Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-19 / 20. szám

Budapest 1895. (4.)

BUDA és VIDÉKÉ.

Május 19.

urnák 1894-ik évre vonatkozólag a felment- vényt megadni méltóztassék.

Budapest 1895 .évi május havában.

Órgróf Pallavicini Edéné, s. k. egyleti elnöknő. Dr. Orazágh Sándor, s. k. egyleti titkár.

Ismerőseink.

(Árnyak és fények.)

Navarra Józaef,

Midőn „Ismerőseink“ czim alatt ezt a rovatot megnyitottuk, megígértük, hogy bemutatjuk ismerőseinket; legyenek ezek bár nagy urak vagy csak szerény munkásai a közügynek.

Fiatal barátunk, lapunk régi ismerőse, ennél fogva dukál róla is megemlékezni, már azért is, mert czikkeivel elősegítette azt, hogy lapunk programmjához hű legyen.

Ő a mi turistánk, de ő csak turista a papíron; — ő kalauzolt bennünket czikkeivel Buda és Vidéke történelmileg nevezetes helyeihez s ő énekelte meg földrajzi fekvésünk szépségeit.

Navarra József, községei jegyző, szül. 1868. február 21-én Buda-ujlakon ; apja Mihály valaha jómódú buda-ujlaki ház és malomtulajdonos volt. Szülei halála után rokonai jóakaratu támogatása mellett, főleg saját erejére volt utalva. Dr. Dollinger, egyetemi m. tanár tanácsára felhagyva lakatos mesterségét, tanulását az akkoriban megnyílt budai középkereskedelmi szaktanfolyamon folytatta; ennek három osztályát jó eredménynyel végezvén, 1887-ben érettségit tett. Ezt megelőzőleg (1884-ben) Ó-Budán a polgári iskola negyedik osztályából a vizsgát jelesen megállotta, mi bizonyára dicséretére vállott az iskolától imár némileg elszokott lakatosmesternek!

Egyeideig Óbudán, a kerületi elöljáróságnál irnokoskodott; 1888-ban pedig a jegyzői

pályára lépett. Ez időtől fogva hat évig, hogy magát fentarhassa és hogy kitűzött czélját elérhesse, segédjegyzői minőségben kereste kenyerét : Ettyeken, Boldogasszonyban, Bánfalun, Solymárott, majd Hidegkuton és Törökbálinton; a hol 1892-ben meg is nősült, szintén egy budaujlaki leányt vevén feleségül.

1890- ben Pest-, 1893-ban pedig Moson vármegyében nyert jegyzői oklevet; mindkét helyen egyhangúlag lévén képesítve.

1891- ben a nezsideri járás főszolgabirája által a moson-ujfalui körjegyzőségnek helyettesítés utjáni elfogadására hivatott fel, de ő e

a kosár mellett, ha Dorottya, roszat sejtve, közbelépésével más fordulatot nem ád a dolognak.

Látta volt Dobokayt jönni és eleinte nyugodtan be akarta várni szobájában az eredményt, de feletlen volt a gyenge női szív ezen feladathoz, hisz egész jövője forgott e perczben koczkán.

Mintegy felsőbb ihletnek engedve, egyszerre felugrott tehát a székéről és kipirult arczczal a legnagyobb izgatottságban berohant a két úrhoz.

Szándékában volt Vérffy előrelátott csökönyösségének megtörése érdekében teljes ékesbeszédét vágni latba, de mihelyt megpillantotta szomorúan rátekintő imádottját, egyebet se birt tenni, mint atyjának nyakába borulni.

— Apám, édes apám, ne tégy boldogtalanná ! kiáltá fel.

Dobokay ennek láttára újra reményt kezdett nyerni és felhasználván a leány kifakadá- sát, kijátszotta utolsó kártyáját:

— Engedje meg Vérffy ur, mondá ünnepélyes hangon, — még csak azt jegyeznem meg, hogy minden ellenvetése daczára nem hihetem, hogy elutasíthatja közös kérelmünket, mert Ön maga vallotta be nagybátyámnak, hogy a jó szülő saját boldogságát gyermekei boldogságában leli.

Ezzel Vérffy szaván volt fogva és egy csapással le is győzve . . .

Vérffyné pedig azóta nem csak hogy meg nem tiltja, hanem maga is úgy kívánja, hogy Dobokay kisérje Dorottyát, ki most már mint a legfiatalabb főhadnagyné, az egész ezredben a legnagyobb közkedveltség és tiszteletnek örvendez,

kinevezést a horvátszerb nyelvbeni járatlansága miatt el nem fogadta; — 1894. évi május havában pedig a pilisi alsó járás főszolgabirá- jának hivatalos intézkedése folytán Alberfalvára helyeztetett.

Helyettes jegyzői minősége azonban rövi- debb keletű volt, mint a hosszas segédjegyzős- ködése; mert még ugyanaz évi deczember hó 3-án a pomázi járáshoz tartozó Boros-Jenőn szép számú szótöbbséggel megválasztották községi jegyzővé.

A közigazgatáei szaklapokban kifejtett működése a „Jegyzői Almanach“ 1894. évi folyamában Hegedűs János, közigazgatási szakíró által elismerőleg van méltatva; ugyanabban találjuk rövid életrajzát és sikerült (?) arczké- pét is.

Ennyit a jegyzőről, most lássuk a . . . hirlapirót.

Már kora ifjáságában lapszerkesztő és kiadó tulajdonos volt. Mint a kisterjedelmű buda-ujlaki ifjúsági kör titkára [Selmeczi (Tholth) Józseffel együtt] Ambrózi Gy. J. álnév alatt szerkesztette és kiadta a Heisler J. könyomdájáliól megjelent „Rügyek és Bimbók czimü ifjúsági folyóiratot, melynek még hetet- hét vármegyében is akadt előfizetője. — Később (1886-ban) ugyan ő és Hegedűs J. szerkesztették az „Ifjúsági lapok“-at, mely folyóirat azonban csak nehány számot ért, mert az iskolai hatóság betiltotta a „nebulók“ toll- harczát.

A tilalom azonbao olaj volt a tűzre; s mert a tiltntt gyümölcs jobb iszü, fiatal barátunk is a tilosban maradt.

Ezentúl Makra Gyuri álnév alatt találko zunk humoros verseivel és tárczáival a „Bolond Istók“, „Bolond Miska“, „Budapest“, „Csiriz*, „Herkó Páter“, „Magyar Miska“, „Mátyás Diák“, „Mehet 1“ „Pokrócz Ádám“, „Uj-Budapest* és „Uram Bátyám“ czimü fővárosi lapokban.

Egyébb használt álnevei: Arravan, D’Ar- tagnan és Nyavalya Józsi.

1893-óta a „Buda és Vidéke“ ismert földrajz-történeti tárcza-rrója.

Olvasóink tudják, kogy miként énekelte meg a pilisi felső (pomázi) járáshoz tartozó 21 község helyrajzi történetét. Tőle ered a névtelenül közölt „Pilisi vármegye* czimü czikk- sorozat és ugyan ő irta meg lapunk számára Budapest iörténetét. „Árpád sírja“ czimü terjedelmes tanulmánya pedig jóleső polémiára adott alkalmat

A közigazgatási szakba vágó s lapunkban közölt czikkei. (A községi törvény revíziója és Hieronymi hagyatéka) amellett bizonyítanak, miszerint fiatalsága daczára bő tapasztalatokat gyűjtött magának arra nézve, hogy emberül megfelelhessen jegyzői hivatásának, melynek ő különben testileg-lelkileg eleget tenni törekszik és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a pilisi felső járás derék jegyzői kara benne méltó kartársra talált.

Ha minden jegyző, a mellett, hogy hivatalos teendőit pontosan végzi, az irodalommal is foglalkoznék, úgy ma-holnap egész más irányt nyernénk; mert ők, a kik a nép között élnek, a népről írhatnának sok szép dolgokat, melyek jobban illenének hozzánk magyarokhoz; és talán kipusztulna az a kölcsönvett idegen irányú reálizmus és di-asztikus pikantéria!

Erdélyi Gyula.

Jótékony gyermekünnepély.

Lélekemelő, kedves szép ünnepély folyt le múlt vasárnap délutánján all. kér. Batihyány- utcza polg. leányiskola tágas tornatermében. A II. kér. (vízivárosi) elemi iskolák növendékei rendezték ezt a kerületbeli szegénysorsu iskolásgyermekek javára. A rendezés élén Könyves Károly és Jurmann János igazgatók buzgólkod- tak legtöbbet, s az ő tapintatos és ügyes rendezésüknek és fáradozásuknak köszönhető, hogy ez a ritkaság számba menő iskolai ünnepély nemcsak /erkölcsileg, hanem anyagilag is fényesen sikerült.

A gazdag műsor egyes számait mind gyermekek adták elő még pedig oly szépen és preczizen, hogy az valóban mindenkit meglepett és örömmel töltött el. A tágas tornatermet

zsúfolásig megtöltötte a nagyszámú díszes közönség, melynek soraiban a II. kér. notabilitásai közül is többen megjelentek. — Öröm volt látni azokat az üde, örvendező gyermekarczo- kat, tapasztalni a bátor gyermeki fellépést, hallani a korekt szép szavalatokat és gyönyörködni a remekül előadott karénekben. Azok, kik ezeknek a betanításával foglalkoztak (a II. kér. érdemes tanítósága), méltán érdemelnek osztatlan elismerést a polgárság részéről.

A kedves szép ünnepélyt Hampel Sándor iskolaszéki alelnök ur nyitotta meg a gyermekekhez intézett rövid lelkes beszédével, mely a közönség részére kellemes fogadtatásban részesült.

Az apró kis szavalok közül kütönösen kitűntek és zajos tapsokat arattak: Péni Böske, Hokhholtzer Ödön, Maly Emil a Toldy F.-u. iskola, — Jellenek Antónia, Nagy Anna, Kiss Irén, Kutny Irma és Szabó Emilia az iskola-u. iskola, — leányiskola, — Gallner Ferencz és Weisz Károly a medve-u. isk., az alső fő-u. iskolai növendékei, továbbá Stand Vilma és Mohilla Sándor. Azok az énekszámok, melyeket úgy az iskola-u. leányiskola, mind a Toldy F.- utcza iskola növendékei a legnagyobb szabatossággal előadtak, nem ok nélkül ragadták zajos tetszésnyilatkozatokra a nagyszámú közönséget. Különösen szép jövőt jósolhatunk Dopirák Gi- zelle iskola-u. iskolai növendéknek, a ki mint miniatűr koloratur-énekesnő valóban meglepte iskolázott szép hangjával a figyelmes hallgatóságot.

A remek szép ünnepély, mint értesülünk, 100 frton felül jövedelmezett annak a jótékony egyesületnek, mely szfőv. II. kerületében már régtől fogva a szegénységben sinlődő iskolás gyermekek felruházásával foglalkozik.

Az Isten áldása, s a segélyezendők hálája kisérje azok lépteit, kik e szép eredmény elézé- seért annyit fáradoztak!

Hazai gyógyvizeink és fürdőink.

A véghlesi Vera-forrás.

Mai napság nemcsak a tudomány, hanem a tapasztalás is határozottan bebizonyította azt, hogy igen sok belső betegség okozója az egészségtelen ivóvíz. Evről-évre szaporodik azoknak a száma, a kik a kór első orvostudósai tanácsára, de saját tapasztalatuk folytán is, ásványos vizeket isznak.

Magyarországnak nagyon sok ásványos vize van, de határozottan megjegyezhetjük, hogy igen nagy külömbség van közöttük. Ezért kérjük a tisztelt fogyasztó-közönséget és gyakorló orvostudor urakat, hogy ne higyjenek mindenkor a furfangosan kieszelt reklámoknak, hanem szerezzenek lehető alapos ismeretet a használandó ásványos vízről, s tegyenek külömbséget a természetes egészséges ital és a mostanában gyakran előforduló műsavanyuvizek között.

A víznek helyes megválasztása igen fontos, mert az egészséges ásványos viz mellett van elég olyan, a melynek használata káros hatású. Tisztelettel felhívjuk tehát a nagyérdemű közönség szives figyelmét arra, hogy az idecsatolt orvosi nyilatkozatokat átnézve, meggyőződjék arról, miszerint a véghlesi Vera-forrás páratlan tulajdonságait a magyar orvosi kar legkimagaslóbb alakjainak véleménye folytán bátran ajánlhatjuk.

A Vera-forrás a véghlesi uradalom (Zólyom- megye) Lohina nevű kies völgyében fakad ki a kősziklából, körülbelül 1800 láb magasságon a tenger színe felett. A hegycsoport, melynek egyik bemélyedését képezi Lohina völgye (irány északkelet-délnyugati) a Polana-Osztroski nagyobb hegycsoporthoz tartozik, melynek impozáns alakja a Budapestről jövő utasnak már Fülekről tűnik fel, mint a nagy Kárpátok méltó előőrse. Körülvéve ős erdőkkel és virágos rétekkel, a forrás egy ritka vadregényes fekvésnek örvend; részben az országút, részben egy uj vicinális ut köti össze a tulajdonos nemeskéri Kiss Miklós fél óra távolságon levő véghlesi várkastélyához, melynek tövében vau a Budapest-Ruttkai vasut-vonal Véghles-Szalatna Állomása (Budapestről a távolság 4 óra 20 p. 204 km.)

A forrás közvetlen a Trachyt-szikla hasa-