Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-11 / 10. szám
Budapest, 1894. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Március 1 1. ciumok mellett vállalkozott. — Kiváló tapinta s a tagok osztatlan bizalma azonban segítették őt, hogy a társas kör minden oldalról nagy veszély- ivei fenyegetett hajóját erős kézzel kormányozva a béke biztos révpartja felé irányítsa és vezesse. Benedek Sándor ezen tapintatos és erélyes eljárása által oly bokros érdemeket szerzett magának, melyek a társas kör történetében ragyogó betűkkel fognak megörökittetni. Az elnöki díszes állással egybekötött terhes és rendkívüli felelőséggel járó munkának a kör egyhangú határozatával kijelölt és egyedül helyesnek talált irányban való folytatására 1893. évi január hó 24-én tartott közgyűlésen csekélységem szenteltetett ki és az ekkor adott mandátum a f. é. január hó 27-ki közgyűlésen egyhangúlag megujittatott. A társas kör tiz évi fenállása alatt a közművelődési és közjótékonysági intézményeket mindenkor tőle telhetőleg anyagi és erkölcsi támogatásban részesité; nagy hazánkfia — Kossuth Lajos mellszobrára tekintélyes összeggel adakozott, az árvíz és tűzvész által pusztított vidékek szegény lakóinak segélyezésére — szép eredménnyel — gyűjtéseket rendezett; saját könyvtárának végleges felállítására a szükséges intézkedéseket megtette s bogy a társaskör hazafias és szabadelvű irányban való közhasznú működését minél szélesebb alapon kifejtéül képesittessék, alapszabályait a lefolyt évben teljesen átdolgoztatta és jóváhagyás végett a nagymélt. magy. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztette. — Az utóbbi két év alatt pedig különösen a kerület vitálisabb érdekeire és ezek hatékony előmozdítására nagy befolyással bíró közügyekkel a legbehatóbban foglalkozott és ezeknek az illetékes helyeken leendő hathatós támogatása és elősegítése, illetve megvalósítása czéljából a magas kormánynál, a székes főváros hatóságánál és több előkelő magánvállalatnál petitionált. Végre m. é. deczember 8-án a társaskör Dr. Jókai Mór urat, fényes költői tehetségének, elévűlhetlen érdemeinek és hervadtra- tatlan babérjainak elismeréséül; — a magyar nemzet koszorús Írója és a világirodalom tündöklő csillaga iránt érzett hódolatteljes tisztelete jeléül; — ötven éves irói működésének örömünnepe emlékére disztagjai sorába igtatta és az erről szóló diszokmányt f. é. január hó 6-án, mint az ünnepelt férfiú jubileuma napján küldöttségileg átnyujttatá. S midőn a III. kér. társaskör megalapításától mai napig terjedő időszakára vonatkozó és dióhéjba szorított történetével a mélyen tisztelt nagyérdemű közönséget tárgyilagosan megismertetni igyekeztem, egyúttal kedves és el- engedhetlen kötelességemnek tartom, hogy a III. kerületnek minden szép, nemes és hasznos eszméért egyaránt lelkesülni tudó m. tiszt, nagyérdemű közönségnek, — mely a III. kér. társaskör közhasznú működését is felismervén és méltányolván, — a társas kört a maga e é tűzött czél elérésében anyagi és erkölcsi támogatásában mindenkor részesítette és folyton részesíti, — a társas kör nevében leghálásabb köszönetemet a mai ünnepélyes alkalommal nyilvánítsam. Rövid elmefuttatásom befejezéséül újból hangoztatom az idei közgyűlés elé terjesztett évi jelentésem zárszavait: „Nemes ügyekben csüggedést nem ismerek, reményem: egv jobb jövő!“ „Isten velünk!“ Budapesten, 1894. évi marcz. hó 8-án. Gyulányi Adolf, elnök. Utána az ó-budai Dal koszorú énekelte kifogástalan korrektséggel Them K. „Dal- ünnepen“ ez. dalát. Komócsy József felolvasása helyett Rákos István szavalta el hatásosan Kiss J. „Simon Judit“ és Petőfi „Ezrivel terem fán a meggy“ ez. költeményét. Az ünnepélyt a Dalkosz or u fejezte be Huber K. „Fohász“ és Lányi „Tavasz elmúlt“ ez. dalának remek előadásával. Azután táncz következett, mely a legfesztelenebb hangulatban reggelig tartott. A né-”' gyest nyolezvan pár tánczolta. A jelen volt díszes társaság a kerület képviselőjét Horváth Gyula nagy ováczióval fogadta megjelenésekor. V társaskör nevében Gyulányi Adolf elnök üdvözölte őt lelkes szavakkal. A szünóra alatt több tószt is volt, melyek mindegyike a kerület képviselőjét illette. A legelsőt a társaskör nevében Gyulányi elnök mondotta Horvát Gyulára, mint aki poli- tikiai szereplésében mindenkor az igaz liberá- lizmust legőszintébb hive. E szavak után per- ezekig tartó lelkes éljenzéssel tüntettek Horváth Gyula mellett. Horváth Gyula kifejti tósztjában, hogy igaz ugyan, hogy a liberális eszmék biztosítják a társadalom fejlődését; de nem szabad felejteni, hogy a hölgyeknek is sokat köszönhet a magyar társadalom, mert a magyar nők ősidőktől fogva kiválóan nagyrabecsült központjai a családi és társas életnek. Poharát a hölgyekért ürítette. Második tósztját Horváth Gyula a kerület viszonyaiból kiindulva, az egyetértésre mondotta. Tósztot mondtak még Horváth Gyulára: Tatay Adolf dr., Stern József dr., Mittelmann Bernát dr. és Goldberger Lajos dr., kik mindannyian Horváth Gyulában a szabadelvüség harezosát éltették. Az estély, melyen a kerület egész előkelősége jelen volt, anyagilag is fényesen sikerült, amennyiben 200 frt tiszta hasznot hozott. A rendezőség Szende Alajos elnök vezetése mellett rendkívüli buzgalmat fejtett ki, s tapintatos, körültekintő eljárásáért méltán dicséretet érdemel. Hiszszük, hogy a kaszinó bálja, mely már első Ízben ily nagy tért hódított magának, a jövőben a III. kerület legkedveltebb mulatságai közé fog tartozni. Nagy dicséret illeti Leidenberger József vendéglőst is úgy az ételek Kifogástalan jó elkészíttetéséért, mint a rendes és figyelmes kiszolgálás eszközöltetéseért. A tánczestélyen jelenvolt asszonyok: Augenstern Sámuelné, Bonin Ágostonná, Bosán Márkusné, Bleyer Károlyné, Csilléry Dávidné, Czupik Józsefné, Fölki Jánosné, Fodor Adolfné, Franki Mérné, Gártenfeld Mórné, Grosztenber- ger Istvánná, Horváth Nándorné, Hiermeyer Györgyné, özv. Háhl Béláné, Hauser Gyuláné, Janerer Jónásné, özv. Janszkyné, Jarmer Nándorné, Klein Lipótné, Kriszten Sándorné, Ka- rausch Jánosné, Lővy Náthánné, özv. Metelka Francziska, Novotny Antalné, Orova Árminná, Pinkay Lajosné, Ruh Gézáné, Ruth Jánosné, Reiszmann Lázárné, iíj. Sitz Károlyné, Számek Nándorné, Szende Alajosné, Szojka Károlyné, Schinabeck Egelbertné, Stern József dr.-né, Tatay Adolf dr.-né, Tóth Ferenczné, Trebitzky Árpádné, Weber Antalné és Weber Adolf dr.-né. Leányok: Augenstein Berta, Bonin Giza, Bauer nővérek, Breitner Teééz, Csillag Anna, Gattein nővérek, Horváth Anna és Irma, Groag Teféz, Hirmeyer Berta, Guttmann nővérek, Jarmer Irma, Janszky nővérek, Janczer Gabriel, Jahn Irma. Hauser Irma, Kosár Juliska, Karasch Teréz, Lederer Lujza, Lipert Lujza, Mitter Nővérek, Malisch Stefánia, Novotny Mili, Orova Lenke, Reiszmann nővérek, Seszmann Hermin, Sitz nővérek, Schmiedt Teréz, Szarnék Józsa, Róth nővérek, Pinkay nővérek. Rauraló Katicza, Tóth Paula, Weber Anna, Weisz Sárika és Weithoffer Malvina. A zugligeti egyesület. A zugligeti egyesület, melynek megalapítása érdekében a „Buda és Vidéke“ hasábjain, különösen Dr. Vajda Adolf ur tette meg az első lépéseket, f. évi márczius hó 4-én élénk és lelkes érdeklődés mellett tartotta meg alakuló közgyűlését. Rég érzett hiányt van hivatva pótolni az egyesület, szép és magasztos feladatok állnak előtte. Az egyesület egyik főczélja a zugligetben a magyar nemzeti kultúra ápolása, a zugliget szépítése, a társadalmi élet élénkítése társas összejövetelek, tánczvigalmak rendezése által stb. Az egyesület alakuló közgyűlésén Sigray Pál ur a pesti első hazai takarékpénztár egyik vezérigazgatója, székes fővárosi bizottsági tag, zugligeti nagy birtokos elnökölt. Jelen voltak Terenesik Gábor, Bellaagh István kir. táblai biró, Schon József a pesti Fontiére biztositó intézet vezérigazgatója, Gergelyi Kálmán főv. bizottsági tag, Bausek Péter, Suenteer Henrik, Bellaagh Kálmán tanár, Biró Arthur, Dr. Vajda j Adolf, Freund Vilmos műépítész, Lotter Nándor, j Eperjessy István stb. ! A közgyűlést előkészítő előértekezlet kebeléből kiküldött bizottság által szerkesztett mintaszerű alapszabály tervezet változatlanul elfogadtatott. Ugyanezen előértekezlet kebeléből kiküldött kijelölő bizottság javaslata értelmében megválasztattak: Elnök: Sigray Pál. Alelnö- kök : Szelestey Géza és Dr. Vajda Adolf, Titkár: Eperjessy István. Pénztárnok: Biró L. Arthur. Ellenőr: Hoffmann Sándor. Igazgatóság tagjai: Bellaagh István, Dr. Dollinger Gyula egyetemi tanár, Ferencsik Gábor, Freund Vilmos műépítész, Haggenmacher Károly, Lotter Ágoston, Rupp Zsigmond, Schon Vilmos Dr. Hajnik Imre, Haraszti Jelűnek Henrik, Eisele József, Stephani Lajos. A választmány tagjai: Bausek Péter, Bellaágh Kálmán, Fischer Adolf, Galitzen- stein H., Gergelyi Kálmán, Kern S. Ferencz, Dr. Kunhardt József, Massanek Rezső, Özv. Naeff Ferenczné, Osztoics Mihály, Quentzer Henrik, Jelűnek Adolf, Sopronyi Dezső, Dr. Böke Gyula, Walther Gida, Waltner József. Számvizsgálók: Bausek Péter, Galitzen- stein H., Quentzer Henrik. Az elnökség a fővárosi társadalom kiváló egyéneiből áll, a mi elég garantiát nyújt arra, hogy az egyesület mint ilyen prosperálni fog. A zugligeti társas élet eddig szigorúan exclusiv jellegű volt, a highlife csak „entre eux“ érintkezett, mulatott, mások előtt be volt csapva az ajtó. A pénzvilág emberei nem fra- ternizáltak a lateinerekkel, a lateinerek nem keresték a vagyonos polgárság barátságát. Azt hisszük az egyesület meg fogja dönteni ama válaszfalakat, melyet a kasztszellem épített, meg fogja lazítani ama merevséget, mely sokakban ellenszenvet keltve, nagyban megakasztá a társas életet. De nem csak a társas élet javítása terén vár nagy feladat az egyesületre. A zugliget szépítése, az utak rendezése, ezek mind oly dolgok, melyeknek javítását hiába várjuk a hatóságtól, ez már az egyesület feladata leend. Az u. n. szemétkérdés, közlekedési mizériák, oly kérdések, melyek már régóta megoldásra várnak. A lakosság rég óhajtott vágya, hogy a közúti lóvasúti társaság este 11-órakor indítson el egy utolsó vonatot a zug- ligetből, az egyesület e téren minden esetre sikeresebben fog kérelmezni, mint a magánosok. Kívánjuk, hogy mennél több siker koronázza fáradozásaikat. A Csilebércz, Alig találkozik fővárosunkban olyan állandó lakos, a ki életében legalább egyszer nem látogatta volna meg. Buda környékének legkimagaslóbb pontját, az úgynevezett Jánoshegyet. (Újabban Pozsonyi hegynek nevezik.) Ki nem élvezte volna azt a gyönyörű kilátást, mely bámuló szemeink elé tárul ha e csúcsra felérünk ? Kiben nem ébredt az elragadtatás a valódi öröm érzete, fővárosunk tengernyi házainak, szép palotáinak és tornyainak; a Gellérthegy és czitadellájának; a Sashegy púpjainak; a regényes Zugliget és Lipótmező : a végtelen rónának s a távol homályában kéklő hegyek, láttára ? Ha a Jánoshegyről délfelé irányozzuk tekintetűnket, egy részben erdőséggel borított, meglehetős magas (340 n ) hegycsúcs tűnik fel, (A Jánoshegy magassága 420 m.) ez a Csilebércz, melyet azelőtt Kakukhegynek neveztek. A Budai hegyes vidék azon részében, mely a Jánoshegyiül délre és délkeletre terül el a Csilebércz dominál magasság tekintetében. Sajnos hogy csak azt írhatom, magasság tekintetében, mert e hely népségével érdekességével is versenyezhet a többiekkel. Vidékünknek egyik legregényesebb kiránduló helye lehetne, ha, járható, jó utak által volna megközelíthető, és ha a tisztelt kirándulók több figyelemben részesítenék. De talán a legfőbb oka annak, hogy e hely oly gyéren lesz látogatva az, hogy kevesen ismerik s igy nem tudják érdemes-e róla kirándulást eszközölni vagy nem. Mintegy két évvel ezelőtt a „Budapest hegyvidéki turista egylet“ fáradozása folytán létesült egy szép gyalogút a Csilebérczre, melynél csak az a baj, hogy a városi kiránduló kö-
