Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-06 / Rendkívüli szám
Budapest, 1895. (8.) BUDA és VIDÉKÉ. Május 6. Aforizmák. Két dolog van, a mire csakis a no képes : ápolni a szenvedőket és szeretettel enyhíteni a nyomort. Minden jótékonyság rugói közt szerepel egy kis hiúság is. De hiszen mi hasznunk van abból, ha a nap szerényen felhők mögé bújik s megvonja jótékony sugarait az epedő földtől? Kovács Norbert, A bástyán. agyon szeretem a bástyát. Annyi kedves emlék köt engem ehez az ódon sétányhoz, a melyen a vár sajátságosán ódon, sajátságosán provincziális, de olyan naiv, meleg kedélyű, romlatlan közönsége sétál. Úgy szeretem látni azokat az öreg, régi divatu konziliáriusnékat, a kik még a már- czius előtti időktől való divatlapok után sza- batják ruháikat és hófehér, puha vuklik bugygyanak elő fekete főkötőik csipkéi mögül. Karjukon ott van az elmaradhatatlan ri- dikül és mögöttük üget, piros nyelvecskéjét ki- öltve a jól táplált puhaszőrü kis öleb; Kedvesek nekem a kemény kravátlis, lábukat egy kissé mereven tartó penzionátus hadastyánok is, melleiken a Terézia-rend érmével, és azok a szigorú homlokú, mindig szalonkabátot viselő bürokraták, a kik még a helytartó-tanács idejéből maradtak itt. Úgy jártak mint Jókai A n k e r s c h m i d t-je, a magyar föld asszimináló ereje magyarrá tette őket és fiaik ma már egyetemi polgárok és veszedelmes tüntetők, a kik a Kossuth-nótát éneklik márczius tizenötödikén. Szeretem végül azokat a mosolygó, karcsú virágszála^at, ős Budának leányait, a kiket itt gyűjt össze a térzene és azokat a kaczagó, si- valkodó, göndörhaju, életerős bébéket, Buda jövő nemzedékét, a kik mind egytől-egyig a bástyán teszik az első lépést. Magam is ilyen kaczagó sivalkodó, piros, erős bébé voltam, a ki úgy kergette a karikát, hajigálta a lapdát a bástyán, mint azok, a kik most utánunk jönnek. Egy kedves, jóságos arcz tűnik föl emlékezetemben és látok két büszkén, boldogan mosolygó szemet, a mely úgy kiséri minden léptemet, minden mozdulatomat, aztán odafutok hozzá és elnézem az oldalán függő fényes kardot, a mellét díszítő keresztet, csillagot és dadogva, adakozva tör elő ajkaimon a szó: Apa — apa! * * * Es aztán látom magamat sétálni végig a napsütötte bástyafokon, mig lent a Krisztinavárosból édes akáczillatot hajt felém a szellő és az aljban épült nyaralók kertjében versenyt csattog a fülemüle a levegőben szántó, gyo.is röptű pacsirtával . . . Tavasz volt körültünk, tavasz volt szivemben és odahajolva a karcsú, álmatag szemű leányhoz, halkan, nagyon halkan suttogám: — Szeretlek — szeretlek! Lehullt a tavasz virága, ősz szállt a tájra és a sárgult lombok között alig hallhatólag bus gyászdalt pittyegett a kis madár. Elmúlt, tovaszállt a forró nyár vért forraló melegével a szív boldogsága, az élet öröme, minden reménye is . . . Por és hamu lett a szép leányból, a kit úgy szerettem, a ki úgy szeretett, hogy boldogságunkat mégirigyelé a sors, mert több volt mint a mennyit halandó elbírhat------És jártam aztán a bástyán kihűlt szívvel és romokat, gyászt, pusztulást láttam a tavasz virulásában, a nyár rózsát fakasztó bubájában is ... . * * * A sírokat ellepi a moha és a márványkőbe vésett névre ráfolyik a repkény indája . . . Nem tudjuk már elolvasni rajta az egykor annyira szeretett nevet és a szívben egyre, mindegyre halványul az emlék. A hallott por és hamu, az élő ereiben forr, pezseg a vér és újra szeretni vágy a megdermedt kihűlt szív . . . Langyos szellő halkan suhan át a lombok közt, a csalogány párjához simulva nászdalát mondja a fészek puha ölén és én két csodálatosan szép, álmodozó kék szembe nézve, a mely szebb mint a felhőtelen tavaszi ég, úgy mint régen, úgy mint hajdan dobogó szívvel, reménykedő vágyódással kérdezem : — Szeret . . . szeret ? — — A bástyán hullámzik föl-alá a sétálók tarka tömege, a nap sugarai mindent aranyos fénybe vonnak és az ón kihűlt, fázó szivembe is belopakodik egy édes, biztató . . . reményt adó sugár. Gróf Vay Sándor. Mátyás királyról. » ;yás király mint Mátyás diák egy búcsúra tévedett. A templom előtt végtelen sok koldus állt, a koldusok minden fajából. A buzgólkodók, imával, alamizsnával törekedtek a teljes búcsú után. Yárnépével bevonult a templomba a várur. A csatlósok elkergették a koldusok hadát. A várur nem szerette a nyomort nézni. Mátyás király egy énekes koldussal ruhát váltott és oda állt a templom ajtajába. Kevés vártatva jön a várur és lehordja csatlósait, hogy miért nem kergették el ezt a koldust is. — A királytól van neki adománylevele az énekes koldusságra — szólt az egyik csatlós. — Az nem igaz, de ha van is, mit nekem a király, az Budán parancsol, én itt. — Adjatok, adjatok a király nevében ! siránkozott a koldus . . . — A ki nem élhet az haljon meg ! för- tnedt reá haraggal a várur és szitkok között kergette el a koldust. Mátyás király eldobta a koldus ruhát és ott állott a diák öltözetében s megmutatta a várurnak gyűrűjét. A várur felismerte a királyt és térdre rogyva kért kegyelmet. Mátyás azzal büntette meg, hogy félévig koldusnak nevezte ki. Szigorúan őriztette, hogy csak alamizsnán tengődhessék. A gazdag biiszko ur koldult, mert a király erre ítélte a vétkéért. A magyar nemes embernek legnagyobb biine az, ba nem segiti a szegényt mond í a király. A várur aj tóról-ajtóra járt és nem volt az egész országban olyan kegyetlen szivii ember, ki nem segített volna rajta. Ez a félév, mit koldulással töltött igen megviselte, szivéről lehullott a ridegség rétege. Egész életében segítette bőkezűen a szegényt. Elmondtam ezt a regét, mit ősapák hagytak a késő unokákra, ritka példájául annak, hogy a magyar nemes ember szivét nem hatotta át a jótékonyság érzése. A kegyetlen szivü embert sokszor nemcsak a király, de a sors is elitéli a koldusbot viselésére. Erdélyi Gyula. ÁTUTAZÓBAN: MÁJUS 6-ÁN A BÁSTYA-ÜNNEPEN HQEINOTTI tanár Herkules-fürdóből. Mutatványok, nagy előadás, bűvészet. Világhírű mozgó diorama. A ködképek műsora. 1. Hoffei/András háza Tirolban. 2. Márbíér Velenczében. . 3. Blaske ur és szobaaszonya. 4. Az utolsó §§-ok. 5. Rögtönzött sötétség. 6. Veszedelmes napfelkelte. 7—24. Látképek Amerikából. 25. A Missisipi áradása. 26. Tiroli tájképek. 27. Úszó jéghegy az Atlanti óceánon. 28. Falusi zene. 29. Holdfogyatkozás. 30. Jézus megjelenése. Muukácsytól. 31. A csodacsillag. 32. Viszontlátás. Bűvészet. 1. Egy pálcza delejezése. 2. A szekrény rejtelmei. 3. Két halott feltámadása. 4. Repülő kártyák. 5. Idomított pillangók. 6. Tentából viz készítés. 7. Ego lámpák a czilinderből. 8. Optikai csalódás. 9. A beszélő fej. Számos látogatást kér II0R1N0TTI tanár. Belépti díj 20 fillértől kezdve. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS BUDA és VIDÉKÉRE. Felhívjuk a közönséget lapunk terjesztésére és pártolására. Különös súlyt fektetünk a magyaro- .sodás és a magyar szellem terjesztésére. E téren folytatott küzdelmeinket az országos magyar egyesület azzal ismerte el, hogy tagjainak, legmelegebben ajánlott és azokat felhívta lapunk terjesztésére. A menynyire terünk engedi a művészet, irodalom és társadalomnak a magyarság ellen elkövetett vétkeit is feltüntetjük, s küzdünk a magyar zamat és magyar szellem mellett, megtámadva ennek ellenségeit, szóval lapunk az igaz magyarság tehát minden igaz magyar ember lapja óhajt lenni. Ez Buda és vidékének csak hasznot hajthat. Meghívunk minden jó hazafit ehez a munkához, melynek czélja az, hogy az a hely és vidéke, hol a magyarok királya székel sokkal szebb legyen mint valaha. Legyen az a tudomány, irodalom és művészet művelőinek is központja. A fejedelem legerősebb testőrsége a művelődés harczosai lehetnek, kik itt és a vidéken minél nagyobb számban települjenek le. Ezért küzdött és ezért küzd az a lap mit én szerkesztek, a mi lapunk eddig és ezután is! A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre ....................6 „ Ne gyedévre ... 3 „ Kérjük vidéki hátrálókos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhűkre. A kik felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kaptak. Kiadóhivatal Budapest, I. Alkotás- utcza 12/a.
