Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-16 / 50. szám
Budapest, 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Deczember 16. tam, hogy a németvölgyi dűlő a külső Józsefvárosnál a központhoz közelebb van. No de akkor azokat a feleleteket kaptam, hogy az eszme igen jó és helyes, de ez idő szerint nagyon korai. Most azonban én is a Vérmező mellett foglalok állást és azt tartom legjobb helynek az egyetemek részére s hiszem, hogy itt is fognak azok nemsokára épülni.“ P. 8. Fel liivr,-s előfizetésre. Buda nagy vidéknek hivatott központja a társadalmi téren is, nemcsak piaczában. Éber ellenőrei vagyunk és leszünk annak, hogy a magyarság és magyar szellem terjedjen és erősödjék szép vidékünkön. Élénkíteni óhajtjuk a budai és vidéki egyesületi életet, közművelődést és va- gyonosodást, javítani a közigazgatási és közegészségügyi állapotokat. Kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá a Buda és Vidéke tartalmának emeléséhez, hogy minél eredetibb és érdekesebb közleményekkel jelenhessünk meg. Előfizetőink minden megbizását elvégezzük : vétel, eladás, kölcsön, biztosítás, bérlet, lakás közvetítés, hivatalos és magánügyek után való járás, felvilágosítás, engedélyek stb. a legméltányosabban és legpontosabban. Folytatjuk ebben az évben nagy érdeklődést keltett rovatunk, (Ismerőseink), úgy szintén a budai intézetek, a községek élete leirását, a czégek, gyárak, ipartelepek ismertetését. Megfelelünk hi ven arra a kérdésre, mi hir Budán és vidékén? Változatos és becses közleményeink mellett állandó kalauz és lakás hirdetővel szaporítjuk a tartalmat. Nélkülözhetlenségünket akarjuk elérni a családi események, egyházi, egyleti, pénzintézeti, községi élet nyilvántartásával. Beszámolunk a közgyűlésekről, s vigyázunk rá, mit csinálnak az elöljáróságok, tisztviselők és bizottsági tagok? Jelszavunk továbbra is: pártoljuk Budának, vidékének iparát és kereskedelmét, ébreszszük, fejleszszük azt, de óvjuk a vásárló közönség érdekeit és soroljuk fel a viszszaéléseket. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre......................6 „ Negyedévre ... 3 „ Uj előfizetőinknek megküldjük azokat a számokat, melyekben elkezdett regényünk folyik. Kérjük vidéki hátráiékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. A kik felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kaptak. Ismételjük ezt a kérelmet mert az év végéhez közeledik és vannak a kik két évvel is tartoznak. Ezúton értesítjük a községeket, hogy a „Buda és Vidéke“ előfizetési diját költségvetésűkbe felvehetik és abban egyúttal hirdetéseiket is közölhetik. Buda-budakeszi villamos vasút. — A Buda és Vidéke tudósítójától. — Budapest, decz. 15. A mai Budapestet, a mai székes fővárost szerencsés körülmények szakadatlan lánczolata szülte. A két főváros előbb egymástól elkülönítve, gyér forgalommal élt egymás mellett. Emitt az ifjú erőtől duzzadó Pest, minden szép és nemes intézmények alapkereteivel vagyonával, fejlő iparával és kereskedelmével, amott az ős Buda kies vidékével üdülésre hívogató erdőivel. A két fővárosból egy negyedszázad előtt egységes nagy főváros utóbb székes főváros lett. De mig a dunabalparti kerületek óriási keretei egymásután telnek be középületekbe1 és lakházakkal, addig a budai kerületekre vajmi kevés jut a székes főváros építkezéséből. A főváros vezetői mintha irtóznának attól, hogy egy-egy jelentősebb középület- vagy intézmény számára Budán jelöljenek helyet. Még értenők hatóságunk ezen eljárását, ha azt látnok, hogy a budai kerületekben lévő nagy kiterjedésű erdők megközelithetésére fordítana kiváló gondot, mert akkor legalább azt vélbetnők, hogy a szűk tüdejü Pestnek levegő rezervóirt akar szerezni. Ámde mit tapasztalunk e téren? Maradi - ságot. A székes főváros nagy áldozatok árán még 1891. évben megvette a budakeszi kincstári erdőnek a fővárossal határos 1122 kát. hold. kiterjedésű erdőjét, feláldozott erre a czélra 800.Ö00 frtot, avval azonban, hogy a főváros közönsége és különösen a pesti oldalon lakó százezrek közül üdülésre szoruló ezerek hogy érnek erdőhöz, petyhüdt tüdőiket ózondűs léggel felfrissitendők, — mit sem törődik. Pedig az erdő megvételének ténye egymagában, közlekedés nélkül nem lendít a köz- egészségügy javításában. Közlekedés nélkül mondjuk, mert a mostani svábhegyi fogaskerekű vasutat, rozoga kocsijaival, félórás menetrendjével s a mi a fő, drága viteldijaival, megfelelő közlekedési eszköznek el nem fogadhatjuk, eltekintve attól, hogy a nagy erdőt különben sem közelíti meg elegendőképpen. Pedig a főváros közönségének arra a budakeszi erdőre nagy, igen nagy szüksége van. Tudvalevő dolog, hogy a Svábhegyen és a Zugligetben kocsiutakon kívül nincs a közönség számára hely, sőt még a kocsiuton sincs, mert a kocsiközlekedés meglehetős, sürii lévén, ezen természetadta üdülő helyek a felső tízezer és a pénzarisztokráczia rendes kirándulási helyei maradnak. Nem irigyeljük tőlük, de bizony jobban szeretnők, ha a nép keresné fel tízezrenként Buda kies hegyeit és büs vülgyeit. Ez előnyösen átalakítaná Budapest közegészségügyi állapotáról szóló — eddig elég szomorú — statisztikánkat, pezsgő életet hozna Budára és tömegesen hódítaná meg a lakókat a budai kerületek számára, az illetők saját jóvoltára. A fogaskerekű vasút ez év nyarán összesen 229330 személyt szállított, a mi naponta 1500 szállításnak illetve 750 utasnak felel meg. Ebből láthatjuk, hogy a fogaskerekű vasutat csak a vagyonos osztály használja, mert ez a szám éppen megfelel a nyáron át fönlakók állagának. De tudomásunk szerint ez a vállalat nagyobb súlyt helyez a telek spekuláczióra, mint a közlekedésre, mert ez utóbbit az előbbi segédeszközének tekinti s sokkal nagyobb személyszállításra ósdi felszerelésével nem is képes. Régen megjött már az ideje annak, hogy ez a vasút, mely gyarló berendezésével még a vonala mentén épült nyaralók forgalmát sem képes kielégíteni a nagy közönség számára fölöslegessé tétessék és a Svábhegy keleti oldalán egy uj, a jelenkor forgalmi igényének megfelelő, gyors, kényelmes berendezésű és olcsó villamos vasút létesittessék. Ez egyrészről a város belsejéből indulva a kényelmesebb utazást tenné lehetővé, másrészt pedig a tulajdonképeni Svábhegy, melyet ez a társaság teljesen mellőz, valamint az Orbánhegy megfelelő közlekedéssel láttatnék el. Azért örömmel vesszük tudomásul azt a velünk közölt körülményt, hogy lovag Hübner Ferencz mérnök és társainak hosszú fáradozás után sikerült egy konzorcziumot létesíteni, mely a Buda — Svábhegy — Orbánhegy — budakeszi villamos vasútnak még a kiállítás előtti időben tervezett kiépítésének eszméjét magáévá tette s a kellő anyagi erővel rendelkezvén a vasutat ki is fogja építeni, ha csak hatóságunk a szép terv megvalósítása elé akadályt, nem gördít. A vasút a város belsejéből három helyről fog indulni s mind a három vonal a déli vasút és a katonai korház közt egyesül, hóimét egy vonalban a Tündér-utczán át a Svábhegyen, a Normafa úttal párhuzamosan a budakeszi erdőn álhaladva Budakesz község határáig, a Yirágvölgyig lesz bevezetve. Egyik szárnyvonala a kék golyó utczától a Farkasvölgyi temetőhöz vezet. Nagyon örülnénk, ha az uj vállalat tervét siker koronázná, és az mielőbb létesülne. A fővárosnak pedig kötelessége ezt a közegészségi szempontból kiválóan fontos vasut- tervet mindenben támogatni és külbefolyások- nak nem engedve a vasút létrejöttét előmozdítani. Úgy legyen. A budapesti (budai) tornaogy- let disztornázása. Evenként deczember hó 7-én a budapesti (budai) tornaegylet Attilautczai csarnoka nagyobb ünnepélynek színhelye; e napon t. i. mutatják be az egyesület d^.rék tornászai azon haladást, melyet a testgyakorlás terén egy év lefolyása alatt elértek. A budai közönség meleg rokonszenvvel kiséri e disztornázásokat és tömeges megjelenésével tanúságot tesz arról, hogy nemcsak érdeklődik a tornaegylet minden fontosabb mozzannata iránt, hanem öröme is telik a testedzés gyönyörködtető mutatványaiban. Ez évben számos körülmény találkozása még fokozta e nap jelsntöséget; annyi uj tag, mint most, egy évtized óta nem lépett be az egyletbe; ezek — többnyire erőtől duzzadó fiatal emberek — uj élénkségét vegyítettek a külömben is hamisítatlan kedélyű társaságba és mindegyik túl iparkodott tenni a másikon. Azonfelül Bély Mihálynak, az egylet ez évben megválasztott művezetőjének, most nyílt először alkalma a nyilvánosság előtt megmutatni, hogy fáradhatlan buzgalommal miképen kell a tornászat testet, lelket emelő ügyének barátokat szerezni nem csak a fiatalság körében, hanem érdemekben megőszült családapák soraiba is. A tornacsarnok ez idén ízlésesen volt díszítve zászlókkal, tornászjelvényekkel, vívó és tornaeszközőkkel, pajzsokkal stb. és a teljes kivilágítás még emelte a hatást. Minden zuga zsúfolásig megtelt sőt számosán, a kik már helyet nem találtak, kénytelenek voltak a rendezőség sajnálatara eltávozni. A tornazasra fentartztt hely is szűknek bizonyult, a mennyiben a kivonult 58 tornász közül kilencz nem vehetett részt a szabad gyakorlatokban. A közönség túlnyomó részét hölgyek képezték ott voltak: Alkér Róza, Andaházy Etelka, Argay Jánosné leányával, Ballassa Gyuláné, Bély Mihályné, Bély Róza és Gizella, Bedö Albertné, Borota Milicza, Bottka Ottilia, Brunner Margit és Hona, Buchgraber btefanie, Csopey Lászlóné, Czike Imréne, Erdody Imre, Farkas Jenőné leányával, Féry Nárczisznó leányával, Frommann Istvánná, Fischer Miczi, Glatz János Jtfzsefné, Gyulay Etelka, Hausner Irma, Dr. Hegedűs Jánosné leányával, John Vilpoldné leányával, Iványi Mihályné, Kollár Lajosné, Kollár Anna, Kasics Petémé, Kapus Béláné, Kneiffel Irma, Kiss Józsefné, König Antalné leányával, Kossutányi Gézáné leányával, Kaps Józsefné, Keleti Gusztávné leányával. Maurer Jánosné, Mauks Jánosné, Mendelényi Szidorné leányával, Nérei Ödönné, özv. Nyikoia Bertalanná, Pitzek Jánosné, Richter A^ntalné leányával, Svoy Kálmánná leányával, bemsey Mórné leányával, Schőnsa Aurélné leányával, Sándy Gyuláné, Dó^ai bzőllősy Istvánná, Sztanisz- lavszky Adolfné, Tiszay Elza, Wallheim Jánosné leányával, Wettstein Gyuláné, Wilcke Ilka, Wohlrab Flórisné leányával, Zsák Húgóné és mások. Este 6 fél órakor a tornászok egy sorban vonultak be a csarnokba a Hunyady induló hangjai mellett, élükön az egyleti zászlóval, és négy sorban fejlődvén, állást foglaltak a fabottal végzendő közös gyakorlatokhoz, melyeket Bély Mihály művezető vezényelt. A rohamlépések és karlenditósek összevágó végzése kellemes képet nyújtott és a közönség a gyakorlatok befejeztével meg
