Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
Budapest, 1895. (3.) BUDA és VIDÉKÉ. Május 5. Tehát mindennek a vége, hogy a pompázó város falai közül távozni kénytelen, ha tisztességes lakással akar bírni, s még hozzá meg is élni. Kiköltözik Budapest fő- és székvárosából, nem is haraggal, a boszunak semmi gondolatával, hanem csupán azért, hogy saját jobblétét és kényelmét tehetségéhez képest fokozza. Nem lép ki a főváros kötelékéből, hisz szereti annak minden kövét, de elszállásolja magát a határou kivül, hogy csendes otthonában ne zavarja meg se májusi fertály, se háziúr, se házfelügyelő, se házmester. Ez az ok, ez a czél vezette a békás- megyeri tisztviselőtelep-egyesület n e k tagjait, a midőn elhatározták, hogy otthonukat Békás-Megyer határában állítják. Az egyesület alapszabályait a belügyminiszter már jóváhagyta. Az egyesület, a melynek már 43 tagja van, megszerzett a kincstártól 16 és fél katasztrális hold szántóföldet, a miből minden egyesületi tagnak 500 négyszögöl nyaralónak való telek jutott. Most azon fáradozik az egyesület, hogy olyan vállalkozóval köthessen szerződést, a ki a családi házakat nemcsak felépíti, hanem egyúttal a szükséges pénzműveletet is keresztül viszi. Az építkezéseket még ez év őszén óhajtja megkezdeni az egyesület. A fővárosnak ilyen formán nemsokára uj nyaralótelepe lesz. Lelkünk meleg érzésével üdvözöljük az uj tisztviselőtelep-egyesületet itt a szomszédunkban. Örülünk a hely megválasztásának, nemcsak azért mert a mi oldalunk erősödik és terjeszkedik az uj telep felállításával, hanem azért is, mert B é k á s-M egy er úgyis mint község egészséges és üde levegőjénél fogva a legalkalmasabb az ilyen telep befogadására. A „Buda és Vidéke“ teljes erejével, összeköttetéseinek egész lánczolatával fog küzdeni a tisztviselőtelep-egyesület mellett, érdeklődéssel, rokonszenvével fogja kisérni annak legmino- cziusabb részét is. öTgy a székesfőváros, mint maga a megye jóakaratuknak csak egy morzsáját is terjesszék ki a már megalakult egyesület iránt. Pestmegye támogassa községét a melynek szorgalmas, becsületes népe megérdemli azt, a főváros pedig adja meg az eszközöket, hogy az egészséges eszme mihamarabb teljesüljön. Hisszük és reméljük, hogy a közel jövőben a békásmegyeri tisztviselőtelep családi háza a község határában, a Duna jobbpartján teljesen kiépül és egy kedves jó szomszéddal gazdagabb lesz Buda. y 9. A fiuk hadserege. Drummond Henrik tanártól. Angolból fordította: Siebreich Károly. (Folytatás.) A fiuk hadseregének minden egyes százada összeköttetésben van a helybeli vallásos szövetkezettel, misszionárius vagy bibliai osztálylyal. A mozgalom kezdetén határozottan kikötötték azt és rendkívüli megerősödést nyert az oi'szág keresztény életében. Angolországban a századok leginkább az anglikán templommal vannak összekötve, Skótiában a Presbiterián templommal, Irlandban hasonlóképen az állam templomával, hanem valamennyi sekta hozzá adja a maga részét. De azért nem lehet állítani, hogy a fiuk hadserege vaPásos mozgalom volna. Igazoló iratuknak első oldalán a következő szavak állanak:A fiuk hadseregének czélja a tisztelet, fegyelem, és önbecsülés és minden nemes eszköz arra nézve, mi egy valódi keresztény férfihoz méltó. A zászlóra a „valódi keresztény férfiasság“ van felírva és ez a jelszó nagy nyomokat hagy a fiuk lelkületében, mert Kerüli a képmutatást s nem akar más lenni, mint férfi a szó legszorosabb értelmében. Ez a benyomás végig vonul az egész rendszeren s ne gondolja senki, hogy a századoknak ilyes felállításával a háború technikájára vagy háborús szellemre gyakoroltatnának be a fiuk, — sőt ellenkezőleg, a katonai szervezet egyszerűen arra való, hogy felrázza a gyermekek önbecsülését és hozzá járuljon ahhoz, hogy elfoglalhassák a társadalomban azt a helyet, a mely természetadta joguknál fogva nekik megadatott és a melyet joggal meg is kívánhatnak. A katonai szervezet a legjobb eszköz a figyelem serkentésére és biztosítására, és elősegíti a lovagiasságot, udvariasságot és testületi szellemet, és ezekhez hasonló erényeket. Az eredmény maga folyvást szem előtt tartatik az időszakonként megjelenő hírlap által és a kiadott hivatalos szabályrendeletek által. A tisztek át vannak hatva feladatuknak mély fontosságával és azzal a nagy felelősséggel, mely vállukra nehezedik. A tisztek bizalmi állasa, a melyre büszkék s annak tisztaságát minden körülmények között óvják — nem engedi még csak fel is tételezni, hogy az eszközök követésében a valódi czélt eltakarják. Arra az ellenvetésre melyet több oldalról hallani lehet, hogy itt az eszköz és nem a czél szentesit, elég azt mondani, hogy ezeknek felfogásuk egészen megtévesztett. A katonai tanitás-modor alkalmazása semmi esetre sincs hivatva a hadászati művészetet tanitani, mert maga a kiképzés szelleme sem harczias. A fiuk összes századaiban a szó legszorosabb értelmében vett „harczi szellem“ mindez- ideig nem mutatkozott, de ha tényleg bekövetkeznék, úgy azt a legnagyobb szigorral nyomnák el. Voltak és vannak önkéntesek is, kiknek leikéből nem enyészett ki az ellenségeskedés, gyűlölet és harag, a minthogy ő felsége rendes csapataiban is találhatunk közönséges katonákra, kiknek természeti hajlandóságuk és kedélyük irtózik a kardtól és fűztől. A fiuk hadseregében főszerepet játszik a fizikai kiképzés és ezt a hadsereget bátran és minden félelem nélkül rá lehet bízni az uralkodó testületre, mint egyszerűen kiképzett katonai gépezetet. A századok magatartásáról, viselkedéséről a legszigorúbb pontosságú jelentéseket terjesztik be, ezekben töviről-hegyire referálnak úgy az előadásokról, mint a gyakorlati kiképzésről. Az ünnepélyes felvonulások imával kezdődnek és végződnek be. Egyszer egy évben szokásban vau a központokban együttes templomi ünnepélyes felvonulást rendezni, a mely alkalommal a fiuk egyenruhában vonulnak fel. Itt aztán valamely hires prédikátornak hozzájuk intézett beszédjét nagy csendben s áhítattal hallgatják végig, s noha az egész dandár alapköve a vallásosságon nyugszik, de ennek az erős szervezetnek még sem az egész fölépitménye. A dandárok, századok foglalkozásának épen annyi osztálya van, mint a mennyi szükségletei vannak a fiuknak. A főczél a melyet előzőleg már kifejtettünk és a melyre végtől-végig hivatkozunk, mert az egész intézményen mint veres fonal húzódik végig a fiuk helyes testtartása és az izmok erősítésében kulminál. A fiuk ezrede, illetve dandárja megtalálta a helyes utat ennek keresztülvitelére. Külön osztályt léptetett életbe, a mulatság vezetésére és ennek az osztálynak egyedüli feladata a sportot ellenőrizni, és ehhez oda oktatni, illetőleg szoktatni a fiukat, hogy a sport tekintetében is oly nívóra emelkedjenek, a melyek egyenesen a jellem fejlesztésére és kincsbányává váljanak. A sportnak több neme dívik a századoknál u. m. lapdajáték, kricket, ideértve természetesen a tornagyakorlatokat és úszást. A dandár becsülete aztán megkívánja, hogy a bemutató előadásokon mennél fényesebb sikereket mutasson fel. A századok vezetői a fiuk kedvét az egyes játékoknál nem csökkenteni, sőt fejleszteni és élénkebbé tenni iparkodnak, a melynek eredménye kiszámíthatatlan. A századok különösen a lapdajátéknál összeverődnek s minden egyes század a maga dicsőségét akarja kivívni, mely alkalommal a kapitány vagy hadnagy foglalja el a bírói állást. A heti gyakorlatoknál a vezető személy tapintata azonnal kiválik és személyes befolyása a fiukra a legkönyebben megfigyelhető, ki ily sport-üző gyakorlatokat csak egyszer is végig néz. A körültekintő s hivatása magaslatán álló, okos tiszt több hasznot húz a játék megfigyeléséből, mint egy egész élet tapasztalatából és ezt minden körülmények között ki is használja. A fiuk életének kulcsa a mostani nemzedéknél az izmok gyakorlatában fekszik. A sport igénybe veszi minden szabad idejét és gondolatainak büszkeségét emeli, fejleszti, és táplálja még a munka ideje alatt is. (Folyt, köv.) Az ó-budai állami keztyügyár. A midőn a budai hegyek szőlőtermését tönkre pusztította a filloxera ; a midőn a kenyér- keresetnek ez a csörgedező patakja teljesen bedugult, és kiesett a dolgos, becsületes szőlős munkás és családja szájából az utolsó falat is: nemcsak egyesek és társulatok, de maga a kormány is belátta, hogy itt segíteni kell. A hajdan hires szőlőmunkásoknak megélhetésórő kellett gondoskodni, a melyet más utón nem lehet elérni, mint gyárak állításával, a mely az állam fenhatósága és ellenőrzése mellett nemcsak az egész ország nemzetgazdászati szempontjából nagy lépés előre, de egyúttal szerény megélhetése is nemcsak azoknak, kik ott helyben laknak, hanem ó-buda környékének is, a melynek lakói mindenha szorgalmukról, takarékosságukról ismeretesek. E szempont vezette az államot akkor, a midőn O-Budán az állami keztyü-varró telepet felállította. Ennek az intézetnek élén Hivessy Jenő kereskedelemügyi m. kir. minisztériumi számellenőr áll, ki igazi buzgalommal és fáradhatatlan szorgalommal és ügyszeretettel mindent elkövet, hogy a felállított telepet virágzóvá tegye, és igy lendületet adjon, egy eddig nem kultivált iparágnak, és másrészt, hogy a tisztességes kenyérkeresetnek ezt a forrását is kihasználhassák a szorgalmas munkások és azok családjai, hogy otthonukban is űzhessék a háziiparnak ezt a nemét. Most már megjelent a székesfővárosi állami keztyüvarró telep szervezeti szabályzata a melyből kikapjuk a következő részeket, mint a melyek élénk világot vetnek az intézet egész beléletére. A telep czélja és fentartói. A székes fővárosi állami keztyüvarró-telep feladata meghonosítani a keztyüvarrás külöm- böző nemeit, — s egyszersmind legalább a hazai keztyüsipar ebbeli szükségletét lehetőleg teljesen kielégíteni. Evégből figyelemmel kisér minden fejlődést, melyet a keztyüvarrásnál a technikai vívmányok és a változó Ízlés előidéznek, — a fejlődésnek megfelelő irányban folytonosan munkásokat képez ki, — s kiképzett munkásaival űzi magát az ipari termelést is, illetőleg közvetíti a munkát a munkaadó keztyü- gyárosok és a begyakorlott munkások között. A telep fentartói: a m. kir. kereskedelemügyi miniszter és Budapest főváros. Az utóbbi a fűtést, világítást és helyiséget adja, mig az előbbi az összes többi berendezési és fentartási költségeket viseli. A kiképzés. A telep munkásai közé felvétetik minden oly munkát kereső, aki életének tizennegyedik évét már betöltötte. A munkára jelentkező első sorban a kézimunkában képzendő ki, s azután kora, ügyessége és az üzem igényeihez képest a tambourirozók, varrók, tűzök stb. közzé osz- tatik be. A kiképzés módszere teljesen gyakorlati, a köre és eszközei pedig a következők: a) A kézimunkánál. Munkaeszközökül a közönséges varróeszközök szolgálnak, melyeket a munkás maga tartozik beszerezni. Munkaanyag a szegő, gomblyukvarró és a csattvarró czérna. Ezeket a telep adja érték- megtérités nélkül.
