Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / 49. szám
Budapest 1801. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Deczember 9. ismertetését. Megfelelünk híven arra a kérdésre, mi hir Budán és vidékén? Változatos és becses közleményeink mellett állandó kalauz és lakás hirdetővel szaporítjuk a tartalmat. Nélkülözhetlenségünket akarjuk elérni a családi események, egyházi, egyleti, pénzintézeti, községi élet nyilvántartásával. Beszámolunk a közgyűlésekről, s vigyázunk rá, mit csinálnak az elöljáróságok, tisztviselőik és bizottsági tagok? Jelszavunk továbbra is: pártoljuk Budának, vidékének iparát és kereskedelmét, ébreszszük, fejleszszük azt, de óvjuk a vásárló közönség érdekeit és soroljuk fel a viszszaéléseket. A budai és vidéki irók, művészek, publiczisták tömörülésével is igyekezünk minél jobbat adni közönségünknek. Az elhanyagolt érdekek miatt folytonosan felemeljük szavunkat és keressük az orvoslást. Az elmúlt évben a következő ügyekkel foglalkoztunk a többek között: „A körúti szerencsétlenség“, „Vasút felvigyázat nélkül“, „Pilismegye“, „Visegrádi „Tanügyi viszonyaink a Lipót- mezőn“, „Kirándulások télen“, „Turisták karácsonfája télen“, „Budai tűzoltók“, „Körúti vasutak“, „Margithid környéke“, „Dunabogdányi ügyek“, „Víziváros szabályozása“, „Budai piaczok és a vidék“, „Házi ipar a községekben“, „A trom- bitás-út“, „Borvásár Budán“, „Istentisztelet az Istenhegyen“, „Török-Bálintról“, „Kelenföld és Lágymányos“, „Naphegy rendezése“, „Buda az országos kiállításon“, „Gellérthegyi alagút“, „Lelencz- ház Budán“, „Kiállítás Szent-Endrén és Tinynyén“, „A zugligeti egyesület“, „A biai országút“, „Budafoki vasút“, „A millenium és az osztrák lövészet“, „Albertfalva terjedése“, „A Tabán rendezése“, „Elpusztult szőlő-területek“, „Lipótmező és a nagy-kovácsi vasút“, „Jegyzők összejövetele Mária-Remetén“, „Budai dalárda.“, „Buda helyi forgalma“, „A körúti vasút berendezése személyszállításra“, „NómetFernandine a kimerült és magán sok ideig uralkodó Kamillára nézett elhitte, hogy a barát- néja szemei kígyót káprázfcak. Andor Lajos alakjában kimerülve, szinte lerogyott egy kőre. Országot, világot járt be gyalog, de még igy soha el nem volt fáradva. Nem is hitte, hogy valaha a beszéd igy tönkre teszi. Ehhez járult valami ismeretlen érzés, a szerelem. Most már csakugyan érezte, hogy ki van cserélve. Nem a könnyelmű Módos Andor többé, hanem egy ember, kit az otthon- alapitás vágya meglepett. Ez az érzés az, mi hol egy egy, hol más alakban késztette a nemzeteket népvándorlásra. Az otthonért való küzdelem, epekedés és vágy tölti be az életet. Alig van, a ki nem vágynék utána és mégis csak igen kevés emberenk van otthona. Szülei rég elhaltak, de különben is városban laktak, a hol az ember sohasem szereti úgy otthonát, mint falun, Nincs itt ennek annyi bája és varázsa. A kiben az otthon után való vágy felébred. annak fordulópont áll be életében és lénye átváltozik,átalakul. Úgyszólván kicseréli önmagát. Az otthon után való vágy a szerelem védés daczszövetsége. E nélkül a szerelem csakhamar csökken, sőt végleg elnyószhetik. Lajos gyönyörű paradicsomában a karháti szigeten nem érezte magát jól. Elégedetlen volt önmagával. Hiányzott az otthon szeretete, mert völgyi egyesület“, „Budakesziről“, „Volt szőlő telkek kiültetóse“, „Lakás kérdés“, „A pártoskodás ellen“, „Buda vidéke és a rekonstruktió“, „Buda, vidéke és az uj földmivelési miniszter“, „A tisztviselő- telepek“, „Budaörs“, „Zöld oltások gondozása“, „Budai meteorologiai intézet“, „Budai vigadó“, „Buda mint Dunántúl központja“, „Kertész akadémia“, „Állandó színház“, „A hidak“, „Az uj elöljáróság“, „Főurak és Buda“, „Temetői bajok“, „Járdát kérünk“, „Magyar kertészet“, „A kormány Buda s vidéke“, „Szentendrei vasút“, „Buda-Kalázról“, „Kossuth billiárdja Tinynyén“, „Munkácsy kiállítás Budán“, „A dalárda Pomázon“, „Mozdul a vidék“, „Tisztviselő-telep Békásmegyeren“, „Bástya-sétány“, „A birtok változások“, „Vendéglős ipar és a millenium“, „Rossz világítás, rossz kövezet“, „A déli vasút“, „Vaszary Kolos“, „Árpád sírja“, „Budapest története“, „Keve vezér sírja“, „Buda és vidéke egyletei“, „Közúti vaspályánk“, „A kerületi választmány“, „Budapest, mint székes-főváros“, „A községi választások“, „A nagy bizottság“, „Egyetem Budán“, „Polgár és tisztviselő“, „A forradalom alatt“, „Schwartzer Ferencz emlékezete“, „A tisztaság érdekében“ stb. Dicsekvés nélkül elmondhatjuk tehát, hogy a Buda és Vidéke tartalmának változatosságában is életképes és hogy még változatosabb legyen, az a közönség jóakaratu részvététől függ. Ezekben számoltunk be a múltból, ezekben mutattuk be jövőnk irányát. Lankadatlanul, nem csüggedve és mindig függetlenül, érdekeket, pártot, nem szolgálva szolgálunk a közügynek, kerülve a személyeskedést és a személyek kultuszát. Ha tévedünk, ha mindent ki nem elégíthetünk, mi arról nem tehetünk. Kiadunk minden véleményt és ellen- véleményt, ha az tárgyilagos és nem sértő. Munkánkhoz, mely Buda és vidékének emelése, meghívunk mindenkit. az, hogy ő a világot kerülte és békétlen, elégedetlen, világfelforgató, létezést átalakítani vágyó nagy tételeivel magát ide száműzte, még nem volt otthonkedvelés. Ot is ez az este ihlette meg ezzel a vágygyal. ^ A várromokból a közeli falvakba szép kilátás nyílt. A munkásnép tódult hazafelé. A kürtőkből füstgomoly szállt a légbe, a nyitott konyhaajtókból tűz pislogott ki. Az ő kebelében is felébredt az otthon vágya. Ez érintette Kamilla és Fernandine szivét is. Ki-ki azt vizsgálta, mennyi az ereje az otthonalapitáshoz s közel vagy távol van-e otthona ? Meglátja-e valahára ? Mese ez, vagy pedig valósulható remény. A dal, a mely a völgyből hangzott tel, úgy hívogatta őket haza és még sem tudták, hová. A rom és annak komor hangulata, a kísértő árnyak, az elmúlt kor emlékei csak fokozták a regényes hajlamokat. Szergi Péter bácsi áhitatos önteltséggel nézte a csoportot, mely néma volt, de e némaság beszédesebb a legremekebb szónoklatnál. Az ifjúság románcza ez. Dal a szívről a szívnek. Ilyen pillanatokban terem az ember sorsa, mely ilyen bölcsen van intézve a jó Isten akaratából és rendesen azért romlik el, mert ki tér az ember az Isten törvénye elől. 0 maga Abban a reményben köszöntjük az újévet és abban előfizetőinket, munkatársainkat, hirdetőinket, s minden ügybarátunkat, hogy pártolását ne vonja meg Budavidéke Buda és Vidékétől. Igyekezzenek azon, hogy e lap minél jobban elterjedjen, s azt, a ki nem előfizető is, gyakrabban megszerezze, vegye meg. Ha minden előfizetőnk csak egy előfizetőt gyűjt, úgy a ránk következő évien lapunk hatalmasabb lehet. A bizottsági tagoknak, kerületi választmánynak jobb módú embereknek, egyleteknek s üzleteknek nem volna szabad a Buda és Vidéke előfizetői közül sem itt, sem a vidéken hiányozni. Felemlítjük azt, hogy a községek hirdetéseit és előfizetését a számvevőség nem kifogásolja és magunkat ez utón az elöljáróságok jó akaratába ajánljuk. Igyekezzenek oda hatni, hogy minden vagyonosabb ember, czég és nyaraló megrendelje. A budai nyaraló közönséget is saját jól felfogott érdekükben kérjük lapunk támogatására. Gondoskodni fogunk, hogy minden nyaraló helyen kapni lehessen számonként a lapunkat, a mi különösen hétfőn alkalmas olvasmány. Négy előfizető beküldője a lapot dijtalanul kapja. Mutatványul 4 számot küldünk, az ötödik elfogadása után azonban előfizetőnek tekintjük. Minden éves előfizetőnk jogosult egy kis hirdetésre. Egyesületek által szerzett hirdetések 10 százalékát az illető egyletnek ajánljuk fel. A Buda és Vidéke, mely hazafias küldetést is teljesít, a közönség támogatását szellemileg és anyagilag elvárhatj a Kérjük a szives pártolást. Erdélyi Gyula, szerkesztő. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre ....................6 „ Negye dévre ... 8 „ | akarja intézni sorsát, mi az Isten kezében van ' s ez a lázadás iktatja a szerencsétlenek so- I rába. A legtöbb ember elé ki van jelölve a boldogság útja, de nem követi az útmutatást, hanem letéved a boldogtalanság ösvényére s annak meredekein hanyat-homlok töri össze életét. Pétéi bácsit mint a legtöbb alkalom, ez az este is bölcselkedésre ragadta. A néma csoport sorsát kezdette építeni. A mint valaki az országutat megutálja és megszereti az otthont és magának olyan női 'lényt talál, ki átveszi a más sorsát, kivel elcserélheti létezését akként, hogy ón leszek te, te leszesz én, úgy a boldogság utján vannak; de ha csak külső az összhang és a lények át és egybeolvadása nem sikerül és egyik nem érti meg a más sorsát, úgy egy épülni kezdő létezés rombadol minthogy ez a vár rombadőlt és nem minden kövén van regényes emlék, hanem vértettek és borzalmak. A ki egymást nem érti meg, az a férfi és nő kölcsönösen gyilkolja egymást. Vétkeikért megszenvednek, habár törvényszék elé nem kerülnek is. Értsük meg egymást. Ez a házasság jelszava . . . Ezt a beszédet tartotta Péter bácsi, félig magának, félig a várromoknak melodramatikus hangon, mintha a romok szelleme lenne és a földalul beszélne nénémasszonynak, hogy bá- tyámuram is értse meg. (Folyt, köv.)
