Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 46. szám
Budapest, 1894. (5.) BUDA és VIDÉKÉ. November 18. lokális szükkeblüség, akár a jövővel való nem- f törődés zátonyain. A budai polgárságra első- , sorban hárul az a kötelesség, hogy őrt álljon ez eszme mellett, s ne engedje meg annak esetleges kudarczát. Fogjunk kezet, mert egyesülten erősek leszünk és ne csak hangoztassuk a budai oldal érdekeit, de harczoljunk is mellettük. Keressük és találjuk is meg a módját annak, hogy az eszme megvalósítása mellett egészséges hangulatot csináljunk a közvéleményben is, meg az intéző körökben is. E tekintetben bizonyára segítségünkre lesznek képviselőink, kik mérlegbe vetik mellettünk szavukat és befolyásukat. Ezt el is várjuk tőlük De másrészről most kerül sora a városi képviselő- választásoknak ; a budai oldal polgársága ezt az alkalmat is használja föl érdekeinek az előmozdítására, Ne ajándékozza oda bizalmát bárkinek, hanem csak olyan férfiaknak, kik a budai oldal fejlődésének az ügyét igazán szivükön hordozzák, s ezért az ügyért erélyesen, férfiasán küzdeni is képesek lesznek! Fogjunk kezet, s legyünk rajta, hogy törekvésünket siker koronázza. -Tegyük a közügyért való küzdelem jelszavára az egyetemeknek a Vérmezőn való elhelyezését. 3 ha kell, tegyünk tanúságot áldozatotkészségünkért is e jelszavunk diadala érdekében. A Sáros-fürdő lebontása. A közép osztálynak, a vidéki jó, becsületes népnek gyógyhelye : a Sáros-fürdő immár felveszi a néhai nevet. Szűk udvarának néhány szál fája alatt nem tanyáz többé a budapesti polgár, a messze földről ide vándorolt tarisnyás földmivelő nép. Meleg forrásainál nem várja egyik fürdő- vendég a másikat, s nem lesi többé, mikor következik rá a sor, hogy zsibbadt tagjai megenyhüljenek a párolgó iszapban. A meredt hátgerinczek, nyakcsigolák és lapoczkák tájait nem rakják meg itt többé köpö- lyökkel; a megsürüsödött fekete vért nem szíjjá ki a rátapasztott nadály, s a karokon megvágott érből nem fecskendezik ki az állítólag össze- törödött vér. Hej! mert Budának e régi, hírneves fürdőjében, még a gyógykezelésben is a régi divat járta ! Az újabb gyógyászat fejlődését az ide zarándokoló, és gyógyulást kereső nép, semmibe sem tekintette. Nem lehetett annak, a különben józan gondolkodású polgárnak fejébe bebeszélni, hogy ez egyszer kiszívott, vagy kieresztett vért többé pótolni semmivel sem lehet. Nem hallgatott rá, csak azt tudta, csak azt érezte, hogy megkö- nyebbültek tagjai, a midőn ott hagyta a Sárosfürdő gőz párával telt kabinját. A fürdő iránti véghetetlen nagy bizodalom, a hitnek ereje, a meleg forrásnak páratlan gjógyhatása, avagy csakugyan a megtörödött s megaludt vér erőszakos eltávolítása okozta-é, hogy annyian áldották nevét és emlékét a Sáros-fürdőnek ? döntsék el a professzorok, doktorok, lélekbúvárok* de kénytelenek vagyunk bevallani, hogy sok megsárgult, fonyadt, bus- komor arczot, s meggörnyedt alakot láttunk vánszorogni a Sáros-fürdő felé, kik pár nap, sokszor pár óra múlva megifjodva hagyták ott a sárgára festett egy emeletes fürdő épületet. Szegény székes-főváros polgárainak, munkában kifáradt vidékinek gyógymenedéke, áldott forrásoddal a semmiségbe tűnsz! A jó módú, a gazdag nem vett tudomást rólad, csak híredet is messze távolból hallotta. Megkönnyebbülést te csak a dolgos népnek adtál, s ezért ezrek és ezrek tartják meg az utókor számára s nevedet, emlékezetedet. Csak voltál! gyermekeink, unokáink csak hírből fognak ismerni, csak úgy mint mi, kik az egykoruak elbeszélése, a 48—49-es években, az elnyomatás korszakában élő őszbe borult apáktól, tisztes polgároktól, irók és költőktől hallottuk, s müveikből olvastuk, minő nevezetes duhajkodás, kártya és tivornya tanyája volt az akkori szénatóri, (most Kálvintér) „Két pisztoly“ vendégfogadó. Megkapod az első csákány ütést, sárgás falaidat lerombolják, s aztán: voltál! A székes-főváros mindenre gondol inkább mint a Sáros-fürdő emlékének megörökítésére! A régi Pest lerombolt utczáit, tereit házait megfestetik, lefényképezik, hiszen csak most jött meg a hir, a mely ténnyé is fog válni, hogy az eskütéri hid építése következtében áldozatul eső régi Pest legjellegzetesebb házait, igy a Duna-utcza, városháztéri és rózsatéri ódon épületeket megfestetik. A régi látképek közül a főváros már évekkel ezelőtt többet megfestetett. Most a képzőművészeti bizottság ismét azt tervezi, hogy ismert művészek által e városrészről néhány látképet festet, mely czélra a tanács jelentékeny összeget szavazott meg. Hát ez helyesen is van, jól is van! De hát legyünk méltányosak. Nincs tudomásunk róla, hogy a budai oldalon lerombolt s éppen igen is jellegzetes házakat, tereket, utczákat megfestette-e a t. fő- és székváros képzőművészeti bizottsága, avagy adott-é utasítást a nagyte- kinietü tanács ezeknek megörökitéséra P Azóta a szarvas-tért lemélyitették, a budai vár nyugati részén a hatalmas alapmunkákat elvégezték, a bástyák egy részét szétdinamitozták, lerombolták, talán az I. kerületnek e része is megérdemelt volna csak egy szerény fotográfiát is, — ha már festményre nem telik — a múltak emlékezetéül ? A Sáros-fürdőre se gondolt senki, ha csak régi tulajdonosa szobájának egyik falán nem őrzi kegyelettel annak látképét. A Sáros-fürdő környékén erősen folyik a munka. Most még csak a rombolás képe látszik mindenfelé. És ha majd felépül az uj hid, s pompás paloták környezik minden oldalról, hirdesse csak egy tábla is: Itt volt, és itt állt még 1894 év ősz utóján és az emberiség hálájára érdemes, megenyhülést megkönyebbülést adó, gyógyerejü : Sáros-fürdő. Községi választási mozgalmak a főváros I. kerületében. A közelgő községi választások a székes főváros minden kerületében széleskörű mozgalmat provokáltak. Az eddigi képviselőtestületi választások mind csendben folytak le; nagyon természetesen, hisz azokon az erősebb párt, egy, hogy úgy mondjuk uralmi pártté volt a vezető szerep. És ez erősebb párttal szemben hiú erőlködés volt minden törekvés s dugába dőlt minden vágyódása érvényesíteni magát annak a kisebbségnek, mely kisebbség a székes főváros képviselőtestületét reformálni akarta. Ma azonban úgy állunk, legalább minden jel arra mutat, hogy az eddigi kisebség mozgalma — nem lesz hiú törekvés. E pártnak volt közgyűlése folyó hó 11-én d. u. 3 órakor a krisztinavárosi tornacsarnokban, melyen több mint 300-an vettek részt. Jelenlevők elnökül egyhangú lelkesedéssel K a s i c s Péter honvédelmi miniszteri tanácsost választották meg. K a s i c s hosszú, (több mint egy óráig beszélt), de mindvégig érdekes és tartalmas beszédet mondott, melyet a közgyűlés perczig sem lankadó érdeklődéssel hallgatott. A nagy beszéd, melynek minden részét kitörő lelkesedéssel fogadták, nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. Kasics kiemelte, hogy elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a székes-főváros ügyeinek vezetéte körül korszerű reformokat léptessenek életbe s hogy a választó polgárok necsak összeségökben, de a honórácior, és ipari osztályok is méltóan képviseltessenek a székes- főváros törvényhatóságának képviseletében. A közérdek kívánja, hogy a megválasztottak önzetlen szolgái legyenek a közügynek. Kovács József hasonló értelemben szólalt fel. Hangsúlyozza, hogy olyan férfiakat választunk be, kik függetlennek és kik független gondolkodásukat mindenkivel szemben fel is, le is érvényben tudják tartani. Rámutat arra az általános elégedetlenségre, mely a klikkek ellen irányul s elnökkel egyetért akkor, a midőn kijelenti, hogy el kell követni mindent annak érdekében, hogy a régi rendszert meg- döntsék. Kellner a budaiak eddig elhanyagolt érdekeiről beszél. Jámbor Gyula megjegyzi, ne válasszunk olyanokat, kik hallgatással töltik idejöket. Voltak olyanok, kik nemcsak, hogy nem tettek semmit, de sőt gyakran a kerület érdekei ellen beszéltek. Ép azért jól meg kell választanunk azokat, kiket a kerület bizalmával óhajtunk megtisztelni. Tóth Márton felszólalása után, a közgyűlés kebeléből bizottságot küldöttek ki, a jelölések megejtésére. A kijelölő bizottságba kiválasztattak: Gya- lokai Lajos, Szelestey Géza, Terbócz István, Huszár Adolf, Arányi Árpád, Baumerth Gyula, Erényi Antal, Farkas Jenő, Fekete József, Felföldi Dániel, Payr Vilmos, Kun Alajos, Kovács József, A bizottság a következő szabadon választandó fővárosi bizottsági tagok névsorát terjesztette elő: dr. Schwartzer Ottó, Kossutányi Géza, Pertl Géza, Bogisich Mihály, Beiwinkler Károly, Niedermann Gyula, dr. Romy Béla, dr. Kiss Áron, Blaskovich Sándor, Barabás József, Kassics Péter, dr. Kovács Pál, Zsák Hugó; póttagok: Telegdy Károly, Pora Ferencz, Buth Károly, Radna József, Horn Ede, Willinger Ferencz. Virilista bizottsági tagok: Eisdorfer Gusztáv, dr. Jankovics János, dr. Hegedűs János, dr. Heinrich Kálmán, Grertyánffy István, Wett- stein Antal, Peringer Ferencz, Hausmann Alajos, dr, Bernáth István, Wolf Márton, Szőllősi István, dr. Kemény Ferencz, Szuly Gyula; póttagok: Hofhauser J., Csudnay Károly, Radu- lesku György, Schwann Lipót. Kerületi választmány: Kanócz István, Schmelhegger Nándor, Hegedűs Lajos, Zeisler Sándor, Frey Alajos, Tömör Ferencz, Patrubány Ferencz, Róth Lajos, Malmarich Ignácz, Pertl István, Schőnwald Bernát, Adamasky József, Haszmann János, Schneller Jenő, Willinger Ferencz, Lőwen- stein Antal, Szőts Albert, Illés Gyula, Stólz István, Miklós Gergely, Ternyey Farkas, Tóth Márton, Bursich Antal, dr. Kovács József. A kijelölés ellen egyedül Molnár János szólalt fel azon okból, hogy kevésnek találta a névsorba felvett iparos polgártársakat. A közgyűlés ez egy ellentmondó kivételével nagy lelkesedéssel fogadta a névsort. Miután elnök kijelentette, hogy a kijelölő bizottság továbbra is, — de most már mint a közgyűlés végrehajtó-bizottsága fog tovább működni a választás befejeztéig, a közgyűlés véget ért. És a nagy számmal egybegyülekezett választók lelkesen megéljenezték az ügyet is, melyért készek küzdeni s az elnököt is, kit meleg rokonszenvvel vettek körül. ez. e. Birtokváltozások Budapest székes-főváros duna-jobbparti részén az utóbbi hét folyama alatt. — Közli: Fodor Kálmán. — 1. A budai 1254. számú tjkvben 2148. hrszám alatt feivett, az I. kér. Döbrentey-utcza 54. sz. alatt fekvő ház Paulovits Nándor és nejéről 70,000 frt kártalanitási árban Budapest székes-főváros közönségére. 2. A budai 2484. számú tjkvben (4414., 4415.) hrszám alatt felvett a III. kér. Lajos-utcza 97. szám alatt fekvő ház fele része Hauberl Sebestyénről 1833 frt becsértékben Hauberl Károlyra és Henrikre 3. A budai 4781. számú tjkvben 9931/b hrszám alatt felvett, az I. kér. Péterhegyen fekvő 596 Q-öl
