Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 51. szám
Budapest, 1894. (3.) BUDA és VIDÉKÉ. Deczember 22. azonban feltűnő a gyári és üzleti czólra szolgáló épületek csekély száma, mely az ipari élet stagnác/.ióját jelzi a Duna jóbbpartján. A rendes lakásoknak nagyság szerinti kimutatása. 100 lakas között van az I. kerületben 1 szobás 63 39, 2 szobás 20-37, 3 szobás 8-68, 4—5 szobás 5-57; 6- és több szobás 1-99. II. kerületben egy szobás 57'72; 2 szobás 23-80, 3 szobás 10 60; 4—5 szobás 6 22; 6- és több szobás 1*66. III kerületben egy szobás 79-14. 2 szobás 15‘40; 3 szobás 3-47; 4—5 szobás l-72, 6- és több szobás 0 27 Lakások száma: I. kerület 8 446. II. kerület 6769. III. kerület 6 616. A jobbparton van tehát összesen 21*831 lakás. 2. Pinczelakások száma I. kerület 135. II. kerület 42. III. kerület 15. Az összes pinczelakások száma 192. 3. Szobák száma. I. kerület 16.981 II. kerület 10.431 III. kerület 8.739. A jobbparti szobák összes száma 33.843. Konyha nélküli lakások kerület szerint. 100 rendes lakás közt konyha nélküli volt az I. kerület beltelken 10 82, kültelken 22-70 összesen 12- 63. II. kerületben beltelek 8-99, kültelken 14-89, összesen 9.07. III. kerületben beltelek 9’62, kültelek 24‘02, összesen 10 08. Azon lakások száma, melyekben 5-nél több személy jut egy szobára kerületenként a következő. I. kerületben 1014 és pedig 7.605 lakóval II. kerületben 761 és pedig 5.598 lakóval III. kerület 1.183 és pedig 8.662 lakóval. Az egész jobbparton 2958 lakás 21.865 lakóval. Ttilnépes lakások. Az újabb értelemben vett tulnépes lakások azok a melyekben egy lakórészre (legyen az szoba, alkov, vagy konyha) átlag négy Yagy több lakó jut. Az utolsó évtizedben a lakás ügy terén észlelhető csekély javulás kizárólag a jobbmódu osztályok javára esik, mig a legszegényebb osztály lakvÍ3zonya inkább rosszabbra fordult. A. közép és szegény néposztályok tehát valamivel kedvezőbben, a legszegényebbek rosszabbul laknak mint tiz évvel ezelőtt. A túlnépes lakásoknak kerületek szerint- eloszlása igen különböző; miként a pinczelakások, igy a tulnépes helyiségek is a fővárosnak dunajobbparti részeiben sokkal ritkábbak, mint a balparton. Nem látszik valószínűtlennek, hogy az utolsó évtizedben eszkölt nagy arányú lebontások, számos apró báznak lerombolása, melyeknek helyén körutak és nagy bérházak létesültek, a szegény nép lakásszükségének főokát képezi, s hogy ennek egy része azokból volt kénytelen szükség lakásokban hajlékot keresni. Ugyan az az ok kényszerithetett számos munkás családot is arra, hogy a jobbparton keressen lakást. Jókai és a természet. A mióta Jókai Kecskemétről Pestről származott, azóta, bujdosása néhány hónapját leszámítva, mindig Budapesten lakott. A természet iránt való szeretete szerezte számái’a a kies svábhegyi villát, a hol élete leggondatlanabb napjait töltötte. Nagyon szívesen társalog mindenkor svábhegyi szőlőiről, és nagyon büszke a saját termésű boraira. Jókai a svábhegyi nyaralóban egészen lágy csinál, mint ■ a saját házában Tolsztoj. Szóba áll a természettel, nyes, öntöz, szemez, kapál, gyomlál. A kertészkedő Jókai-nál azután nincs szakértelmesebb fllloxerairtó és alaposabb szőlőbotanikus. Ha a gyümölcseiből adhat valakinek, akkor legboldogabb. A svábhegyi nyaraló Jókai Mórban a természet-imádót mutatja be, a ki még ebben a fejezetben is tanulmányra méltó eredetiség és bensőség. Egyszer veszedelmesen megszaporodtak a darazsak Jókai szőlőjében. A nagy vinczellér tzomoruan nézte remek szőlőfürtjeinek pusz- sulását, de nem segíthetett a termésen. Végre több napi töprengés után egy egész szekérre- való üvegharangot hozatott szalmában. A svábhegyiek nem tudták miró vélni ezt a különös beruházást. Azt hitték, hogy Jókai legalább is valami keleti tündérregés estét akar rendezni. De Jókai és kertesze csakhamar felvilágosították a kiváncsi szomszédokat az üvegharan- gok furfangos jelentőségéről. Felagatták ugyanis a csilingelő szerszámokat a pusztuló szőlőben s mindenik harang alá légyfogó lépet raktak. Egy-két nap múlva valamennyi darázsnak megszólaltak a lélekharanjai. Tehetetlenül vergődtek a lépen, de a szőlők hálásan mosolyogtak leleményes gazdájukra. Halonló csapás fenyegette Jókai fügetermését is. Az egerek agyonkóstolgatták s Jókai hiába tudakozódott Szalay Imrénél. Herman Ottónál s a földművelésügyi minisztériumban az országos fügebiztosok után. Végre az egereken is kifogott. Az apró demokraták számára ugyanis a fügefák tövébe burgonyát ültetett, mire azután nemsokára megszűnt a fügepusztulás s a burgonya termés. Megírja szépen a Negyven év viszhaugjá- ban, hogy milyen viszonya volt a természettel. — ... „hadd szóljak rólatok leghivebb munkatársaim, segítőim, gyámolitóim, édes szép zöld fáim ! a kiket ültettem, magjáról neveltem, ojtva idomítottam: égnek emelkedő földitársak ! Ti tudjátok, mennyit suttogtatok nekem ? mennyi gondolatot hullattatok alá virágaitokkal ? hányszor kerestem nálatok eszmét, felüdülést? mennyi álmot, ábrándot árnyékoltatok be ? egész világ üldözése ellen hogy rejtettetek el ? szivemnek nehéz háborgásait hogy csendesítettétek el ? Ha egyszer valaki idejön azt kérdezni : miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen ? mondjátok el neki, hogy ti is ott voltatok akkor. A szabad természet volt az én sokat Írásomnak legfőbb, legmélyebb titka“ ! hogy szemrehányásom lehetőleg éles legyen a miként meg is érdemlik. így történt, hogy a golyó, melyet kilőttem az ön állítása szerint önöknek fájdalmat okozott. De hát miért állnak elibe ? — Engedje meg, hogy egy kis hasonlattal is éljek. Ha önnek öröklési jogai volnának s a kedves rokonság e jogot megrövidítené, p. o. csak egy aranyórát adna, holott sokkal több érték illetné önt, kérdem nem emelne e ön panaszt, s esetleg nem nyilatkozna-e elkeseredésében ily formán, „csak ezt a rongyos órát adták, holott ez is, az is engem illetné.“ Pedig talán azaz óra nem rongyos s még hozzá arany is. Lássa igy találnak az általam használt „mitsem tudnak“ „kontár“ szók is a tanoncz iskolai rajztam tokra. Nem látom tehát semmi okát annak, hogy miért veszik ezt önök különlegesen önmagukra. Elvégre is a tanító nem kontár mint tanító, de minden ember kontár akkor, ha olyasmit követelnek tőle a mit sikeresen megoldani lehetetlen. Engedje meg azonban kedves Hajos űr, hogy súgjak önnek valamit — köztünk legyen mondva, — úgy vélekedem, hogy ön sokkal higgattabb természetű ember mintsem hogy saját elhatározásából oknélktil védekezett volna egy képzelt ellenséggel szembe. Valja be kérem, hogy önt Treitler űr biztatta. No hát kérem mondja meg Treitler úrnak, de hangsúlyozom, hogy csak különlegesen neki s neki csak azért, mert provokált és provokál- tatott, hogy igen is: „jobb ha a suszter a kaptafánál marad, s nem igyekszik arra, hogy vezérszerepet játszón oly szaktudomány tanításának irányításában, a mely tudományból neki, bizon nagyon is hiányos fogalmai lehetnek. J. Lányi Ernő. Karácsonyfa-ünnep. Merengés. Őszi virág hasadása, Őszi napnak ragyogása, Elkésett bimbó a fákon, Elmaradt vándor madárka: Oly jól illenek a szívhez, A kinek most öröme van, De már sejti, tudja, érzi, Rogy az csak egy perczig tartó! Rogy azután már a tél jön, Az el nem kerülhető tél, És mindennek vége, hamva A mi mostan úgy mosolyog! Jókai Mórtól. Válasz a török-utczai tanítótestületnek illetőleg Hajós Mihály urnák. E lapnak folyó évi november 25-ikén megjelent 47. számában „Rajziskolát kérünk,, czim- mel egy czikk jelent meg. Alolirott, mint e czikk írója ki kell jelentenem, hogy annak megírása alkalmával éppen nem gondoltam arra, hogy az által valamely tantestület magát sértve érezhetőé. Úgy vélekedem, hogy a török-utcsai iparostanulók iskolájának tantestülete is csak azon okból látott abban magára nézve sérelmet, mert véletlenül a „Nemzeti Iskolában“ éppen ez idő szerint támadó czikkek -jelentek meg, talán nem is annyira a török-utczai tanítótestület, mint inkább a miniszteri legújabb tanterv ellen. Végül is e tanítótestület csak elismerésre méltó igyekezetét tanúsít akkor, midón a tanterv szerint igyekszik tanítani. Abban azonban úgy látszik egyet értünk, hogy Buda számára egy jól szervezett rajziskola, a hol nem csak a tauonczok, de a segédek és mesterek is tanulhatnának, annyira szükséges, hogy annak hiányát méltán vethetjük a fővárosi tanács szemére. Midőn én ezt tettem igyekeztem, \ Az I. kér. kelenföldi kisdedóvó egyesület f. hó 18-án tartotta meg az évenként megtartani szokott karácsonyfa-ünnepet a fejérvári-uti munkás-telepen berendezett óvodában. Az ünnepély a szépen feldíszített és fényesen kivilágított karácsonfa köré csoportosult kisdedek énekével vette kezdetét, majd Eiszdor- fer Gusztáv az egyesület társelnöke tartott beszédet a nagyszámmal megjelent munkásszülőkhöz, tanítván őket a gyermekápolásra, a kisdedneveJésre, de egyúttal a munkásnép sorsa iránt érdeklődő és a szegényebb sorsú gyermekeket gyámólitó, azokkal szemben jótékonyságot gyakorló vagyonosabb osztály iránt való tiszteletre is. Ezután az ovodát látogató gyermekek felruházása vette kezdetét, összesen 69 gyermek ily nemű szükségelete elégittetett ki, a kiosztott ruhák mind uj anyagból és legnagyobbrészt az egyesület elnöke Herz Árminná felügyelete alatt készültek. A ruhakiosztás után következett a karácsonyfa alatt felhalmozott mindenféle jónak, czukornak, gyümölcsnek, süteménynek kiosztása, de nem lett volna teljes a kicsinyek öröme, ha a felhalmozva maguk előtt látott puska, ló, csákó, baba, képeskönyv és mindenféle játéktárgyból kiki a maga részét meg nem kapja, megtörtént tehát ez is a mikor a megelégedés és öröm annyira visszaszorította a kiválasztott kicsinyek lélekzetét, hogy a legnagyobb lámpalázzal küz- ködve rebeghették el hálaadó köszöuetüket azon sok szép, jó és hasznos dologért, melyekben az egyesület jótékonyságából kifolyólag részesültek. A munkás-szülőkön és a gyermekeken kivül számosán jelentek meg az egyesület tagjai is, kik az örömet és lelkesedést látva együttörültek a kicsinyekkel. Az egyesület tagjainak sorából felemlítjük az egyesület elnökeit Herz Arminné és Adler Bancalári Hedvig úrnőket, Eiszdorfer Gusztáv urat, ott voltak még Beimel Jakabné, Dr. Várnay Lajosné, Herz Lajosné, Oppenheim Henrikné, Singer Albertné, dr. Brüll Zsófia, Németh Imréné, Benedikt Markusné, Langer Mórné, Láng Hermina, Benedikt Frida, Teréz nővérek és még nagyon sokan.
