Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-14 / 28. szám

Budapest, 1895.

IV. évfolyam 28. sz.

Vasárnap, jiiilus 14.

BUDA ÉS VIDÉKE

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti : EEDÉLTI ö- "2" TT

KIÄDÖ-HIYÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Sztíke-ház.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

s^rkí;sztős^g,

I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Fővárosi mizériák.

(A.) A hazafi fővárosunk utczáit bejárva, szomorúságtól, bosszankoclástól nem menekülhet. A költő szavaiként viruló, szemet, lelket andalító szép ország középpontján, a világ egyik leghatalmasabb folyamának partjaira épült Budapestet a természet bájjal és kincsekkel elhalmozta. Az alkotmányosságnak negyed századot meghaladott ideje alatt a föld kerekségének első városai közzé kellett volna felküzdenie magát, ha felszeg intézkedések, elpazarolt százezrek, milliók helyett mindig hasznosra, a közügyeket fejlesztőkre fordittatott volna minden igyekezet, minden költekezés.

De ki mondhatná megelégedéssel, hogy minden megtörtént; hogy az intézkedő közegek mindent helyesen cselekedtek, semmit el nem mulasztottak ?

Az annyiszor emlegetett Andrássy- út, a melyet a balpart gyöngye gyanánt is emlegetnek, főleg közegészségi tekinteteknek köszöni eredetét. Rósz fertőzött volt ott a talaj, piszkosak az udvarok, telkek, nagy a halandóság. Ezen segíteni kell, ez volt a jelszó. Az egészségtelen telkeket beépítették bérkaszárnyákkal, többnyire csak tenyérnyi udvart hagyva, a melyek körül három emeletnyi falak meredeznek. Míg régebben a légáramlat szerte oszlatta az egészségtelen levegőt, az most megszorul, megreked, még jobban megromlik az udvarokban és zugudvarokban, pestiesen lichthofokban. Ezen felül a forgalom deczentralizáczióját előmozdította a csonkán hagyott utcza.

Most évek múlva akar készülni, vagy mintha akarna készülni egy újabb hid a város belterületén, az első a lánczhid után (a lágymányos-vámházi már készül.) Evről-évre várja az építkezés megkezdését a főváros, az ország. Két évtizedi mozgolódás után végre törvény is készült a hidról, de hídépítés még mindig csak a törvényben van. Meg van a törvény, meg van a pénz, sőt hid terv is volt már másfél év előtt, de hidat nem építenek, sőt óvatosan terjesztett hírek szerint most már terv sincs. Hogy vau-e terv, hogy mikor kezdik az építkezést, nem-e marad el végleg, az a beavatottak féltékenyen őrzött titka. És börzianus nem őrzi jobban kincseket érő privát tudomásait. A lakosság már nem reméli, hogy lesz hid, vagy azt várja, hogy érdek konzorcziumok majd megindítják a dolgot akkor, ha érdekeik megkívánják.

Nem egy helyütt könyökölnek a közlekedési vonalokba nem rég épült több emeletes házszörnyek s várják a kisajátítást, másutt ugrásnyi utczákat építgettek be nagy házakkal, hogy néhány év múlva tízszeres húszszoros árba kerüljön a kisajátítás. Hát még a Kossuth Lajos utczai Dreher ház, a minél még czifrább története van a Degre-féle zöld udvarnak. Ki keresné, hogy ki a felelős

a két háznál elfecsérelt legalább félmilliónyi közvagyonnak ? Bizony ezen a pénzen Budán néhány gyönyörű útvonalat lehetne nyitni, s még egy pár utcza tisztességes kikövezésére is maradna.

Budára bizony nagyon ráférne egy kis költség. Hiszen a főváros gyöngye Buda. Helyesebben azzá lehetne, ha nem volnának nagy elhagyottságu utczái, nagy forgalmú helyeknek közelében olyan útvonalai, a milyenek talán Aleppónak elhagyottabb, félreeső városrészeiben létezhetnek. Utczák kiszélesítése, szabályozása mintha alig is volna Budára alkalmazható fogalom. Elég ha az Attila- utczánál megkezdették, a folytatás a jelen században nem remélhető.

Hát a budai vasúi-k. Harmadrósznyi lakosságú vidéki városok 10—20 év óta bírnak jól prosperáló közúti vasutakat szerte szót az országban. Budának épen, hogy a szóién czammog a ritkán járó lóvonatu. Pedig hát sem a város sem a kormány nem költ uj vonalokra, csak az építési engedélyt kell kiadnia. De nem adja ki a minisztérium; két és fél év óta hever az engedély iránti kérvény a minisztériumnál s meg nem értek rá elintézni. A Margithidtól a déli vaspálya indóházáig két-három éve készen van a lóvonatu, de nem visz utasokat! Hogyan haladjon ilyen körülmények között a főváros, hogy versenyezzen Becsesei. A rohamosan emelkedő Bécscsel, a melynek emelésénél a község vetekedik az udvar„A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA.

Elvek és tövisek.

(Regény egy kötetben.) (8)

Irta: ERDÉLYI GYULA.

Rótyi Autos István barátomnak!

A népből felemelkedett valaki és megkérdezte, hogy is leszünk a földosztással kisasz- szony ?

— Elosztjuk. Mérnököt fogadunk. Nagy ünnepélyt tartunk, dalárda, műkedvelő előadás, tekeverseny, egész éjjel világposta.

— Megkövetem alássan nagyságos kisasz- szony, nem tudom miféle vigasságok légyenek azok a miről beszélni tetszik, de én magam eszemmel azt tartom, hogy több a nép, mint a föld.

— És mit akar ezzel mondani ?

— Azt, szépen kérem a kisasszonyt, hogy ez lenne csak az igazságtalanság. Kevesebb jutna egyönkre- egyönkre, mint most van.

— Szólót rendreutasitom és felkérem elnök társamat, hogy vezetesse el az (illésből, mert ez árulás, a szent népelvnek lábbal tipo- rása.

— Elmegyek én kérem magam. Miért « fizessek én az ország és község adóján kívül |

adót a lázitó pénztárba, hogy ingyenélők és dolgozni nem szeretők lakmározzanak belőle.

— Ki vele, áruló, harsogta Ábor Ábel.

— Atyámfiái kövessetek. Istennek parancsolata más. Az ur nem erőszakkal, haraggal, hanem szeretettel lészen eljövendő. Másként igazitja meg ő a mi fejünknek párnáját. Bizzunk a mi atyánkban és Istenünkben.

— Úgy légyen mormolta a többség és Ábor Ábel álmélkodva nézte, hogy hagyja el a nyáj pásztorát.

— Megtagadtok engemet . . . kiáltá.

— Nem ember a mi vezérünk, hanem Istennek akarata és bölcs jósága. Mi nem embert követünk, de Istennek törvényei után indulunk.

— Úgy légyen — mormolta a többség és nemsokára a távozók ajkairól felzendült a zsoltár: Te benned bíztunk eleitől fogva.

Brinzensteiu Klotild, Káva Ferkó, Ábor Ábel és nehány kolompos maradtak csak a haj lati fűznél.

— Ez hát a rend, ez a fegyelem, ebből lesz a munkás-sztrájk, ez a káték és lapok hatása. Ez felsülés, ezért jöttem én ide, hogy áru’.ást lássak. Nos Ábel testvér. . . .

— Nem tehetek róla eszmék királynéja. Nem tehetek róla, én eleget beszélek a gyülekezetben. Papjok voltam és most itt vagyok gyülekezet nélkül.

— Gyenge volt a lelkesedés.

— Eleget dolgoztunk vala rebegte kenetteljesen Káva Ferkó, de hát mi haszna, mit tehetünk egyebet.

— Hiszen pénzt is kaptatok testvérek, szólt a magát nép birájának tekintő Deborah.

— Többet küldtünk, a mi kezeink között csak a garasok maradának légyen, szavalt szemeit az égnek meresztve Káva Ferkó.

— Mi a központban már holnapra vártuk a munkás ellenszegülés kitörését, azért nem küldtem senkit, hanem jöttem magam. Szóljatok, mit tegyek.

— Elfogyott bennem, onnan várom a bölcsességet.

— Te beszélsz igy Ábor Ábel, a ki nekem hűséget és szeretetet fogadtál.

— Nem tehetek róla .... vergődött a szerencsétlen ember . . .

Mig a gyülekezet fejei igy versengettek az ott maradt tiz-husz kolompos közül előállt egy marezona alak és a napidijakat követelte.

— Ti a szent eszméért pénzt akartok, ezt nem éritek el, ha csak nem látom, hogy tesztek valamit,

— Mit tegyünk ? . . .

— Ne álljatok be az aratásba. Vagytok-e szerződve ?

— Nem vagyunk.

Szerződnötök kell minden áron, és ne