Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 6. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Február 11. Pilis-Csabától nyugotra; Kande, Vörösvár és Csobánka közt; Kelenföld, hajdan Kis-Pest, németül Krenfeld ; Kis-Kovácsi, Pomáz határában ; Kissing, Békásmegyer határában ; Kozárom, Bia és Páty községek határában ; Leányháza, Leányfalu vagy Leányvár ? Lógod, hajdan Budának egyik elővárosa, a vízivárosi temetőbe vezető ut jobb oldalán; Nyék, Buda és Hidegkút között Pazanduk, Óbuda és Békásmegyer között ; Sassad, Kelenföld és Budaeörs között; Skoranovecz, Ráczkeve határában; Szempcz, Szent-Endre és Sziget-Monostor körül; Szenek, mint elhagyott helység Pilis-Szántó és Pilis- Szent-László körül emlittetik; Szent-András, Szent-Lélek körül; Szent-Erzsébetfalva, a mai Sárosfürdő környékén; Szent-Jakabfalva, a mai Újlak helyén ; Szent-Pál, hajdan falu a Margitszigeten; Szent-Péter, hajdan Budának egyik elővárosa a mai viziváros keleti részében; Szent- Péter, Tótfalu körül; Szent-Péterfölde, a Csepel- szigeten : Szőlős, Sziget-Szent-Miklós határában ; Tabán, Budavárosának a Gellérthegy alatt elterülő külvárosa, a mai Ráczváros helyén ; Tahi, Tótfalu határában ; Taschenthal, Budának egykori külvárosa, a mai Krisztinaváros területén; Tebe, Páty és Zsámbék között; Tebercsek, Buda mellett; Tótfalu, hajdan Budának egyik elővárosa, a mai viziváros északi részén ; Torda, Váez-Rév és Várad pedig a mai Tótfalu körül. Ez lenne tehát a régi Pilis-vármegye helységnévtára; de teljességéért nem szavatolunk, mert nem állott módúkban behatóbb kutatásokat eszközölni az e téren létező régibb kutfor- rásokban és jobbadán emlékezetből irtuk össze a fenti helység-neveket. A vármegyei beosztás rendezése alkalmából a pilisi vármegye két járásra osztatván, az alsó járáshoz tartozott: Budakesz, Perbál és Tinye községek kivételével a mai pilisi alsó járásbeli 12 (vagyis Albertfalva, Bia, Budafok, Budaeörs, Jenő, Páty, Telki, Tétény, Torbágy, Tök, Törökbálint és Zsámbék), továbbá a Csepelszigeten levő 10 község (vagyis Ráczkeve, Csepely-Szent-Miklós, Tököl, Csép, Újfalu, Szent-Márton, Becse, Lóré és Makád), tehát összesen 20 község. A régi pilisi felső járáshoz pedig tartozott Kisoroszi és Visegrád községek kivételével, Szent- Endre r. t. város és a mai pilisi felső járásbeli 19 község (vagyis Békásmegyer, Borosjenő, Csobánka, Dunabogdány, Hidegkút, Budakalász, Nagykovácsi, Pilis-Csaba, P.-Szántó, P.-Szt.-Ke- reszt, P.-Szt.-László, Pócsmegyer, Pomáz, Solymár, Szent-Iván, Sziget-Monostor, Tótfalu, Üröm és Vörösvár), továbbá Budakesz, Perbál, Tinye és Szent-Lélek községek, valamint a dunai Margitsziget;^— Kisoroszi Nográdmegyéhez, Visegrád pedig Ó-budához tartozván. A fenti alapján hozzávetőleges számítás mellett a régi Pilis-megye területe 188 —189 ezer katastrális holdra tehető, bele nem értve a mai székes főváros törvényhatóságához tartozó Buda, Ó-buda és Margitsziget területét. Ezen 188—189 ezer kát. holdnyi területen jelenleg circa 90-91 ezer lélek lakik. Tehát a régi Pilis-megye jelenlegi lakossága meghaladja nem csak a mai Turócz-megye 49—50 ezer főnyi lakosságát, hanem Esztergom megyének 78—79 ezer lelket számláló lakosságát is. Volt területe pedig szintén nagyobb Esz- tergom-megyénél, mert e vármegye területe tudvalevőleg csak 186 —187 ezer kát. hold. Ha most a fent kimutatott 91 ezernyi lakossághoz, hozzá tennénk Buda és Ó-buda lakosságát circa 134—144 ezer lélekkel számítva, akkor a régi Pilis-vármegye lakossága 225—235 lélekre rúgna; — ennyi lakossággal pedig a szomszéd Komárom-megye sem bir, de még Fehér-megye sem! Élőbbemnek 146 — 147, utóbbinak pedig 194—195 ezer lélekre menvén a lakossága. Nem tudjuk, jól vettük-e fel Buda és 0- buda lakosságát 134 —144 ezernyi lélekkel; de minthogy erre nézve biztos adataink nem vol- - tak, tehát 1780-tól 1880-ig, százéves átlagot vettünk; s minthogy e szerint Budapestnek összlakosságából r>/7 rész Pestet, 2/7 rész pedig Budát illetvén (Óbudával együtt), — ennélfogva a mai székesfőváros 506 ezer főuvi lakosságából circa 144 —145 ezer lélek esék Budára. (Zárjel között megmondhatjuk, hogy Budának volt 1780-ban 23, -— 1810-ben 24, — 1820-ban 25, — 1830-ban 27, — 1840-ben 32, — 1850-ben 40, — 1870-ben 70 és 1880- ban circa 103 ezernyi lakossága.) Node ne beszéljünk Budáról; mert még igazán elhiszik, hogy el akarjuk szakítani Budát Pesttől. — Pedig dehogy, csak maradjon együtt, a mi együvé való . . . Régen volt, hogy Buda a pilisi vármegyéhez tartozott; — régen volt, nem is volt! Még Óbudát sem fogjuk vissza reklamálni a székesfővárostól; — hadd maradjon ez is a székesfőváros kötelékében; — mert Buda és Pest kölcsönösen egymásra szorul! Buda és Óbuda már egybeforrt ; Pestet pedig a három dunai hid vaskeze fűzi a budaiak szeretetéhez ! . . . Ha Pest-Pilis-Solt- és Kis-Kun-vármegyé- nek nem derogál idegen törvényhatóság semleges területén székelni, akkor tán a pilisi vármegye sem követne el nagy hibát, ha a székes főváros törvényhatósága alá tartozó Buda városában székelne ?! És ezen pilisi vagy budai vármegye még mindég előkelőbb lenne ám Moson-vármegyénél; mert ennek városa egy általában nincsen; Pilismegye pedig Szent-Endrében bírna legalább egy rendezett tanácsú várost is. Békés, Borsod, Brassó, Mármaros, Nográd és Esztergom vármegyék szintén csak 1—1 rendezett tanácsú várossal büszkélkedhetnek. Jövő czikkünkben a hajdani Pilis-megye történetéről fogunk röviden megemlékezni; és csak a befejező V. czikkben fogunk arról szól- lani, miként lenne az ujabbi Pilis-megye szervezendő, illetve alakítandó . . . (Folyt, köv.) A trombitás-ut. Számos előkelő tagból álló érdekeltség a trombitás-ut rendezése végett a fő- és székváros tanácsához az aláb közölt kérvényt adta be. Reméljük, hogy e méltányos, jogos és kitünően megokolt kérelmet a tanács teljesíteni fogja és nemsokára e kérvény eredményével számolhatunk be. Tekintetes fő- és székvárosi Tanács! A tisztelettel alólirottak mint Budapest fő- és székváros adófizető polgárai, telek- és háztulajdonosai azon bizalomteljes kérelemmel fordulunk a tekintetes Tanácshoz, hogy a Budapest fő- és székváros II. kerületi kültelkén, a törökvészi dűlőben levő trombitás-utnak ma- kadamszerü, gyalogjáróval ellátandó úttá való kiépítését, valamint az ezen utón harmadéve fektetett ideiglenes vízvezetéknek állandó vízvezetékkel való kicserélését elrendelni méltóz- tassek. Ezen kérelmünk támogatásául első sorban azon ismételt előterjesztésekre bátorkodunk utalni, melyeket ezen ügyben a fő- székvárosi II. kerület elöljárósága az 1883-ik év óta, kiváltképen pedig az 1890—92. években nemcsak kötelességszerüen, hanem a kerületbeli polgárok érdekeinek bu'/gó felkarolásával is a tekintetes Tanácshoz tett. Midőn ezen alkalmat megragadjuk, hogy a kerület elöljáróságának a mi érdekünkben kifejtett, buzgó tevékenységéért a tekintetes Tanács színe előtt legbensőbb köszönetünket kifejezzük, egyúttal azon bizalomteljes reményünket bátorkoduuk kinyilvánítani, hogy a tekintetes Tanács is kérelmünket meghallgatni és jogos érdekeinket, melyek a fő- és székvárosnak érdekei is becses figyelmére méltatni fogja. A II. kerületi elöljáróság említett előterjesztéseiben vázlatosan érintve vannak azon előnyök, melylyekkel a kiépitetni kért ut környéke dicsekedik; mindazonáltal nem tartjuk feleslegesnek ezen előnyöket újból részletezni. A trombitás-ut, mely tulajdonképen a városmajorral szemben fekvő, a „trombitás“-hoz czimzett vendéglő mellett a retek-utczától elágazik, de a „Drasche-féle téglagyárinál az ezen gyár által ezelőtt tiz-tizenkét évvel közvetlenül az ut mellett — bár jogtanul — folytatott anyagszerzési munkák folytán beszakadt, a hidegkúti úttal párhuzamosan, majdnem a Lipót- mező torkolatáig húzódik, határozottan legalkalmasabb a fő- és székvároz dunajobbparti részeinek egy ép oly czélszerü, mint szép egészséges és gyors fejlődésre képes, uj városrésszel való szaporítására. Az ut a Rókushegy aljától kezdve bal oldalán — a városból kifele tekintve — húzódik el a budai vidék legszebb völgyének. Iránya délkelettől majdnem egyenes vonalban észak- nyugot felévonul; az északi zord szelektől védve van ; emelkedési viszonyai nem olyanok, hogy a rajta való közlekedés vagy járás nagyobb nehézséget okozna, mindamellett annyira magasan fekszik a mellette elhúzódó völgy szélén, hogy a levegő vagy a talaj nyirkossága teljesen ki van zárva; közvetlenül előtte elvonul a budai hegyek pompás panorámája, melynek délnyugoti szélét a Gellérthegy orma és a vár házsorai, közepét a sashegytől a Jánoshegyig elhúzódó gyönyörű hegyláncz, északnyugati végét pedig a hárshegy tövében fekvő Lipótmező foglalja el. Nem hiszük, hogy a főváros környékén lenne pont, hol a szemlélő ezen tájkép oly Közvetlen benyomását nyerné, mint a trombitás-uton. Ezek mind oly tulajdonságok, melyek az ut környékét beépítésre, még pedig úgy nyaralókkal, mint évi állandó lakásokkal, felette alkalmasnak tüntetik fel, és mely előnyöket még a környéknek a városhoz való közelsége — külső vége is csak fél órára van a hidegkúti vámtól — még tetézi. Hogy mindezen előnyök daczára az ut környékének beépítése — bár ez is, miként ezt alantabb lesz szerencsénk kimutatni, újabban nagyobb lendületet nem vett — lassan haladt előre, annak kizárólagosan az ut rosszasága és a végleges vízvezeték hiánya az okai. Első tekintetben arra bátorkodunk utalni, hogy a trombitás-ut, melynek teste a nyers agyagból készült kavicsolást, vízlevezető árkokat s folyókákat nélkülözi, ezen okoknál fogva tavaszkor hóolvadás idején, őszszel esős napokon gyalog egyáltalában nem használható ; sőt ezen állapot a folyó évi nyári évad derekán a junius 1 — 7-iki esőzések alatt is beállott, mely napokon városi ember városi ruhában ez utón épen nem járhatott De az ut legnagyobb része az év’ féntem- litett szakaiban könnyű kocsival csak nagy nehezen, terhes szerekkel épenséggel nem járható. Minthogy pedig az építési anyag kihor- datása a város kültelkein tudvalevőleg épen vagy a kora tavaszra, vagy pedig az őszi időre esik, ennélfogva nem szolgálhat az építési kedv serkentésére azon körülmény, hogy fél szekérrakományokat is csak 3—4 lóval lehet elvitetni. De még ezen kedvezőtlen körülmények között is az ut környékének beépítése igen szépen fejlődik, minek legjobb tanúbizonysága az, hogy az ut mentén már most is harmincznál több hol nyaraló, hol pedig rendes lakház van, melyeknek legtöbb része az utolsó öt év alatt épült. — Ha tehát a tekintetes Tanács az ezen ügyben folytatott levelezésben 1883-ban még némi joggal utalhatott arra, hogy az ut környéke még sokkal kevésbé van beépítve, minthogy az ut rendes kiépítse, más városrészek sürgősebb igényeivel szemben igazolt lenne, úgy ezen viszony azóta már rég megváltozott és változik a környék előnyére még most is. Hiszen értesüléseink szérint csak a folyó évben is tizenhét építési engedély kéretett a trombitás-ut mentén létesítendő építkezésekre. Egyébként nehezen eligazítható dilemmába kerülne az ügy, ha az egyik részről az ut környékének be nem épített volta szolgáltatna okot arra, hogy az ut jelenlegi állapotában megha- gyassék, holott a másik részről teljes joggal is hivatkoznak arra, hogy épen az ut rosszasága és járhatatlansága, valamint a víz hiánya okai annak, hogy a vidék be nem épül. Egyébként ily dilemma nem merülhet fel ott, hol az ügy kedvező megoldása minden fél közös érdeke. Ugyanis az általunk előadott kérelem teljesítése a fő- és székvárosnak is érdekében áll. Az egész Törökvészdülő tudvalevőleg annak idején egyik legjobb szőllőtermelő vidéke volt a budai környéknek; mióta azonban a plylloxera pusztításai ezen virágzó termelési ágat vidékünkön teljesen tönkre tették azóta a volt szőlők vagy kapás növények tenyésztésére szolgálnak, vagy pedig parlagon hevernek, mint
