Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 27. sz. Vasárnap, juiliis 7. BUDA ES VXDEKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : ZE3 IES 3D 3É3 D “3Z“ D C3-- "32" TJ" Xj KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcea 12 a. Szöke-háu. Megjelenik minden vasárnap. Eltíflzetéal árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. &2^B.Kí;s2;TÖaí;<3, I. kér., Alkotáa-ntcza 12/a. Szöke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Rebesgetik. Többször emlékeztünk meg már mi is, a fővárosban megjelenő többi lapok is az engedélyezett helyiérdekű vas- utakról. A Budán lakó embernek egy egy vasút tervének hire olyan, mint a pusztán utazónak a forrás viz. Mi tudjuk csak igazán méltányolni, mi — a jó közlekedés — kiknek a jó közlekedést nincs szerencsénk ismerni. Budát csak a Duna választja el Pesttől és mégis nagy távolságra vannak egymástól, a minek az oka a rossz közlekedés. Számtalanszor szólaltunk már fel a miatt és sürgettük a hangoztatott ígéretek végrehajtását. Megalakult a társaskocsi részvény- társaság is és a Krisztinavárosba még ma is csak nagyon nehezen lehet jutni. A részvény tőke felemelésénél a tájékoztatóban hirdette a vöröskereszt utvo- nalt a társaság, azonban ez még ma is csak papiroson van meg a fejlődésre képes város rész nagy kárára. A déli vasúthoz járó körvasúdnak személyforgalomra való berendezése is csak ígéret maradt, a minek a halogatása sérti a budai érdekeket és kivánatos volna, hogy mielőbb beváltanák az Ígéretet. A Gellérthegyre, a Sósfürdőhöz, Kelenföldre nagyon csekély közlekedésünk van. A budafoki vasút helyszínelve van, „A BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (7) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Antes István barátomnak! A haj lati tölgy alatt gyülekeztek a nép kolomposai éjszakának sötét vadján. Ábor Ábel, Káva Ferkó vezették a gyűlést. Ábor Ábel a XCIV-ik zsoltár előolvasásával nyitotta meg a gyűlést. Szívből a szívnek rebegte : „Uram ! a te népedet rontják; Örökségedet sanyargatják. Minden irgalmasság nélkül özvegyet árvát megölnek, szegényt, jövevényt elvesztenek, stb.“ A gyülekezet halkan énekelte a zsoltár többi verseit. Káva Ferkó előénekelt. Ábor Ábel azután imádkozott és megnyilatkoztatta szivét a népnek. Beszélt az elnyomatásról, a szegénységről, a nyomorról, az élet küzdelmeiről. Mintha a szentlélek szállotta volna meg az egyszerű rajongót. Néha szónoki erővel lendült a beszédje. Kocsi állott meg. A kocsiról Brenzenstein Klotild szállt le. Az apostol kisasszonyt lelkesen fogadták s az leüllt Abor Ábel mellé a dombra. de még mindig késik. A Kelenföldön és Lágymányoson pedig egyre szaporodnak az építkezések. Még rohamosabban emelkednék ez a vidék, ha oda könynyebben ellehetne jutni. Az uj temetőt nagyon nagy fáradtsággal lehet megközelíteni, Az árnyatlan és befásitatlanutmegcsigázzaazta ki kegyelettel zarándokol ide, hogy meglátogassa az elhunyt sírját. Ide is hirleltek és hir- lelnek vasutat az engedélyesek munkába is fognának. A kábel vasút fokozná a telkek értékét s magán a telek tulajdonosokon áll, hogy a czélra áldozzanak. Könnyítsék a vállalkozók szándékát ne pedig nehezítsék. Engedjenek át ingyen területeket. Hallottuk már, hogy sok telektulajdonos hajlandó erre az áldozatra, de azt is hallottuk, hogy többen saját kárukra nyerészkedni akarnának a telkeik árának felhajtásával Mi ezt nem tartjuk helyesnek, mert a vasút építése ez által akadályokba ütköznék. A lipótmezei vasútról is két éve beszélnek, programmjába felvette a magáról azóta életjelt nem adó lipótmezei egyesület is, de a szép vidékre ma is olyan felületes a közlekedés, mint az előtt. Az egyesületnek tekintélyes tagjai vannak, de ezek ugylátszik nem mozognak és nem tesznek semmit, és igy majdnem hozzá férhetlen ez a remek vidék. A budai érdekek emelésére alakult Ábor Ábel forró szeretettel nézte a leányt akárcsak a hitbuzgó az oltár képet. Hiszen éjjel nappal rágondolt. Folytonosan látta, ha nem is volt jelen. Ideges állapotát csak fokozta ez a szerelem. Brenzenstein Klotild észrevette az érzést, de úgy tett mintha nem tudná. A rajongó kémény seprőt testvéri szeretetből megcsókolta ha a gyülekezetbe jött. Ez elfeledte egész családját, szegény gy&> mekeit. Az egész világ Brenzenstein Klotild személye volt reá nézve . . . Egy királyné nagyravágyása semmi az egykori postamesterné nagyravágyásához képest. Türelmetlenül várta azt az időt, mikor fellázad a nép és ő áll fegyverrel kezében a nép előtt. Uralkodásra vágyott, és az uralkodást elakarta érni minden áron, ha csak egy napra is, ha mindjárt vérfürdő árán. A társadalmat rendező eszméket atyja, egy agyában tulcsigázott német professzor hagyta rá. Atyjától tanulta a szocziálizmust s azt hitte magáról, hogy a kérdés megoldására őt hívta a gondviselés. Fel forgatja a világot, uj világrendet teremt és megbosszulja azt a lenézést, melylyel eddig az előkelők sértették. A bosszúra ingerelte a népet, mert tudta jól, hogy a lelkesedés múló, de a bosszú gyökere mélyen benne van a szívben . . . végrehajtó bizottság sem ad életjelt és igy marad minden a régi állapotban, hiszünk, reményiünk, de semmit nem teszünk. Az emlékiratok levéltárban vannak a legtöbb ügyünk is ad a cta van téve. A vasutakat lassanként csak mesének tekintjük és hozzá törődünk a megszokott állapotokhoz. Nem jól van ez igy és igen szép lenne, ha bizonyos befolyások érvényesülnének és a budai érdekekért is tennének valamit az intéző körök s ne maradnánk ennél a szónál: rebesgetik. —i —a. Bódiz László jubileuma. Bodiz László a biai járás köztiszteletben álló főszolgabirája 20 éves szolgabirói működésének méltatásául járásának jegyzői és tisztviselői kara részéről szép ováczióban részesült. Múlt hó 27-én névnapja alkalmából a járási jegyzői kar emléktárgygyal lepte meg és annak átnyujtásakor egyszersmind felkérte, hogy a tiszteletére rendezett társasebéden jelenjen meg. A társas ebéden mintegy negyvenen vettek részt s a jegyzőkön, orvosokon kívül jelen voltak a járás előkelőségei közül is néhá- nyan mint pl. Remenyik Imre a Metternich herczegi uradalom felügyelője Biáról, Lőwy Mór földbirtokos Nagy-Tétényről, Louis Francois pezsgőgyáros Budafokról stb. A társas ebéden igen kedélyes hangulat uralkodott s gyakori felköszöntésekkel fűszerezve a késő délutáni órákig tartott. Befejezésül este rövid tánczmulatság volt. Az ünnepélyen a szeretett és tisztelt szolgabiró a következő beszédet tartotta: A nazarénus irtózik a fegyvertől, a vértől, ezekkel másként bánt. Az ő rajongások készíti elő a szocziálizmus sikereit. Csak egy baj van, hogy a nazarénus hite a lemondás és végtelen türelem. Mindegy, de a vallás külsőségeit elhagyja s a papirendre nincs szüksége. A lelkipásztorok nélkül eltévelyedik a nép. A papoktól el kell szédíteni a nyájat. így a zavarosban könynyebben halászhatnak ők . . . A nazarénus meghallgatja az igét, a szo- cziálista kezébe ragadja a fegyvert és megújul Dózsa György története, feldühödik a nép, s ha nincs az a ki e haragot elszántja, elsöpör mindent elsöpöri önmagát. — Testvérek az Urban. Legyetek készen — igy beszélt a volt postamesterné, az óra nemsokára ütni fog, a kevélyek megaláztatnak és eljön az idők teljessége. A hatalmasok gyengékké, a gyengék hatalmasakká válnak. A nép ítél és felszabadul a sanyaruságból. A mostani világnak vége lészen és felépül az uj világ. Romboljatok, hogy épüljetek. Megszállja sziveiteket az ur és oltalmaz benneteket. — Úgy légyen . . . zárta be a postamesterné szemeit Ábor Ábel. A gyülekezet meg volt döbbenve. (Folyt, követ.)
