is. Czimnek nem rossz. Elvégre is minden ember biu. Miért ne legyen Somosköy is. A hiú ember könnyebben vall. A vallomások bizonyosan szenzácziósak lesznek. Nem rejtőzködött, nem tilalmazta a látogatást. A nevét alig mondtam ki, a Császárfürdő udvarias kapusa felvezetett és kinyitotta előttem az ajtót. A trónköveteléssel is vádolt férfiúnál még be sem kellett magamat jelentetni. Bemutattam magam és átadtam a névjegyet. Nagyon szívesen látott. Kérdezősködött barátom felől. Megfeleltem. Ezzel az általános bevezetések véget értek. Egy kis szünet következett. Kíváncsian várta, ugyan miért keresem fel. Nem etettem soká a kíváncsiságot, hanem azonnal a közepénél kezdtem. Őszintén bevallottam, hogy azért kerestem fel, mert érdekes személyiségét meg akartam ismerni. Megmondtam a foglalkozásom. Híremből már ismert és sajnálta, hogy nem voltam pár évvel ezelőtt azon a lakomán, mit a szerkesztőségek tagjainak adott a király-utczai Berge r-f éle pin- c z é b e n. Könnyen és változatos tárgyról társalgóit. Meg volt benne minden, a világfi, a gavallér^ a politikus, a diplomata és mindenek felett a kozmopolita, a ki mindenütt otthon van. Egy kis színpadiasságot is lehetett rajta észlelni és a sok utazás befolyásának rugékonyságát. Valóságos utinapló. Jól jellemezte a szereplő egyéneket. Többet tudott róluk a titkár- jóknál vagy a komornyikjuknál. Nagy politikai eseményeket jósolt meg előre és talpraesetten bírálta a királyokat, az államférfiakat. A rendőrségeknek is kijutott. Megmondta mi a hibája a párisiénak, mi a londoniénak vagy a kaliforniainak. Jellemezte a nőket, kiknek a világeseményekben befolyásuk van. Koczkáztatott egynéhány csípős megjegyzést is mintha csak a „Figaró“ szerkesztőségének lenne tagja. — Milyen kár, hogy nem adja ki az emlékiratait? szóltam én. Már sokan mondták. Majd ha egyszer időm lesz pihenni, megírom azt. hogy ki is volt az a Somosköy ? Ugye ön is kiváncsi rá ? — Nem tagadom.
