Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 43. szám
Budapes 1894. (4.) Halottak napján. Csendes birodalma az elköltözötteknek, im hozzátok zarándokolunk, minden évnek e hetén, hogy visszagondoljunk rátok, kik szeretteink valátok. Zizegnek a hulló levelek, meg-meg rázza a szél a száraz gallyakat. Madár dala nem hallatszik, fényes kis bokárka nem mászik a kövér leveleken. Haldoklik a természet. Olyan mély, nehéz ború nehezedik az érző lelkekre, mint midőn az utolsó göröngyöt dobtuk azoknak koporsójára, kiket zokogó fájdalommal, sirva, könyezve bocsátottunk utolsó útjára. Haldoklás évadja, hervadásnak hónapja vagy te sötét, ködös november hó! Ám eljöhetsz zúzmaráddal, dermesztő fagyos hidegeddel, le perzselheted a virágzó növényzetet, megsárgíthatod zöld agyepet, de mégsem rettegünk tolled! Az örök igazság törvénye megmarad, hogy el kerget a kikelet, és a halottak feltámadnak. Halottak napján zarándokoljunk ki a temetőbe, s boruljunk le azok sírjára, kik lelkünk részesei voltak. A pompa, a fény helyett gyújtsunk meg csak egy kis mécsvilágot, s mondjunk a halottak felett csak egy imádságot! Ok látnak bennünket, és olyan édes még a siri ágyban is az a tudat, hogy nem felejtkeztünk el róllok. Halottak napján vonuljunk el a világi zajtól, és ontsuk könyeinket csendesen a virágos és a behorpadt sírok felett! Sirassuk meg az édes apát, drága egyetlen anyánkat, sirba dőlt reményünket: a kisdedeket, és emkezzünk meg a jó barátokról, ismerősökről, az összesről, kik nyugovóra tértek. Ok már boldogok, mi kik hátra maradtunk, lelki kötelességünk a megemlékezés, és a meghaltak iránti kegyelet ápolása. * Bejártuk a temetőket. Álljunk meg a kerepesi-ut egyik márvány oszlopánál. „Elfáradt! pihenni akart.“ Ki nyugszik itt! A ,,Petőfi társaság“ megalapítója. A ki annyi embernek csalt mosolyt az ajkára, a ki szellemének sziporkájával a bánatot is édessé tudta tenni, a ki nélktilözhetlen volt fényes társaságban, a szegénység hónapos szobájában: az örök álomra hajtotta fejét. Az irodalom gyászolja őt. Meghasonlott önmagával, de szerette az emberiséget, és szerette azokat, kik vele együtt éreztek. Balázs Sándor nyugszik ott a csendes Kerepesi-uti temetőben, és csak a szellő, csak a szél jár pusztuló félben levő sírja felett, a melynek oldaláról lehullt már a gyep. Ez hát a hála, a kegyelet, az irodalom barátaitól, a jó barátoktól és ismerősöktől?! Balázs Sándor pihenni tért! Es a kikben van még szív, van érzés, a kik méltányolni tudják azokat a perczeket a melyeket ő örömmé tudott varázsolni, azok nem felejtik el őt, és áldoznak emlékének csak egy tinta folttal is, hogy ő volt a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb barát, és ragyogó elbeszélő. Es ha e sorok Írója elmegy megnézni a „nagyokat“, a kik ésszel, erős akarattal, tehetséggel és minden igyekezetükkel szolgálni akarták e hazát, úgy megáll e sírnál is, ki vérzett a hazáért, honvéd volt, s később az elnyomatás korszakában hangoztatta édes anya nyelvünkön, hogy mi a magyar humor. Balázs Sándor volt ez! * A fény és pompa birodalmából át visz a kegyelet a kevésbé fényes halottak otthonába: a németvölgyi temetőbe. A testvéri szeretet áldozata pihen ott. BUDA és VIDÉKÉ. Október 28. Két hónapnál nem tudta tovább hordozni | lelke kínját, hogy bátyja elvetette magától az t életet, és ő is, az igazi testvér, ki rajongólag csügött rajta: egy golyóval utánna ment a puszta sirba. Halál tusáját csak egy gondolat édesítette meg, hogy viszont látják egymást. A keresztényi hitnek milyen erős megnyilatkozása ez! Balázs Gábor fekszik a budai németvölgyi temetőben. Koszorút, mécset csak a legjobb barát tesz le a sirhantjára, mert a kegyelet már kihalt az önző emberek szivéből, és a megholtak emlékezete csak azoknak gyújt leikébe világot, kik érző szívvel bírnak. Szeretette e két testvér Budát. Álmodják siri álmunkban is a Duna jobbpartjának fel- virágozását. Tehetséges, szerény emberek voltak, de imádták a fővárost, a hazát. Sírjuk külön fekszik bár. de egyesültek szeretetben közösen. Legyen csendes álmuk, és ha a túl világon, a fellegeken keresztül a föld göröngyére tekintenek, ám lássák a jó barátokat, kik haló poruk felett mécsvilágot gyújtanak. * Felejtsünk hát el mindent, de emlékezzünk e szomorú héten a megholtakra. Szeretteink sírja felett ha elzokogtuk enyhülő könyeinket, gondoljunk azokra a megdi- csőültekre is, kik agyuk minden tehetségével, szivük minden dobbanásával, és lelkűk meleg érzésének kisugárzásával szolgálták e hazát. A hősök, a vértanuk, az államalkotó fők, királyok és koldusok megérdemlik egyaránt, hogy az emlékezet fáklyáját meggyujtsuk sir- jok felett halottak hetében, halottak napján. Legyen álmuk édesen csendes! V. Lajos. * A budai temetők, ha nem versenyezhetnek is a kerepesi-uti temető pompás síremlékeivel, koszorúival s átalában ünnepi fényével, de e kegyeletes ünnepek alatt aránylag ép oly látogatottak, mint amaz. Különösen a krisztinavárosi uj — a németvölgyi-temetőt látogatja tömegesen a közönség. E jól rendezett, s legszebb sirkertjeink egyikének méltán mondható temető az idén is ünnepi díszben készül fogadni látogatóit. Ez alkalomra több díszes síremlék lesz fölállítva, s az uj díszes családi sírboltok száma is szaporodott. Ezek közt leg- tetszetőbb a Krecsányi család sírboltja, melyet a krisztinavárosi színkör igazgatója e nyáron emeltetett szüléinek hamvai fölé, ezzel is mintegy jelezve, hogy ő már nemcsak életében de halálában, is a miénk. — A németvölgyi temető már teljesen be van népesítve, benne közéletünk több kitűnőségének hamvai is nyugosz- nak, de ezekről csak a jövőheti számunkban emlékezhetünk meg. Választási mozgalmak. Megindultak a községi választási mozgalmak Budán is. Es pedig lehető élénken itt és amott elég éllel, mely körülményből azt láthatjuk, hogy a választási küzdelem nagy hullámokat fog vetni. Mai számunkban Dr. Németh Imre úrtól közlünk egy higgadt czikket, melynek átérzé- sére kérjük polgártársainkat. Nagyon komoly megfontolás tárgya legyen a választás, a személyi érdekek figyelembevétele nagyon nagyvétek. Legelőször a III-ik kerületben nyilatkoztak meg a pártok, a mennyiben a jelöltek névjegyzéknél erős összeütközések történtek. Őszintén óhajtjuk, hogy az ellentétek kiegyenlítéséről számolhassunk be. A közérdek nálunk Budán a pártokat kibékülésre utalja. A választásokra tömörült már az I. kerületi nemzeti asztaltársaság is, s ez is jele annak, hogy a választások nagy érdeklődéssel fognak lefolyni. Az I. kér. nemzeti asztaltársaság e hét keddjén a Bauer János várbeli zöld koszorúhoz czimzett jó hirü vendéglőjében megtartott s igen látogatott összejövetele, melyen Szelestey Géza főv. bizottsági tag, az asztaltársaság buzgó és kitűnő elnöke, hívta fel a tagok figyelmét a közelgő választásokra, jelentvén egyúttal, hogy ez ügyben az eddig lehetséges lépéseket megtette. Ennek kapcsán dr. Kovács Pál indítványozta, hogy az előkészítés czéljából az asztaltársaság tagjai közül egy negyven tagú bizottság küldessék ki. Ez az indítvány azon módosítással fogadtatott el, hogy ezen bizottság a szükséghez képest egyrészt az asztaltársaság tagjai közül, másrészt a kerület rokonérzelmü előkelő polgáraiból kiegészíttessék. E bizottság még a folyó héten tartja alakuló gyűlését, melyre az elnökség külön meghívókat bocsátott ki. Az asztaltársaság továbbá a jegyzőhöz segédet rendelt, ki a felszaporodott irásmunkát fogja végezni. Az I. kér. Nemzeti asztaltársaságnak a nagy bizottsághoz intézett felhívása igy szól : Tisztelt Tagtárs Úr! A f. 1894. október 23-én tartott választmányi ülésünkön elhatároztuk, hogy a jövő november hóra várható községi választásokban tevékeny részt veszünk és tőlünk telhetőleg, különösen az I. kér. polgári kör tagjaival és kerületünk többi független gondolkozásu polgáraival vállvetve az'on leszünk, hogy a törvényhatósági bizottsági tagokká csakis oly polgártársak választassanak, kik bizalomunkra minden tekintetben érdemesek, kik kerületünk érdekeit mindenkor igazán szivükön viselik és kik jogos kívánságainkat érvényre is tudják juttatni. A választásoknak pártunk részére leendő kedvező előkészítése végett egy ötyen tagú bizottságot választottunk meg, melynek feladata lesz az elnökséget terhes munkájában támogatni és különösen a községi választókkal közvetlen érintkezésbe lépni. Midőn tisztelt Tagtárs urat arról értesítjük, hogy ezen bizottság tagjává megválasztatott, tisztelettel kérjük, hogy a f. október hó 27-én szómban délután 4 órakor Pertl István ur kávéházába (Tabán, Szarvas-tér 1.) tartandó alakuló ülésen okvetlenül megjelenni szíveskedjék. Végül megjegyezzük, hogy ez a bizottság f. október hó 29-től kezdve fenti kávéház külön helyiségében naponként 4. órától 6 óráig állandóan működni fog. Hazafias üdvözlettel. Budapest, 1894. október 24-én. Az I. kér. Nemzeti asztaltársaság választmánya: Szelestey Géza elnök. Die trich Ágoston jegyző. Ezúttal felhívjuk az asztaltársaság tagjait, hogy f. hó 30-án Gürsch Ferencz vendéglőjében tartandó összejövetelen minél nagyobb számban jelenjenek meg, a választásokra való további megállapodások megbeszélése végett. * A ll-ik kerületi választók értekezlete a „Fáczán“ termében igen szenvedélyes és elkeseredett hangon folyt le. Változat egy régi théma felett. Ezt a czimet adhattuk volna a tudósításnak. Két párt mérte ezúttal össze erejét. Választásoknál az ilyen közös értekezleteknek kevés gyakorlati jelentősége van, csak zavaros képet alkothat magának a legnyugodtabb szemlélő is az egésznek lefolyásáról. Két tekintélyes párt nagy erővel mérte össze fegyverét, helylyel-közzel nem szabályosan. Nem lehet ez másként. A szenvedély ur minden felett! Közös értekezleteken a legyőzött ritkán ismeri el legyőzetését, s a győző nem mindig úgy győz, hogy ez veszteség ne legyen. A választási jog egyike a legszebb polgárjogoknak, de nagy társadalmi kórtünet az, hogy igazi lelkesedés és hév a közügyekben csakis a választásoknál észlelhető. Egyébkor rendesen alszik a magyar. A második kerületben a választás most már nem tűznek, de lángnak mutatkozik s ha már a kijelölő-bizottság megválasztása ilyen heves volt, milyen tulcsapásokba fog kitörni maga a bizottsági tagoknak s a kerületi választmánynak választása. Akármelyik párt győzzön, a másik
