Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-26 / 21. szám
Budapest, 1895. (2.) BUDA és VIDÉKE. Május 26. pedig ez otyan intézmény, a mit méltó figyelemmel kisérni. A tanitás és nevelés más dolog. Nem okvetlenül bizonyos, bogy a jó tanitó egyszersmint jó nevelő is. Mi elválasztanánk a kormányzó állását, az igazgató állásától. Kormányzónak világlátott, előkelő modorú, minden izében magyar urat szeretnénk látni, ki nem külföldi minták után, de magyar szellemben nevelné a fiatalságot. Meg vagyunk győződve, hogy előbb- utóbb igy lesz, mert különben, a mit dr. Erődi Béla épített, az összedül. Az ó-budai keztyüvarró-telep az ezredéves kiállításon. Lapunk hasábjain megemlékeztünk már a székes-fővárosi állami keztyüyarró telepről, s bővebben ismertettük ezt az óbudai intézetet, a mely Hivessy Jenő m. kir. kereskedelemügyi számellenőr igazgatása alatt évenként mind nagyobb eredményeket ér el, a mi kitetszik a „Buda és Vidékének“ beküldött kimutatásból is, a mely az 1891. év októberétől kezdve egész az 1894. év végéig negyedévenként tünteti fel az évi termelést. Nagyon érdekes a keztyügyár üzemének fokonkénti haladására, hogy mig 1891. év októ- ber-deczember negyedében 5162 pár keztyüt termeltek 925 frt munkabérrel, addig az 1894. év utolsó negyedében vagyis október-deczember- ben az elkészített keztyük párja már 21.002-re emelkedett 2980 frt munkabérrel. Három és negyed évnek az összesítését a következő számok tüntetik fel. Készíttetett 138.077 pár, 20.988 frt munkabérrel, a mely fényes eredmény dicséri az igazgatót, a beosztott munkavezetőket, de a munkásokat is, kik ez iparággal foglalkozva, tisztességes megélhetési forráshoz jutottak. A keztyüvarró telep életre valóságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig pár éves fenállása után már részt vesz az ezredéves kiállításon. A székes-fővárosi állami keztyüvarró-telep által az ezredéves országos kiállítás bizottságához beküldött jelentés a következő: Kiállító: a székes-fővárosi állami keztyüvarró-telep együttesen az alulírott budapesti keztyüs iparosokkal. XFV Csoport : „Bőripar stb.“ A bejelentés tárgya: A keztyü előállításának (szabás és varrás) gyakorlati bemutatása; továbbá a budapesti keztyüiparosok és a székes-fővárosi állami keztyüvarró-telep által előállított keztyü-áruk valamint az utóbbinak helyiségét, szervezetét, iparüzletvitelét, felügyeletét és a fejlődését feltüntető dolgok kiállítása. A keztyü szabását Pollatsek A. budapesti keztyüs iparos mutatja be egy gép és két állandóan kinnt dolgozó szakaszszal. A keztyü- varrást pedig a telep 5 keztyüvarró géppel, — ezek mellett állandóan kint dolgozó egy tambourirozó, négy varrónő, egy kézimunkásnő és egy előmunkásnővel, a ki egyszersmind a felügyeletet is teljesiti. A készáru bemutatása a résztvevő keztyüs iparosok száma szerint és czégjükkel megjelölt külön szakaszokra beosztott egy méter magas, egy méter széles és tiz méter hosszú szabadon álló, esetleg három méter magas, fél méter széles és tiz méter hosszú falszekrényben terveztetik. Az áruelőállitás gyakorlati bemutatása a kért terület egyik felét, vagy pedig az elő- részét, — a készáruk kiállítása pedig a terület másik felét vagy pedig a falterületet foglalná el. Bamutattatik egyúttal még a telep helyiségének fényképe, szervezeti szabályzata, az iparüzletvitel és az ellenőrzés gyakorlásának módozatait, valamint a telep fejlődését feltüntető könyvek, nyomtatványok és táblázatok. Aláírók: Hivessy Jenő igazgató, Pollatsek A., Frommer S„ Ormai M., Pikier M., Frey Imre, Ottenreiter F., Liebert K., Hendel M. és Hübner M. budapesti keztyüiparosok. Tanulmány-ut. (A »Buda és Vidéke* számára irta Siebreich Károly.) London, 1895. május 11. Miután Angolországot és Skócziát tűztem ki czélul, hogy ott hosszabb időt töltve a közegészségügyi és társadalmi viszonyokat tanulmányozzam : az igen t. szerkesztő ur becses felhívása folytán utazásomról némi feljegyzéseket s egyes jegyzeteket szives kézséggel bocsátók rendelkezésére. A „fiuk hadserege“ czimü czikksorozatot az e kérdéssel tüzetesen foglalkozó tanférfiak, és a polgárság zöme is, — a mely becses lapja körül csoportosul, — azt hiszem kellő mértékkel olvasta; és kivonta abból azokat a konzekvencziákat, a melyek ott hangsúlyozva voltak. ségből étvágygyal olvasott. Elegendő eszét és jó beszélő képességét mindenki dicsérte. Házatája vetélkedett egy kápolna tisztaságával és ragyogott a magyar erényektől. Imádkozott és dolgozott. A mulatságra is jutott idő. Sátoros ünnepek, névnap és disznótor, búcsú, hét vármegyére szóló dinom-dánomra adtak alkalmat, de azért egy mulattság sem végződött szánom-bánommal, mert csak az jutott az asztalra, a mi a háztól került ki, de ennek ezután messze földön nem volt párja. Abroszra is, vacsorára is telt. Evenként többször fogtak be négy sárkányt, azért hogy atyafiakat látogassanak. Gazdag Dombor Máté uram nem kerülte el uraskodó rokonait sem. Segített is rajtok, de sohasem paraszt gőggel és úgy, hogy őket megalázta volna. Á domborui Dombor családnak nem szabad elszegényedni teljesen. A csuka arra való a többi halak között, hogy el ne aludjanak. Egyiket-másikat tanitatta is. Nem nagyon urasan, de úgy, hogy nem szűkölködtek. Elvek mellé jó a tövis szokta mondani. Szünidő alatt rokongyerekekkel telt meg a háza, kiknek tanácscsal és kalácscsal szolgált és nevelte őket munkaszeretetre, szorgalomra. Esténként leüllt velők és eltréfálgatott, elkoczingatott. Jobbnál-jobb példák, adomák fakadtak az ajkáról. A tanúság volt a beszéd bélése. Egy-két nagyon is kisasszonykodó vagy urfiskodó is találkozott közöttük. Ezeket szeretettel hajlította. Sem szigorúságot, sem gúnyt nem kévéit az orvosságába . . . Egy nagy könyvbe Lta mindnyájuk nevét és folytonosan jegyezte a magok viseletét és jellemüket. Esztendőközben levelezett velők és meg is látogatta őket . . . A feleségének diktálta a leveleket, a ki mindig küldött kis hazait a gyerekeknek. Vagyonát és szivét egyformán osztotta meg valamennyivel . . . Egyet szeretett volna egészen magához csatolni, de nem akarta a többit megsérteni. Úgy titokban a legöregebb bátyja fiára Péterre gondolt, de ez a fiú nagyon is poéta természetű volt. Czéltalanul bújta az erdőt és mezőt és nem sok gyönyörűséget talált a gazdálkodásban. Ezt féltette legjobban az élet töviseitől, mert Péternek elvei voltak. Veszedelmes az olyan ember, a kinek a tarisznyájában nagyon sok elv az utravaló, Nagy teher az elv, ha sok van belőle, össze roskad alatta a vándor . , . Péter a mai nap vásári elveit hangoztatta.. Egyenlőség. Vagyonközösség. Felvilágosultság Szabadelvüség . . L A vagyont, vagyonszerzést olyan bűnnek tartotta a mi a mások rovására kerül. Minden legyen a társadalomé, senkinek ne legyen semUtazásom alkalmával következő városokat látogattam de csak futólag u. m. Linz, Regensburg, Nürnberg, Frankfurt a/M. Köln, Brüssel, Antwerpen, Amsterdam, mígnem utazásom czél- jának központjába Londonba megérkeztem. Az összes fentemlitett városok általában azt a benyomást tették reám, hogy egészség- ügyi szempontból, mentői több diszkertet, séta- utakat, parkokat, avenüeket stb. igyekeznek létesíteni, és rendezni, úgy hogy a városok lakóinak tüdejére, melyet csak ez által lehet megteremteni, mentői jobb hatással legyenek. Ebből az okból a különféle városrészek jellemzőleg csoportosulnak. A vagyonosabb családok nem laknak kaszárnyákban, hanem külön és egyedül, s így a szomszédoktól zavartalanul élnek. Az úgynevezett kaszárnya lakásban, még ha az Andrássy-uton van is, az emeleten lakóknak nem lehet megtiltani, hogy ne zongorázzanak, vagy a gyerekek a különböző játékszerükkel ne csörömpöljenek fejünk felett, vagy a cselédek a folyosókon hangosan ne pertraktál- ják a saját ügyeiket, és a konyhába hol a házi asszony talán pongyolában van, idegenek be nézzenek, a mi bizonyára kellemetlen és rossz szokás mert mi nálunk aránylag vajmi ritka esetben mondhatja a házi asszony, mint az angoloknál: „my hause is my castle“, az én házam, az én váram. Nem szándékozom ez alkalommal tudományos. értekezésbe bocsájtkozni, s folytatom utamat Regensburg, a művészet ez igazi otthon a hol a történeti alakok mellszobrokban vannak megörökítve. Az épületeknek bővebb leírását minden arra utazó kézikönyvében, vagy Lexikonban megtalálhatni, azért itt annak leírásába nem bocsájtkozom; Doneustaufb azonban, mely falu a Walhalla előtt fekszik érdekes már csak azért is, mert a házak felírásokkal vannak ellátva, melyeknek egyike különösen lekötötte figyelmemet. „Ez a ház az enyim, és még sem enyim, Azé, — ki utánam jön — szinte nem lesz; A harmadik sem jár jobban: A negyediket is kiviszik a házból: Most mond meg nekem, kié ez a ház ?“ Ezt figyeljék meg azok, kik a városokban minden szabad teret beakarnak épiteni, s ezáltal alaposan tönkre teszik az egészségügyi viszonyokat. Nürnberg nagyon érdekes város, a mennyiben a régi emlékeket gonddal őrzi, s megmenteni igyekszik a végpusztulástól, úgy van az különben Kölnben is. Frankfurtban a pályaudvar kötötte le figyelmemet s daczára, hogy már régebben ismerem, ez a Continens legnagyszerűbb és legkényelmesebb pályaudvara, csak az kár, hogy Budapesten a pesti oldalon ilyes pályaudvarnak mije, a vallásokat töröljék el. Zúzzák össze alaposan a társaságot, az államrendet. Az emberek egy nagy családot képezzenek, melyben mindenki szereti és senki nem gyűlöli egymást. A A gyengét védi az erős . . . Sokat összeszólalkozott e miatt Máté bátyjával. Győzte szóval, mert tanulta ezeket a kérdéseket. Máté ur csak azt vágta vissza, ha már nagyon bemelegedtek : Az elveket elnyövi a tövis. A Jézus Krisztus vallását kövesse mindenki és tartsa meg azt, hogy a kinek két kenyere van egyet adjon azoknak, a kiknek nincs. Ez olyan elv a mivel ki lehet huzni a tövist. A Méretlen csárda előtt a lovai erkölcsén nem tudva kifogni eszébe jutottak Péter öcscse elvei. Sem az ő csikóiból, sem Péterből nem lehet kiverni az elveket. Egyszer elvesznek azok magoktól. — Jó napot Dombor ur ! köszöntötte Máté uramat a csárdás . . . — Adjon Isten . . . Egyet a javából. Torkomra szállt a por . . . Hosszú az országút. — Annak is van vége . . . — Ha az elejétől kezdjük nincsen. — A hol a vége ott az eleje. A szárazságból eső lóg. — Rég nem láttuk már nagy jó uram... (Folyt, köv.)
