Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
Budapest 1894. (4.) Az I. magyar tisztviselő-szövetkezet közgyűlése. Az I. magyar általános tisztviselő-egyle^ mint szövetkezet f. évi február hó 25-én d. e- 10 órakor tartotta 24-ik rendes évi közgyűlését a Il-ik kér. főreáliskola rajztermében. A közgyűlés iránt rendkívüli érdeklődés mutatkozott, mely igen természetes s e megizmosodott, ma már hatalmas szövetkezet iránt, mely nemcsak forgalmi tőkéjének rohamos gyarapodásában, de azon humánus cselekménye által is excellál, hogy a kamatleszállítás terén ezen egyesület lépett kezdeményezőleg pár év előtt. A közgyűlésen mintegy 150 tag 1184 szavazat képviseletében volt jelen. A közgyűlést Néger Adolf állami számvevőszéki titkár, az igazgatóság elnöke megnyitván, felkérte a jelenvoltakat, hogy korelnököt választani szíveskedjenek, mire a közgyűlés közfelkiáltással Gombos Gusztáv p. ü. min. tanácsos úr ő méltóságát választotta meg korelnökké. ő méltósága, ki a közgyűlést már évek hosszú sora óta finom tapintattal, közmegelégedésre vezeti, elfoglalván az elnöki széket, meleg szavakban köszönte meg az iránta évről- évre s ezúttal is nyilvánuló bizalmat s a jegyzőkönyv vezetésére Benedek Sándor kir. tanácsos pénzügyigazgatót, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kőszeghy Antal kir. tanácsos és Spur János állami számvevőszéki titkárt kérte fel. Ezután elnök ur az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése alapján az 1893. évi mérleg és zárszámadás megvizsgálását s a zármérleg szerinti nyeremény iránti intézkedést bocsátotta tárgyalás alá. Az igazgatóságnak a felügyelő bizottság által is mindenben helyeselt jelentése a következő : „A kereskedelmi törvény 179. § ához képest, hivatkozással szövetkezetünknek a lefolyt 1893. évre vonatkozó, s a felügyelő bizottság által bemutatott zármérlegére, van szerencsénk igazgatósági jelentésünket a következőkben előterjeszteni. 1892. év végén 1855 tag és 5646 üzletrész voll ; 1893. év folyamán beállott változatok után az év végén maradt 2052 tag 5836 üzletrészszel. Ezen üzletrész-mennyiségnek 291,800 frt részvénytőke felel meg; minthogy azonban a mérlegben e czimen csak 269,742 frt 23 kr. szerepel: 22,057 frt 77 kr. az alapszabályok 8. §-ában meghatározott befizetési módozat mellett, az illető tagok részéről még ezután lesz befizetendő. Az adott kölcsönök számlája az 1893. év kezdeti álladékát 575,068 frt 85 krral, végálla- dékát pedig 678,989 frt 60 krral mutatja; a kölcsönök tehát szaporodtak 103,920 frt 75 krral. A tagok által takarékbetétkép elhelyezett összeg az óv kezdetén 222,911 frt 45 krt, az év végén pedig 28ö,535 frt 79 krt tett; e szerint a takarékbetét 60,624 frt 34 krral szaporodott. A mérleg szerinti tiszta jövedelem 23,391 frt 07 kr; ebből: az alapszabály 17. és 33. §-ai szerint az üzletrészek után járó 5%-ot ] 3,160 frt 86 krral fedezvén, marad 10,230 frt 21 kr, melynek hovaforditása iránt az intézkedési jog az alapszabály utóbb emlitett 2-ának 3. pontja szerint a tisztelt közgyűlésnek lévén fentartva, részünkről indítványozzuk: 1- ör: hogy a teljes befizetett üzletrészek után 37« osztalék fejében 7,531 frt — kr. s igy az imént jelzett 13,160 frt 86 kr.-ban foglalt 57« kamattal együtt 8°/0 nyereményrésznek kifizetése, a közgyűlést követő naptól kezdve elrendeltessék ; 2- or, hogy a fenmaradó 2699 frt 21 kr. a folyó évi jövedelmi számlára átvitessék. Midőn ezen javaslataink elfogadását ajánljuk, kérjük a t. közgyűlést, hogy az 1893. évi üzleti évre nézve, részünkre a felmentvényt megadni méltóztassék. Egyszersmind tekintettel arra, hogy ez évvel három évi megbízatásunk lejárt, a benr uünk helyezett bizalomért mély köszönetünket nyilv ánitjuk s megbízatásunkat ama meguyug- zató öntudattal tesszük le a t. közgyűlés ke- teibe, hogy mandátumunk 3 évi cziklusa alatt BUDA és VIDÉKÉ szövetkezetünk minden téren örvendetes lendületet vett; igy az üzletrészek 30,662 forint 60 krral, a takarékbetétek 121,947 frt 44 krral, tartalékalapunk pedig 7558 frt 25 krral szaporodtak.“ E jelentéshez elsőben is Mocsári Béla p. ü. min. titkár szólt hozzá. Hangsúlyozza, hogy az igazgatóságnak a kamatleszállításra iránynló törekvését helyesli, mert a tisztviselő-egylet nem csupán pénzintézet, hanem humanitárius intézmény is. Szeretné ha a közgyűlés jegyzőkönyvileg kifejezné abbeli óhajtását, hogy az igazgatóság az üzleti viszonyok és körülmények s a külömböző érdekek számbavételével, ezentúl is a kamatláb leszállításának lehetőségét munkálja, s a kamatleszállítás kedvezménye lehetőleg a régi kölcsönökre is a nyilvánvaló méltányosság szempontjából, kiterjesztessék. Jeszl Géza posta és távírda főtiszt ugyan- ily irányban szólal fel, s határozati javaslatot nyújt be az iránt, bogy a kamatláb 67o-ra le- szálliétassék; mely indítvány azonban a közgyűlés előtt 8 nappal be nem jelentetvén, elnök ur az alapszabályok értelmében azt tárgyalás alá nem bocsáthatta. A közgyűlés Mocsári Béla felszólalását általános helyesléssel fogadta, s elhatározta, hogy az jegyzőkönyvbe vétessék. Elnök ur konstatálja, hogy indítványok nem adattak be, miért is a napirend utolsó pontját, az igazgatóság választását tűzi ki s Csizik Kársly főpénzügyi tanácsos elnöklete alatt két szavazatszedő bizottságot küld ki. Az első bizottság tagjai: Szigethy Ferencz, Hosszú Gyula, Derlik Sándor; a második oizottságé pedig: Vaszkó György, Rosenbach Ferencz és Nietsche Frigyes. A szavazás rendkívüli érdeklődés között folyt le, melynek eredményeként az igazgatóság tagjaivá megvátasztattak: Benedek Sándor kir. tanácsos p. ü. igazgató 994. Engelthaler Ödön m. á. vasúti közp. pénztári lőellenőr 931, Enyedy Miklós nyug. törv.-széki biró 945, dr. Göőz József polg. iskolai igazgató 975, Halászy Károly állami számvevőszéki számvizsgáló 1005, Kádár István állami számvevőszéki osztálytanácsos 965, Lányi Győző posta táv. igazg. felügyelő 879, Mátray József fővárosi tanácsjegyző 1015, Mezey Béla kér. min. számtanácsos 995, Néger Adolf állami számvevőszéki titkár 964, Püspök János közmunkatanácsi számvizsgáló 965, Szaxun Elek p. ű. segédtitkár 1107, Török Ápád honvéd. min. titkár 838, szavazattal. Tekintélyes számú szavazatot kaptak még dr. Vass Tamás p. ü. tanácsos s Kovács Gyula min. számtanácsos. Az ujonan választott igazgatóság február hó 28-án d. u. 4 órakor tartotta alakuló ülését, melynek eredménye következő: Elnök lett Néger Adolf, alelnök Benedek Sándor, utalványozó igazgató Halászy Károly, titkár Szaxun Elek, jogtanácsos Enyedy Miklós, a főkönyvvezetésével pedig Kádár István számvevőszéki osztálytanácsos bízatott meg, ki e tisztet már évek hosszú során át teljesíti. Yégül az igazgatóság az alelnökké választott Benedek Sándornak, ki a tisztviselőegyletnek 6 éven át titkára volt, e minőségében szerzett bokros érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánította. 0-budai ügyek. A III. k®s\ Öaképsé kör február 24-én este a Schmidt-iéle vendéglő külön helyiségében diszlakomát rendezett Boskovitz Lajos és Láng György tiszteletére, kik mindketten távozóban vannak a III. kerületből. Boskovitz hosszú időn át egyike volt a kör legér- demdusabb elnökeinek, ki mindenkor teljes odaadással munkálkodott az egylet felvirágoztatásán. Egyedül neki köszönhető, hogy e szép reményekre jogosító ifjú kör már ennyire is fejlődött. Ö volt egyike azon alapvetőknek, kik megmutatták a helyes irányt, melyben haladva, e kör valóban meg fog felelni hivatásának. Boskovitz elévülhetetlen érdemei mellé méltán sorakozhatnak azon érdemek is, melyeket Láng György mint egyleti pénztárnok szerzett mindenkori buzgó és önzetlen fáradozásával. Mindketten büszkék lehetnek a kitüntetéMárczius 4. sek azon özönére, melylyel a kör lelkes tagjai őket el halmazták. Boskovitz boldog vőlegény minőségben I hagyja el a III. kerületet, hogy apósa ezégtársa legyen; Láng pedig Bécsben talált jövedelmezőbb keresetforrásra. — Boldog emberek, kik a jó barátok és bajtársak oly őszinte jó kivánataival ellátva indulhatnak további utjokra. — Kisérje őket Isten áldása! Hiába! A fiatal marad csak fiatal. Beugratják ők még a leghipokondrikusabb embert is fesztelen jó kedvükkel a muriba. Páratlan hangulat uralkodott az egész estély tartama alatt. A kerület vénjei — nem korra nézve — úgy beleélték magukut a helyzetbe, hogy nem túlozok, ha azt mondom, hogy bizony-bizony tultet- tek rajtunk fiatalakon. — Éjfélig kompakt egész maradt a társaság, s csakis éjfél után keletkezett gyanús mozgolódás a nős férfiak táborában, kiknek, tudvalevőleg, ilyenkor jár le kimaradási engedélyük. Ekkorra a tósztók is véget értek. Az emléktárgyat, egy szép kivitelű ezüst serleget, Mittel mann Bernát dr. a kör jelenlegi elnöke1 nyújtotta át igen szép beszéd kíséretében az ünnepeltnek, ki meghatva köszönte meg bajtársainak e kiváló figyelmét. Ezután Tatay Adolf dr. rendkívüli figyelemmel hallgatott érdekes beszédben éltette a jelenlegi elnököt: Mittelmann Bernát drt Rákos István az Önképző kör lelkes fiatalságára ürítette poharát. Deutsch Zsiga igen ékes szavakkal éltette Tatay Adolf drt; ki a III. kér. Önképzőkörnek mindenkor a leglelkesebb pártfogója és támogatója volt. Tatayt úgy ekkor, mint az egész est folyamán többször megéljenezték. — Ifj. Halász Gyula átgondolt szép beszéde végén Deutsch Zsigát, a kör legbuzgóbb tisztviselőinek egyikét, éltette. — Kaiser Sándor titkár hálás szavakkal kezdett tósztjában Augenstein Samut, a III. kér. takarékpénztár általánosan ismert és kedvele igazgatóját éltette. Majd ezután nagy figyelem között Augenstern Samu szólott s hivatkozva a kerület érdekeire azon óhaját fejezte ki: vajha a megha- sonlott tényezők között béke jönne létre. — Poharát Leipziger Vilmosra, a Grunwald-féle nagy szeszgyár főnökére emelte, mint a ki hatalmas iparvállalatával nagyjelentőségű keresetforrást létesített az elszegényedett ó-budaiak számára. — Éltették még Szarnék Nándor szeszgyári igazgatót; L i s z k a y pénzügyi biztost ; Láng Györgyöt; az ünnepelt atyját Boskovitz drt.; menyasszonyát és apósát; Kaiser Sándort, Rákos Istvánt, a „Buda és Vidéke“ munkatársát stb. — A felejthetetlen be- nyomásu estély csak késő éjféli órákban ért véget. — A vacsora utáni jó hangulatot Deutsch István és ifj. Augenstein szép hegedű- és zongora játékai tették még kellemesebbé. Buda jövője. Mennyire szüksége van a jelen korban, az ipar, kereskedelem s nemzetgazdászati viszonyok jelien állásában egy népes, virágzó, s e czimmel joggal felruházható fővárosra minden oly országnak és népnek, mely a polgárosodás, műveltség és nemzetközi politika terén szereplőként kíván föllépni, úgy hiszem hosszasan mutogatni fölösleges lenne e lapok miveit olvasóközönsége előtt. Most a czentrálisátio ezen korszakában, melybtn különösen a művészi s ipar és kereskedelmi factorok minden országban bizonyos egyes pontokon, legkiváltkép fővárosokban vannak összpontosítva, a nemzetek anyagi és szellemi erejét gazdaságát és jelentőségét leginkább fővárosaik után Ítélik meg, és pedig méltán, miután joggal föltehető, hogy a főváros, mint természetes gyű és érintkezési pontja mindenemü érdekeknek és factoroknak, valóban hű és megfelelő tükre az ország erejének és gazdaságának. Mint minden szabály alól úgy itt is vannak ugyan kivételik, mert nem egy fővárost találunk olyat, hol mesterséges és természetellenes, erőszakos czentrálisátio folytán az összes culturai és nemzetgazdászati factoroknak egy töb- szörösen nagyított csalkép állitatik a szemlélődő elé ki csak mélyebb és behatóbb vizsgálódás és tanulmányozás folytán képes felismerni rá-