Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-18 / 11. szám
Budapest, 18í)4. III. évfolyam 11. sz. Vasárnap, márczius 18. BUDA ES VIDÉKÉ SOZIGAZfiATÄSI. KŐZGAZBASÍGI ÉS TÍRSADHMI |IIET1LAI> Az I. kerületi polgári kör és a II. kér, polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt íiők-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄ];, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kor., Krisztina ntcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél Avre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s2^rke;s2;t<5&é;<3, I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Tavasz. Néhány nap és itt van hivatalosan a tavasz. Járjuk csak a természet nagy templomát úgy fogjuk találni, hogy a kikelet megelőzte a naptár előirását. Mindenfelé folyik a munka. Szántanak, vetnek, fákat tisztítanak és ültetnek. A városban benn, a kültelkeken és a falvakban folyik az építkezés. Épület épület mellett emelkedik. Mérnökök járnak, 1 városrészünk fejlődését jelző zászlócskák lobognak. Egyremásra olvassuk eladó telek, bérbeadó villa, ház eladó, ház kerestetik ngy Budán mint vidékén. A mit alig mertünk reményleni, szőllőket ülltetnek. Itt és amott már az elülltetett veszszők remónynyel kecsegtetnek és mindinkább terjed a szőllő- alapitás bátorsága. Igen bátorsága, mert ebez az kell. Sok helyen elvette a kedvet a sikertelenség. Nagy kiterjedésű vidék pusztult el és csak most ébred, habár nagyon is szórványosan és egyenkint a szőllőüllte- tés kedve. Ez is valami, bárcsak kezdete a kezdetnek és még a mustármagból csak egy szem. Nem akarunk mi vádolni senkit sem. legokosabb, ha senki támogatására nem várunk, hanem a segíts magadon az Isten is megsegit elvére helyezkedve hozzá foguuk a szőllőmüve- lóshez. Budának és vidékének elég értelmisége van arra, hogy borvidékké alakulva szőllőülltető szövetkezést létesítsen. A községek elöljáróságára, a közigazgatás intézőire, tanulókra, lelkészekre, föld- birtokosokra szép, nagyon szép feladat vár. Itt vannak képviselőink, számra öten, mind anynyi befolyásos ember, közöttük Luppa Péter maga is kitűnő szőllősgazda. Csak el kell kezdeni. Kis patakokból lesznek a nagy folyók. Összetett kezekkel nem menthetünk meg egy ügyet sem. Tömörüljünk, teremtsünk segélyt és adjunk példát. A kishitűség minden jó szándéknak gyilkosa. A kezdet nehéz, azután minden magától jön. Egy értekezlet Buda és vidékének érdekében volna az első lépés a melyen úgy a szőllőülltetás, mint egyéb kivánni valók tárgyalásra jöhetnének. Adja elő mindenki a maga tervét, in- ditványát, ötletét és ebből a kincsből fogjunk hozzá a nagy munkához. Fel a csüggedésből, minden óv jelentékeny közgazdasági kár vagy haszon. Rábeszéléssel, befolyással, szép szóval meggyőzéssel el lehet oszlatni a közönyt. A ki álmodik, alnszik, az nincs ébren. Éberség nélkül semmire nem megyünk. Vezérférfiaink álljanak az ügy élére. Egyesüljünk, szövetkezzünk. A budai érdekek emelésére alakult végrehajtó bizottságnak is nyilvánosságra kell hozni a közvélemény megnyugtatása végett, mit tett a télen. Mi úgy vagyunk értesülve, hogy nem pihent az igen t. bizottság, némelyek pedig azt hiszik, hogy pihent. Szép alkalom kínálkozik a czáfo- latra. Tanulmányozzuk Buda és vidékének összes viszonyait kerületről-kerületre, köz- sógről-községre. Ez a tanulmány kifizeti magát. Egyesüljünk, támogassuk egymást. hiszen érdekeink közel rokonok. Budá emelkedésének hatalmas rugója rejlik a községek emelkedésében, sok tekintetben vagyunk egymásra utalva p. o. majdnem egész élelmezésünk. E községeknek legfőbb piacza Buda. Ily érintkezések elkerülhetlenné tesznek bizonyos kölcsönös megállapodásokat. Az idegenek forgalma, a miről tem. el s ép e miatt a lapom iránti kötelességről megfeledkeztem? Nem, nem volt álom. mert ime azonnal kijelentette azt is, hogy a lapot el is fogja olvasni — végig. Szent ég ! mi lesz ebből ? összedül Európa s menybe visznek az angyalok. No szépen vagyunk. Képzelheti helyzetemet ezóta .... de ez még semmi, még rosszabb is lehet, ezt gondoltam magamban akkor. No de mindegy, az estélyen megjelentem. Nagyszerűen fogadtak, az egyik rendező úr, a tantestület egyik legbuzgóbb tagja, még oly trónussal is megkínált, a honnan a hangverseny minden egyes számít nagyszerűen végig lehet élvezni. De mi ez, oh, oh istenem ! Egy illatos kis csipke felhő telepedik mellém, finom hosszúkás kezek és gyöuyörii frizura kandikálnak ki belőle. Úgy tettem mintha semmit sem vettem volna észre (elég udvariatlanság, de a tudósítás, a tudósítás!) Egyszerre csak oda szól a kis csipkefelhő. „Nini maga nem is ismer, no hallja maga ez nem szép.“ „Oh, pardon nagyságos asszonyom, de ép azon gondolkodtam miként is írjam majd azt a tudósítást.“ A szom3zédnőm ugyanis mint már talán kitalálta kedves szerkesztő úr, nem volt más, mint az én erélyes asszonykám, ki oly keményen rámparancsolt. Durczás lett s csak azt mondta : »Úgy, a maga tudósítása előbbvalo mint én, haragszom, pedig ép az unokahugomról akartam magával beszélni, később jön férjemmel és be is akartam magának matatni, de igy . • •u Elkezdtem kérni, könyörögni, mind nem A „BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. A szegény gyermekekért. (Utóhang.) Tekintetes Szerkesztő úr! ' Ugye bar nagyot csodálkoznék azon. ha most kijelenteném, hogy nehéz és nagy feladatot teljesítek. Azért voltam bátor e feltevést koczkáz- tatni, mert ismerem irántam eddig táplált becses véleményét, melyet többnyire körmondatokban szokott tudomásomra hozni s mely köi*- mondatok többnyire ekként végződnek: léha, haszontalan, szeleburdi. De nem untatom továbbá a saját becses kitételeivel hanem megírom, hogy mi is lenne az a nehéz és nagy feladat. Mert h°gy ilyesmit teljesítek vagy Kellene teljesítenem tán szerkesztő úr sem fogja többé kétségbe vonni, ha kijelentem, hogy most, midőn reám hízelgő megbízása folytán, a krisztinavárosi szegény gyermekek felruházására, az I. kerületi polgári körben rendezett hangverseny és tánczvigalom lefolyásáról referálnom kell, nemcsak önnek, tekintetes szerkesztő úr, kedves principálisom, nemcsak a nagy közönségnek, hanem egy szép asszonynak is irok, azaz mint alább látni fogja, — csak Írnék. Mar pödig egy szép asszonynak úgy írni, hogy az azzal meg is legyen elégedve, csakugyan nehéz dolog ám. ■ s Csak bóliutgasson a fejével drága princzi- pális úr, de kérem hallgasson meg továbbra is. Tetszik tudni úgy esett meg a dolog, hogy ez a feltűnő budai szépség, — nevét nem irom, hisz mindenki ismeri — valahogyan már nem tudom mi utón módon, d’e bizonyosan azért is, mert ön tisztelt szerkesztő úr, az én fentebb felsorolt erényeimről mélységesen hallgatni szokott, megtudta, hogy a „ Buda és Vidéke“ szerkesztőségének milyen oszlopos tagja vagyok, megtudta hogy minő lapos és felületes referá- dákat irok, minden jobb sorsra érdemes mulatságról, konczertről, a miért ön engem ezekkel a már említett jelzőkkel megtisztelni szokott. Nos tehát — méltóztassék csak idehallgatni még egy kicsit, —• ez a szép asszony kivel a farsang alatt az összes budai bálodat végig tánczoitam, kinek szemeibe a tüzes csárdások és a szerelmes ringásu valezerek alatt annyira belemélyedtem, hogy reggel felé egy csepp anyagom sem volt ahhoz a birlapi tudósításhoz, melynek megírása végett az illető bálon vagy estélyen tulajdonkép megjelentem, és mindig csak az ő alakját láttam szemeim előtt lebegni, vagyis minden másról megfeledkeztem, — nos ez a szép asszony — e hó 2-án magához hivat s kijelenti, hogy ha a lap részére a 3-ik jótékony estélyről nem irok alaposabban, mint hogy eddig szoktam, ne is mutassam többé magam előtte. Elbültem, csaK ámultam, vájjon nem álmodom-e, — ő mondja ezt nekem kivel oly sokat mulattam, kiért annyi bolondságot követ-
