Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-06 / Rendkívüli szám
BUDA ÉS VIDÉKE A MÁRIA ERZSÉBET-EGYLET MÁJUSI ÜNNEPÉNEK LAPJA. SZERKESZTIK EZ ÄIKALOMRÄ: BUDAPEST, 1895. RENDKÍVÜLI KIADÁS. HÉTFŐ, MÁJUS 6. PROGRAMMUNK, ^\S£sten nevében! Igen a jó Isten ne- vében, ki teremtett, igazgat és fen- tart mindeneket. Az ő jósága adja a felesleget, az ő jósága érinti meg a sziveket, hogy nemeseket cselekedjék az ember. A gazdagok könnye, a szegények gyöngye. A ki jót cselekszik és megérti a szegény nyomorát, az Istennek tetsző dolgot mivel. A budai Mária Erzsébet-egylet segit a szegényeken és azon van, hogy ez a segitség még tekintélyesebb és nagyobb mértékű legyen. Ezért rendezzük a májusi ünnepélyt. Ezért adtuk ki alkalmi lapul a BUDA és YIDEKE-t, mely más körülmények és minden viszonyok között élesztője a nemes törekvéseknek. Szerényen jelenik meg ezúttal is a lap, kerülve a lármát, de czéltudatos önérzettel. Tartalmát pártfogóink, ismerőseink és egyéb emberbarátok szivességének köszönhetjük. Forgassa, olvassa a közönség azzal a tudattal, hogy ez egy emlék. Annak a napnak emléklapja, a mikor megnyilatkoztak a szivek és kiki erejéhez képest hozzájárult, a nyomor, a sanyaruság enyhítéséhez és ezáltal a földről az éghez közeledett. A gazdagok teritőjóről lehullott morzsákból sok és sok Lázár ól. Bármi kevés az adomány mégis csak segitség az. Alkalmi lapunk és az egész ünnepély tartózkodik a fényűzéstől, hogy mindenkinek módja lehessen azon részt venni. Az oltár fel van épitve, áldozzák kiki tehetsége szerint. Forgassák és olvassák alkalmi lapunkat s fogadják el a mai nap programm- jául azt, hogy: a jó emberek könnye, a szegények gyöngye. Gróf Huayady Lászlóné, örgróf Pallavicini Edéné a »BUDA és VIDÉKE* alkalmi számának szerkesztői. isf'-sztyéiriy&d feáé***'#*fortét-'Ót ) 'f £/yJ ^ 9 * / Z T.cd.y-i'i r CTC*. <_ »y-oCye-J-i Mindennek, még a legrosszabb dolognak is, megvan a jó oldala, csak jól kell azt keresni tudni és akarni! §r. igsáky (Albinné. Áldozzunk iskoláinkra, de követeljünk tőlük nemcsak oktatást, hanem nevelést is. Pallavicini Ede. 'Zstyt-6ri/f 6? í/A Remélve tenni. A Kaukázus bérezem keresztül egész az Afghan fönsikig fogok hatolni, utamban tanulmányozni és keresni fajunk Ősi lakhelyét és maradékainak nyomait! Magyarok nagy Istene! Vezéreld hü szolgádat! Budapest, 1895. ápr. 28. Zichy Jenő. inéi többet tanulunk és minél többet tapasztaltunk, annál inkább látjuk, mily végtelen sok, mit még nem tapasztaltunk és nem tudunk. De van azért mégis a tudásnak és tapasztalásnak mértéke, mely azonban nem abban keresendő, a mit nem tudunk, vagy nem tapasztaltunk hanem abban, mit tanultunk és észleltünk. Ha pedig a tudomány arra való, hogy a tudatlanságnak véget vessen, akkor a munka és kereset, valamint a műipar tökéletesitése arra alkalmas, hogy több keresettel az élet szükségei kielégítésére bőségesebb anyaggal szolgáljon. Csakhogy a munka és keresetnek bővitése és tökéletesitése szinte mindig csak újabb szükséget és e szükség mellett újabb nyomort is szül. Úgy, hogy a midőn bárminő utón teljes megelégedés után vágyódunk és törekszünk, mindig csak elégtelenségünkről kell meggyőződnünk. És azért nemcsak hogy szüksége marad fen a jótékonyságnak, de annak kötelessége is mindig nagyobb, ösztöne mindig élénkebb és pedig annál inkább élénkebb, minél inkább nemesedik a szív és lélek, minél inkább fejlődik a társadalom és minél magasabb az a színvonal, melyre emelkedhetünk, melyet avval vélek legjobban jelölhetni, ha azt mondom, minél inkább leszünk nemcsak műveltebbekké és jobbakká, hanem keresztényebbekké is. Ebben az ős Budavárában már rég léteznek azok a keresztény jótékonysági társulatok, melyeknek feladata az ember ezen hivatásának megfelelni. Ezek között nemcsak az idő sorrendje szerint tekinthetjük elsőnek a Mária Erzsébet-egyletet, de nincs is egylet, mely azzal vetekedni kívánna, mert az a nemeslelkü keresztény hölgyeknek egylete, már pedig a jótékonyság terén is minden más egylet és társulat szívesen adja át az elsőség pálmáját a női egyleteknek. Még csak néhány éve is, ha a budai bástya- sétányról lenéztünk a vérmezőre, a Krisztinavárosra, a közeli hegyekre, kedves, földszintes lakokra, szőlő és gyümölcsfákkal beültetett földekre esett tekintetünk, jólétet és megnyugvást véltünk mindenütt láthatni. Múltak az évek s a környék képe megváltozott a földszintes lakok helyén ma már egész sora a palotáknak é3 díszes városi épületeknek emelkedik, a vasutak folytonos zaja hirdeti a forgalom élénkségét s a gyári tevékenységzaja messze halattszik, hirdetve a munka dicsőségét. Mindenütt élénkség mindenütt pezsgő élet I Csak ott, a hegyek közt foglalták el szegényes szántóföldek a szőlők helyét, arra lent a völgyben pedig egy nagy kert benépesítve fehér keresztekkel emlékeztet arra, hogy mekkora azoknak száma, kikről soha meg nem feledkezhetünk . . . Közben pedig az a nagy épület: az Erzsébet kórház. Azon is egy kereszt van, mely a keresztény szeretetre emlékeztet és az áldozatkészségre; — az a kereszt veres, mert e kórház azoknak épült, kik a haza védelmében ontják vérüket. De bármint változott legyen is e tájnak képe, bárminő gazdagnak és dicsőnek lássék is a jelen a múlthoz viszonyítva: a lelki-testi gyámolitás, ápolás, irgalom és szeretet szüksége, — mely előbb is megvolt —- egyenlő arányban, ha nem fokozottabb mértékben növekedett. Ezért akarja a jótékonyságnak angyala ma is nyíltabb karokkal, ünnepélyesebben és derültebb mosolygással, mint rendesen, adomá-
