Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-16 / 37. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. szél sivitására, mi meg nyugodni térünk az első őszi kabát (eltűntével. Kocsi-kocsi után nem robog végig a hegyi utakon, jó kedvű polgári társaság vig dalától nem hangzik az erdő, a vidám kaczaj elnémul a vendéglőkben. Megcsendesedik egyszerre minden. A természet haldoklásával beköszönt Buda és vidékére is a mély és komoly csend. Az éneklő madarak a csalitban elhallgatnak, az elviritott zsálya és ökörfarkkóró megszáradt és megperzselt szára zörög a végig suhogó szélben, az erdő fái hullatják sárgás-piros levelőket. Hej ! akkor réges-régen, volt nekünk őszünk is ! Megsajdul lelkünk ha rá vissza gondolunk! Eljött a fél Pest megizlelni mustunkat, s a Sas hegy végtől végig örömök tanyája voltFelpántlikázott lovak nagy hordókban szállították a budai gazda présházába a piros nedűt, s volt elég öreg bor a pinczében, melytől kigyult a sziiretelők és vendégek arcza. Nincs már nekünk őszünk, csak telünk. Nincs nekünk szüretünk, de van hitvány árpa aratásunk, és törpe kukoricza ritka szemű csöveknek törése. Vége a vigalomnak, czigány muzsikától nem hangzik a hegy, még a kintornát sem tolja a béna kezű Józsefvárosi fel a hegy szakadékokon keresztül a taposókádhoz, hogy fürgébben ugrándozzék a kövér fürtökön a vígkedvű taposó. Nincs szüretünk, nincs aratásunk, nincsenek vendégeink, kik akkoron minden isten-adta nap ellátogattak hozzánk, hogy garasaik árán felfrissüljenek a hamisítatlan egészséget osztó sashegyi bikavértől. Megrontott bennünket a pusztító féreg : a filoxera, kivette szánkból a betevő falat kenyeret is, drága aranyos földünk kopárrá változott, s nem termi meg még az adónak valót sem. Szomorúak vagyunk mi ősz táján, mert ilyenkor tűnik ki leginkább az a rettentő rombolás, mit isten csapása hozott ránk, hogy megalázzon bennünket. És nincs senki, hogy felkarolná ügyünket! Sok volt a tanácsadó, de kevés a cselekvő. Bizottságok alakultak, vitatkoztak, de segítve rajtunk nem lett semmivel. Talán majd ránk tekint az uj földmivelésügyi miniszter, gróf Festetich Andor, s kezdeményezni fog valamit, hogy ez az őszi hangulat megváltozzék valamiképpen, s az elpusztult szöllő mivelők és gazdák kárpótolva legyenek. De ki tudja, meddig tart még e ború, s felhangzik-e valaha a budai hegyekről a vig nóta és muzsika ? Egy volt ssállösgazda. u Tudósok Budán. A nemzetközi közegészségi és néprajzi kongressus számos tagja szeptember hó 6-án kirándult a Zugligetbe. Daczára a rósz, esős időjárásnak szép számmal jelentek meg a kirándulók. A zugligeti lóvasúti váróteremnél Sigray Pál elnök és Dr. Vajda Adolf alelnök vezetése alatt a „Budapest-Zugligeti Egyesület“ tagjai fogadták vendégeinket. Érkezéskor Bár- közy Marczi bandája húzta a Rákóczy-induiót. Sigray Pál az egyesület neveben lendületes, költői szárnyalást! beszéddel üdvözölte vendégeinket, kik eljöttek megtekinteni hazánk egy gyöngyszemét, melyet a természet valóban pazarul ékesített fel. Üdvözölte a kongressus tagjait, nemcsak mint az emberiség jólétének, egészségének őreit, hanem mint a nagyszerű természet barátait. A kougressus tagjai ezután fölsétáltak a Fáczán vendéglőhöz, mely a vendégek tiszteletére lombokkal, füzérekkel, nemzeti lobogókkal és drapériákkal igen ízlésesen föl volt díszítve. A bejáratnál a zugligeti hölgyek várták az érkezőket, elárasztva őket virágokkal. A dejeuner alatt Sigray Pál igen szellemesen köszöntötte fel vendégeinket. Az összes jelenvoltak, daczára annak, hogy voltak olyanok is, kik nem értették de látták Sigray úr beszédét, valóságos lelkesedést tanúsítottak a toaszt hatása alatt. A szónok szavainak hangsúlyozásából, szemeinek fényéből és füzéből, egész valóján átható lelkesedésből csakis a legnemesebb érzelmeket és indulatokat olvashatta ki a hallgató. CLak ez alkalommal tapasztaltam először, hogy a szív érzelmei nemcsak a szó, mint a szónok hangjának az arczkifejezés lángoló varázshatása alatt is lelkesedhetnek. Sigray felköszöntőjére Rozsnyay Mátyás aradi gyógyszerész ékes szavakkal felelt. Dr. Wein Manó a jelenlevő hölgyek egészségére, majd a svájcziak lángoló szabadságszeretetére ürité poharát. — Faure Fernand párisi egyetemi tanár fraucziául igaz lelkesedéstől átható hangon a magyar uemzetre, annak páratlan vendégszeretetére ürité poharát. G Armauer H. norvég tudós, különösen az alkotmány szempontjából rokon nemzetre, a magyar nép haladására emelte Andor és Lajos sokáig néztek a csónakok után, egész addig, mig felhati kanyarulatnál el nem tűntek a szem elől. Kamilla hangos ka- czaja még innen is elhallatszott. Vájjon nem-e őket nevették ? Az isztérczi fürdő egy kis patriarchális fürdő ; még nincsen és talán is lesz hire soha, már tudniillik világhíre, ha csak alkalmas reklám-mesterre nem tesz szert, a ki reklám nyelven szól s teremt abból a semmiségből is valamit. Van vagy húsz fürdője; ugyanennyi vendégszobája, vendéglője, bálterme; egy kis sétány, mellette szép erdő, mit a Baltorcz-patak, ez a kis folyam számba menő patak szel ketté. A fürdő hire alig jut el a hetedik vármegyéig ; valósággal a rokonságban marad jó hatásának hire. A köpülyözést még mindig nem lehetett kitörülni a divatból, végre is a járásorvosnak kellett engedni. Évenkint egyszer-kétszer messzebb földről is eljönnek a községekből egy-egy kocsin húszán, harminczan s órákig állanak a vízben, ki-ki más bajban keresve gyógyulást. Megkö- pülyöztetik magukat és ki-ki azzal a tudattal megy haza, hogy most már a jövő aratásig meglesz ki a köszvényével, ki a köhögésével. A fürdőtulajdonos maga kezeli a vendéglőt is és igazgatja a fürdőt. Minden héten eljön egyszer a szolgabiró. a ki fürdőbiztos és kétszer a járásorvos, azaz régi magyarsággal mondva, a megyei fizikus. A községi orvos csinos fiatalember, ki naponkint megjelenik, ile nem hivatalból, nehogy a kolléga ur, a felettes hatóság megnehezteljen. Földbirtoka van neki itt és nem annyira a fizetésért, mint hivatásból folytat orvosi gyakorlatot. Isztérczy Gedő urambátyám kedves hugom- 1 asszonynak, kedves öcsémuramnak, nénémasz- szonynak, urambátyámnak czimezi a fürdővendégeket. A tensasszony, nagysád, tisztelt ur vagy uraságod, az nála lenézés, mivel nem csúfolná meg sem osztályos, sem vérszerint való atyjafiát. Felesége, Borcsa néni az igazi fürdőigazgató és fürdőorvos; köpülyözni, pióczázni és eretvágni is mer. A városi patikába ő szállítja a pióczát meg a gyógyfüveket. Messziről jönnek hozzá, hogy javasoljon valamit. Főzni nála még a palatínus szakácsa sem tudott jobban; tanulnak is tőle hugomék, öcsémasszonyék eleget, mig ott vannak. Nem igen olvasott ugyan a nőemanczipá- czióról, de magától jött rá, hogy az assznyok jobban elintéznék a világ sorsát és a háborút is. Téli estéken sokat elpolitizálnak. A férje kormánypárti, ő pedig ellenzéki. Sajátságosán magyarázta máriás közben a világtörténetet. Szerinte, ha Napóleon asszony lett volna, sohasem verték volna el; azután a némettel meg a muszkával is könnyebben elbántak volna az asszonyok. Gedő bácsi nem ellenkezett vele. Odahaza méz volt. Szerint a házasság ne háború legyen, hanem egy sikerült békekötés, és minek az a biztositó olajága, hogy az egyik fél ne Szeptember 16 poharát. Német nyelven mondott köszöntője, nálunk független érzelmű magyarokban igaz lelkesedést keltett. Méltányolta törekvéseinket, kiemelte a magyar nemzeti öntudatot, a magyar büszkeségét, mind ama tulajdonokat, melyek jogosítanak bennünket arra, hogy ebben a magyar hazában, csak a magyar nemzet van hivatva mint államalkotó nemzet szerepelni. Dr. Sahli svájczi orvos párhuzamot vont a magyarok és a svájczi nemzet szabadságtörekvései között, megjegyezve azt, ha svájczi nem volna, magyar szeretne lenni. Dr. Wein Manó a nagy angol nemzetre ürité poharát, melyet Frederick Hendriks, a londoni királyi statisztikai hivatal igazgatója köszönt meg. Dejeuner után az egyesület tagjainak kalauzolása mellett a Türsch-féle nyaralón át a Svábhegyre indultak kedves vendégeink. A Türsch-féle kertről igaz elragadtatással nyilatkoztak mindnyájan. A kert flórája, a remek elrendezés mindnyájunk részéről valóban tetszéssel találkozott. Derültséget keltett még az angolok récéről is a kertben felállított angol köszörűs figurája. Innét a Svábhegyre az Eötvös- vendéglőbe indultak vendégeink, hol Mérő János kir. tanácsos vezetése alatt ismét a „Budapest- hegyvidéki tourista-egylet“ tagjai fogadták őket. Tudásitó. Weiss Dávid. A déli vasutat nagy veszteség érte — Weiss Dávid főfelügyelő halt meg. Az elhunyt úgy is mint tisztviselő, úgy is mint ember általános tiszteletben részesült. Pályáját becsülettel futotta meg, s minden idejét hivatásának szentelte. Halála veszteség az egész hazai vasut- ügyre és a szaktudományokra nézve. Élete folyásából felsoroljuk a következőket: Született Morvaországban Eichenschützben 1830. nov. 6-áu. Brünnben végezte a technikát kitűnő sikerrel. 1859-ben jött a déli vasúthoz, Gloggnitzban kezdvén pályafutását. Szombathelyen főnök volt 1871-től 1878-ig. Sopronban szintén főnök volt 1878-tól 1880-ig. Az üzletigazgatóság alapításakor 1880-ban a forgalmi szállítmányozási osztály vezetőjévé neveztetett ki. 1890-ben főfelügyelő lett ugyanitt. 1879-ben a boszniai okkopáczióban végzett rendkívüli szolgálatait a hadügyminisztérium megdicsérte. 1889-ben magyar honpolgár lett. Bár idegen föld szülöttje, megtanulta tökéletesen a magyar nyelvet, megszerette hazánkat, magyar lett mjnden izében. Ő felsége a Ferencz József-renddel tüntette ki, ezenkívül pedig a porosz IV. osztályú vörös sasrend s a román korona-rend lovagja volt mondjon nem-et; ő az okosabb, tehát idehaza ; enged. Násznagyos beszédjeiben is ezt ajánlta húgomnak, öcsémnek. Ki-ki hagyja otthon és ne vigye be a házi tűzhelybe a nem-et; lám a kormánypárt is azért olyan hatalmas, hogy nem -et soha ki nem ejt. Gedő bátyám nem is tud visszautasítani semmit, sem egy pohárka jó bort, sem egyébb mulatságot, sőt a hazafias kölcsönt sem, ezért tartja a pénztár kulcsát a rokolya zsebében Borcsa néném. Elvállal mindenfése hivatalos tisztséget, járványbizottságot, adókivetést, iskolalátogatást, képviselőválasztásra jogosultakat összeíró küldöttséget, hites tanúságot, szóval mindent, mert ilyenkor jut egy kis diurnum, azután elszabadulhat otthonról és élheti világát. Borcsa néni nem hiában elmélkedett a világtörténelem megváltoztatásán. így lett volna, úgy lett volna, ha ő van Mátyás kirá’y helyén. Emigy meg amúgy . . . Ezt a kis portyázást megengedte a fekete seregnek (igy nevezte a férfiakat). E nélkül nincsen szubordináczió. Gedő bácsi csakhamar hazakivánkozott; tehetetlen volt Borcsa néni nélkül; ez adta rá az inget, tisztogatta, töltötte pipáit, kötötte meg a nyakkendőjét, főzte azt az ételt, a mit szeret, megropogtatta a hátát, kente a fájós lábát, a miért ő azután hálából a világrend- másitót nemmel sohasem ingerelte. (Folyt, köv.)
