Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-23 / 25. szám

Budapest, 1895. (2) BUDA és VIDÉKE Junius 23. is a hullámzás nem szűnik, csak csökken a mennyiben az éjjelezők csak reggel felé húzód­nak vissza. A nagy forgalmú utczákban az omnibuszokon kívül egy lovas kocsik folyton- folyvást járnak az utczák mindkét oldalán, úgy hogy kocsi után nem is kell járni, mert minden lépten-nyomon kéznél van. A lakosság száma az 1893-évi kimutatás szerint 4.584.290. A fővárosi rendőrség kerüle­tében azonban majdnem hat millió a lakosság száma. Van 7800 vagy 8000 utczája 554.000, vagy 600.000 háza 4500 acres annyi mint 3164 Katasztrális hold, szabad illetve zöld területe. Ez már egészséges tüdejü város, nem csoda, hogy a halandóság itt csak 19.4. ezer lakosra éven- kint. London maga 15.000 rendőrtiszttel és rendőrrel rendelkezik. 16 ezernél több omnibusza közlekedik 200 vonalon, a lóvonatu, villamos és egyéb vasutakon kívül. A gyors és rohamos kocsi közlekedés folytán valódi szerencse az utczákon felállított menedék helyek. Ha az ember az utczán keresz­tül akar menni, először az utcza közepén fekvő menedék helyre megy, azután a másik oldalra. A menedékhelyek magasabb úgy mond­hatni hosszas tojásdad alakú járda szigetek az utcza közepén. A középponton egy nagy lámpa áll és mindkét végén egy-egy, vagy két-két erős vasoszlop. Nagyobb forgalmi központokon egyszers­mind a legelegánsabb kényelemmel berendezett termek vannak a föld alatt a nők és férfiak számára kűíön-külön. A lakásra nézve, már ha hosszaabb ideig tartózkodik itt az ember igen czélszerü az úgy nevezett Boádig Hoúsban vagyis családi házban lakni. Itt aztán lakás is van, koszt is van; van közös ebédlő szoba, külön dohányzó szoba és egy szalon, hol rendesen zongora is áll, de itt már dohányozni nem szabad. Én is ilyenben lakom mostan a város közepén a British muzeum közvetlen közelében és a fő közlekedési ut közepéhez közel. A teljes ellátás kerül a legkevesebb: 1 font 11 silling 6. d. egész 3 font 3 silling 3. d. hetenként a különbség leginkább a szoba nagysága és fekvésétől függ. Az én számlám volt az első héten mosás­sal együtt 2 font 2 silling 6 d. az az 21 frt 25 kr; a második héten mosás nélkül 1 font 19 silling, hogy ha átlagban 20 foritot veszünk aranyba, az papírpénzben kitesz 24 frt 50 krt, vagyis naponta czirka 3 forintot aranyban, 3 forint 50 krt papírban, a mely bizonyára nem drága. Az étkezési idő (Hours of meals) követ­kező : Hétköznap. Breakfast (reggeli) 8 óra 30 perez, ez á 11 kávé vagy thea, sonka, rosbeuf vagy más hús féléből, továbbá tojás, vaj, piri­— Úgy látom ténsuram mintha egy malomba őrölnénk. — A malom korpát és finom lisztet is öröl. — Hát én lennék a korpa . . . — Kend mondta, nem én! — Feljegyzem a bűnöknek lajstromába — szólt Káva Ferkó és kivett egy könyvet, melybe a maga ákom-bákomjaival feljegyezte Dombor Máté nevét. — Nem félek én attól az írástól Káva Ferencz! A feldühödt nép legelőször az ámitóit veri agyon. — Majd meglátjuk. — Ott leszek s ha igazságosan mér a nép, a kötelet nem az én nyakamra szabja. Kasznár Penege Lőrincz már rég nem beszélt, hát megszólalt a maga kortes nyelvén. — Civaliter az igazság szavalása ez Káva ur részéről, a parasztok nem a gúnyát szemelik, de azt a ki benne van. Nemzetes komám uram nem jelentkezhetik parasztnak ez a diktum. — Penege komám, ha csakugyan baj lesz, nem a gúnyát keresik, hanem a földet. Csak szerezzen a nép! Lássa az én cselédeimnek én földet szerzek. Hozzá segitem, hogy legyen valamije. Kelmed pedig elveszi még a saját béresétől is ha lehet. Az elv legyen e 1 v, a nagy emberek igaz elvei, húzzák ki a szegény sebéből a tövist. (Folyt, köv.) tott kenyér, vagy fehér kenyérből. Lunchern (villásreggeli) 1 óra. Aftensontea uzsonna 4 óra 30 perez Dinner (ebéd) 7 órakor. A vasár­nap abban különbözik a hétköznaptól, hogy vasárnap az ebéd 2 órakor van. Tea 5-kor, és supper (vacsora) 9 órakor. Hideg húsfélék, sajt és vaj, befőtt gyümülcs a mit nálunk lekvár­nak is hinak, — mindig van az asztalon. Az ember nem kap adagokat, hanem ismé­telhet mindent. Körülbelül 30-an vagyunk az étkezésnél, ebben csak az a kényelmetlen, hogy időhöz vagyunk kötve, de ha kissé elkésik az ember, nem baj, mert hideg húsféle mindig van a háznál. A múlt héten a Temple kertjében virág és gyümölcs kiállítás volt. Csak a legnagyobb elragadtatással irhatok erről a kiállításról, a mely öt sátorra volt felosztva, egy óriási sátor fedele alatt. Katona-zene játszott. Hogy hol veszik az angolok májusban azt a friss gyönyörű szőllőt és almát, nem tudom, de azt hallottam, hogy egyes kertészek a nagy urak számára minden héten friss szőllőt képesek eladni. Érdekes, hogy a Katona-zene a programm szerint való utolsó darab eljátszása után a királyi hymnust játsza, erre az egész közönség feláll és levett kalappal hallgatja. A királyné iránti tiszteletnek ez a nagy megnyilatkozása, rám nézve mély benyomást tett. Különben min­den zene kar, még az operákban is a hymuus eljátszásával végződik. Vasárnap a Kew (royal botanic garden ond arboretun) füvész kertben voltam, mely a Themze-partján fekszik, melynek szépsége és nagyszerű gyűjteményei bámulatra ragadtak. Három muzeum-épület van benne, azonkívül egy melegház és egy pálmaház, melyben a leg­magasabb pálmák elférnek. Egyik részben a narancsfák, már érett narancscsal voltak tele. Az igazgatósági épület és a személyzet lakása el van különítve. Ezeken kívül számos .épület fekszik e területen, s az ember alig képes áttekinteni, mert ez egész terület több mint 247 acres körülbelül 170 katastrális hold. Bárcsak odavarázsolhatnám ezt a gyönyörű parkot, tavaival, épületeivel együtt Budapestre, kedves székes-fővárosomba, oda, a hol most ez összekötővasut éjszaki oldalán a gáttöltés által elzárt és vizalatt álló terület van. Ez ott úgy oda illnék a Dunához, mint itt a Themzéhez. Micsoda kies helye lenne ez Budának, a belvárosnak a Teréz és József város­nak, mert oda városrészt építeni soha sem lesz lehetséges, legalább egészségest nem, mert az alá épített pinezék csak vizmedenezék lennének. Tegnap Vinledonban voltam, ez London­nak egyik városrésze, olyasfélye mint nálunk O-Buda, hol csatorna hulladékkal öntöznek egy nagy területet, melynek gyönyörű vegetáczioja van. Szagot ottan nem érezni kivévén ez épüle­teket. A viz tisztán folyik le s az ürülék desin- ficzirozva lesz leginkább mész által, legjobban vasgálicz által, kevés sikerrel részben büdös­kővel is. Egy jó ismerősöm által alkalmam volt május 29-én egy nagy úri házat megtekinteni, itt a vidéken. Az illető Párisban van és isme­rősöm táviratilag fordult hozzá és a megtekin­tésre az engedély ugyancsak táviratilag jött meg. Hárman voltunk. Magán fogat jött értünk a mely később vissza is vitt a pályaudvarba. Két órakor villás­reggeli (Lunchern) volt terítve. A tisztviselő azt hiszem, ház gondnok kitűnő borral szolgált. A lakosztályt a pinczétől kezdve a háztetőig megnéztük. Pompás kilátás mindenfelé! Nincs ott egy talpalatnyi tér sem, a mely ki ne volna használva. A termek a legnagyobb fényűzéssel és kényelemmel vannak berendezve és bútorozva, valamint a leghíresebb művészek festette képek­kel, Kisebb-nagyobb szobák a vendégek elfoga­dására szolgálnak, mig a nagy elfogadóterem az épület központján van a földszinten, honnan egy pálmaház üde illata áramlik a terembe. A főlépcső az emeletbe vezet bíborvörös szőnyeg­gel behúzva. Az. elfogadó terem teli-tele van faragott asztalokkal, pamlagokkal és képekkel. Az összes pinoke helyiség fehér porczellán tég­lákkal van kirakva és miután a ház körül angol szokás szerint nyílt mélyedés van : a pinezék ép oly világosak, mint a földszinti helyiségek. 1 i Itt vannak a konyhák és éléskamrák stb. mig a személyzet a padlás helyiségekben lakik, de az a tisztaságnak mintaképe. Érdekes megemlítenem, hogy a pinczétől kezdve a padlásig a legpraktikusabb tűzoltó- szerek feltalálhatok u. m. fecskendők, vedrek, csövek stb. úgy hogy tűzesetén azonnal minden kéznél van. Az egész épületben villanyos világítás árasztja szét sugarait. Égészségügyi tekintetben páratlanul épült ez a palota. Sehol semmi szag sem érezhető. Megnéztük az ürülékvezető csatornákat, hol az aknák nyitva láthatók, de szenny nélküli és tiszta volt, mint midőn nálunk a mosdó­tálat kimossák. Minden legkisebb cső szelőztetett, úgy hogy friss levegő húzódik be azon és a bent levő poshadt lég a tető feletti csőveken húzó­dik ki. Levelemet majd folytatom, abban a remény­ben, hogy a „Buda és Vidéke“ olvasó közönsé­gének habár halvány képet is nyújtok egy világváros óriási méreteiről, szokásairól, épít­kezéséről. A viszontlátásig! A turisták, A nem kizárólag nőegyesületek csak el­vétve nyújtanak alkalmat a nőknek arra, hogy az egyesületi életet tanulni tudják, A magyar turista-egyesület a folytonos érintkezés által nemcsak fejleszti a társadalmi életet, de az által, hogy a nőket működési körébe vonta, a családi érintkezéseknek is egyengeti útját, mi által az egyesület kebelében nem csak társas élet fejlődött ki, hanem bizonyos családias vonás is felszínre került. Az egyesületnek alig van kirándulása, hol a gyöngédnem képviselve nincsen, a folyó évben már ennél több is történt és egy ki­rándulás vezetésére hölgy vállalkozott. E lapok hasábjain közölve volt, hogy a magyar turista­egyesület Űrnapján a Bia-torbágyi vasútállomás közelében levő Iharosra és innen a Szarvas- hegyen keresztül Török-Bálintra rendez kirán­dulást és ezen kiránduláson a vezető szerepét Tiringer Béláné úrnő tölti be; a turisták köré­ben ezen első próbálkozásra az érdeklődés álta­lános volt, már a júniusi közvacsora alkalmával nagyban folytak a rábeszélések, toborzások, de Űrnapján a nap mogorván kelt fel, állandóan felhőbe burkolva ijesztgette a turistákat, hogy a szél által kergetett sürü felhőzettel el fogja mosni ennek az első kísérletnek sikerét, azonban az újság mindig vonz, igy történhetett meg az, hogy a kellemetlen időjárás daczára 45 turista találkozott össze a Bia-torbágyi érkező állo­máson, honnan a társaság jó hangulatban in­dult a négyórai gyalog sétára. Az ut kezdetén egy-két hölgy kísérletet tett az esernyőt szél ellen alkalmazni, de ez sikerre nem vezetett, azonban csakhamar az Iharos sürü lombjai nyúj­tottak kellő menedéket a kellemetlen vendég ellen, minek következtében felpezsdült a jókedv és a vigság folytonos fokozódása mellett érke­zett a társaság az Iharos-völgyben levő vadász- kastélyhoz, hol rövid pihenőt tartva terméskő­ből kifaragott négyszögü gerendákból kirakott kígyózó utón az Iharos csúcson levő kilátóhoz — innen a nagyszerű kilátást kiélvezve és a hegygerinezén végig haladva a Szarvas-hegy csúcsára érkezett, honnan nagyszerű kilátás nyílt egy oldalról egészen Budapestig és a másik oldalról be a Vértes-hegységbe. Eddig a séta igazán kellemes volt, mert a több mint száz év előtt készített séta-utak a legkényelmesebb emelkedésekkel és folytonosan lombos erdőben vezetnek, mely lomberdő tart még a Szarvas­hegyről leereszkedve is jó ideig, de itt az út­nak már az újabb kor alkotásai, melyeknek elég egy jó nyári zápor, hogy a rajtuk való já­rást kellemetlenné tegye, volt is része a társa­ságnak abban, hogy az uj kor egy ilyen utján az esővizet gázolja, de ezen vízzel borított út­nak a járhatóságát is — kötelességéhez híven — a vezetőnő próbálta ki és elsőnek hatolt azon keresztül, itt megszűnt már a lomberdő, mely a társaságot ezúttal nem a nap heve, hanem a szél rakonczátlankodásokra hajló sze­szélyei ellen védelmezte, de megszűnt alkonyat

Next

/
Oldalképek
Tartalom