Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-09 / 23. szám
Melléklet a „Buda és Vidéke“ 1895. évi 23. számához. Budapest, 1895. (1.) BUDA és YIDEKE. Junius 9. „A budapesti (budai) Tanitó-egyesület jubileuma.“ Múlt és jelen. A budai tanító-egylet 25 éves jubileuma alkalmára irta és előadta : Konceek Lajos. A sürge hangyabolyt ne háborítsa senki, Midőn serény munkálkodása tart; Mozgalmas életük nemes munkára inti A lankadásra bajló férfikart — Mert nagy s dicső tudat csak egy van itt a földön, Mely boldogítni képes idelenn; A jóért fáradozni most és mindörökkön, S munkára bírni mást is szüntelen. A múlt idők bomályszerü ködén keresztül Ily kisded hangyabolyt lát meg szemünk ; — Hogy’ sürg e kis csoport! Munkáiul vére pezsdül, Fönséges érzet rá tekintenünk! Szivük nemes hevével, nem számítva bérre, Áldoznak ők nappalt és éjeket, Hogy — kiket oly magasztos gondolat vezérle — Szilárd legyen s erős az épület. És istenáldás száll a lelkes úttörőkre : Melengetett eszméjük testet öl ; Kik rendületlen álltak, bízva a jövőbe, Tágulni látják im’ a munkakört. A csarnok készen áll; kevélyen leng a zászló, Szentelt igét hirdetve — homlokán, Arauybetükkel van felírva rá e pár szó: Jótékonyság — Neveléstudomány. Az eszme győz, fényt hintve szét körében, Varázserővel nyer meg százakat, Kik jól megértik egymást, gyámolitva szépen, S ügyök nyomán igy üdv, áldás fakad. Vihar, ha tán közéig, ők rendületlen állnak, Nincs egy se köztük gyönge, reszkető: A czéljok e g y, s ezért a vészszel síkra szállnak, Mert egyetértésükben az erő. Miként a tiszta égbolt tünde fény golyója Árasztja szét sugárit pazarúl, Éltet s virányt fakasztva völgybe és oromra, Az Alkotónak dús áldásaúl: Úgy osztja szét tudása kincseit e gárda, A mely nekünk serénykedik s velünk, Hogy általunk dicsfény derüljön szép hazánkra, És nagy, hatalmas légyen nemzetünk ! Egy röpke emberöltő tűnt le már azóta, Hogy megvetették ők az — alapot, Kiknek nemes példája minket oly gyakorta Hasonló buzdításra oktatott. A csarnok áll erős — szilárdan mostan is még És gyűjti a hívőknek százait, Hogy benne áhítattal hallgassák s kövessék, A mit az ész s a tudomány tanít. S nem vesztegel szavára ám egyetlenegy se, Ha tenni kell, a gárda talpra áll! Övezzen fény, sújtó veszély, avagy szerencse: Mindnyája egyért bátran síkra szál! . . . Mert nagy s dicső tudat csak egy van itt a földön, Mely boldogitni képes ide lenn: Jó ügyben fáradozni most és mindörökkön, S tettekre hívni mást is — szüntelen! A díszközgyűlés lefolyása. Lélekemelő ünnepély folyt le e hó 6-án a II. kér. Török-utczai iskola helyiségében: a „Budapesti (budai) Tanitó-egyesület“ tartotta 25 éves fennállásának emlékére díszközgyűlését. A tágas termet zsúfolásig megtöltötték a tanügy- barátok és tanítók. Jeleseink közül ott voltak': Schweiz Vilmos, királyi segédtanfelügyelő, H a m p e 1 Sándor, dr. Kertész Aba, dr. Kovács Gyula, Kemény István, Duma György, Goczigh József, Malmaríts Ig- nácz, az I. és II. kér. iskolaszékek tagjai, Tamás Alajos, dr. J o z g i t s János plébánosok, P é t e r f y Sándor, Thuránszky Irán, L é d e- rer Ábrahám, Nagy László, Radó Vilmos, Komáromy Lajos, dr. Kovács János, P eres Sándor, Sztankó Béla, Sztepankó Albert, H o r v a y Ede, Molnár Leontin tanitóképez- dei tanárok, Lakits Vendel, Somlyay József, dr. Göőz József, Tr áj tier Károly, Sretvizer Lajos igazgatók stb. A „Harmonia dalos-kör“ szép éneke után Farkas József emelkedett hangon nyitotta meg a következő beszéd kíséretében a díszközgyűlést: Mélyen tisztelt ünneplő Közgyűlés! A nevelés- és tanitásiigy fejlesztésén munkálkodó egyesiilek életében nem ritkán fordulhat elő alkalom valamely belső örömérzet kifejezésére. Tagjaiknak nemes buzgolkodása, a közgyűléseken előforduló érdekes és tanulságos előadások meghallgatása, pályázati kérdéseknek eredménydús megoldása, valamely érdemes tagtársnak különös módon történt kitüntetése s több e félék hatalmas rugói lehetnek a jól eső kartársi Örvendezés, a bajtársi igaz lelkesedés, a rokonszenv és szeretet s az összetartozóság élénk megnyilatkozásainak. Ilyen tényekkel — örvendetesen konstatálhatom — elég gyakran találkozhatunk napjainkban. De már °"zal ritkábban, hogy valamely egyesület derekasan megküzdve a lét viharaival, rendeltetésének mindig helyes irányában haladva, közhasznú és hazafias munkásságának gyümölcseit mindig bőkezűen osztogatva, az évek folyamán mind jobban megerősödve és megizmosodva s a közönynyel mindig sikeresen megbirkózva, 25 esztendőt fusson meg változatos pályáján. Ma, mélyen tisztelt ünneplő közgyűlés, ilyen 25 éves pályafutás méltó megünneplésére gyűltünk egybe, midőn a „Budapesti (budai) Tanitóegylet“ fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából a jelen ünneplő közgyűlést egybehívni bátorkodtunk. Huszonöt esztendő nagy idő még az ember életében is, még nagyobb egy egyesületében, a mely, mint a hajó a tengeren a kormányos gyenge karjai következtében sokszor ki van téve a megfenek]és, az elmerülés veszélyének. Az ember önmagának parancsolhat, de egy egyesületre, vagy annak tagjaira drákói szigort alkalmazni nem lehet, — az egyesületet vezetni és kormányozni kell, kell, hogy sziklába ne ütődjék hajója s roncscsá ne váljék az alkotmány. Bizonyára erős és hivatott kezekben volt e szerény egyesület kormányrudja mindig, hogy azt a nagy utat, azt a 25 esztendőt oly szilárdan és sikeresen futotta meg, a nélkül, hogy még csak a hányattatás veszélye is bármikor fenyegette volna. Teste, melyet kemény pánczél- ként tagjainak meleg szeretete, munkássága s egyetértése oltalmaz, még most is oly szilárd, rugékony és edzett, mind régen volt s igy nem gyöngülhetett meg ez a mi kedves gályánk 25 éves pályafutása alatt sem. Törekvéseit hirdető lobogói most is magasan lengenek, árbóczlámpájának fénye most is, sőt most még fényesebben világit be ama rétegekbe, melyekben a szellem sötétsége honol. Ki mondaná, hogy ez a 25 esztendős múltat átélt egyesület az idők folyamán törődötté, kopottá vált volna, ki mondaná, hogy nemes hivatásának immár megfelelni nem képes ? ! A lezajlott 25 esztendő csak növelte, csak fokozta az egyesület munkaképességét és szélesítette azt a kört, melyet tagjai buzgolkodásá- nak kifejtéséi-e nyújtott. A letűnt 25 év tanulságaiból ez az egyesület uj erőt és tapasztalatokat szerzett arra nézve, miként kell a jövőben a hazai közügyek egyik legfontosabbikát: a nevelés- és oktatás szent ügyét a múltnál még hivebben, lelkiismeretesebben és czélszeriibben szolgálni, hogy abból drága hazánk jólétére minél több üdv és haszon háramoljék. A lefolyt 25 esztendő eredményeiből megtanulta ez az egyesület, miként kell igazán ápolnia és növelnie azt a közérzületet, szeretetet és ragaszkodást, mely a kartársakat nemes hivatásának göröngyös utam egymáshoz fűzze ; megtanulta a múlt cselekedeteiből a módját annak is, miként kell tagjaiban a munkálkodási hajlamot minél intenzivebben, növelni, hogy a tanítóra nézve oly fontos önképzés elvét minél biztosabban és minél több oldaluan érvényre juttatni. Hogy e kisded, de munkálkodásával biz- vást kiváló helyen álló egyesület a székesfőváros iskolaügyének fejlesztése és felvirágoztatása körül mily áldásdus tevékenységet fejtett ki a letűnt negyedszázad alatt, azt szükségtelen ez alkalommal külön hangsúlyoznom. Egyesületünk oszlopos tapjai közül a lefolyt 25 év alatt jóllehet többen a jobb hazába költöztek közülünk, ők tehát, a megboldogultak, erről már tanúságot nem tehetnek, de itt vannak az élők, egyszerű egyesületünk most is vitézkedő, derék tagjai, ott vannak az egyesületünkön kívül álló idegenek is, kik a teljesített munkásság értékét, becsét figyelő szemmel kísérhettek : ők élő tanúi lehetnek annak a hangyamunkámk, annak a szívós agitácziónak, azoknak a sikeres kezdeményezéseknek, melyeket egyesületünk a közjó és tagjainak jóléte érdekében kifejtett. Erőnk és hatalmunk nem tagjaink nagy számában rejlett, hanem a kölcsönös szeretet igéinek hirdetésében és követésében. Kölcsönös erőnkkel kölcsönösen gyámolitottuk egymást, mert a felszinre került fontosabb paedagogiai és didaktikai kérdések okszerű megvitatásán kívül a jótékonyság gyakorlására is kiterjesztettük figyelmünket, szeretetünk melegével áldozván filléreinkkel ama jótékony alapunk létesítéséhez és gyarapításához, melyből élő kartársaink futólagos szükségletén, elhunyt kedveseink hátrahagyott családjainak zavarán számtalan esetben segítettünk s a mely alap ma már tekintélyes tőkét képvisel. Hogy hivatásunknak ily kiváló mértékben megfelelhetünk, hogy eszméinket és czéljainkat mindeddig diadalra juttatván, elérhettünk a második 25 esztendő hajnalához, azért első sorban egyesületünk lelkes és buzgó tagjainak mondok ez alkalommal őszinte, szívből jövő hálás köszönetét ama nemes kitartásért, melylyel virágzó egyesületünk mellett oly tántorithatatlanul küzdőnek, másodsorban nemesen gondolkozó hatóságunknak, mely az egyesületet magasztos törekvéseiben mindig jóakaratulag támogatta s munkálkodásának értékét mindenkor kellő méltánylásban részesítő. Ha az eddig tapasztalt ügyszeretetét és meleg érdeklődés ezentúl is nemes tulajdona marad egyesületünk érdemes tagjainak, — ha működésünket a jövőben is annyi és oly hathatós támogatás fogja kisérni hatóságunk, valamint a társegyesületek rászéről: úgy a legkecsegtetőbb reményekkel takinthet egyesületünk jövő fennállása elé s minden bizonynyal sikeresen fog továbbra is megfelelni buzdító jelszavának, melyet egy szó fejez ki: „Előre!“ Midőn a mai ünnepélyes alkalomra megjelent nagyérdemű személyeket, a rokonegyesületek mélyen tisztelt képviselőit, az ügyünk iránt érdeklődő vendégeket s egyesületünk lelkes tagjait szivem melegével, bensőségteljesen üdvözlöm, a jubilaris diszgyülést megnyitottnak nyilvánítom.! — Éljenzés, taps követte e mélyen átgondolt szép megnyitó beszédet, Utána K o n c s e k Lajos szavalta el nagy hatással ez alkalomra irt „Múlt és jelen“ ódáját. Majd Velösy Lipót olvasta fel a „Budapesti (budai) Tanitó- egyesület“ 25 éves múltja“ czimü müvének vázlatát. Az egyesület alapitói — az értekező előadása szerint — voltak: Ábel Márton, Bedros Béla, Derük József, Geschader János, Hetzer József, Hümpfner ^Fe- rencz, Janicsek Róbert, Jurmann János, Koller Márton, Könyves Károly, Lindner Károly, Mayer Ferencz, Palkovics János, Patacsics János, Priczel János, Richter Lajos, Riedly Istváu, Riese József, Sz^hota Mihály, Staffer J. Adolf, Stein István, Till János, Trájtler Károly, Ulle- rich Gyula. Első elnöke Stauffer Adolf, a várbeli iskola igazgatója volt. Helyisége a Kapuczinus-
