Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
Budapest, 1895. ÍY. évfolyam 18. sz. Vasárnap, május 5. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSAD ALMI IIETILU* Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. K1ÄD0-H1YÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcca 12 a. Sztíke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. sütőse;«, I. kér., Alkotás ntcza 12/a. Szőke-ház kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A vármegyei tisztujitás. A napi sajtó különböző orgánumai újabban sűrűn és nagy előszeretettel vetik fel a kérdést; lesz-e vagy nem lesz-e az 1895. év végén a vármegyékben restauráczió ? Tudvalevőleg az 1889. évben 6 évre válaszolt vármegyei tisztviselők mandátuma a folyó óv végével lejár s az 1886. évi XXI. t. ez. 79. §-a értelmében uj általános választásokra volna szükség. Ámde „a vármegyei közigazgatás rendezéséről“ szóló 1891. évi XXXIII. t. ez. I. §-a kimondotta, hogy „a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek intéznek“. A napi lapok egyike-másika most már azt állitja, hogy az idézett 1891. évi két szakaszos törvény a választott tisztviselők mandátumainak lejártával kizárja a tisztujitást; ha tehát a kormány újra elakarja rendelni a restau- rácziót, ennek megtarthatása végett idejekorán törvényalkotásról kell gondoskodnia, vagyis szemben az 1891. évi XXXIII. t.-cz. határozmányaival megfelelő törvényhozási felhatalmazást kell a kormánynak kérnie és kapnia. Szokatlan jóakarat és érdeklődés egyszerre a kinevezési rendszer életbeléptetése iránt, és a mi a legmeglepőbb, éppen az úgynevezett államositási rendszer ellenzőinek táborából, a kiknek idáig eszükbe sem jutott, hogy az immár 4 óv óta törvénytárunkba czikkelyezett 1891. „A BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Az irodalom bajai. (Nyilt levelek Wlassics Gyulához a közoktatás miniszteréhez Erdélyi Gyulától.) (Folytatás.) Mélyen tisztelt barátom ! Irodalmi osztályoddal állitasd össze a tényleges hivatása Írók törzskönyvét és mindegyiknek terjesztesd magad elé azt a müvét, melyben ott vannak az oroszlán körmök és akkor művelődésünk és irodalmunk érdekében használd fel erejűket. Ne télj ha kormány gyámkodással gyanúsítanak, markolj erősen a kérdésbe s a mi nem virág ülltesd át más kertbe az irodalom kertjéből. Ha valakinek nincs keresete az irodalomban, az töltse be rendeltetését másutt. Távozzék innen a gőgös blazirtság, a tudatlanság és a hazát gúnyoló, külföldit imádó erőtlenség. Vedd kezedbe a lángpallost! A művész hazája a nagy világ féle elv nem illik a magyar Íróra. Az elbeszélésben az elbeszélő idyll uralkodjék. Az elsatnyult irodalomnak sok esetben tenyésző fészkei és melegedő szobái a vidéki lapok. Vedd kezedbe a vidéki hirlapiroXXXIII. törvény életbeléptetését vagy értelmezését követeljék. E körülmény a jóakaratot legott gyanússá teszi s méltán eszünkbe juttatja a római példaszót: „timeo Danaos et dona ferentes“. A számítás elég világos. Kiszivárgott, a mit mi jó régen tudtunk, hogy a kormány minden törtónybozási aktus mellőzésével, kormányhatósági utón egyszerűen elrendeli az általános tisztujitás megtartását. Ugyanazok, a kik 1891-ben a választási rendszer fentartásának legmelegebb szószólói és a megyei reform elposványosodásának, majd megbukásá- nak elömozditói voltak, sőt azt ma is ellenzik, megfujják most a tárogatót: az 1891. évi XXXIII. t.-cz. kimondotta az államosítást; tisztujitás többé törvényszerűen el nem rendelhető s ha kormány mégis akarná, tessék a törvényhozástól felhatalmazást kérnie! Nem szeretünk gyanúsítani, de nem lesz alaptalan az a feltevésünk, hogy a kik igy beszélnek, azokat nem az adminisztráczió ügye iránt való érdeklődés, nem tárgyilagos jóindulat, de a megtévesztés és a zavarkészi- tós szándéka vezeti. Szerintünk a törvényes állapot egészen tiszta. Az 1891. évi XXXIII. t. ez. — mely, mint erre több Ízben volt már alkalmunk rámutatni, törvénytárunknak nem éppen a legdicsőbb lapját képezi — egy minden tételes rendelkezés nélkülöző, pusztán deklaratív természetű törvény. Mit tartalmaz ez a hires törvény? Kodifikálja azt az inkább tandalom emelését. Nagy tétel ez a pár szó. Mindent székesfővárosunkba hordunk. Egész nép- vándorlás folyik ide. Szellem, tőke ide igyekezik. Csak ez az egy központunk van. Decentralisal- juk az irodalmat és művészetet s kultúrájában is sok erős városunk lesz. Lépjen sorompóba a közigazgatás és fogadja el a kultur hivatást egyik legszebb feladatának A te jó akaratod és zsenialitásod, államférfim higadtságod mindent elérhet az irodalmi osztály jó szervezése esetén. Válassz ebbe az osztályba magad mellé jó munkatársakat. A vidékre került fővárosi iró nagy tanulmányokat tehetne a vidéken és fogalma lesz a magyar társadalomról, a mi ez ideig reá nézve csak terra incognita és csakugyan az újabb kor eposa lehetne a regény s megint lennének jó magyar életet iró verses elbeszélőink. A vidéki irodalmi és közművelődési egyesületek épitbetik tel a vidéknek számtalan gócz- pontját és a magyarságnak bástyáját. A vidékről egészséges levegő jöhet a központba. Egy kis irodalmi és művészi ventiláczió, A forgalom üdítse a fővárost. Ma már a vidék is kivetkőzött eredi formájából. A vidéki élet a székes- főváros utánzása. Ezt a helyesen reformált irodalom változtathatja csak meg. A vidékről lévén szó, megint felvetem azt az eszmét, hogy az irodalom fontos nemzet- gazdasági tényező. Itt van p. o. a hazai fürdők, könyvbe, mint pozitiz törvénybe való elméleti alapelvet, hogy „a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyek kinevezett állami közegek intéznek részint önállóan, részint a törvény korlátái közt, önkormányzati elemek közreműködésével“ (I. §.) A törvény 2. §-a pedig egyszerűen utasítja a belügy- miniszt, hogy az 1. §-ban kimondott elvnek megfelelően egyidejűleg terjeszszen elő négy darab közigazgatási törvény- javaslót. Ennyiből áll az 1891. évi XXXIII. t.-czikk. Nincsen benne semminemű, végrehajtási záradék; nincs megmondva, hogy a beczikkelyezet államositási alapelv mikor nyer tényleges érvényesülést? Egyszóval nincsen e törvényben semminemű szankezió. Egy valóságos „lex imperfecta“ ez. Nincs az a törvénymagyarázat, mely az 1891. évi XXXIII. t.-cz. szövegéből, akár nyelvtani, akár logikai magyarázat segítségével beigazolni tudná, hogy e törvénynyel az 1886. évi XXI. t.-cz.-nek a tisztviselők 6 éves választásáról szóló 89. §-a ipso faktó el lenne törülve. Sőt, a kik emlékezni akarunk és tudunk, nem felejtettük még el, hogy az 1891. évi XXXIÍI. t.-czikket sem az akkori kormány, sem a törvényhozás nem kívánta a most abba önkényesen belemagyarázott szank- czióval felruházni, és nem gondolt arra, hogy az itt foglalt elvi kijentés minden további törvényhozás nélkül a restauráczió halálát jelentené. Azt igenis sokan hitték, köztük mi nyaraló telepek, szép vidékek emelésének kérdése. Ezt csak a szépirodalommal lehetne megoldani. A költők és irók lokális lelkesedése sokat használt már egy-egy vidéknek. Nem tisztán a kihirlelés irodalmát akarnám én müveltetni, hét nyelven Bádecker ízben kürtöltetní urbi et orbi, mint a millenium rendezősége is teszi, de azt akarnám, hogy egy költőt vagy Írót ihlessen egy bérez, egy patak, völgy, folyam vagy délibáb és akkor ragadjon tollat vagy lantot. A reklám nem sugaljaa tetszést, de a költészet igen . . . Szép vonás tőled és kultuszminiszterhez illő, hogy egy poétának gratuláltál verses kötetéhez. Első eset ez nálunk, hogy egy minister a minornmot is észreveszi. Helyesen tetted, a generálisnak nagy rendjel, a közkatonának legalább is az elismerés érdempénze a rongyos köpönyeg mellé. Én annak a poétának tehetségét elismerem, csak fajával és fajának fajunk ellen tollal és mérleggel elkövetett bűneit ostorozom. Azok a csengő rímek, azok a tetszetős formák bármennyire bevannak is márczipánozva a hazafias vonatkozásokkal, nem magyar zamatuak észre lehet rajta venni annak a bizonyos népnek — megengedem sokszor önkénytelen — aknamunkáját a magyarság törzsén. Lehetnek magyarok, de csak uj magyarok. Meglehetett volua ezt Írni egy-egy költő Biberachnak francziául vagy hot- tentotául épen úgy mint magyarul.
