Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-30 / 26. szám
Budapes' 1895. (3.) BUDA és VIDÉKÉ cselekednünk kell ott, a hol még nem késő; mert a késedelem sokszor veszélylyel jár, meg aztán anyagi felelősségei is. VII. Községi bíráskodás. A kisebb polgári peres ügyekbeni eljárásnak egyetlen esete sem fordult elő az elmúlt évben, a mi mindenesetre büszkeségére válik községünk immár szegény, de becsületes közönségének. Vili. Gyámhatósági ügyek. A halottkémi jelentések kivétel nélkül érkeztek a községjegyzői hivatalba, de a halálesetek fölvétele és a hagyatéki leltározások eszközlése körül — a megyei árvaszéktől még most is érkező több rendbeli sürgetésekből következtetve — némi elmaradottság mutatkozik. A gyámoltak és gondnokoltak községi nyilvántartása sok kívánni valót enged. 1894. év végével gyámság alatt maradt 23, gondnokság alatt 2. Az árvavagyon érték-kimutatás tanúsága szerint maradt nyilvántartásunkban 1894. év végével ház és földbirtokban circa 9300 frt, csupán házbirtokban circa 300 frt, csupán földbirtokban circa 400 frt, összesen tehát mintegy 10.000 frt. IX. Rendészeti ügyek. A személy- és vagyonbiztonság tekintetében teljesen megnyugtató eredményt jelenthetek, a mennyiben községünk közönségének nyugalma említésre méltó esetekkel nem lett megháboritva. És itt büszkén hivatkozhatunk Pestvármegye 1819. évi 7337. számú statútumának a „Szolga-Birák utasítása“ czimü fejezet d) pontjára, mely szerint a pilisi járásban a gonoszság nem tenyészik annyira, mint a Dunán innen levő járásokban; — rendészeti viszonyaink tehát most is dokumentálják vidékünk régi jó hírét; miért is a közbiztonság érdekében rendkívüli intézkedések nálunk alkalmazandók nem voltak. Tűzkár esete az elmúlt évben elő nem fordult. Zene- és tánczestélyekre 13 esetben adatott helyhatósági engedély a bélyegilleték és szegénypénztári alap javára fordítandó dijak előzetes lefizetése ellenében. (Vége köv.) Krisztinavárosi színkör. Hallgattunk eddig czéltudatosan, hogy mit is szól a fővárosi balparti sajtó a krisztinavárosi színkör eddigi működéséről. Nem szóltunk semmit. Yádolhatnának bennünket a színművészet iránt való semmit nem törődéssel is, de mi bevártuk a bírálatot, a melyet a megnyitás alkalmával hangoztattunk, hogy Krecsányi társulata azon a fokon áll, a mely nemcsak Budapest fő- és székváros közönségét, hanem az egész Európa müveit nagy városainak mű- izlését is kielégítheti. Krecsányi Ignácz igazgató most már a budai oldallal és annak közönségével egy testet képez. Szeretik a jobb- és balparton egyaránt. Ezt az elhagyatott budai résznek színészetét is oly magas fokra akarja emelni, a melyet csak kevésbé dönthet meg a kerepesi-uton levő ország-világra szóló intézetek egyike sem. Az ő társulatához szerződött tagok azzal az ambi- czióval lépnek fel, hogy megmutathassák a tehetséget, a tanulmánynak, a lelkesedésnek azt a határát, a mit ki tudhat vívni egyes, kihiva- tottsággal bir arra nézve, hogy egykoron a művészet egén csillaggá legyen. Minden műfaj eddig a legváltozatosabb sorban került elő, és mindenike dicséri az igazgatónak tevékenységét, ki mindég arra törekedett, hogy a fő- és székváros közönségének nyújthasson olyan előadást elsőrangú tagjaival, a mely maradandó kópét nyújtja azoknak, a kiket elválaszt a Duna balpartjának elsőrangú intézete. Krecsányi Ignácz megmutatta azt, hogy a mi oldalunkon is lehet tenni valamit. Krecsányi Ignácz igazgató felébresztette a nemzeti nyelv iránt való érzetet és megpróbá- lása és megpróbáltatása nem volt siker nélkül. Itt van köztünk, és szeretjük azt az embert, a ki a kultúrát és nemzeti nyelv ápolását előbbre viszi; és szeretjük társulatának minden egyes tagját, kik mellette buzgólkodva hivatásuknak lelkesedésével csüggnek pályájukon. És szereljük Krecsányit és társulatát azért is, mert itt érzi jól magát, hol még a szél sodorta essőben is annyi élvezetet tud nyújtani a közönségnek a mely megbecsüli: Ebben a viharedzett országban, századokon, de nem ! ezredéven hangzott a magyar szó. Hát nem volna szégyen pirja a nemzetnek, hogy a mikor ünnepelünk, ne hangozzék a magyar múzsa, és ne szóljon a dal, a mely szivünknek egyik virága ? Krecsányi megteremtette, életre hozta a budai oldalon a szinmüvészetet rajtunk áll — kik itt lakunk, — hogy fejlesszük azt a csemetét, a melyet elültetett és terebélyessé akar tenni, de már azzá tette is. A Krisztinavárosnak és a budai egész oldalnak müérzéke van, telis-tele érzékkel az iránt: mit kíván a miivelédés és a magyar nyelvnek hangzatos tovább terjedése. Mindnyájan érezzük ezt, kik itt vagyunk és őrködik a nemzeti Géniusz felett; hogy tartsa meg ezt a hazát a magyarnak. Krecsányi éveken keresztül bebizonyította, hogy élénkké tette itt a megtespedt életet, megmutatta társulalának színe javával, hogy mennyire fokozódhatik az érdeklődés egy öntudatos tagokból álló színtársulat iránt. A budai színkör igazgatója e hét folyamán érdekes műsorral lepte meg újból a látogató közönséget és pedig : Vasárnap „A Mikádó“ operette telt házat gyöngyözködtett Kállay- val s Ledovszky nővérekkel a főbb szerepekben és Kovács szellemes coupletjaival. Hétfőn a t. közönség előtt már ismert „A királyné csipke kendője; kedden „Id. Fromont és ifj. Risler“ Daudet 5 felvonásos drámája a zsúfolásig telt ház előtt került színre; — majd szerdán „A kis hörcsög.“ Csütörtökön volt Bokor József kedves operettjének „A kis alamuszi“ - nak bemutatója a kis Ledovszky Gizelával a czimszerepben, ki ügyes és élénk játékával méltán rászolgált a tapsokra, különösen a második felvonásban. A kettőst nővérével ismételte, ezzel és az induló ismétlésével egyúttal hangjának kellemes voltát igazolta. Giréth mint Tóni, Kovács pedig a rendőr káplár szerepében mulattatták jó izü humorukkal a színkört teljesen betöltő közönséget. Mondhatjuk, hogy ez az előadás egyike volt az idén a legjobbjaiknak, mert úgy az összjáték, mint a zenekar a közönség zajos elismerését nyerte meg. A pesti oldal kiváló művésznői most már eljönnek vendégszereplésre a mi oldalunkra is. Komáromi Mariska volt az első, kinek fellépte eseményszámba ment és a budai közönséget teljesen meghódította. Nem a szinlapra kitett név; nem az udvarlók serege jött ide ezekre az előadásokra, hanem az a közönség, mely élvezni tud és akar és meghajlik az énekművészet és a játék előtt. r. v. t. h. b. A fehérvári-ut mellett, körülbelül a Sós- fürdővel szemben már messziről szembeötlik, s barátságos külsejével mintegy hivógatólag int felénk egy különösen kirándulásokra igen alkalmas nelyiség: Schmidt Károly, ismert nevű polgártársunk »Mekka“ városához czimzett vendéglője. Már külseje nagyban elüt a környezettől, s mintegy vázként válik ki a „Lágymányos“ különben egyhangú sikján, hogy annál inkább is megfeleljen nevének, mely tudvalevőleg egy zarándokhelyet jelent. A bejárattal szemben emelkedő rpagas póznán a nemzeti „tricolor“ büszkélkedik, mintegy hirdetve a „Mekka“ névre netán gyanakvó közönségnek, hogy itt is magyarok laknak. Egy kisebb táblán, mindjárt az utazóién, a következő versecske ad kézzelfogható tanácsot az arramenőnek : Ó vándor, ki erre mégy, S fejed szomjtól kába, Ha van apró pénzed még, Menekülj Mekkába! Junius 30 Különben a poétái szellem nyomait bent is felfedezi az ember; az orientalis jellegű freskó képeken kívül, egy a falon függő keretben a következő versezet olvasható : Mekka. Arábii síkján, messze déltájakon Van Mekka városa, homoksivatagon ; Minden igazhivö ide zarándokol, Kinek a szivében, a Próféta honol. Arábián jóval innen — Lágymányoson — Szemünk megakad egy uj Mekka városon ; Ide zarándokol minden okos ember, Ki egy Bacchust ismer, s megsérteni nem mer. Mohamed neve a távoli Mekkába Egy darab kőhöz hiv, melynek neve >Kába< ; A közel Mekkában, hol Schmidt a korcsmáros, Bacchus emlékének áldoz a főváros . . . Schmidt bácsi állítása szerint „arabs“ nyelvből fordította egy „hegyet-völgyet“ látott magyar fűzfapoéta, a ki különben csak az által nyerte meg az ő, holmi tollrágó népséggel nem igen szinpatizáló kedélyhangulatát, hogy olyan „fáinul“ tudta lefordítani „arabs“ nyelvből a Schmidt nevet. Szükségtelennek tartom a többi látványosságok részletezésébe belebocsátkozni; győződjék meg kiki személyesen Mekka városának nevezetességeiről; annyit azonban mondhatok, hogy olyan jól elkészített paprikás csirkéhez, mint itt, zarándok utamon még sehol sem volt szerencsém ; a miért is minden igaz hívőnek a legmelegebben ajánlhatom, hogy Schmidt bácsinál alkalmatlankodni el ne mulassza. Egy zarándok. Különfélék. — A németvölgyi temetőben. Hegyek koszoruzta helyen fekszik a székes- fővárosnak ez a temetője. A budai részeken lakók egyedüli kívánsága csak az volt, hogy az örök álmot itt aludják végig, mig meg nem harsan a trombita, életre keltve a lelket, ki Istenében hisz. Ennek a temetőnek kellő-közepén vau egy villaszerű épület a rózsafák százaival Vájjon ki lakik ott ? Lehet, hogy a fő- és székvárosnak egyik tisztviselője, a ki temetőgondnok czimet is visel, de a körülte levő sirdombok mélyén aluvó, halottakkal együtt csendes nyugodalomban szundikál. A kegyelet megépítette a sírboltokat, sok áldozattal. így junius vége felé a sírok virágözöne megmutatja az elfelejteni soha sem tudó szeretetnek megnyilatkozását. A kegyelet elviszi a családot, az özvegyet az árvákat oda, a hol szerettei nyu- gosznak. Van ebben a temetőben egy deszkákból összetákolt valami, azt szokták mondani, hogy ez a németvölgyi temető halottasháza. De hogy! nem ház az nem is viskó, hanem félszer a hová nagy gondjai között abban a szép lakásban lakó ur rakatja az ásót, kapát és gereblyéket.Mi ez? Bergengócziában vagyunk-e? a vagy a dúsgazdagnak kihiresztelt fő- és székvárosban, Budapesten ? Azt kérdjük mi most már: van-e annak az urnák egy iv papirosa, hogy ötsoros jelentésben megírná a tekintetes tanácsnak ezt a botrányos helyzetet ? Ebben a bódéban, ha a sors kényszerítő parancsa folytán onnan kell eltemetnünk legdrágább halottaikat, kétszeresen érezzük a fájdalmat veszteségünk felett, mert feltámad bennünk a szegénység gondolatával az a tudat is, hogy mindenre van pénz, caak a kegyelet ápolására nem. A jól gondozott é3 jól megfizetett sirdombokhoz nem lehet közeledni, mert derékig érő gaz verte fel a temetőt. Kérjük alássan azt az urat, ki abban a kastélyszerü épületben lakik és a ki mégis csak valami, hogy veresse ki a kaszákat és kaszáltassa le a régen megérett füvet, s engedj emegközeliteni a sírokat, a melyet ápolnak és az érte járó summát befizetik. Több gondot kérünk fordítani a halottak az országára a mely úgy is immár megtelt, hogy a Budán elhunytak birodalmát szaporítsa egy népesebb temető, a mely a farkasvölgyben a természet remekében fekszik, és a hol sivit a szél,, suttog a szellő, és. télközepén hull a hó pehely, de enyhet ad azoknak a kik itt maradtak, és enyhet azoknak, kik ott nyugosznak, háborithatatlan álmot aludva. Mekka.
