Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
/ Budapest 1895. ('8.') foglalkozván ugyancsak, e lap szeptember hó 9-én megjelent számában „Árpád sírja“ czimű elleniratommal : a sommás eljárás mellőzésével, a tárgyalást immár a rendes per törvénykezése módja szerint folytatnom kell; tehát kénytelen vagyok viszonválaszszal élni. Mindenek előtt kijelenteni és konstatálni kívánom, hogy az inkriminált, de egyébként meg nem érdemelt elismeréssel méltatott, igénytelen czikkembe az a látszólagos irónia sem a tartozó tisztelet-tudás hiánya, sem sértő czélzat kifolyása ! Csak meggyőződésem kendőzetlen hangján beszéltem véleményem indokolása során és lehet, hogy az általam idézett történelmi kútfői rások ép oly megbizhatlanok e tekintetbe, mint a Kéri ur által czitált szóbeli hagyományok. Tudva van, hogy még az ember is, alig — jobban mondva, egyáltalában nem — képes visszaemlékezni legzsengébb csecsemő és kisded korának viszontagságaira; bár a dajkameséket — igsz reprodukáljuk néha-néha, de meglehetős „szabadalmazott“ önkényességgel. Miért higyjek tehát én inkább a baracskai pékmesternek és annak „állítólagos“ százados feljegyzéseinek, mint Béla király névtelen jegyzője hátrahagyott feljegyzéseinek ? — Hiszen csak közelebb állott Anonymus a magyarok bölcsőjéhez, mint a még most is élő, bár éltes baracskai pékmester! A tóba dobott kő okozta habkarika is annál nagyobb, minnél továbbra ér a fenékre sülyed kötői, s a kürtőből szabadult füst is annál higabb lesz, minnél távolabbra száll fölfelé a megmérhetlen messzeségbe; mig végre a habkarika is, meg a füst is elvész, megsemmisül, Száll a madár ágról-ágra, száll az ének szájról-szájra . . . tartja a közmondás; már pedig ha a madár más kiimában megváltozhatok, az ének is simulhat a száj izéhez. A megváltozott nótának azonban nem mérhetünk a régi nóta mértékével ... s ez az oka annak, hogy én nem tudom elfogadni a baracskai pékmester „állítólagos“ könyvének tanait! Egyébbiránt tovább kutatva a rendelkezésemre állott kútfőkben, Kéri úr véleményét megerősíteni látszó két nyomra találtam. 1. Kölesy „Ung. Plutárch“ 1916 (II. kötet): „Er (Árpád) soll in der Gegend von Stuhl- weissenburg, nicht veit von der Quelle eines Baches begraben worden sein ! 2. Engel „Geschichtes des ung. Reiches“ I. rész 77. lapold: „Árpád hielt sich entweder in der Insel Csepel, oder in der Gegend der heutigen Sthul- weissenburg auf, und in dieser letzten Gegend ward ez auch — nach dem Anonymus — im J. 907. begraben stb. Ime . . . igy A mit tehát az első-rendű idézetünkkel bizonyítani igyekszünk, azt másodrendű idézetünk alapjában leront; mert Anonymusra hivatkozik. Anonymus pedig Óbuda mellett kardoskodik. Spányik Glicér (Magy. orsz. oknyomozó tört.) és Péczeli (Magyarok tört.) nagybölcsen hallgatnak Árpádnak hol történt elhalozásáról. A Duna habjainál, ki van itt a kisded üregben ? Pusztán s omladazó hamvai jeltelenül Menj harsogva folyam, mely gyakran vltett emelve. A győző seregét, zengj hadat álmaihoz. S mellyet szerze, te légy ország! erősnek örök jel; Népvezetö Árpád hamvai nyugszanak itt. Miként énekli Vörösmarty Mihály, koszorús költünk. S igy Dévénytől a Vaskapuig kereszhet- jük — Árpád sírját! Székéi’ Estvánnak Chronicája ez világnak jeles dolgairól — mit sem említ Árpád temetkezéséről. De térjünk vissza Kéri ur czikkére ! Egy általa idézett, de közelebbről meg nem nevezett „történelmi mű-“bői meríti azt a feltevést, hogy Árpád Fejérvár környékén maradván, ott el is temettetett. Nem hiszem, hogy kikerülték volna figyelmemet e tények, ha valóban szerencsém lett volna olvasni e feljegyzéseket — valahol! Igazán lekötelezne Kéri ur ha szives BUDA és VIDÉKE volna az általa idézettek holtalálása iránt nekem némi útbaigazítást adni. Addig is azonban teljesen osztom Őri G. György tanárnak „Margitszigeti Történelme“ czimü müve 19—24 oldalain kifejtett nézeteit, melyek szerint; „Árpád és családja, miután Etele városát, bol világhírű őse : Attila királyi székhelyét tartotta, — visszafogtalhatta, — Csepelszigetét, mely már csak azon okból sem lehetett előtte nagyfontosságú és feletébb kedves, mivel Sepel lovásmesterétől engedte azt elneveztetni, — könynvedén odahagyta, s miután Etele városa mellett temettetett el, nagyon hihető, hogy ott is halt meg és ott tartotta fejedelmi székhelyét.“ Navarra József. Májusi ünnepély. Gróf Hunyady Lászlóné kezdeményezésével őrgróf Pallavicini Edéné elnöklése mellett a budai aristokrátia és polgárság egy májusi ünnepet tervez. Eunek az ünnepnek részleteit hozta már lapunk. A szív szent napja lesz ez. A Mária Erzsébet-egylet jótékonysága nyilvánosan is nevezetes. Az üdvözítő szép szavai irányítják e nemes jótékonyságot: Ne tudja azt a te balkezed, a mit a te jobb kezed cselekszik. A hölgyeknek legszebb hivatása az, ha könynyeket törülnek le és enyhítik a szenvedést. Ébben a tekintetben, habár zaj nélkül is, a mi budai hölgyeink mindig elöljárók voltak. Nálok a szegény jajszava nem talált siket fülekre. A jégzajlásnál hatalmasabb a s z i v z a j- 1 á s. A nő felséges szerepe a társadalomban kiegyenlít mindent. Adjatok, adjatok a mit Isten adott! kiált a szegény. Erre megnyilatkozik a magyar nő szive és beköti a csaták során, vagy a társadalom egyenlőtlensége során ejtett sebeket. Hangoztatja az Isten ember szavát, ha nyomorultat lát! Kelj fel é s j á r j. Hangoztatja a világ megváltójának elveit: Az ige jó tett nélkül meghalt állat. Szivünkből üdvözöljük Buda nemes hölgyeit, kik a szenvedők, a nélkülözők érdekében akarják érvényesíteni azt, hogy magyar hölgynek születni szép és nagy gondolat. A mi az ünnepély részleteit illeti abból egyelőre annyit árulhatunk el, hogy sok szellemmel és eredeti ötletekkel lesz rendezve. Valószínű, hogy a „Buda és Vidéke“ rendkívüli szépirodalmi tartalommal fog megjelenni. Tervben van, hogy gróf V a y Lajos egy szép vivási csoportot fog bemutatni a budai hölgyekkel. Csak a íelszóllitást várja. Lesz madár-jóslat és a delphi orákulum fiókja, pillanatnyi felvételek, alkalmi némakép. De minek beszéljünk előre arról az ünnepről, mely a meglepetések egész sorozata lesz. A rendező-bizottság folyó hó 19-én d. u. 8 órakor gróf Hunyady Lászlóné ő excellentiája termében ülést tart. Beniczky Lajos. Pestmegye alispánjának egyhangúan Beniczky Lajos tiszteletbeli főjegyzőt választotta meg. Ez a választás nemcsak egy kitűnő emoert tisztel meg, de a megyének is nagy erkölcsi haszna. Az uj alispán, az eszmék embere. Már méltattuk őt lapunk ez évi 6-ik számában. Ezúttal csak örömünket fejezük ki, hogy ő van a megye élén s közöljük székfoglaló beszédének rövid kivonatát, kívánva, hogy valósuljanak meg nemes kívánságai és tervei, a miknek kivitelében mi a magunk erejéhez képest készséggel fogjuk támogatni: Beniczky Lajos körülbelül ezekkél a szavakkal foglalta el székét: Olyan elődök után, mint egy Dubraviczky, Szentkirályi, Beöthy, Szilassy és szeretett volt főnököm: Földváry Mihály s e teremben, a hol a nemzetnek legnagyobb óriásai küzdöttek a harczaikat, a hol az újjá ébredés és a szabadság eszméit először s legfennköltebben hirdették, a nemzet egyszerű napszámosának érzem Április 14. magamat, a ki csak arra van hivatva, bogy fáradhatatlan kitartással gyűjtse az anyagot amaz eszmék megvalósítására, a melyek hivatva lesznek hazánk, nemzetünk nagyságának és dicsőségének hirdetésére. Fejtegette ezután az uj alispán a mai vármegye föladatait s kijelenti, hogy a legfőbb törekvése az lesz, hogy a közigazgatás ne csupán kielégítő, hanem a lehető legjobb legyen. Mert lehet a közigazgatás jó még abban az esetben is, ha a fennálló törvények a tényleges viszonyoknak teljesen meg nem felelnek, akkor ha a végrehajtásuk lelkiismeretesen történik s lehet rossz a legjobb töévények mellett is, ha a végrehajtásuk hanyagul történik. Kötelességemnek fogom tehát tartani, hogy közigazga- tássuk a fönnálló törvények helyes alkalmazása s tiszteletben tartása mellett, minden zökkenés és rázkódtatás nélkül való vezetésben részesüljön. (Zajos éljenzés.) El nem hallgathatom, hogy egyik legfőbb feladatomat a községek beléletének figyelemmel kisérése fogja képezni. Figyelemmel fogom kisérni az olvasó és népkönyvtárak működését: oda fogok hatni, hogy iparunk fejlesztése tekintetében semmi mulasztás ne történjék s köz- egészségügyünk, közgazdasági érdekeink kellő méltatásában részesüljenek. Kerékpár verseny. A budai kerékpár egylet által 1895. évi május hó 5-én (vasárnap) d. u. 3 órakor kezdődő a budafok-martonvásári, illetve budafok-ercsi-i utón rendezendő országúti verseny sorrendje és feltételei : I. Főverseny. Táv: 50 km. Pálya a Budafokon túl levő kmt. jelző kőtől az ercsi-i országúton levő 35 kmt. jelző kőig és vissza. Nevezési dij: 6 korona. Nevezhet minden magyar- országi sport egylet oly amateur tagja, kinek állandó lakhelye Magyarországon van. Versenyezni bármily együléses kerékpárral lehet. Elsőnek : az egylet nagy ezüst érme és tiszteletdij, ha pedig a távot 1 óra 45 perczen belül teszi meg, az egylet arany érme és tiszteletdij, másodiknak az egylet nagy ezüst érme, harmadiknak az egylet kis ezüst érme. II. Sportkedvelők versenye. Táv : 30 km. Pálya a Budafokon túl levő 10 kmt. jelző kőtől a martonvásári úton luvő 25 kmt. jelző kőig és vissza. Nevezési dij: 4 korona. Nevezhet minden magyarországi sportegylet Magyarországon tartózkodó oly amateur tagja, ki 24-ik életévét betöltötte és országúti versenyen részt még nem vett. Versenyezni 12kgrammnál köny- nyebb géppel nem lehet. Elsőnek: az egylet nagy ezüst érme és tiszteletdij, másodiknak az egylet kis ezüst érme, harmadiknak az egylet bronz érme. III. Junior verseny. Táv: 20 km. Pálya a Budafokon túl levő 10 kmt jelző kőtől a 20 kmt. jelző kőig. és viszsa. Nevezési dij 4 korona. Nevezhet minden magyarországi sportegylet Magyarországon tartózkodó oly amateur tagja, ki nyílt versenyen dijat még nem nyert. Versenyezni 14 kgrammnál könnyebb géppel nem lehet. Elsőnek: az egylet kis ezüst érme és tiszteletdij, másodiknak az egylet kis ezüst érme, harmadiknak az egylet bronz érme. Nevezési zárnap 1895. május ho 2-án este 10-óráig. Nevezni posta útján ajánlott levélben az egylet titkárjánál (1., Gellérthegy-u. 2á. sz. a.) és az egylet helyiségében a nevezés zárnapján lehet. A nevezésnek tartalmaznia kell: 1. A versenyző vezeték és keresztnevét, 2. korát, polgári állását, lakását, 3. melyik sportegyletnek tagja, 4. melyik versenyre nevez, 5. a nevezési dijat, 6. az illető egylet hivatalos láttamozását. Nevezéseket az egylet indokolás nélkül visszautasíthat. Záridőn túl érkezett, valamint a dij nélküli nevezések figyelembe nem vétetnek. Versenyezni csakis sportszerű és az illemet nem sértő öltönyben szabad. A második dij csak azon esetben adatik
