Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-23 / 25. szám
Budapest, 1895. (2) BUDA és VIDÉKE Junius 23. is a hullámzás nem szűnik, csak csökken a mennyiben az éjjelezők csak reggel felé húzódnak vissza. A nagy forgalmú utczákban az omnibuszokon kívül egy lovas kocsik folyton- folyvást járnak az utczák mindkét oldalán, úgy hogy kocsi után nem is kell járni, mert minden lépten-nyomon kéznél van. A lakosság száma az 1893-évi kimutatás szerint 4.584.290. A fővárosi rendőrség kerületében azonban majdnem hat millió a lakosság száma. Van 7800 vagy 8000 utczája 554.000, vagy 600.000 háza 4500 acres annyi mint 3164 Katasztrális hold, szabad illetve zöld területe. Ez már egészséges tüdejü város, nem csoda, hogy a halandóság itt csak 19.4. ezer lakosra éven- kint. London maga 15.000 rendőrtiszttel és rendőrrel rendelkezik. 16 ezernél több omnibusza közlekedik 200 vonalon, a lóvonatu, villamos és egyéb vasutakon kívül. A gyors és rohamos kocsi közlekedés folytán valódi szerencse az utczákon felállított menedék helyek. Ha az ember az utczán keresztül akar menni, először az utcza közepén fekvő menedék helyre megy, azután a másik oldalra. A menedékhelyek magasabb úgy mondhatni hosszas tojásdad alakú járda szigetek az utcza közepén. A középponton egy nagy lámpa áll és mindkét végén egy-egy, vagy két-két erős vasoszlop. Nagyobb forgalmi központokon egyszersmind a legelegánsabb kényelemmel berendezett termek vannak a föld alatt a nők és férfiak számára kűíön-külön. A lakásra nézve, már ha hosszaabb ideig tartózkodik itt az ember igen czélszerü az úgy nevezett Boádig Hoúsban vagyis családi házban lakni. Itt aztán lakás is van, koszt is van; van közös ebédlő szoba, külön dohányzó szoba és egy szalon, hol rendesen zongora is áll, de itt már dohányozni nem szabad. Én is ilyenben lakom mostan a város közepén a British muzeum közvetlen közelében és a fő közlekedési ut közepéhez közel. A teljes ellátás kerül a legkevesebb: 1 font 11 silling 6. d. egész 3 font 3 silling 3. d. hetenként a különbség leginkább a szoba nagysága és fekvésétől függ. Az én számlám volt az első héten mosással együtt 2 font 2 silling 6 d. az az 21 frt 25 kr; a második héten mosás nélkül 1 font 19 silling, hogy ha átlagban 20 foritot veszünk aranyba, az papírpénzben kitesz 24 frt 50 krt, vagyis naponta czirka 3 forintot aranyban, 3 forint 50 krt papírban, a mely bizonyára nem drága. Az étkezési idő (Hours of meals) következő : Hétköznap. Breakfast (reggeli) 8 óra 30 perez, ez á 11 kávé vagy thea, sonka, rosbeuf vagy más hús féléből, továbbá tojás, vaj, piri— Úgy látom ténsuram mintha egy malomba őrölnénk. — A malom korpát és finom lisztet is öröl. — Hát én lennék a korpa . . . — Kend mondta, nem én! — Feljegyzem a bűnöknek lajstromába — szólt Káva Ferkó és kivett egy könyvet, melybe a maga ákom-bákomjaival feljegyezte Dombor Máté nevét. — Nem félek én attól az írástól Káva Ferencz! A feldühödt nép legelőször az ámitóit veri agyon. — Majd meglátjuk. — Ott leszek s ha igazságosan mér a nép, a kötelet nem az én nyakamra szabja. Kasznár Penege Lőrincz már rég nem beszélt, hát megszólalt a maga kortes nyelvén. — Civaliter az igazság szavalása ez Káva ur részéről, a parasztok nem a gúnyát szemelik, de azt a ki benne van. Nemzetes komám uram nem jelentkezhetik parasztnak ez a diktum. — Penege komám, ha csakugyan baj lesz, nem a gúnyát keresik, hanem a földet. Csak szerezzen a nép! Lássa az én cselédeimnek én földet szerzek. Hozzá segitem, hogy legyen valamije. Kelmed pedig elveszi még a saját béresétől is ha lehet. Az elv legyen e 1 v, a nagy emberek igaz elvei, húzzák ki a szegény sebéből a tövist. (Folyt, köv.) tott kenyér, vagy fehér kenyérből. Lunchern (villásreggeli) 1 óra. Aftensontea uzsonna 4 óra 30 perez Dinner (ebéd) 7 órakor. A vasárnap abban különbözik a hétköznaptól, hogy vasárnap az ebéd 2 órakor van. Tea 5-kor, és supper (vacsora) 9 órakor. Hideg húsfélék, sajt és vaj, befőtt gyümülcs a mit nálunk lekvárnak is hinak, — mindig van az asztalon. Az ember nem kap adagokat, hanem ismételhet mindent. Körülbelül 30-an vagyunk az étkezésnél, ebben csak az a kényelmetlen, hogy időhöz vagyunk kötve, de ha kissé elkésik az ember, nem baj, mert hideg húsféle mindig van a háznál. A múlt héten a Temple kertjében virág és gyümölcs kiállítás volt. Csak a legnagyobb elragadtatással irhatok erről a kiállításról, a mely öt sátorra volt felosztva, egy óriási sátor fedele alatt. Katona-zene játszott. Hogy hol veszik az angolok májusban azt a friss gyönyörű szőllőt és almát, nem tudom, de azt hallottam, hogy egyes kertészek a nagy urak számára minden héten friss szőllőt képesek eladni. Érdekes, hogy a Katona-zene a programm szerint való utolsó darab eljátszása után a királyi hymnust játsza, erre az egész közönség feláll és levett kalappal hallgatja. A királyné iránti tiszteletnek ez a nagy megnyilatkozása, rám nézve mély benyomást tett. Különben minden zene kar, még az operákban is a hymuus eljátszásával végződik. Vasárnap a Kew (royal botanic garden ond arboretun) füvész kertben voltam, mely a Themze-partján fekszik, melynek szépsége és nagyszerű gyűjteményei bámulatra ragadtak. Három muzeum-épület van benne, azonkívül egy melegház és egy pálmaház, melyben a legmagasabb pálmák elférnek. Egyik részben a narancsfák, már érett narancscsal voltak tele. Az igazgatósági épület és a személyzet lakása el van különítve. Ezeken kívül számos .épület fekszik e területen, s az ember alig képes áttekinteni, mert ez egész terület több mint 247 acres körülbelül 170 katastrális hold. Bárcsak odavarázsolhatnám ezt a gyönyörű parkot, tavaival, épületeivel együtt Budapestre, kedves székes-fővárosomba, oda, a hol most ez összekötővasut éjszaki oldalán a gáttöltés által elzárt és vizalatt álló terület van. Ez ott úgy oda illnék a Dunához, mint itt a Themzéhez. Micsoda kies helye lenne ez Budának, a belvárosnak a Teréz és József városnak, mert oda városrészt építeni soha sem lesz lehetséges, legalább egészségest nem, mert az alá épített pinezék csak vizmedenezék lennének. Tegnap Vinledonban voltam, ez Londonnak egyik városrésze, olyasfélye mint nálunk O-Buda, hol csatorna hulladékkal öntöznek egy nagy területet, melynek gyönyörű vegetáczioja van. Szagot ottan nem érezni kivévén ez épületeket. A viz tisztán folyik le s az ürülék desin- ficzirozva lesz leginkább mész által, legjobban vasgálicz által, kevés sikerrel részben büdöskővel is. Egy jó ismerősöm által alkalmam volt május 29-én egy nagy úri házat megtekinteni, itt a vidéken. Az illető Párisban van és ismerősöm táviratilag fordult hozzá és a megtekintésre az engedély ugyancsak táviratilag jött meg. Hárman voltunk. Magán fogat jött értünk a mely később vissza is vitt a pályaudvarba. Két órakor villásreggeli (Lunchern) volt terítve. A tisztviselő azt hiszem, ház gondnok kitűnő borral szolgált. A lakosztályt a pinczétől kezdve a háztetőig megnéztük. Pompás kilátás mindenfelé! Nincs ott egy talpalatnyi tér sem, a mely ki ne volna használva. A termek a legnagyobb fényűzéssel és kényelemmel vannak berendezve és bútorozva, valamint a leghíresebb művészek festette képekkel, Kisebb-nagyobb szobák a vendégek elfogadására szolgálnak, mig a nagy elfogadóterem az épület központján van a földszinten, honnan egy pálmaház üde illata áramlik a terembe. A főlépcső az emeletbe vezet bíborvörös szőnyeggel behúzva. Az. elfogadó terem teli-tele van faragott asztalokkal, pamlagokkal és képekkel. Az összes pinoke helyiség fehér porczellán téglákkal van kirakva és miután a ház körül angol szokás szerint nyílt mélyedés van : a pinezék ép oly világosak, mint a földszinti helyiségek. 1 i Itt vannak a konyhák és éléskamrák stb. mig a személyzet a padlás helyiségekben lakik, de az a tisztaságnak mintaképe. Érdekes megemlítenem, hogy a pinczétől kezdve a padlásig a legpraktikusabb tűzoltó- szerek feltalálhatok u. m. fecskendők, vedrek, csövek stb. úgy hogy tűzesetén azonnal minden kéznél van. Az egész épületben villanyos világítás árasztja szét sugarait. Égészségügyi tekintetben páratlanul épült ez a palota. Sehol semmi szag sem érezhető. Megnéztük az ürülékvezető csatornákat, hol az aknák nyitva láthatók, de szenny nélküli és tiszta volt, mint midőn nálunk a mosdótálat kimossák. Minden legkisebb cső szelőztetett, úgy hogy friss levegő húzódik be azon és a bent levő poshadt lég a tető feletti csőveken húzódik ki. Levelemet majd folytatom, abban a reményben, hogy a „Buda és Vidéke“ olvasó közönségének habár halvány képet is nyújtok egy világváros óriási méreteiről, szokásairól, építkezéséről. A viszontlátásig! A turisták, A nem kizárólag nőegyesületek csak elvétve nyújtanak alkalmat a nőknek arra, hogy az egyesületi életet tanulni tudják, A magyar turista-egyesület a folytonos érintkezés által nemcsak fejleszti a társadalmi életet, de az által, hogy a nőket működési körébe vonta, a családi érintkezéseknek is egyengeti útját, mi által az egyesület kebelében nem csak társas élet fejlődött ki, hanem bizonyos családias vonás is felszínre került. Az egyesületnek alig van kirándulása, hol a gyöngédnem képviselve nincsen, a folyó évben már ennél több is történt és egy kirándulás vezetésére hölgy vállalkozott. E lapok hasábjain közölve volt, hogy a magyar turistaegyesület Űrnapján a Bia-torbágyi vasútállomás közelében levő Iharosra és innen a Szarvas- hegyen keresztül Török-Bálintra rendez kirándulást és ezen kiránduláson a vezető szerepét Tiringer Béláné úrnő tölti be; a turisták körében ezen első próbálkozásra az érdeklődés általános volt, már a júniusi közvacsora alkalmával nagyban folytak a rábeszélések, toborzások, de Űrnapján a nap mogorván kelt fel, állandóan felhőbe burkolva ijesztgette a turistákat, hogy a szél által kergetett sürü felhőzettel el fogja mosni ennek az első kísérletnek sikerét, azonban az újság mindig vonz, igy történhetett meg az, hogy a kellemetlen időjárás daczára 45 turista találkozott össze a Bia-torbágyi érkező állomáson, honnan a társaság jó hangulatban indult a négyórai gyalog sétára. Az ut kezdetén egy-két hölgy kísérletet tett az esernyőt szél ellen alkalmazni, de ez sikerre nem vezetett, azonban csakhamar az Iharos sürü lombjai nyújtottak kellő menedéket a kellemetlen vendég ellen, minek következtében felpezsdült a jókedv és a vigság folytonos fokozódása mellett érkezett a társaság az Iharos-völgyben levő vadász- kastélyhoz, hol rövid pihenőt tartva terméskőből kifaragott négyszögü gerendákból kirakott kígyózó utón az Iharos csúcson levő kilátóhoz — innen a nagyszerű kilátást kiélvezve és a hegygerinezén végig haladva a Szarvas-hegy csúcsára érkezett, honnan nagyszerű kilátás nyílt egy oldalról egészen Budapestig és a másik oldalról be a Vértes-hegységbe. Eddig a séta igazán kellemes volt, mert a több mint száz év előtt készített séta-utak a legkényelmesebb emelkedésekkel és folytonosan lombos erdőben vezetnek, mely lomberdő tart még a Szarvashegyről leereszkedve is jó ideig, de itt az útnak már az újabb kor alkotásai, melyeknek elég egy jó nyári zápor, hogy a rajtuk való járást kellemetlenné tegye, volt is része a társaságnak abban, hogy az uj kor egy ilyen utján az esővizet gázolja, de ezen vízzel borított útnak a járhatóságát is — kötelességéhez híven — a vezetőnő próbálta ki és elsőnek hatolt azon keresztül, itt megszűnt már a lomberdő, mely a társaságot ezúttal nem a nap heve, hanem a szél rakonczátlankodásokra hajló szeszélyei ellen védelmezte, de megszűnt alkonyat
