Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 10. szám

Buinu°=t 1S94. f5.I BUDA és VIDÉKÉ Márczius 11. zönségre nézve nagy kerülő; t. i. a Normafánál veszi kezdetét s onnan halad a volt Budakeszi határ mellett délfelé egészen a Csilebérczig. Azon körülménynél fogva pedig, hogy ezen ut a Normafánál veszi kezdetét, még egy másik baj is származik; a ki egyszer ugyanis Norma­fánál van, és látja a gyönyörű Zugligetet, a regényes Lipotmezőt és a szép Jánoshegyet; az inkább ezek felé irányítja lépteit, mint az on­nan kevésbbé érdekesnek ígérkező Csilebercz felé. Legrövidebb és legérdekesebb ut volna e helyre, a Németvölgyi utón végig a Farkas- völgybe innen a Madárhegyen a Csilabérczig. Ezen utóbbi helyről könnyen Mária makra le­het jutni, (félóra járás) Természetesen, minthogy kényelmesen járható ut a fent említett irány­ban nincs; a fennálló gyalogösvényeket pedig csak pontos helyismerettel biró egyének ismer­hetik, nagyon gyéren látogatják a Csilebérczet. Nézzük meg már most közelebbről e he­lyet és környékét. Ha a szép fekvésű Farkasvölgyből felka­paszkodunk a mellette fekvő Madárhegy mere­dek lejtőjén, úgy felérve, egy tágas völgyet látunk lábaink előtt elterülni, melynek velünk szemben fekvő lejtőjét már a Csilebércz alkotja. Ezen völgy kezdete szántóföldekkel, beljebb fekvő részei pedig erdőséggel vannak borítva. Ha beljebb fekvő részeibe hatolunk egész más­kép tárul elénk, mint a Jánoshegy lábánál el­terülő völgyben. Mig a zugligetben az emberi ész alkotó képző erejének remek példáival, csi­nos nyaralókkal díszes kertekkel találkozunk; addig ezen völgyben a nagy természet alkotó erejének csoda szép példáit látjuk. Ha pedig felfáradunk a Csilebércz tetejéré, akkor a szélrózsa minden iránya íelé meglepő kilátást élvezhetjük. Kelet-felé a főváros egy része látszik a hegyek mögött, a Sashegy saját­ságos alakja, majd a Széchenyihegy, északra pe­dig a Jánoshegy csúcsa tűnik szemünk elé. Nyugat felé terjedelmes erdőség van. Legérde­kesebb azonban délfelé, ott terül el előttünk a nagy magyar alföld végtelen rónája, melyben a Duna folyam széles ezüst sárként kanyarodik tovább, mig a horisont sűrű ködébe el nem tű­nik. Itt is, ott is, egy-egy hatalmas füstkigyó siklik végig a nagy rónán, vagy fővárosunk felé haladva, vagy onnan jövé. A Csilebércz tövében, Budaeörs község terül el, távolabb pe­dig Hamzsabég, Promontor és a Kelenföldi ál­lomás házai fehérlenek. A Tétényi magaslatok lejtőin a Kamarai erdő, közelebb pedig a keserű viz források apró építményeinek nagy száma élénkíti a tájképet. Tavaszszal és nyáron a Csilebércz erdeinek hűvös árnyékában, napsütötte tisztásain illatos virágok ezrei diszlenek; az üde zöld pázsit fá­radt kirándulóknak édes pihenést ígér; s ma­dárkák bájos dala harsog végig hegyen völgyön. Noha a fák, cserjék és virágok nagy száma, minden szabály, minden szymmetria nélkül lát­szanak egymás mellé sorakozva, mégis harmo­nikus egészet alkotnak, melynek szemlélete ki- mondbatisn örömet jó érzést ébreszt annak keblében, ki a természet szépségei iránt fogé­kony. Stipj.nic8 József. Tanítók (tanítónők) jogai és kö­telességei. Van szerencsém tisztelettel tudatni, hogy Tanítók (tanitóknők) jogai és kötelességei czimü munkám, melyet a fennálló törvények, szabály­rendeletek., rendeletek, utasítások, elvi jelentő­ségű határozatok és döntvények alapján állítot­tam össze, megjelent és 2 frt 20 krért közvet­lenül tőlem (Kolozsvár, kir. tanfelügyelőség) be­szerezhető. Bolti ára 2 frt 60 kr. lesz. E munka-összeállítására azon általánosan érzett hiány ösztönzött, hogy Magyarország mint­egy 25 ezer tanítója mindez ideig nélkülözött egy oly kézi könyvet, melyben a tanítói állás­sal járó kötelességek és jogok rendszeresen fel lettek volna dolgozva. Ugyanis az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk megalkotása óta népoktatásügyi adminisztratiónk részint törvényhozási, részint rendelkezési utón annyira kiszélesült, hogy abban ma már útmu­tató vezérfonal nélkül nemcsak az újabb nem­zedék, hanem azok, is, kik e téren huzamosabb idő óta működnek, kellő perczizitással elizga- zodnak képtelenek. E tájékozatlanságból szár­mazik aztán az a sok közbeeső intézkedés, mely úgy az egyeseknek, mint a felettes hatóságok­nak annyi idejét és munkáját rabolja el. A Tanítók (tanítónők) jogai és kötelességei mint úttörő e hiányokon segiteni óhajtván hű és biztos tanácsadója lesz minden elemi, felső­nép- és polgári iskolai tanító- és tanítónőnek, úgyszintén mindazoknnk, kik a népoktatás ügy­gyei bármely szempontból foglalkoznak. Hasz­nálhatják e munkát a tanfelügyelők és közigaz­gatási bizottságok, városi hatóságok, községi elöljáróságok, iskolaszékek és gondnokságok, az iskolafentartók, kisdedóvók és a szülők is. A ta­nító- és a tanitónő-képezdében az iskolai szer- vezettani oktatásnak alapul szolgálhat, — azon növendékekre nézve pedig, kik e képezdék el­végzése után uj pályájukat kezdi meg: nélkü- lözhetlen útmutató lesz az életben. A Tanítok (tanítónők) jogai és kötelessé- gei-ben szervesen és összefügőleg csoportosítva fel vannak dolgozva a máig érvényben levő összes törvények, szabályrendeletek, utasítások, rendeletek, döntvények, elvi jelentőségű határo­zatok stb. ol módón, hogy minden tétel után záró jel közt közölve van az illető törvény megfelelő szakasza, vagy rendelet, döntvény stb. kelte és száma, s igy belőle a kellő felvilágosí­tás azonnal megszerezhető. Áttekinthetők benne mindazon rendtartási és kezelési nyomtatvány- minták, melyeknek használatba vétele kötelező. Egyszóval: tárgyalva van e munkában mindaz, a mi az iskolai adminisztratio téren és azon is, a tanító hivatallal összefügg és a mi a tanítót nem csak állásánál pe személyénél fogva is illeti. Sőt több is. Minthogy népokta­tásügyünk jelenlegi állásában a magyarországi tanítók nemcsak az iskolának, hanem tanügyi- leg a községnek, iskolaszéknek vagy gondnok­ságnak is eltető és ösztönző lelke: feltalálható abban mindaz, mit a taniónak, mint iskolaszéki vagy gondnoksági tagnak is jegyzőnek, gazda­gondnoknak stb. tudnia kell. Mert a mint leg- töab helyett tényleg történik: a tanító egy sze­mélyében maga nemcsak a tanítói az iskolaszéki vagy gondnoksági és községi előljárósági tan­ügyi teendőket is végzi, vagy legalább is azok­ban szakértelménél fogva buzdító tanácsokkal kell hogy szolgáljon. Ily elvekből kiindulva e munkában lehető legnagyobb és a kérdést az érvényben levő ada­tok alapján teljesen kimerítő részletezései van­nak feldolgzva a tartalomjegyzékben elősorolt ügyek. A munka függelékét képezi a részletes tárgymutató és a törvények és rendeletek indexe. Az iskolák felállítására, fölszerelésére fenn­tartására, az iskola alapvagyon kezelésére és egyáltalában az iskola ekonomialis ügyeire vo­natkozó eljáéás e mű korlátolt tevjedelménél fogva tüzetesen itt nem lévén tárgyalható — azen ügyekben részletes tájékozással szogál „Népoktutásügyi községi igazgatás“ czimü és a sajtó alól a napokban kikerülendő munkám, mely a jelenleginek mintegy kiegészítő részét teszi és mely 2 frt 20 kr. árért szintén köz­vetlenül tőlem beszerezhető (Kolozsváréi, kir. tanfelügyelőség.) Még csak azt a lelkiismereteszéget kívá­nom megemlíteni, melylyel az eddig nyilvános­ságra bocsátott adatokat (mintegy ötven tör­vényt, ezerkétszáz szabályrendeletet, utasítást, rendelet, döntvényt stb.) költséget nem kiméivé három évi utánjárással végtelen nehézségek közt összegyűjtöttem és szervesen összeállitottlm. De tettem azon reményben, hogy mindazok, kik­nek szükségük vau ezen kalauzra: méltányolni fogják az ily természetű vállalat nehézségeit s a könyv megrendelése és terjesztése által sok­szoros fáradtságomat megjutalmazni szíveskednek. Kérem : fogadják oly jó indulattal, mint a mily szeretettel én nyújtom. Kolozsvárt, 1894. február 28-án. Dr. Szabó Mihály, Kolozsvármegyp kir. s.-tanfelügyelője. A szegény gyermekekért. Fényes estélynek szemtanúi és részesei voltak azok, kik f. hó 3-án vagyis múlt szom­baton, az I. kér. polgári kör barátságos helyi­ségeiben megjelentek. Mint már előre jeleztük — a krisztina­városi szegény gyermekek felruházási alapja javára, e napon folyt le a krisztinavárosi iskola­szék és tantestület által rendezett hangverseny és tánczvigalom. A buzgó rendezőségnek, mely­nek élén Dévai Szőllősy István és Dr. Szénássy Sándor urak állottak, a hangversenyben való közreműködésre csupa kiváló művészt és mű­vésznőt sikerült megnyernie s igy már a mű­sor után ítélve, előre is nagy sikerre volt ki­látás. Az eredmény azonban minden várakozást felülmúlt. Nagyszámú intelligens közönség töl­tötte meg a kör termeit s a hangverseny min­den szereplőjét lelkes tapssal tüntette ki. A hangversenyt a „Harmonia“ daloskor nyitotta meg és ugyancsak e derék dalnokok működése fejezte is be. A közönség a bravúrral és szabatossággal előadott énekszámokat élénk tapssal jutalmazta. Es ebben nagy erdeme van Dr. Paradeiser karmesternek, ki nehéz feladatát oly kitűnő precisitással teljesiti. Ki kell emel­nünk továbbá a Wittkovszky által előadott szóló énekeket, melyek a közönség részéről ál­talános tetszéssel fogadtattak. Héger Paula k. a. ült ezután zongorához, s gyönyörű játékával, melylyel Liszt Ferencz VI. magyar rapsodiáját előadta, általános tet­szést keltett és zajos tapsokat aratott. F. Vandiola Irma opera énekesnőt, a kö­zönség már kiléptekor is, meleg ovatiókban ré­szesítette. És méltán, mert e kitűnő művésznő erős, gyönyörűen kifejlett hangjával, mely az egész termet megtöltötte, a „Faust“ Ékszer áriáját, majd később a „Trompeter dalok“-ból a „Margarethát“ valamint a „Nyári est“ czimü dalt oly virtuositással énekelte, hogy a jelen­voltak szűnni nem akaró tapsban törtek k1. Nem csekélyebb hatást keUettek Csiszár Irénnek a Rákóczy dalok ismert kitűnő előadó­jának, — magyar népdalai, melyeknek ismétlé­sét a közönség zajosan kérte. Csiszár k. a. kü­lönben a budaiaknak kedvencze, s minden fel­lépését már jó eleve nagy érdeklődéssel várják. Simpáthiájának a közönség most is élénk kife­jezését adta. Nagy érdeklődést keltett Bodó Alajos ze­netanár zongorajátéka, ki Liszt F. XIV. rapso­diáját oly művészi tökölylyel adta elő, hogy azt a jelenlevők nem győztek eléggé tapsolni. A taps csak akkor szűnt meg, hogy még viha­rosabban törjön ki mikor a művész újra zongo­rához ült s előadását programmon felül meg­toldotta. Ezután következett a táncz, mely nem kevésbbé lelkes hangulatban folyt le. Talán említeni is felesleges, hogy a fesztelen jó kedv és vidámság jellemezte. De nem is csoda, mert hisz az est vezetősége a nemes czélra oly táncz- rendezőket nyert meg, kiknek már neve is fél­sikert jelentett. Méltán illeti az érdem a ren- dezöbizottság bájos hölgytagjait is, kiknek kedvéért számtalan vendég maradt ott az esté­lyen, a hangverseny befejezése után is. Tehát csak igen kevesen távoztak. Mikor a Matyi czi- gány rázendítette az első csárdást minden szem megvillant, s a szende kis leánykák, a tüzes szemű viruló szép asszonyok, tánezosaik karján sietve tódultak a tánezterembe, hol a zene csak úgy húzta a szebbnél szebb magyar nótákat. Nem is végződött a táncz hamarább, mint a hajnali órákban; az est illetve éj sikere mellett, azt hiszem felesleges más bizonyítékot felhozni, mint azt, hogy negyedik négyes is volt. És még milyen négyes!! Nem valami tákolmány, hol a férfiak kendőt kötnek a karjukra, s hölgyet tánczolnak, hanem egészen correct, elegáns táncz csupa szép asszonynyal, leánynyal, persze a hoz­zájuk való gavallérok kíséretében. A szünet alatt volt tombola is. Három értékes virágot: egy pálmát, egy kaméliát és egy horteusiát soroltak ki. A szerencsés nyerők Soltész Sándor és Pentz százados urak voltak. Megjelenésükkel tisztelték meg az estélyt: Schmidt tábornok, Búth Károly miniszter osztálytanácsos, Blaskovich földbirtokos, Zisák

Next

/
Oldalképek
Tartalom